Pintér András: Utazás Erdélybe, Székelyföldre kis kitérőkkel – Románia – 2013
Egy másfél hetes társasutazás részletes története, érdekes képekkel illusztrálva
Biharrósa, Brád, Csernakeresztúr, Herkulesfürdő, Vajdahunyad, Déva, Gyulafehérvár, Torockó, Torda, Tordai hasadék, Zetelaka, Marosugra, Marosvásárhely, Székelyvarság, Gyilkos-tó, Békás-szoros, Borszék, Csíkszereda, Csíksomlyó, Gyimesfelsőlok, Gyimesbükk, Szováta, Parajd, Korond, Farkaslaka, Szejkefürdő, Székelyudvarhely, Fehéregyháza, Segesvár, Körösfő, Királyhágó
1. nap
Debrecenből a Dósa nádor térről reggel 6 órakor indultunk egy 15 személyes kis busszal. Derecske – Berettyóújfalu útirányon át értünk Ártánd határállomásra. A magyar oldalon csak átmentünk, a román oldalon (Bors) személyi igazolvány ellenőrzés után indulhattunk tovább.
Átkelve a határon, Nagyváradon át a 76. sz. főúton haladtunk, eléggé rossz minőségű, toldozott-foldozott kivitelezésben.
Belényesnél egy még rosszabb, kátyús mellékúton közelítettük meg a nemrégiben nyitott Kristálybarlangot Biharrósa (Rosia) mellett. 15 lei belépődíj mellett sisak fejvédővel mehettünk be a korábban bauxitbányaként üzemelő bányajáratba egy fiatal kísérőnővel. Vaslépcsőkön és természetes kőlépcsőkön haladva értünk fel a fehér, narancs és egyéb színekben pompázó kalciumkristályokkal ékesített barlangjáratokba. Különböző alakzatok képződtek, leghíresebb a szitakötőt utánzó. Az egy órás tartózkodás után hosszú buszozás következett a döcögős 76-os úton Brád városáig.
A város az Aranymúzeumáról nevezetes. A múzeumot több, mint 100 éve nyitották és mintegy 2000 kiállítási tárgyat tartalmaz. A természetes aranyérc gyűjtemény a legértékesebb. A kiállított ércek különböző alakokra emlékeztetnek (balerina, jegesmedve, kígyó, madártoll, vagy Románia térképe). Más ásványok is ki vannak állítva a világ minden tájáról. A kiállításról sok fénykép készült, bár az üvegvitrinekről sok a visszatükröződés.
Biharrósa Kristálybarlang a szitakötővel
Brád Aranymúzeum Balerina alakzat
Brád Kígyó alakzat
A buszra szállva folytattuk az utat Déva felé. Már induláskor csepegett az eső, később hatalmas zápor kerekedett a sötét felhőkből, végig zuhogott az úton. Déváraérve úgy határoztunk, hogy nem szállunk ki, majd egy másik napon ejtjük útba a várat. A közeli, 12 km-re fekvő Csernakeresztúrra, szállásunk helyére fél 5 körül értünk. Ez Hunyad megye legnépesebb magyarlakta helysége. A falunak több, mint felét bukovinai székelyek leszármazottai lakják, akiket a bukovinai 5 faluból 1911-ben az akkori magyar állam telepített ide. Letelepedésük után katolikus templomot emeltek és iskolát indítottak. A mai napig tartják a hagyományokat, az ízes beszédet, megőrizték a néptáncokat, népviseletet. Erről magunk is meggyőződhettünk másnap.
Egy panzióban, a Bukovina utcában volt a szállásunk. 17 órára (román idő szerint 18 óra) ülhettünk le vacsorára a nyári időszakban nyitott oldalú ebédlőhelyiségben. Pálinkával, áfonyalikőrrel fogadtak bennünket, majd finom gulyásleves, erdélyi módra készült apró töltött káposzta és zárásul kemencében sütött diós sütemény volt a menü. A háziasszonyunk nagyon kedves volt, ősei Istensegítsről (az 5 bukovinai falu egyikéről) jöttek a településre. Utazásunk során a panziókban reggelit és bőséges vacsorát kaptunk, nap közben buszos kirándulásokra indultunk.
Vacsora után sétáltunk a faluban, nagy feltűnést keltettünk az utcai padokon üldögélő falusiak körében. A templom előtt is elmentünk, de az zárva volt, csak a templomkertet nézhettük meg, néhány fotó erejéig.
2. nap
A jóízű reggeli után indultunk az útiterv szerint Herkulesfürdőre. CsernakeresztúrrólVajdahunyad érintésével indultunk, de végigmentünk a festői szépségű Zsil völgyben Sajnos az utak minősége gyalázatos, 5 és fél óra alatt értünk a célhoz egy pihenővel.
13,30-ra értünk Herkulesfürdőre, miután a Cserna patak völgyében vezetett az út, ahol a helyiek táboroztak a kellemes zöldben. A leírás szerint a gyógyvizek reuma, légző- és mozgásszervi és egyéb betegségek gyógyítására alkalmasak, de ivókúra formájában is hatásosak.
A kisbusszal a névadó Herkules szobor tövében parkoltunk, onnan indultunk gyalogosan a közeli katolikus körkápolnához fotókat készítve. Néhányan elsétáltunk onnan a 400 m-re fekvő „Hotel Romana”-hoz, amelyben a régi római fürdő fekszik. Itt bemehettünk a fürdő maradványait megnézni, valamint a 2. emeleti működő, régi mozaikképekkel díszített fürdőmedencét is megnézhettük.
A látogatás után végigjártuk a központot a régi épületek között. Sajnos, sok elhanyagolt, lepusztult épület övezi a Cserna patak partját, de volt néhány felújított, vagy tatarozás alatt levő épület is. A felújított Sissi palota szürke színben nem annyira feltűnő. Az évekkel ezelőtt szállásunkul szolgáló Apolló szálloda is az enyészeté lett, de más díszes paloták is erre a sorsra jutottak. A folyón átívelő hidak állaga is egyre romlik.
Herkulesfürdő A szobor
A római fürdő mozaikképei
A Sissi kastély renoválva
15 órakor indultunk vissza, ezúttal már a főútvonalon Karánsebes – Erdélyi Vaskapu – Hátszeg érintésével Vajdahunyadon át, a csernakeresztúri szálláshelyünkre fél 7-re értünk. Vacsora után a háziasszonyunk veje elvezetett bennünket a helyi tájházba, ott érdekes előadást tartott a bukovinai székelyek sorsáról, letelepedéséről és mai helyzetükről. Rendszeresen találkozókat szerveznek a környező országokban élő sorstársaikkal, beleértve a magyarországiakat, Bonyhád környékét is említette. A tájházban korabeli relikviákat, bútorokat, képeket, könyveket állítottak ki az Illyés Gyula közalapítvány támogatásával.
A tájházból a közösségi házba mentünk, ahol a helyi tánckör fiataljai népviseletbe öltözve táncestet, néptánc bemutatót tartottak. Fergeteges, jó hangulatú táncokat, énekeket láttunk, hallottunk. Ízes székely beszéddel egy legényke és egy leányka kedves történetet mesélt nagy sikerrel. A táncosok végül táncra kérték a nézőket is. Mi is – mivel az első sorban ültünk – a felkértek között roptuk a csárdást…
Csernakeresztúri táncest
3. nap
Reggeli után búcsút vettünk a háziaktól, majd 8-kor indulás. A közeli Vajdahunyadraérkeztünk fél óra múlva, várlátogatásra. A vajdahunyadi várat Európa egyik legszebb várkastélyaként jegyzik. Egy útikönyv a 8. helyre sorolja. A kastély a XV. században Hunyadi János fejedelemsége alatt épült gótikus stílusban. Az évszázadok során az uralkodók hozzáépíttettek egy-egy részt. Bethlen Gábor fejedelemsége idején a gótika mellé reneszánsz elemek is kerültek. A várba négy pillérre támaszkodó fahídon lehet feljutni. (Belépődíj 20, ill. nyugdíjasoknak 10 lei). A számozott bemutatótermeken mentünk végig, többnyire magyar nyelvű feliratok is szerepeltek a táblákon. A lovagterem és a zászlósterem a leghíresebb, mutatósabb, előbbiben korabeli freskókkal, Hunyadi János emlékművel találkoztunk. A termekben máshonnan összegyűjtött bútorok, relikviák láthatók, eredeti berendezés nincs. Jelenleg is folyik a felújítás, a vár külső fala még fel van állványozva. Más termekben fegyverek, vértek, vadásztrófeák, az egyikben pl. csak egy címerekkel díszített cserépkályha szomorkodott. A zászlósteremben korabeli zászlók, köztük a Hunyadiak hollós címeres zászlója leng.
Vajdahunyad vára
A zászlós terem
A várudvarról, várkútról, a bástyákról készítettünk még fényképeket.
9,30-kor indultunk tovább Dévára. 10 órakor érkeztünk a térre, a sikló kezdőállomására. 8 személyes kabinokban jutottunk fel a vár aljához. A vár teljesen felállványozva, renoválás alatt. Falépcsőkön tudtunk felmenni, arról letérni nem is lehetett, csak a romos várfalakat, várudvart láttuk. Szép kilátás nyílt a városra, a másik oldalon a Maros folyóra és környékére. Fényképeztük az öreg várfalakat és a kilátást a városra, a Marosra.
Déva – A sikló pályája a várhoz
Déva – A romos várfal
Ugyanazon az úton tudtunk lefelé is jönni, majd indultunk Gyulafehérvár irányába. 13 órakor érkeztünk a városba. A vár környékén nagy építkezés, renoválás folyik, a teret és a várfalakat újítják fel. Az 1000 éves, érseki székhelyű Szent Mihály székesegyház mellett egy még nagyobb, hivalkodó ortodox templomot emeltek, összhatásában elnyomva az előbbit. Körbejártuk a 3 hajós, vastag falakkal határolt román stílusú székesegyházat. A déli mellékhajóban a Hunyadiak sírjai, inkább síremlékei, szarkofágjai láthatók. (Hunyadi János, öccse János és László) Több oldalkápolna, köztük a Lázár kápolna, a főoltár, a díszes szószék, a Piéta, egy középkori Mária szobor a fontosabb látnivalók a templomban
Gyulafehérvár Szt.Mihály templom
A templombelső
Néhányan bementek a díszes ortodox templomba is. (Mi már régebben láttuk).
14 órakor indultunk tovább Torockó felé. Egy óra múlva a Torockószentgyörgy közeli lovagvárhoz érkeztünk az ún. Kőköz hatalmas sziklái tövében. Ez egy épülőben levő szálloda, igyekeznek lovagvár kialakítású épületet emelni, ahol már működik a szálloda. A külső fényképezés után bementünk a várkastély vendéglőjébe, megnéztük a 2. emeleti vendégszobát a baldachinos ággyal. A vendéglőben keresztes lovag és páncélos vitéz őrzi a vendégeket… Fentről szép kilátás nyílik a „Kőközre”, hatalmas sziklafalak övezik a környéket.
Kőköz Templomos lovagvár
A Kőköz sziklái
Az 1 órás látogatás után indultunk tovább. Elhaladva a torockószentgyörgyi várrom mellett, 16 órára értünk Torockóra, a Székelykő tövében fekvő településre, szállásunk színhelyére. Szállásunk a falu szélén működő panzióban volt. A fatornácról nyílnak a szobák, mi egy két ágyas, fürdőszobás szobát kaptunk. Este 6-kor találkozott a társaság az ebédlőben, az épület földszintjén. Vacsorát is a szokásoknak megfelelően bőségesen kaptunk. Este sétálni indultunk a központban levő „csobogóhoz”, megcsodáltuk a klasszikus Székelykő látványát, a lenyugvó nap fényében. Fényképeztük a szép házakat, az unitárius templomot, művelődési házat, a nevezetes szász házakat.
4. nap
Indulás 8-kor Torockó – Várfalva – Sínfalva útvonalon a Tordai hasadékhoz. A kisbusz egészen a hasadékba vezető út kezdetéig le tudott bennünket vinni. A nagy buszok jóval előtte, a fennsíkon parkoltak. Egy kis sétával értünk a tényleges bejáratig, ahol 4 lei belépődíjat szedtek a turistáktól az 1270 m hosszú útra. Az út a Hesdál patak mellett vezet, 4 hídon kell átmenni , a sziklafalak 250 – 300 m magasak. Néhol keskeny sziklás párkányokon kell haladni, esetenként vas sodronykötél segít a kapaszkodásban, lenn a mélyben csobog a patak. A második hídtól következik a meredekebb szakasz, a drótköteles párkányok itt kezdődnek. Két társunk onnan már nem vállalkozott a további túrára, bevárták, míg visszaérünk. Mi 1 és negyedóra alatt értünk az út végére, ahol kiszélesedett a patak, tovább már lankás táj váltotta fel a szűkületet. Negyedórás pihenés, fényképezés után fordultunk vissza.
Tordai hasadékban
A Hesdál patak a híddal
Ugyanazon az útvonalon jöttünk vissza is, az út végén fáradtan betértünk 1-1 sörre a kiülős vendéglői pavilonba. Hamarosan indult vissza a buszunk, egyből a torockói vendéglőbe. Itt az előre megrendelt pisztráng ebédet kaptuk. Az ebéd után jóllakottan vonultunk vissza közeli szálláshelyünkre. Délután sziesztáztunk, majd kis sétára indultunk a szállásunkról, lefényképeztük más szemszögből a panzió épületét, itt is látszott a Székelykő.
Vacsora után ismét séta a faluban, benéztük az egyik szász ház aljában megnyitott Szent Teréz imaházba is. Néztük a lenyugvó napban a csodás Székelykő fényváltozásait.
Torockó A Székelykő
5. nap
Torockón még reggeliztünk, majd elköszöntünk a háziasszonyunktól, itt is nagyon jó ellátást kaptunk.
A mai útiterv: Torda (sóbánya), Marosugra Haller kastély, Marosvásárhely Kultúrpalota, majd Ungeni, Szováta, Székelyudvarhelyen át Zetelaka, az új szálláshelyünk. 8 órakor indultunk a busszal. Áthaladtunk Torda városán, a városon kívül áll a sóbánya új, üvegkupolás bejárata, amely a bemutatóhelyként szolgáló épületbe vezet. A belépődíj itt is 20 lei, nyugdíjasoknak 12 lei. A bánya 1932-ig működött, hatalmas, trapéz alakú aknákban folyt a kitermelés emberi erővel, robbanószert nem alkalmaztak.
9,30-tól kezdődött a látogatás. A belépés után egy hosszú folyosón közelítettük meg a bánya felső szintjét, itt egy kis kápolna is van és a karzatról le lehet tekinteni a 350 méteres mélységbe. Néhány lépcsőfok után értük el a liftet, innen a 7 személyes kabinban pillanatok alatt lejutottunk a középső szintre. Só falak között fa játszótér, sportpályák, különböző fa építmények láthatók. Gyerekeket is kezelnek az oldalt kialakított gyógyító termekben. Erről a szintről 4 személyes liftekkel az alsó szintre jutottunk, ahol egy sós tó fekszik, egy szigettel. A szigeten is fa építmények állnak, az eredeti talaj nem is látható, fahídon és faborítású járdákon, lépcsőkön haladhattunk. Aki vállalkozott, csónakázhatott is külön díj ellenében. Megállapítottuk, hogy a parajdi bánya hangulatosabb, érdekesebb látványt nyújtott korábbi utazásainkon.
Torda Sóbánya
A sportpálya fentről
Ismét liftekbe szálltunk és úgy jutottunk ki a szabadba. kis nézelődés az odatelepült árusok bódéinál, majd amikor a társaság összegyűlt, 10,50-kor indultunk tovább.
Aranyosgyéres, Marosludas, Radnót érintésével 12 órára értünk Marosugrára, ahol a felújított Haller kastélyban tettünk látogatást. A kastély építési ideje a XIII.szd-ra tehető, többször felújították. A klasszicizáló, barokkos kiképzésű kastély 2007-ben került jelenlegi tulajdonosához, aki rendbe hozatta, 4 év alatt eredeti állapotába került. Árkádíves, több, mint 30 méteres homlokzatával az épület a Marosra néz, de az új tulajdonos a másik oldalt is szép kerttel, parkkal „exponálja”. Mi is azon az oldalon jutottunk be a tágas, díszes fogadóterembe.
Marosugra Haller kastély
A Haller kastély belső részlete
Itt megismertük a kastély történetét, majd megnéztük a termeket, szobákat, a pinceszinti borozót, végül a díszes vendéglői részt. Itt az előre rendelt ebédhez foglaltunk helyet. Sok fénykép is készült, udvarias volt a kiszolgálás is, természetesen magyar nyelven.
14 órakor indultunk tovább Marosvásárhelyre, 14,30-ra meg is érkeztünk. A Kultúrpalota előtt parkoltunk. Az épület 1911 és 1913 között épült. Már az előcsarnok is impozáns hatású: két végét hatalmas velencei tükrök borítják. (29,30) A 3 emeletes épületben bejártuk a gyönyörű tükörtermet, a magyar mondákat megörökítő mozaikképes ablakokkal, a lépcsőházi fordulókban az ablakokon magyar hírességek portréival, megnéztük a hatalmas, karzatos hangversenytermet, ahol halk zene szólt. A 3. emeleten román festők galériája nyílt, de csoportunkat a múzeumi felügyelőnő átkísérte a másik oldalra, ahol híres magyar festők művei szerepelnek, magyar nyelvű hangos tájékoztatóval. Láthatók Paál László, Munkácsy, Lotz, Fényes Adolf és más magyar festők képei.
Marosvásárhely Kultúrpalota
Mozaikképek magyar mondákból
16 órakor indultunk tovább Zetelakára a lehető legrövidebb útvonalon, Székelyudvarhely kikerülésével. Amint beértünk a faluba, hatalmas zivatar kezdődött. A szállásunkként szolgáló ház udvarára még beállt a kisbusz a háziak segítségével, de jó darabig bent maradtunk, bőrig áztunk volna kiszálláskor. Amikor végre elállt az égi áldás, szétosztották a társaságot két panzióba. Vacsora a szemközti panzióban volt. Mivel húzódott a kezdés, a frissítők mellett vidáman nótázott a csapat, friss fonott kaláccsal az asztalon. A vacsora is elkészült időközben, amit jó ízűen elfogyasztottunk.
6.nap
Éjjel is nagy eső volt, de nap közben is el-elkapott bennünket egy-egy zápor.
Indulás 8,10-kor, kerültünk egyet a hatalmas kiterjedésű zeteváraljai víztározó körül, majd Székelyvarság határában megálltunk. Egy óriás székelykapu állt ott, amit elölről, hátulról fényképeztünk.
Székelyvarság Óriás székelykapu
Egy másik színes kapura is felfigyeltünk, azt is megörökítettük. Még mindig a zeteváraljai víztározónál voltunk, megálltunk a duzzasztó védőgátjánál, ahol a kirakodók mézkínálatával ismerkedtünk, többen vásároltak is az érdekesebb ízekből. 11,20-ra érkeztünk első úti célunkhoz a Gyilkos-tóhoz. Sajnos, ismét eleredt az eső, így csak esernyők és esőkabátok alatt tudtuk megnézni a híres, facsonkokkal telített tavat, amely 1837-ben földcsuszamlás során keletkezett, betemetve a fenyőerdő fáit és élő áldozatokat is követelt, de az 1838. évi földrengéssel is kapcsolatba hozták.
A Gyilkos-tó esőben
Természetesen ehhez is egy legenda fűződik, bizonyos Fazekas Eszter története, aki katona vőlegényét várta, de egy zsiványvezér fogságába került. Eszter a néma hegyekhez fordult segítségért, mire a hegyek megmozdultak és betemették a lányt, a zsiványokat és a pásztorokat is…
Fél óra múlva indult a busz tovább, 10 perc múlva a Békás-szorosnál voltunk. Még mindig zuhogott az eső, így továbbmentünk az 1,2 km hosszú szoros végéhez, út közben a buszról csodáltuk a magas sziklákat és a Békás-patak rohanását. Mire odaértünk, csendesedett az eső, ki is szálltunk, egy rövidebb szakaszt gyalogosan is megtettünk. Végig árusok között haladtunk. Az indulás tervezett idejére teljesen elállt az eső, egy kis sétával közelítettük meg a buszt a Békás-patak mentén.
Békás-szoros
13,30-kor indultunk tovább, hosszú út következett: Békás város, majd a duzzasztott Békás tó megkerülésével értük el a szénsavas forrásokról nevezetes Borszék települést. A források a város határában, park környezetében találhatók. Mi két ilyen forrást találtunk, a nevezetesebb a Boldizsár forrás. Többen itt töltötték meg a petpalackokat forrásvízzel.
Borszék – Városi park
Borszék – a 3. forrás
Most más útvonalon jutottunk el a szálláshelyre, Zetelakára. Néhány helyen még elkapott bennünket az eső, de a buszból nézve ez nem zavart bennünket.
Este 7-kor vacsora, majd igazi meglepetés következett: a házigazda és barátja hegedűn és harmonikán húzták a magyar nótákat. A házigazda kiválóan énekelt is, természetesen mi is rázendítettünk. Mint megtudtuk, lakodalmakban összeáll a banda, egy kibővített zenekarral, énekessel. Ezt egy videón be is mutatták.
Késő estig bírtuk a nótázást, majd pihenőre tértünk a szállásunkon.
7.nap
A szokásos reggelizés után 8-kor indultunk a busszal. Lenyédről rátértünk a csíkszeredai útra. Először Homoródfürdőnél álltunk meg negyedórára. Itt is jó forrásvíz van, a Lobogó nevű forrásnál néhányan itt is megmerítették palackjaikat a hűs vízzel. 10 órára Csíkszeredára érkeztünk, ott megnéztük a Makovecz Imre tervezte templomot, rézangyalos, sok tornyos kivitelben. Belül is impozáns, a természetes faboltozatok dominálnak.
Makovecz templom belső
A templom kívülről
A busszal körbejártuk a várost, a főteret és néhány utcát, amelyen a busz haladhatott, majd irány Csíksomlyóra. Már a városban láttuk a székely népviseletbe öltözött gyerekeket, fiatalokat. Indultak a hagyományos „Ezer székely leány napja” ünnepségre. Az ünnepséget 1931 óta tartják a székely népviselet, néptánc megőrzésére, a környező megyékből és országhatáron túlról is érkeznek fiatalok. Hosszú kocsisorban araszolva érkeztünk Csíksomlyóra, fél 11 körül. Parkolót is nehezen, a kegytemplomtól távolabb találtunk. A templomban ünnepi szentmise folyt, de az előtte levő teret is megtöltötte a sok népviseletbe öltözött fiatal, kihangosítva hallgatták a szertartást. Mi is beálltunk közéjük. Sokat fényképeztünk az ünneplő fiatalokról, gyerekekről. A templom tömve volt hívekkel, oda ezúttal nem jutottunk be. Fél óránál tovább nem maradhattunk, indulnunk kellett tovább. Az ünnepség a csíksomlyói nyeregben folytatódott néptáncokkal, műsorokkal.
A templom előtti ünneplők
A kegytemplom az ünneplőkkel
A következő állomásunk Gyimesfelsőloknál, a Szent Erzsébet katolikus gimnázium volt. Nem volt előre megbeszélve, de fogadott bennünket az alapító iskolaigazgató, ma a templom plébánosa. Az épületben gimnázium működik, de templom is épült hozzá. Iskolaszünetben táborozó gyerekeket láttunk a helyszínen. A vezetőnké szegődött atya ismertette a gimnázium megalakulását, majd az azóta eltelt időszak eseményeit. Egyre növekvő létszámmal működik az iskola a helyi és környékbeli, de távolabbi magyar anyanyelvű gyerekekkel, alapítványi kezelésben.
A gimnázium új épülete
13 órakor indultunk tovább Gyimesbükkre a csángó programra. Gyimesbükk az egykori magyar határon fekszik, a vasútállomás épülete is hatalmas, amely határállomási feladatot töltött be egykor. 13,45-re értünk a panzióba, a csángó program színhelyére, ahol a tanár úr fogadott bennünket, egy másik kisebb társaság már előbb helyet foglalt a nyitott oldalú fogadóépületben. Helyfoglalás után kávé, ásványvíz, majd kis előétel következett, de köményes pálinkát is kaptunk koccintásra. Közben előjöttek a zenét szolgáltató, csángó népviseletbe öltözött zenészek, hegedűn és gardonon ( dobszerű hangot adó ütőhangszer) játszottak népdalokat. Kis szünet után hozták a következő fogást, a juhtúrós puliszkát.
Kellően jól lakva útra keltünk a panzió udvarától gyalogosan a kb. 400 méterre fekvő nevezetességekhez: a kontumáci templomhoz és temetőhöz, illetve templom melletti karanténnak nevezett erőd romjaihoz. Vittünk esőkabátokat, esernyőket is, mert sötét felhők gyülekeztek felettünk. El is eredt idő közben, amikor már ott voltunk az emlékhelyen. Így egy fedett esőbeállóban hallgattuk meg a tanár úr ismertetőjét a helyről, történetéről. A dombon egy kopjafa sor húzódik, az emberhez közel álló fogalmakat testesíti meg a 11 kopjafa Istentől a munkán át a családokig. Benéztünk a kápolnába is, míg esett. A zápor elmúltával indultunk vissza a vasúti hídig, onnan a legendás 30.sz őrházig, amelyet összedőlés és szétbontás elől menekített meg a tanár úr és az utóbbi években teljesen helyreállítottak, vasúti emlékhelyet rendeztek be falai között. Sajnos, bemenni nem tudtunk, csak az ablakon lehetett benézni. A csíksomlyói búcsú idején a székely gyors idáig jön az ünneplőkkel. A bátrabbak – én is – felmentek 125 lépcsőn az un. Rákóczi várromhoz, melyet a feljegyzések szerint Bethlen Gábor fejedelem építtetett 1626-ban. A várrom részbeni helyreállítása is tervbe van véve a tanár úr elmondása szerint. Fentről jól látszott a vasúti híd alatt folyó Tatros patak, éppen elhaladt egy hosszú személyvonat is.
Gyimesbükk Kilátás fentről
A felújított 30-as őrház
A látogatás után visszagyalogoltunk a panzióba, ahol folytatódott a csángó program énekkel, táncokkal, zenével. A táncokat a felszolgálók járták, népviseletbe öltözve. Bevonták a táncba a nézőket is, négyen vállalkoztak is, a végén a vonatozás zárta a műsort, jókat nevettünk a mókás vonatozási módszereken (tolatás, kapcsolás…)
A táncosok átöltöztek, majd hozták a vacsorát, a sertésflekkent. A zenészek nótáztak, a vacsora után a nézőket is bevonták az éneklésbe. Végül a székely és a magyar himnuszt énekeltük a búcsúzás előtt, a tanár úr elköszönt tőlünk.
Csángó néptáncbemutató
18,10-kor indultunk a busszal, megállás nélkül 20,10-re Zetelakára. Itt egy a településrőlszóló kisfilm megnézésére hívta a házigazda a társaságot. Sok volt benne a helyi panziók bemutatása, bizonyára szponzorálták a filmet.
8. nap
A szokásos reggeli után Szovátára indultunk. Igen ködös reggelre ébredtünk, mi le is mondtunk a szovátai fürdésről. Mire odaértünk, már nem volt köd, de felhős volt az ég és fülledt meleg. Jó páran vállalkoztak azért a fürdésre. Mi a városnézést választottuk. A parkolóból elindulva szép villák, üdülők mellett vezetett az utunk. Közben csak egy ortodox templom került elénk, egy kis katolikus templom a Medve-tó közelében emelkedett. Felmentünk a kis emelkedőre, de a templom zárva volt, csak a rácsos záró ajtón tudtunk benézni és fényképezni. Utána a sós vizű Medve-tó környékét jártuk be. Sokan fürödtek a jól kiépített strandrészen.
Szováta Medve-tó
Felkerestük a 6 évvel ezelőtti látogatáson megismert Mogyorósi tavat is, amely most szinte teljesen néptelen volt, a víz felületét szürke fátyolos réteg borította. A vissza úton még egyszer elsétáltunk a Medve-tó mellett és a főtéri szökőkút, a Petőfi és Márton Áron szobor fényképezése után visszaindultunk a parkolóhoz, ahova már visszaszállingóztak a társak is. Ismét útba ejtettük az ortodox templomot is, ahol még mindig tartott a szertartás, így nem tudtuk belülről megnézni.
Fél 12-kor indultunk tovább a busszal. Negyedóra múlva Parajdra érkeztünk, ahol csak a sóbánya környékét néztük meg, fürdősó vásárlása céljából. Óriási kínálat volt a környékbeli árudákban. Mi is vásároltunk ajándékozásra.
Parajd Fürdősó kínálat
12,30-kor indultunk tovább, de ismét sötét felhők gyűltek felettünk. Mire Korondra érkeztünk, bejött a dörgős, villámlásos zivatar. Egy darabig ki sem tudtunk szállni a buszból. Miután kicsit csitult az égi áldás, megindult a társaság az árusok irányába. Mi először meg szerettük volna nézni a templomot a közelben, de az eső újra eleredt, vissza kellett fordulnunk. Egy közeli nagy elárusító pavilonban kerestünk menedéket. Alig nézelődtünk bent, egy óriási zivatar zúdult le, szinte látni sem lehetett a sűrű esőtől. Az eső elállta után még sétáltunk az árusok között, nagyon szépek a fazekas munkák és a fafaragóké, de a szőttesek, az egyéb kézimunkák is tetszetősek. Sokan vásároltak ajándéknak a portékákból.
Korond Fazekas munkák
14 órakor indultunk tovább, Farkaslaka következett A kisbusszal megálltunk a Tamási Áron emlékhely mellett. Először a nemrégiben emelt Trianon keresztet néztük meg. Ettől jobbra látható a Szervátiusz Jenő és fia által alkotott Tamási Áron emlékmű, hatalmas kövekből faragva. Mögötte két cserfa között fekszik a nemzeti színű koszorúkkal és szalagokkal borított sírja.
Farkaslaka Tamási Áron sírja
Benéztünk a síremlék mögötti templomba is. A templom előtti térről jó kilátás nyílik a településre, székelykapun lehet kilépni az első utcára, amely az író szülőházához, az abban berendezett emlékmúzeumba vezet, meglehetősen hosszú szakaszon. Ezúttal nem volt időnk elzarándokolni, a házhoz, legutóbbi utunkon megnéztük. Természetesen itt is voltak árusok…
15 órakor indultunk tovább Szejkefürdőre, a Székelykeresztúr közelében fekvő másik zarándokhelyre. A strand mellett elhaladva kis emelkedő után értük el a nevezetes székelykapu sort. Régi és újabb kapuk váltakoztak, itt is sok kép készült. Végighaladva elértük Orbán Balázs kopjafás síremlékét, amit szintén tömeges nemzeti színű szalagos koszorúk öveznek, körülötte díszes virágágyás. Nehezítette a feljutást az eső utáni csúszós út, de sikerült mindenkinek feljutni.
Szejkefürdő Székelykapuk
Orbán Balázs síremléke
Egy órás látogatásunk után indultunk tovább és hamarosan Székelyudvarhely központjában álltunk meg. A város 98 %-ban magyar nemzetiségű, mindenütt magyar feliratok az épületeken, persze román nyelvű fordítással. Azt figyeltük meg, hogy itt a magyar felirat az első, alatta van a fordítás…A főtéren fényképeztük a városháza épületét, a református templomot, a turulos emlékoszlopot, a főtér másik oldalán a Barátok templomát. A katolikus templom közelében megnéztük a szoborparkot, amely a történelmi magyar hősöknek, nevezetes személyiségeknek állít emléket.
Székelyudvarhely Városháza
A szoborpark részlete
A kis séta után vissza a buszba, innen már a közel volt Zetelaka, a szálláshelyünk. Rövid pihenő után néhányan elmentünk a székelykapus zetelaki templomba, amely a környéken a legnagyobb. A vasárnapi szertartás kezdődött, amikor odaértünk. Este 7-re visszaérkeztünk, megvártak bennünket a vacsorával. Desszertnek ezúttal a házigazda által készített „mini” kürtőskalácsot kaptuk. Ez kisebb átmérőjű, mint az itthon ismert. Vacsora után megnéztük videón a zenekart egy lakodalmas estén.
9. nap
Búcsúzkodás, elköszönés után 7,40-kor indultunk a busszal, úti holmikkal bepakolva Zetelakáról Székelyudvarhelyen át Segesvár irányába haladtunk. Először Fehéregyházán a Petőfi emlékhelynél álltunk meg. Egy emlékmű áll a szabadságharcban elesettek tömegsírja felett, magyar – román együttműködéssel emelték, kétnyelvű felirattal. Ugyancsak a parkban áll egy Petőfi szobor, koszorúkkal övezve. A Petőfi emlékmúzeumot is megnéztük egy idősebb hölgy vezetésével, akit a szomszéd utcából kellett hívni a kiírás szerint. Itt hallottuk, hogy a házat a Haller család leszármazottja, Haller Lujza grófnő emeltette és gondoskodott az emlékhely kialakításáról. Megnéztük a relikviákat, képeket, a csatatér makettjét, ami a rendelkezésre álló rövid idő alatt csak részben sikerült.
Fehéregyháza Petőfi szobor
Turulos emlékmű
Segesvárra 10,30-ra értünk. Itt a híres óratoronyhoz lépkedtünk fel a lépcsőkön, amit kívülről csodáltunk meg és fotóztunk. Az előtte fekvő térről ódon házak, vendéglők mellett haladtunk az 1649-es évszámmal ellátott fedett falépcsős feljáróhoz. Azon fellépkedtünk a magasan álló evangélikus templomhoz, illetve onnan lenéztünk a városra. A templom belépődíjas (2 lei), a fényképezés tiltott. Eredetileg katolikus templom volt, a korabeli freskókat a levakolt, lemeszelt falak feltárásával tették láthatóvá a restaurátorok. Érdekességként mutatta a magyar nyelven 5 perces vezetést tartó hölgy, hogy a szentháromságot három arcú istenkép ábrázolja, nőalakban látszik a szentlélek. A templom ma már csak múzeumként működik.
Segesvár Utcakép
Az óratorony
Egy óra múlva indultunk Marosvásárhely, Torda irányába, onnan az egyetlen romániai autópályán haladtunk Kolozsvárig, majd a várost megkerülve a kalotaszegi tájegység következett. Körösfőnél rövid ideig megálltunk, itt néhányan még vásároltak az árudákban. Fél óra múlva indultunk tovább Bánffyhunyadon át, ahol tornyos, ezüstös „paloták” szegélyezték a település szélét. Az utolsó megállásunk a Királyhágón volt szintén fél óráig. A tágas parkolót itt is vendéglők, árudák veszik körül. Szép kilátás nyílt a hegytetőről a környékre.
Királyhágó látkép
Továbbindulva elértük Nagyváradot, csak áthaladtunk régi magyar nagyvároson. Ma már szinte sehol nem látni magyar feliratot a forgalmas, fényes üzletekkel teli központban. 18 órakor értünk a határra. A román oldalon (Bors) ellenőrzés nélkül átjöttünk, a magyar földön, Ártándon viszont megállították a buszt, ellenőrizték a személyi igazolványokat minden utasnál. A sorompót csak az ellenőrzés után nyitották fel. Debrecenbe 19 órakor érkeztünk a Dósa nádor térre, utunk végállomására.
Pintér András
Pintér András írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Romániáról >>
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto |
utikalauz.hu