Pintér András: Csehországi utazás – 2003. július 20 – 24.
Résztvevők: Természetjárók, kiegészítve családtagokkal, barátokkal, 45 fő a gépkocsi-vezetővel.
Július 20-án léptünk be Csehországba. Először Brnóba álltunk meg, ahol az előrehaladott időre tekintettel csak 1 óra 20 percet kaptunk a parkolóból elindulástól érkezésig, gyakorlatilag 1 óra sem volt a nevezetességek megnézésére. A következőkre jutott idő:
· Mária mennybemenetele templom (jezsuita) – díszes, fényes,
· Szt. Jakab templom(német) – magas tűtornyú, gótikus, kis ördög az ablak keretén, bosszantásául a cseh Szent Péter-Pál székesegyháznak…
· Parnasszus díszkút (barokk, XVII.szd-i),
· Szt. Péter, Pál székesegyház (Petrov dombra épült) – korai gótikus Mária-szobor, Pieta, külső falon karzatos fülke, illetve szószék,
· Szentháromság-szobor a téren,
· Még egy kávázóba be tudtunk térni – egy sörre (23 Kc)
Sajnos, az idő lejárt, igyekezni kellett a buszhoz. Így kimaradt a nevezetes kapucinus templom a zsugorított barátok kriptájával, illetve a vár a Spilberk hegy tetején. A buszról nézve impozáns látványt nyújtott.
A szállásunk Prágában reményeinken felül jó volt. Hamar felfedeztük a szállás közeli Kaufland szupermarketet, kisebb bevásárlással próbáltuk ki. (Pl. a dobozos sör 13,90-ért). Itt vettük az átszállós villamosjegyeket 12 Kc/db áron. A 11-es villamos átszállás nélkül bevisz a Vencel térre, ott metro átszállással a Moldván túlra is el lehet jutni, 60 percig érvényes a jegy, korlátlan számú átszállásra.
Este 9-kor 6 fős csapatunkkal elmentünk az esti Prága bejárására mentünk. Végigsétáltunk a Vencel téren, szép látványt nyújtott a kivilágított Múzeum, a Vencel szobor és a tér két oldalán levő néhány megvilágított épület. Tovább mentünk a “Na prikope” főutcán, majd a Lőportorony következett. Mire az Óváros térre érkeztünk, teljes fényárban úszott minden, sejtelmes díszkivilágításban a Tyn templom magas tornyaival. (Továbbra is zárva, csak kívülről látható). Szintén kivilágítva a teret uraló Husz János szobor és az Orjol tornya. A térről kis utcákon áthaladva térkép alapján eljutottunk az U Fleku vendéglőhöz. Meglepetésre igen korlátozott volt a nyitva tartó helyiségek száma. A kerthelyiség zárva, tulajdonképpen csak 1 nagy terem volt nyitva, hosszú asztalokkal, padokkal telezsúfolva. Dajdajozó hangos német társaság foglalta el az ódon helyiségben az asztalok nagy részét. Amikor leültünk, hozta a pincér az étlapot. Barátunk jó németséggel elhárította, hogy mi egy sörre vagyunk itt, meg a hangulat miatt. Erre hozták a 4 dl-es korsókban a sört, de egyik társunk részére ásványvizet kértünk. Hamarosan megjelent a pincér egy pohár lehűtött vízzel, és 6 pohárka becherovkával – ez tradíció – mondta. Amint elfogyasztottuk az italokat, jött a fizető, nem is a számlával, hanem egy cetlivel, 3 tétellel és 782 Kc végösszeggel. Én olyan maximum 500-ra számítottam, de, mint kiderült, a sörökért 45, a becherovkákért 81, a vízért (külön sor) 72 Kc-t kértek! Mindezt kb. 15 perces tartózkodásért. Nem a sör íze miatt álltunk fel keserű szájízzel az asztaltól. Úgy gondoltuk, ez volt az első és utolsó látogatásunk ebben a sörözőben.
Másnap, 21-én prágai szabad programra indultunk. (A buszvezető szabad napot kapott). Így a villamos volt a közlekedési eszközünk. Ismét a 11-es villamossal indultunk el négyen. Együtt mentünk metró átszállással a Moldva partjáig. Ott néhány fénykép készült a “Manesuv most” közepén (ez egy szomszédos híd) a Károly hídról, a Moldván túl magasodó várról és a Művészek Háza palotáról. Gyalogosan elsétáltunk a Károly-hídig. Ott még néhány fotó a hídtoronyról, a téren álló IV.Károly király szobráról. Átsétáltunk a hídon, majd a túlsó oldalon, a “Malá Strana”-n, a Kis Oldalon néztük a nevezetességeket. Megnéztük a Szent Tamás templomot, arrébb a Szent Tamás söröző előtt vitt el az utunk (este meglátogattuk), majd betértünk a Wallenstein palota gyönyörűen karbantartott, falakkal lezárt parkjába. A kapubejárat a Latenska utcáról nyílik, a söröző közelében. A parkban szökőkút, bokrok, pázsit, barlangfal-utánzat, római szobormásolatok sora, egy impozáns kerti épület freskókkal található. A parkból annak másik kapuján kilépve az említett “Manesuv most”-hoz érkeztünk. Átmentünk a hídon, majd a közeli templomokba (Szent Egyed, Szent Miklós az Óváros-téren) tértünk be. Az utóbbi az egyetlen huszita vallású templom Prágában, gyakran tartanak ott koncerteket. Átsétáltunk az Óváros téren a Vencel térig. Ott több pavilonnál kolbászt, hamburgert lehet vásárolni, sör, üdítő, becherovka is kapható, általában 25 Kc áron. Két év alatt nem változtak az árak – koronában.
Utána kis kerülővel elmentünk a Jozefába, a zsidó negyedbe. Ott egy kis séta (Ó-új zsinagóga, régi zsidótemető), a mellette levő kis utcában is egy belépődíjas zsinagóga mellett mentünk el.
Szállásunkon töltött délutáni pihenő, vacsora után ismét elindultunk a városba az esti programra. A villamosról ezúttal a Múzeum előtti megállónál (Pavlová) szálltunk le. Elsétáltunk az U Kolicha vendéglőbe, Svejk kocsmájába, a Kehelybe. Nem sokáig, tán 15-20 percig voltunk ott. Barátunk németül magyarázta, hogy csak sört kérünk, de 2 percenként hozták ezen kívül a különböző rövid italokat, ételkínálatot melyeket udvariasan mindig elhárítottunk. Hamarosan megjelent egy Svejk ruhába öltözött harmonikás énekes, mögötte egy trombitás és énekelve, zenélve körbejárták a termet. Tulajdonképpen jó hangulat volt már a kora esti órában is, de nagyon erőszakosak voltak a pincérek. A fogyasztás, fizetés után (50 Kc volt a sör) siettünk a metróra, hogy még beleférjünk a csatlakozási időbe. A metróról leszállva megkerestük a Latenska utcában a Szent Tamás pincét. Itt nagyon jó körülmények között – semmi unszolás, erőszakos kínálás – söröztünk, a hangulatos helyen voltak vacsorázók is. Utána a kivilágított Károly hídon visszasétáltunk a régi városrészbe. Szép látványt nyújtott a kivilágított vár és a többi nevezetesség.
A következő nap busszal indultunk, hogy megnézzük a várat, a Hradzsin-t. Elég távol parkolt a busz, a vízszintes út után egy hosszú lépcsősoron felmenve értük el a vár egy oldalsó bejáratát Itt az Érseki palotát láttuk. Jobb felé a Szent Vitus templomhoz jutottunk. Itt a királysírokhoz, kriptához és a szentélyhez csak belépődíjjal lehet menni. Mi az idő rövidsége miatt (délutáni program) megelégedtünk a templom oldalsó részeinek bejárásával (kápolnák, szószék, festmények), 2000-ben egyébként végig bejártuk.
Utána a harmadik várudvarban a Sárkányölő Szent György szobrot és a régi királyi palotát láttuk. A további vársétálás helyett Loreto-t, a Lorettoi Szűz Mária templomot kerestük meg, kicsit nehezen. Itt is belépő volt (40Kc), de meg tudtuk nézni a kerengőt a belső udvarral, domborműves fallal, belül a díszes templommal. Az Arany utcácskába ezúttal nem mentünk be, két éve voltunk, most szintén belépődíjas, sokan álltak a pénztárnál. Mivel még volt idő a találkozásig, elmentünk a Kis oldali Szent Miklós templomhoz is, de itt már nem váltottuk meg az 50 Kc-s belépőt (szintén láttuk a múltkor) és kevés időnk is volt.
Délután 1 órakor indultunk Kutna Hora-ba, ahova nehéz eligazodás után 16 órára érkeztünk. Először a Szent Borbála templomot néztük meg. A templomnak érdekes, sátorszerű teteje van, bent – belépődíjjal, magyar nyelvű lapvezetővel – körbejártuk a nevezetességeket (bányász szobor, faragott padok, freskók, oszlopdíszek). Utána buszra szálltunk, kerestük a Sedlec-ben a csontkápolnát (Kloster). 3 5 lett, mire megtaláltuk. Ez egy temetőkápolna, belül minden (csillár, címer, bútorok, girlandok és 4 piramis) emberi csontokból készült. A csontok nagy része az 1318-as nagy pestisjárvány áldozataitól származik, de talán a szentföldről hozott földbe temetkezőktől is került ide csont. A leírás szerint egy vak szerzetes formált a kikészített csontokból “bútorokat”.
A 4. nap, július 23-án indulás Karlovy Vary-ba.
Az úti tervben szerepelt Karlstein (csehül Karlstejn) is, így egy mellékúton oda indultunk, 9 órára érkeztünk meg. Felballagtunk – kipakoló árusok, vendéglők az út két oldalán – a település fölé magasodó nagy területű várba. Ott kiderült, hogy angol nyelvű idegenvezetéssel, csak 1 11-kor indítanak csoportot a muzeális értékek (koronamásolat, kincsek, bútorok, stb.) megtekintésére, 200 Kc/fő áron, 50 percben. Így egy kicsit hosszabbra sikerült a tartózkodás a tervezettnél. Körbejártuk a “szabad” várterületet, fotókat készítettünk, bementünk a 80 m mély várkutat is magába foglaló kis shop-ba is. A várlátogatás után 12-kor indultunk tovább, de a kelleténél hosszabb, sok mellékutat is tartalmazó út után érkeztünk csak meg Karlovy Vary-ba, a szálláshelyre a Hestia panzióba. Itt is esti városnézésre indultunk, a centrumig a busz bevitt 8 Kc-ért. A központból séta a Tepla folyócska mentén a szebbnél szebb házak, üdülők, fürdőházak között. Egy utcán is beernyőzött vendéglőnél leültünk vacsorázni. (Panírozott sertésszelet burgonyával – 99 Kc/adag áron Közben eleredt az eső, szerencsére a vacsora végére elállt. Tovább folytattuk a sétát, majd a buszállomásra indultunk.
A következő napon 9 órakor indultunk a busszal Marianské Lázne (Marienbad) felé. Ötven percre kiszálltunk, sajnos, messze a központtól, így gyalogosan csak részben láttunk a kis fürdővárosból. A parkok városa tényleg szép, de Karlovy Vary-hoz hasonlítva alul marad. A templomokat, a kolonnádot idő hiányában nem tudtuk megnézni, a nagy parkot is csak egy pillantásra láttuk, vissza kellett indulni a buszhoz. Így folytathattuk utunkat 11 után pár perccel Plzen felé. Most már jó úton mentünk, így másfél óra múlva landoltunk a parkolóban. Két óránk volt a nevezetességek megtekintésére. Elsőnek a Szent Bertalan templomhoz értünk, a 193 x 139 m területű Republic térre. A templom 103 m magas tornya a legmagasabb Csehországban. Csak az előtérből néztük meg, de láttuk a főoltáron a faragott, gótikus “Plzeni Madonna”-t (aranyozott) és a többi díszítést. A belső részt és a tornyot belépődíjjal lehet itt is megnézni. Utána szinte az egész csapat a Polgári Serfőzdébe (Prazdroj) vonult, ez a régi sörgyár. Itt kis kiállítás is volt a gyári csarnokban, de gyárlátogatáson is részt lehet venni belépődíjjal. Nekünk ez nem jöhetett számításba a kiszámított idő miatt, így maradt az udvari teraszon elfogyasztható helyben főzött sör. Visszafelé menet volt még egy kis idő a tér további részeinek megtekintésére, a tér házainak fényképezésére, kis bevásárlásra. Időre visszaérkeztünk a 31 fokos hőségben a buszhoz. Visszafelé jól jöttünk, fél 4 körül már Karlovy Vary-ba értünk. A buszvezető letett bennünket a központi buszállomás közelében. Innen néhányan felmentünk a Pupp szálló mellől induló siklóhoz. Negyedóránként jár, oda út 30 Kc, retúr 50 Kc áron. A hegyen volt egy kilátótorony, lifttel (10 Kc) felmentünk, a szép panorámában gyönyörködtünk. Távcső is volt fenn, korona bedobása nélkül is működött. Néhány kép a városról felülnézetben, majd visszamentünk a siklóval. Séta a szokásos útvonalon. Bementünk a központi helyen magasodó Mária Magdolna templomba, amelynek nevezetessége a XVI. szd-i gótikus Madonna szobor. Utána benéztünk még a templom előtt álló üvegépületbe, ahol a híres gejzír szökell, 10-12 m magasra. Bent az épületben kulturális kiállítás és vásárlási lehetőség van és sorban állnak a 70 és 30 C fok közötti különböző források. Éppen indultunk vissza a központ felé, amikor az időközben beboruló égből heves zivatar támadt. Utána már csak a buszra siettünk. Másnap Bécsbe vezetett utunk, de ez már más rovatra tartozik…
Lejegyezte: Pintér András Szegeden, 2003. augusztusában
A szerző írásai Az Útikalauzban
Pintér András: London, Seven Sisters, Canterbury, Windsor – Angliai utazás – 2008
Pintér András: Csehországi utazás – 2003
Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007
Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006
Pintér András: Londoni utazás – 2004
Pintér András: Mátra túra – 2007
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu