Rónaszéki István: Kerékpárral a Wolfgang-tó környékén – 2000. július 08-15
Tervezés: segítséget jelentett az Osztrák katalógusok Radreisen in Österreich leírásai, webcímei, szálláshelyek e- címei.
A terveimben a Duna menti kerékpártúra szerepelt az első helyen, de végül is másképp döntöttünk, az alábbiak miatt: – MTB kerékpárjaink vannak, így nem szerettünk volna erdei túrákból kimaradni, és nem igazán szeretjük a kerékpárok felmálházását.
– A Duna menti kempingek egy napos árait a magánszállások, panziók áraihoz hasonlítva, nem látszott előnyösnek a kényelmetlenebb megoldás, a szállás keresés, sátorbontás tortúrája. Inkább lemondtunk róla, hogy egy útvonalat végig kerekezzünk, ezért a csillagtúrát választottuk.
–
A Salzburger Land olyan régió, ahol egy jól megválasztott szálláshelyről, szinte végtelen lehetőség kínálkozik a csillagtúrát választó kerékpáros számára. Így utólag is helyesnek tartom a döntést, bár a Dunai kerékpártúráról továbbra sem mondok le.
Három főből álló csapatunk, (szűkebb családom), utazáshoz az autót választotta, a következő megfontolásból: – Veszprémiek vagyunk, így Grazon át a Wolfgang tó nincs távolabb, mint Nyíregyháza, vagy Sárospatak, – A vasúti jegyek, helybiztosítás, kerékpárjegyek, ára előnytelen a benzinköltséggel szemben, – A kiválasztott szálláshely kb.: 40- 50 km- re volt vasútállomástól, ahonnan felpakolva forgalmas útvonalakon kellett volna kerékpározni, hajnali érkezés, éjszakai vonatozás után. A Salzburghoz közelebbi szálláshelyek árai nagyságrenddel magasabbak. Családi túránk főhadiszállása a Wolfgang tó melletti St Wolfgang település erdő széli Ried-i körzetének egy kedves reggeliző panziója volt. A háziak fogadtatása és előzékenysége felülmúlhatatlan volt.
Kerékpárjaink elhelyezését saját garázsukban biztosították. A harmadik napi reggeli alkalmával jöttünk rá, hogy a napról napra növekvő adagokból illik meghagyni, különben hajlandók a végtelenségig növelni az adagokat, tele gyomorral tekerni pedig, főképpen a túra elején kisé nehéz.
Az árak: Dreibettz. pro Nacht ATS 650,- (=3 Personen+Frühstück) Unsere Homepage:http://www.oenj.at/homepages/homepage.htm A Wolfgang- tóra három hegycsúcs tekint le: – A Shafberg, ahova a 110 éves gőzvontatású fogaskerekű vasút visz fel 1750 m magasságig, St Wolfgangból kiindulva, – Szemben a Postalm plató síparadicsoma, útdíjas panoráma út 1300 m magasságig és – a Zwölfer- Horn, St Gilgen felett, drótkötélpályás felvonókabinokkal, 1500 m magas csúcsa Mivel 20 éves Balázs fiunk, versenyszerűen kerékpározik, számára a mi tempónk kissé unalmas lett volna, országúti kerékpárjával naponta külön edző túrákat állított össze, míg mi kerékpárutakat, és hegyi ösvényeket kerestünk magunknak.
1.nap
Indulás Veszprémből Graz irányába reggel 6.30 kor. A kocsiban 3 személy, egy szétszedett kerékpár, és a vonóhorogra feltett két kerékpárvázhoz tartozó kerekek, és a csomagjaink voltak. Jól haladtunk, az utak jó minőségűek, és csábítanak a magas tempóra. A Hallstatti tó melletti panorámás parkolónál jöttünk rá, hogy lejt menetben a motorfékezés, és az alacsonyabb tempó ajánlott, mert a jól megpakolt autó, fékkel való lassítgatása, 40 fokos kánikulában nem tanácsos. A gyönyörű panoráma élvezetét elrontotta a tárcsafékről leégő olajsár füstje, így inkább rögtön továbbindultunk. Motorfékkel csorgattuk le kocsinkat a további fél órányi szerpentinen. Leérve a következő parkolóba, már a fék normális hőfokra hűlt vissza.
Így szerencsésen megérkeztünk 13 h. körül St Wolfgangba és kisebb keresgélés után megtaláltuk szálláshelyünket. A túránk legforróbb napján a szállásunkhoz közeli (100 m) strandon jót fürödtünk a kissé hűvös18- 20 fokos kristálytiszta vízben. 1,5- 2 óra pihizés után elindultuk kerékpárral felfedezni erdei ösvényen a St Gilgen felé vezető turista utat.
Térkép szerint St Gilgenre túraösvény vezet. A tó, országúton és kerékpárúton szinte végig körbejárható, kivéve az 5- 6 km. túraösvény. Ezt saját tapasztalattal nem erősíthetem meg, ugyanis a Shafberg déli lejtője itt olyan meredeken szakad a Wolfgang tóba, mint egy várfal.
St Wolfgang felől MTB kerékpárral kezdetben jól járható széles sétaút visz fel a hajdani remetelakig, sziklakápolnáig, (Scheffel- Denkmál), onnan viszont csak mászva kapaszkodva lehetne továbbjutni. Egy órányi tekerés, (10 perc tolás) után a sziklakápolnától szédületes kilátás nyílik az alattunk elterülő tóra, és St. Gilgen városára. (St Gilgenből a tópartról viszont csak a tóba szakadó sziklafal látható, és a gyalogösvény léte is elképzelhetetlen.
Balázs a vékony országúti kerék miatt nem jött velünk, így fürdés után eltekert St. Gilgenig és vissza, egyik irányba kerékpárúton. Kb. azonos időben érkeztünk szürkület előtt haza.
2.nap
Éjszaka esett, reggel 1 8 kor ébredtünk, teljesen borult, és csepergős az idő. Megreggeliztünk, a nap kisütött, az utak percek alatt felszáradtak.
8.30 kor együtt indultunk, a várost elhagyva Balázs eltűnt a láthatáron.
Útitervünk, párommal, a tó déli oldalán erdei úton felkapaszkodni a Zwölferhorn oldalában lévő panoráma kilátóig, és délután városnézés St. Gilgenben.
A tavat a lakhelyünkkel szemközti Reit-ig a kerékpárúton félig megkerülve, az erdei útra tértük rá. Az első 3- 4 km aszfaltos, de legalább 10% emelkedésű, majd apró kőzúzalékkal töltött. Erdészházak, alpesi tanyák csodálatos védett környezet, semmi szemét, gondozott erdő. Az utolsó egy- két kilométeren már ritkábban járnak, az út köves, helyenként le kell szállni, de a fák közül időnkén kitáruló panoráma bíztat, hogy nem szabad feladni, no meg visszamenni sem lenne nagy élmény, bár többször megfordult a fejünkben. Ilyen gondolatok mellet hirtelen előbukkant a Schausteig-Alm, a pihenő park és büfé, a fel lejáró drótkötélpálya kabinjai és soktucat túrázó. Alattunk a tó és St Gilgen város látványa, felejthetetlen.
A fáradtságért bőven kárpótolt a túrázók elismerő pillantása. Akkor rajtunk kívül nem volt más kerékpáros a platón. Ebédelés hátizsákból, ital “fahrrader spritzer” (hosszú lépés) A büfében ez megfelelt egy otthoni korsó sör árának. Ez alatt a hátizsákokból előkerült száraz pólókkal tettük magunkat szalonképessé, míg a kiterített használt, a napon szikkadt. A kilátóhelyre gyalogos ösvény vezet fel St. Gilgenből, de úgy kellett volna levinni a bringákat, így inkább a kissé hosszabb, kocsival is járható utat választottuk, amit kb. 10 km-nek becsültünk előzetesen. Ez lefelé 15- 20 perc lett volna, ami semminek tűnik, az eddigiekhez képest. Elindultunk, az út eleinte apró kavicsos, majd aszfaltra javult, a sebességünk nőtt. Élveztük is, úgy hogy a távolságot rosszul becsülve, elhúztunk a térképen kiszemelt elágazás mellett. A következő elágazáshoz érve, a tervezett 10 km-ből 30 lett. Így viszont láttuk a Fuchsl-Seet is, kissé körülnéztünk, noha nem is terveztük be az egykori Gőhring villa (ma luxus szálló) megtekintését. Forgalmas országút padkáján kerekezve jutottunk St Gilgenbe. A városka a tó gyöngyszeme. Fesztiváli hangulat, sok virág, ráérő vendégek. Kb 1 órát időzhettünk a nem tervezett kitérő miatt, és indulnunk kellett szállásunk felé, mert még 30 km állt előttünk.
Megtett távunk 90 km, ebből 15 km erdőben köves úton, szintemelkedés 700 m.
Balázs országúti edzése 160 km, benne átkelés a Postalmon, Abtenau, Gossau, Bad Goisern, és Bad Ischln át vezetett haza, szintemelkedés 1600 m. 14 órára hazaért, ebédelt, egész délután a strandon pihizett, majd értünk aggódott.
3. nap
Az előz napi túra levezetéséül kocsival mentünk be Salzburgba, (meg még esett is reggel az eső).
A város gyönyörű, a Dóm, a vár, a Fő- tér, a Salza folyó mind felejthetetlen emlék. A parkolás körülményei is.
Nem volt fém schillingünk, a belvárosban a parkolási díj megfizethetetlen, de még sincsen hely. Távolabb álltunk meg, de az automatához komolyabb fém pénz kellett, váltanom kellett. Legközelebb egy fotócikk bolt volt, vásárló senki, egy idősebb úrral tereferélt a tulaj.
Udvariasan megkérem, hogy váltaná el a 100-as papírpénzem két ötvenesre, hozzátéve, hogy a parkoló automatába fémpénz kell. Erre komoly magyarázatba kezd, hogy ezt nem tudja, mert a 100-ast nem lehet ketté váltani, mert vagy egy ötvenest, egy 20-ast és egy tízest, vagy négy húszast ad érte, ez ugye nem kettő rész.
Nem értem, pontosabban elképedtem, mire elmagyarázza, hogy a bankban is ugyanígy váltják fel a pénzem, ő sem tehet kivételt. Elfogadom, vagy sem? Mivel nem volt jobb ötletem, elfogadtam, de magyarul félhangosan monologizáltam. Valamit megérthetett belőle, mert a korábbi kaján kioktató ábrázata komorrá váltott, míg leszámolta a százért szerinte járó nyolcvanat. A városból hazafelé felhajtottunk a Gaisbergi csúcsra.
1288 m Siklóernyősök gyakoroltak a kedvező szelet kihasználva.
Alattunk a város, mögötte a Német Alpok 2 ezres csúcsai, az ellenkező irányban a Fuchlsee, Mondsee, Wallersee csillogó tükrei. Felejthetetlen élményben volt részünk.
Hazaérve kinéztük, hogy melyik járattal menjünk fel a Schafbergre. A húzós jegyárból úgy döntöttünk, hogy csak a Bergfahrt (fel) utat tesszük meg vonattal, Balázs eleve az én MTB bringámmal akart a hegyre fel és le is közlekedni, így is történt. A vonat külön nagyszerű élmény volt, gőz vontatású szerelvények, az egész út alatt felejthetetlen panoráma a Wolfgang tóra, és a szemközti hegyekre. A csúcsról főleg észak irányban, akadálytalan kilátás nyílott az alattunk nyújtózkodó tavakra. A levezető út is nagyon szép volt, bár a tető felső régiója teljesen kopár, csak fű és moha nőtt a sziklák között. Esteledett, mire lesétáltunk.
Balázs hegymenetben 20 perccel volt lassabb a vonatnál, de lefelé egy órával előbb leereszkedett, mint mi gyalogosan.
4.nap
Reggel esett, nem látszott remény arra, hogy hamar kiderül, így végül is 9 körül kocsival mentünk Bad Ischl-be.
Bejártuk a kisváros csodaszép központját, a szökőkutakban és palotákban gyönyörködtünk. Ferenc József egykori császári palotája ma szállodaként működik, Sziszi palotája felújítás alatt volt. Majd megnéztük a sokat emlegetett Kaisers-villát a hatalmas parkban.
A villa halljában óriási trófea gyűjtemény, melyből nyomon követhető, mit, hol ejtett el, a sokat vadászgató császár.
Ezen a napon korábban visszatértünk, mert még St Wolfgangból szinte semmit sem láttunk.
Ebéd után fürödtünk egyet, majd besétáltunk a városba.
A főtéren az esti szórakoztató szabadtéri programok vízi parádék csábították a nap meghosszabbítására a vendégeket. Egy vízi parádét magunk is megnéztünk, igen látványos volt.
A kerékpáros minden utcában bringázhat, a belvárosban az egyirányú utcában forgalommal szemben is, erre az autósokat tábla figyelmezteti, bár figyelmeztetés nélkül is rendkívül előzékenyek. A kis városka patinás főutcájáról az átmenő forgalmat úgy sikerült kitiltani, hogy az elkerülő úthoz kb. 250 m. hosszú alagutat építettek. (Csak itt nincsen kerékpársáv)
5.nap
Szerencsére az eső már nyolc körül elállt, így nem kellett autózni, bringával mentünk Bad Ischl ig, ahonnan vonattal utaztunk 7 megállót a Hallstatti tó alatti Dachsteinhőhe megállóig, hogy innen kerekezzünk vissza. A kalauz a vonatnál átvette a bicajokat és elhelyezte, úgy hogy fel sem kellett menjünk a raktérbe. Megkérdezte meddig megyünk, és ez folytatódott még a többi megállóban fel és leszálló kerékpárosok estében is. Én végig az ajtóban voltam a megállókban, nehogy másnak adja le a bringáinkat, de aggodalmam teljesen indokolatlan volt, Dachseinhöhe megállóban a mi bringáinkat készítette az ajtóhoz és adta le, jó utat kívánva. Rendkívül jól kezdődött a túránk! A vonat a Hallstetter See sziklás oldalán fut, csak a vasúti pályatest számára van hely.
A Hallstatti megállóból, aki a városba igyekszik, hajóra kell hogy szálljon. A vonatokhoz, vízi taxi járatok közlekednek a városból.
Túránk könnyűnek indult, a tó és a városka panorámája lenyűgöző volt. A kerékpárosok és gyalogosok számára a tó partján beton, illetve fa pályatest volt kialakítva, a tó alsó csücskében. Közben kinéztük a Salzbergwerkbe felvezető sikló megállójában a menetrendet, de nekünk inkább az ár volt magas, és alternatíva után néztünk. Prospektus, infótérkép rendelkezésre állt, megkerestük a jelzett sétaösvényt, amiről kiderült, hogy a MTB-al végig fel is lehet tekerni. Gyalogos tempóban ugyan, de jó volt, mert a lefelé út nem tartott sokáig.
Bringással csak fent találkoztunk.
A bányalátogatás komoly ceremóniával, (beöltözés stb.). járt ez is része volt a programnak. A csúszkálás a fa csúszdákon, az utazás a bányavonatokkal, a bányarém meséje és kísértése, az egyébként kevésbé látványos túrát igen feldobta.
A kisváros házai számára alig maradt hely a tóba lefutó sziklákon, az átmenő út alagút, viadukt kombinációjával vezet a város házai felett. A városka méltán része a kulturális világörökségnek. A kicsiny temetőben a néhány tucat sírhelyben nyugvó elhunytak később a csontházba költöznek, mely szintén a megemlékezés színhelye.
Míg a tó mentén kerekeztünk, az út igen látványos volt, de a bánya látogatás sok időt elvett, így benéztünk a tó után a Bad Goiserni vasútállomásra, és mivel 10 percen belül volt alkalmas vonat, így nyertünk 10 km utat, és 15 perc pihenőt, kihagyva a forgalmas főútvonalat.
Bad Ischl-ből még így is maradt 25 km tekerés hazáig. A sok szép látnivaló után jól esett a vacsora.
Így is bringáztunk 70 km- t, benne egy hegymászás a sóbányához.
Balázs nem vonatozott velünk, forgalommentes utat keresett, így Bad Ischl-től a gépkocsiforgalomtól elzárt Ramsau, Altaussee hegyi utat választotta. Eleinte az út aszfalt burkolatú, majd sóderos, köves, sziklás a hegycsúcsig. MTB bringásokkal találkozott, akik megrökönyödtek országúti bringája és apró fogaskeréksora láttán. Altausseetől, Bad Aussee,Bag Goisern, Bad Ischl útvonalon tekert 130 km- t, két 1000 m feletti csúcsot megmászva.
6.nap
Reggel esik, teljesen reménytelen, hogy elálljon. Marad az autózás, délelőttre rövid programot tervezve. Irány a Schwarzen- See. Itt már a háborítatlan természetet, nomád életet nyugalmat, horgászatot kedvelők találnak maguknak ideális helyet. Nincsen villany, vízvezeték, de sátorozókat találtunk, akik a patakot használták hűtőszekrénynek. WC- t nem láttunk. Kocsijuk osztrák rendszámú volt, hogy engedéllyel, vagy anélkül sátoroztak, ma sem tudom.
A tavat körüljártuk, bőséges gombatermés mindenütt, pecások, sétálgató kirándulók, noha csepergett az eső.
11 óra körül visszatértünk, az idő javult, megebédeltünk, és irány a Postalm 1300 m magas platója. A panorámaút csodálatosan szép volt, főleg a nem régen elállt eső után számtalan vízesés csorgott alá a sziklákról. A felfelé vezető út felénél értem a felhőzónába, de augusztus lévén nem volt hideg, a frissítő eső permet kellemesebbé tette az izzasztó hegymenetet. A platóról a kilátás szenzációs volt, alattunk összefüggő fehér felhőréteg, ragyogó napsütés, néhány hegycsúcs emelkedik ki a felhőkből. Hátizsákot és így fényképezőgépet sajnos nem vittem, esőre számítva, amiből lefelé volt is részem bőven.
Balázs később indult nálam 15- 20 perccel, hogy a tetőn találkozunk, feleségem otthon maradt.
Végül is annyit gyönyörködtem a tájban felfelé, hogy Balázs jóval korábban ért utol, felhajtott a tetőre, és indult is vissza, míg fel sem értem. Nem várt, nem akart nagyon megázni. Meg is úszta a nagyobb loccsanást. Lefelé az esőpermet cseppjei igen meghíztak, csíptek, a féket markolászó kezeim elgémberedtek, de az élmény miatt megérte.
A hegyről leérve még a nap is előbújt, egy rövid időre, hogy 10 percen belül egy komoly felhőszakadást zúdítson a tájra. Itt még szerencsém volt, Weinberg településen egy vendéglő mellett ért a zápor, és két pohár sör elfogyasztásáig sem akaródzott elállni. Mikor kissé szünetelt, elindultam, St Wolfgang határánál viszont olyan erővel zúdult alá, hogy az autóforgalom a zápor miatt megállt. Mivel nem találtam menedéket, tekertem tovább, így bőrig ázva értem haza, de egy kiadós fürdés után, már csak a kellemes élmény maradt.
7. nap
Az eső most is esik, és a tendencia szerint ma már el sem áll!?, így a közeli Attersee, Mondsee sajnos kimaradt a tervünkből. Vendéglátóink úgy sajnálkoztak, hogy végig rossz időnk volt, mintha Ők lettek volna érte felelősek. Mi így is kiválóan éreztük magunkat, mert sok szép helyen jártunk. Felpakolás után 10 óra körül esőben indultunk. Még egy rövid kirándulást tettünk a Post-Alm felé vezető úton, hogy feleségem is láthassa, hogy miről maradt le, de az eső miatt nem lett volna érelme tovább menni, így Graz felé vettük az irányt. Az eső egyébként az Alpok tövéig kísért is bennünket. Hazaérve, itthon kiégett rétek, kókadozó növények, por, parlagfű, tüsszögés, – Megérkeztünk, itthon vagyunk!
Rónaszéki István
A szerző írásai Az Útikalauzban
Rónaszéki István: Zakopane, Wieliczka, Auschwitz, Krakkó, Chocholowska – Lengyelország – 2007
Rónaszéki István: A Grossglockner és környéke – Ausztria – 2008
Rónaszéki István: Keréképártúra Passau-Krems 2004
Rónaszéki István: Kerékpárral a Wolfgang-tó környékén – 2000
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu