Strasszer Katalin: Hol bujkál a Murmeltier? – avagy Salzburg tartomány ékességei – Ausztria – 2007.08.13-21.
Még késő ősszel is jó tipp lehet Katalin tapasztalatokban bővelkedő beszámolója azoknak, akik a magashegyi kirándulásokat városnézéssel és fürdőzéssel akarják kombinálni. A leírás sok hasznos linket tartalmaz és szép fotók illusztrálják
Első Salzburg tartományi kirándulásunkra leginkább internetes forrásokból készültünk, mondanom sem kell, hogy a gyűjtőlapok és az élménybeszámolók igen hasznosnak bizonyultak. Saját élményeinket, gondolatainkat mi is szívesen megosztanánk másokkal!
Hétfő délelőtt a lefoglalt zimmer feri címekkel és a 8 napos programmal markunkban vágtunk neki a nagy utazásnak. Igor nevezetű GPS útitársunkat se hagyjuk ki a nélkülözhetetlen tárgyak listájából! Hétfő este értünk Salzburgba A Jugendhotelben lepakoltunk, majd némi pihenés után elindultunk felderíteni az óvárost. A Salzach partján haladva a kivilágított Festung Hohensalzburg látványában gyönyörködhettünk. Az óvárosban alig bírtuk kerülgetni az estélyiben toporgó külföldi és hazai vendégeket, akik a napokban zajlott kulturális programokra özönlöttek a város szívébe. A „Puccparádé” forgatagában már-már kezdtük magunkat kellemetlenül érezni a kényelmes melegítőben!
Kedd reggel a Bahnhof-ban megvettük a Salzburg kártyát (24 órásat). Eredetileg SalzburgerLandCard-ot akartunk szerezni, de a trafikos néni csak az előbbit árusította. A kártyához kapott prospektust áttanulmányoztuk, majd megcéloztuk a Hellbrunni kastélyt, melyet busszal érdemes megközelíteni. (A kártyával ingyen közlekedhettünk, ezért a kocsit a kurzparkzónából (csak 3 órán keresztül ingyenes) átvittük egy gebührfrei területre.)
A kastély eredetileg Markus Sittikus püspök kúriája volt, jegyet az udvarában kiépített Wasserwunderwelt-re lehetett kapni. Kártyával ingyenes a bemenetel.
Szerintem nagyon mókás volt az idegenvezetés; angolul, németül és olaszul/spanyolul hallgathattuk a különböző vízköpők, szökőkutak, vízi játékok és egyéb érdekességek bemutatását. A hangulatot fokozta, hogy a bemutatók végén rejtett zugokból spriccelték ránk a vizet! Már a bejáratnál a sorbanállásnál felfigyeltünk a kiszűrődő hangokra, gondoltuk, biztosan jó móka lesz. 🙂
A program után elcammogtunk a közelben lévő Zoo Salzburgba, kártyával ingyenes! Legyalogoltuk a lábunkat, de megérte, ugyanis nagyon szép környezetben érdekes állatokat láthattunk. Például viccesek voltak a pudlinak nyírt pomponos, torzonborz vagy éppen jólfésült lámák, a szabadon mászkáló méretes keselyű láttán meg kissé megrémültem.
Az állatkert után visszakeveredtünk a városba. Aznap még megnéztük Mozart szülőházát(kártya!), amely számomra nem nyújtott túl nagy kulturális/turisztikai élményt. Legérdekesebb momentuma talán a kor rizsporos parókáiról és higiénés szokásairól szóló rész volt. Majd felvonókáztunk a Festung Hohensalzburgba (kártya). Körbejártuk az udvart, élveztük a fentről elénk táruló panorámát, végül siettünk vissza a partra az utolsó turnus sétahajókázást (kártya) elérni.
Szerdán reggel a Bahnhof emeletén megtaláltuk az Tourist information-t, és végre megvettük a 6 napos SalzburgLandCardot. A kapott prospektusból kinéztük plusz programnak az Untersberg felvonót (landkártya). Nagyon szép makrófelvételeket készítettem az ott élő virágokról. Ez volt az első igazi felvonós élményem, elég félelmetesnek bizonyult a 2 helyen rögzített felvonóút.
Salzwelten Bad Dürrnberg volt a következő állomásunk; az osztrákok nagyon értenek ahhoz, hogyan lehet egy uncsi sóbányát Salzburg tartomány Top7 látványossága közé emelni. Egypár rutschen, bányavonat, hajókázás, kelta bányász múmia, filmvetítés, mindez egypár „Glück Auf!”-fal fűszerezve, és kész is a recept. Még megtekintettük a kijáratnál a kelta skanzent, majd Hallstadt-ba utaztunk szerencsét próbálni szállásügyileg.
Csütörtökön a werfeni Eisriesenweltet csodáltuk meg. A világ legnagyobb jégbarlangjába meleg öltözék kell, ne riasszon meg minket a turisták nagy részének hozzáállása, miszerint egy jégbarlangba elég a kivágott nyakú pulcsi, avagy térdnadrág. Vietnámi papucsos versenyzőt itt nem láttam, azonban a sóbarlangban (6-7 fok) volt rá példa. A természetes hatás kedvéért gázlámpát nyomtak a csoportok kezébe, és azzal másztuk meg a 700 lépcsőt. Kisgyerek ide nem való, számukra elég uncsi és fáradalmas, egyébként számomra is megváltás volt a kijövetel. Már csak azért is, mivel a barlang busszal, felvonóval és 30 perces felfelé sétával közelíthető meg, a tetőn pedig fagyos lehelettel üdvözöl a barlang. Ezek után a 700 lépcső számomra már a túlélésért folytatott harcot jelentette. A barlang után elfoglaltuk szobánkat Werfenwengben, és 9-10 órákat aludtunk.:)
Péntekre a Erlebnisburg Hohenwerfen-t terveztük be, sajna esett aznap az eső, de így sem panaszkodhatunk, hiszen péntek kivételével végig nagyon szép esőmentes időnk volt 🙂
A várban autogájd segített a kalauzolásban, a magyar szöveget különben eléggé vontatott tempóban hallgathattuk, nem egészen volt összhangban az idegenvezető hölgy tempójával. A madárreptetés utolsó 2 percére sikerült visszaérnünk a gájdolásból. Hát ez a program sem úgy sikerült, ahogy terveztük. Végül is ingyen bemehettünk a kártyával, ott voltunk, azért nem bántuk meg.
Este átmentünk Bad Hofgasteinbe az Alpen Therme Gastein fürdőkomplexumba – 19 juró helyett csak a kártyát lebegtettük 🙂 és utána istenit fürödtünk! 34 fokos vízben áztattuk fáradt és áthűlt tagjainkat. A benti medencéből 2 csapással a kinti medencében találtuk magunkat. El lehet képzelni: hegyek magasodnak körülöttünk, éppen sötétedik, a köd lassan száll alá, az eső szemerkél, mi nyugisan ülünk a 34 fokos melegben, és a pára az arcunkat éri 🙂 Balázs többször is csúszott a gatyaszaggatóan jó élménycsúszdákon, nekem elég volt 2 rutschen is.
Szombat reggel a werfenwengeni Seilbahn Ikarussal felvonóztunk a hegytetőig, kártyával ingyen mehettünk :). Csodálatos panoráma tárult elénk, ez volt a legszebb élményem a 9 nap alatt. Még a Top7-be illő Bahn Schmittenhöhét is lekörözte. Zell am See-be átérve a Bahn Schmittenhöhére és egy hajókázásra szóló kombijegyre fizettük be 25 eurót fejenként.
Szép-szép, de az Ikarus után már valahogy nem volt nagy durranás.
A hajókázás a Zell am See-n sem volt annyira nagy élmény, lehet, hogy az Ikarussal betelt a napi élménybefogadó kapacitásunk. Este elmentünk a kapruni fürdőbe pancsolni, kártyával ingyen.
Vasárnap a Weißsee Gletscherwelt volt soron. 20 perces kellemes felvonókázás után 6-7 fokos hideg fogadott minket. Szerencsénkre kisütött a napocska, és előbújhattunk a sziklafal oldalából jó Murmeltier (latin nevén: Marmota Marmota) módjára. Sajnos Murmeltiert eddig csak az állatkertben láttunk (:
Este a kártya jobb kihasználása és pancsolás végett elmentünk Mittersillbe a Hallenbad fürdőbe. Itt már volt Dampfbad és jakkuzi is.
Hétfőn már kevésbé energetikusan lépegettünk a kapruni Sigmund Thun Klamm kiépített lépcsőin. A vízesés persze szép volt, és a kártyában is benne foglaltatott:)
A városba visszatérve egy hoteltulajdonos Fahrzeugmuseumát tekintettük meg, több mint 150 kiállítási darab volt látható a 30-70-es évekből.
Az élvezetek halmozása végett a másik nagy csodafürdőbe, a Felsen Therme Gasteinbe mentünk kártyát lobogtatni (19 juró különben!). Ez még fantasztikusabb volt, mint az Alpen Therme. Balázs, mint rutschenszakértő égig magasztalta az élménycsúszdát. Én inkább a vízmasszáságyat és a gejzírkényeztetést választottam 🙂 A belső medencéből kiúsztunk a külső részre, majd a 34 fokból átcsússzantunk a 24 fokos úszómedencébe. Volt FKK terasz, a szauna is sajna csak nudiknak engedélyezett, így inkább nem szaunáztunk. Talán majd egyszer…:)
Kedden délelőtt még beugrottunk a Liechtenstein Klamm-ba, végigjártuk, szép volt, pipa és irány haza. Így a 9. napon kissé lefáradva már nem nyújtott akkora élvezetet a szurdok végigmászása. Hiába, jóból és szépből is megárt a sok!
Összességében felejthetetlenül jóra sikeredett a salzburg tartományi kirándulásunk. A programok között volt városnézés, hajókázás, jégbarlang, sóbarlang, felvonók ,gyönyörű panorámák, kisebb túrák a hegytetőkön, gleccser, autómúzeum, vízesések és végül fürdőzés:).
A SalzburgLand Card-dal fejenként 145 eurót takaríthattunk meg, szóval nagyon is megérte a kártyát megvennünk! Az eredeti tervből kiesett Kaprun duzzasztott tavai, a Großglockner és a Krimmli vízesés. Mindegyik Top7 látványosság, bár úgy vettük észre, hogy a kevésbé beharangozott, a kártyával ingyenes helyek sokszor szebbek és élvezetesebbek! Érdemes tehát a kártyához tartozó prospektust alaposan áttanulmányozni!
Strasszer Katalin
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés