Egy hétvégi wellness-túra története sok információval és egyéni benyomással – ráadásként néhány jó képpel
Pár hónappal ezelőtt kaptam egy internetes reklámot az egyik sárvári szállodától. Mivel egész jónak tűnt, feliratkoztam a hírlevelükre, amiben bemutatták Sárvár és környéke látnivalóit 10 részben. Pár héttel később indult egy játékuk: aki összegyűjt 100 új hírlevél-olvasót, az – automatikusan – nyer egy ingyenes hétvégét másodmagával a szállodában. Feltettem hát a játékot az iwiwre és a nők lapja caféra, és lett 110 új olvasó… Így nyertem meg a pihenést. 🙂
Igaz, főszezonban nem lehetne hétvégén jönni – eléggé sok vendégük van – de lebeszéltük a hotelesekkel, mégiscsak megoldható a mostani péntek-vasárnap. Ha ilyen jó a szálloda, mint amilyen rendesek a dolgozói, már megérte.
2009. 06. 19. (péntek)
Délelőtt 10 után indultunk Tompáról, Dunaföldvárnál átkeltünk a Dunán. Úgy döntöttünk, hogy a 71-esen, a Balaton északi oldalán megyünk végig. Füreden beugrottam barátnőmhöz, ő is gyermekorvos, ígyhát körülbelül 3-ra értünk Sárvárra, a GPS-szel könnyen megtaláltuk a hotelt. Szép, nyugodt környezetben van, kicsi, de rendezett az udvara. Be is tudtunk parkolni, se-perc alatt bejelentkeztünk, és kaptunk egy kis tetőtéri szobát. Ez is tiszta, szép. Minden tip-top, nagyon meg vagyok elégedve. 16 kétágyas és 2 négyágyas szobájuk van, reggeliző helyiséggel, internet kapcsolattal.
A fürdő (A) és a vár (B) Sárváron
Baba körülbelül 20 perc alvás után magához tért, és azonnal a fürdőbe akart menni. A sárvári gyógyfürdőről nekem a 80-as években árusított sárvári sókristály ugrott be… na, azóta fejlődött egy kicsit! Hatalmas területen, 2 szintes fedett és “hektárnyi” szabad rész várja a strandolókat. Sőt… gyógyulni, wellnessezni is lehet. A napi belépő felnőtteknek 2200 Ft (gyerek 6 év felett: 1200, 6 év alatt ingyenes), de mivel mi 5 után mentünk, csak 2 x 1200 Ft-ot kellett fizetnünk (ekkortól félárú a jegy).
Kaptunk 1-1 búváróraszerű szerkentyűt, amivel nyitottuk a bejárat forgóajtaját és az öltözőszekrényünket. (A kütyü strandolás közben is rajtunk maradt, a kijáratnál adtuk le.) Levetkőztünk, elpakoltunk, és már mentünk is a gyermekmedencéhez. Itt áll egy kalózhajó, csúszdával, játékokkal, mellette pár centis medence a tipegőknek. Milcsi jó 1 órát lubickolt. Aztán átmentünk a mély medencéhez, ahol körülbelül 1,5 m, ill. 2,5-3 m magasról lehetett toronyugrani. Zolika mindkettőt kipróbálta.
Van egy körülbelül 50 m hosszú – és jó magas – óriáscsúszda mellette, természetesen azon is ment pár kört. Mi addig Pocakkal a fehérhomokos játszótéren – mászókán – tomboltunk. Láttunk pezsgő-, hullám- és súlyfürdőt, stb.., emellett strandfoci- és strandröplabda pályát, pihenőágyakat, kajáldákat. Odabenn szintúgy medencék, illetve a wellnessrészleg van. Lehet kérni masszázsokat, pakolásokat (pl. csokipakolást :), gyógyászati kezeléseket (TB támogatott), kozmetikát, fodrászatot. Bejelentkeztünk vasárnap délelőttre – nekem – egy thai masszázsra, – Milánnak – egy babamasszázsra. (Zoli nem akart..) Nem olcsó: 5500 + 3500 forint, de évente egyzer-kétszer megérdemeljük. Kíváncsi leszek, milyen lesz.
Nyolc óra körül befejeztük a fürdőzést, hazajöttünk, átöltöztünk, és bementünk a várhoz.
Sajnos megnézni nem tudtuk – későre járt, és ráadásul koncerteztek benne -, de kívülről nagyon szép. Pár méterrel arrébb, a Tanácsháza mellett beültünk fagyizni, közben egy zenekar játszott a téren. Nem tudom, hogy melyik volt szörnyűbb, a fagyi vagy a zene. Mivel éhesek maradtunk, “átszaladtunk” Szombathelyre (kevesebb mint 20 km), TESCO-zni. Jól bevacsiztunk, és 11-re ágyba kerültünk.
2009. 06. 20. (szombat)
Milcsi hihetetlen jót aludt. Régen láttam ilyen kiegyensúlyozottnak. Kilenc óra után lementünk reggelizni, finom és bőséges svédasztal volt. Mára az osztrák dinó-park látogatást terveztük – bár elbizonytalanított a szakadó eső. Azért nekiindultunk.
A Styrassic Park Bad Gleichenberg mellett terül el, Sárvártól 142 km-re. Körülbelül 3 órás autóút, reméltem ezalatt eláll az eső. Nem nyert, még inkább szakadt. Rábafüzesnél léptük át a határt – ill. ami határ volt még pár éve -, és egész gyorsan elértük célunkat. (A parkhoz vezető út jól “ki van táblázva”.) A párában rejtőzködő hegyek igazi Jurrasic park-hangulatot kölcsönöznek a tájnak.
Kértünk 2 felnőtt és egy gyermek jegyet (2 x 9,5 euró + 6,5 euró). Továbbra is szakadt. A pénztáros hölgyön látszott, hogy tipikus őrült és temperamentumos magyaroknak tart bennünket. Milánnak volt esőkabátja, de Zolikával kettőnknek csak 1 esernyőnk akadt. szerencsére a hölgy 5 euró “letétért” ideadta a saját ernyőjét. (A pénzt a végén visszakaptuk, igaz, vettünk Milánnak egy Brachiosaurust rajta.)
A parkban ekkor – hála a zivatarnak – maximum 10 látogató sétálgatott. Igazi “túlélőtúrának” tűnt a fák közt, csordogáló patakocskákat kerülgetve, nézegetni a dinókat. A szobrokat életnagyságúra készítették, a hatalmas Brachiosaurus még Zolit is lázbahozta.
Zolika 2 m magas, de lazán elfért ernyőstől a hasa alatt. Milcsi kedvence a Stegosaurus és a Triceratops volt, az enyém pedig az óriás repülő őshüllő – körülbelül 7,5 m-es szárnyfesztávolsággal. Baba teljesen bepánikolt, amikor a növényevő kisebb dinókat kergető T-Rexnél megmozdult valami – szerintem azt hitte, azok is dinoszauruszok -, de csak 2 emu volt .
Láttunk nyuszit is, a park szélén pedig “modernebb” szobrok (pl. óriáslajhár, mamut, kardfogú tigris, elő- és ősemberek) álltak. Mellettük találtunk rá a dinó-keltetőre, a mozira, a cirkuszra és a játszótérre. A parkhoz tartozik egy étterem és egy kis dzsungel-szálloda. Délután 2-re végeztünk, 3-kor lett volna vulkánkitörés, de azt már nem vártuk meg – majd legközelebb.
A kocsiban megtörölköztünk, és elindultunk visszafelé. Mai napig meglep, hogy az osztrákok mennyivel jobban élnek mint mi. Nem elsősorban a pénzre gondolok, a házak tiszták, rengeteg a virág, viszont alig van kerítés, minden sövény lenyírt, nincs szemét, a hegyoldalban golfozni lehet… Ez nem pénz, hanem életszemlélet, igényesség kérdése. Öt órára értünk vissza, akkorra már megéheztünk. (Ausztriában betértünk egy McDonaldsba – McDrive-ba -, büszke voltam magamra, mindent el tudtam mondani németül – és még meg is értettek. 🙂
Zolika Sárváron kinézett egy vendéglőt a fürdővel szemben. Istenit ettünk! (Én pl. tejszínhabos meggylevest, zsemlegombócos szarvascombot vadas mártással és fagyival töltött palacsintát. KO vagyok.) Milán tündér volt, azonnal összehaverkodott a pincérlányokkal. Hármónkra – dugig jóllakva – fizettünk 6000-et. Annyira jót ettünk, hogy még az este 10-es tűzijátékról is elfeledkeztünk – Szent Iván napja alkalmából.
2009. 06. 21. (vasárnap)
Most időben keltünk. Összepakoltunk, megreggeliztünk, kijelentkeztünk, és mentünk a masszázsra. Milcsi Marika nénihez került, egy középkorú hölgyhöz, akin látszott, hogy nagyon profi. Zoli ment be a babával, le is fotózta. 🙂 Milán úgy ellazult, hogy elaludt a masszázspadon. Én a thai lányokhoz mentem. Kaptam lenvászon ruhát, lefeküdtem a matracra, és az egyik thai hölgy végigmasszírozott. Meglepődtem, hogy a jobb vállam mennyire merev. Csinált arcmasszászt, majd – felülve – gerinclazítást. Ha nem hallom és érzem, nem hittem volna, hogy egyenként “pattantak ki” a csigolyáim. Egyáltalán nem fájt, sőt, nagyon jólesett. Feltöltődve indultunk haza. A visszaút csendes volt, kora délutánra megérkeztünk. Bár még most is borús az idő, nagyon jól sikerült ez a hétvége.
Somogyiné Eszter
A szerző írásai az Útikalauzban
Somogyiné Eszter – Nyugat-európai kirándulás déli kitérővel – 2015
Somogyiné Eszter: Kirándulás a Sóvidékre és a Fogarasi-havasokba – Erdély – Románia – 2009
Somogyiné Eszter: Sárvár – osztrák dinóparkos kiruccanással – 2009
Somogyiné Eszter: Schönbrunn – Bécs – Ausztria – 2007
Somogyiné Eszter: Görögország, Tolo – 2007