Takács László: Trabival Erdélyben – 2000
Az elmúlt heten értem haza egy erdélyi túráról, ennek tennem közzé a történetét:
Marosvásárhelyi barátaimtól meghívást kaptam egy szilveszterrel, síeléssel összekötött körútra.
Elkezdtem a tervezgetést, hogyan hova mivel. Lehetett volna busszal, vonattal menni, de ezt a lehetőséget a jegyárak, meg a sífelszerelés miatt hamar kizártam.
Maradt a család kedvence egy nyugdíjazott, bevásárlásra + igavonásra használt 4T trabi. 10 év 100e km. Csakhogy szegény amióta másodsorba került nem igazan kapta meg a szükséges karbantartást, hogy enyhen fogalmazzak. Így maradt egy hetem, hogy felkészítsem az autót a túrára. A műszakija is lejárt, úgyhogy ez pont kapóra is jött. A munkát nagyban nehezítette, az a karácsony előtti hideghullám mikor kemény mínuszok voltak és csak néhány órát tudtam egyszerre a géppel foglalkozni.
Első nap: Nagymosás. Kívül belül, alváz, motor. A gőzborotva után az elektromos hibák helyreállítása (de a kontakt spray-t később is magamnál tartom)
Második nap: Fékek felfüggesztés, jobb hátsó fék munkahenger csere, hátsó lengéscsillapítók csere, alvázvédelem .
Harmadik nap: Hűtő szivárgás megszüntetése, AC pumpa csere, a gőzborotva után látszik, hogy kivan az egyik főtengelyszimering. Szimering csere. A motor tele van olajsárral. Motor belülről történő mosása, olajszűrő + olajcsere. Motortér korrózió elleni védelme. Megérkezett a Major Frigyestől rendelt, s várva várt militec (ez most reklám?!).
Este egy 80 km-es próbaút. Megy az autó mint ahogyan mar regen nem ment. Kint -12 fok a fűtés remek. Jó autó ez kérem…eufória. Egy emelkedőhöz érve, ahol mindig 110-el kihúzott megtréfálva ezzel sok más autót, most zuhan a sebesség rángat a motor, megijedek…elszállt egy henger vagy mi a fene lehet ez? Alapjárat nincs, max 40-et tud a trabi. Túljutva az emelkedőn begurulok Miskolcig, mint akadály…a Shell kút előtti piros lámpánál vezényszóra megáll. (Mint a regi jó fuvaros lovak a kocsma elött…ennek az autónak lelke van) Betolom a kúthoz, végiggondolom mi is történt. A tünetek nagyon olyanok voltak mint amikor elfogy a benzin, ugyanis a motor menet közben majdnem teljesen kihűlt. Ekkor beugrott! – vizes volt a benzin (MOL-nál tankoltam régóta) és megfagyott valahol egy vízcsepp. Gondoltam nem tudok úgysem tenni semmit, csak reménykedtem, van annyi meleg az autóban, hogy felolvassza ezt az elzáródást. Kb. 5 perc múlva indítóztam és beindult. Odaálltam egy kútfejhez, na lássuk, mit tud a V-Power. 22 liter bele is ment, úgyhogy a tankban max 6 liter lehetett. Utána meg kapkodott egy keveset de kb. 10 perc múlva teljesen rendbejött.
Műszaki vizsga: Reggel korán érkeztem én voltam az első, gyorsan ment. Rázópad rendben, fék rendben, fényszórók rendben, káros anyag messze-messze a megengedett határérték alatt. De csak hogy ok is belepiszkáljanak beállítottak az alapjáratot 850-re és az egyik ülést meghúztak (ezt a takarítás után elfelejtettem). Kész!
Eltelt a karácsony, közben tanulmányoztam a térképeket, számoltam a távolságokat, meg a benzinpénzt. Kikértem a nemzetközi zöldkártyát, biztosítást kötöttem esetleges síbalesetre. Eljött december 28 az indulás napja. Mivel Szerencsről indultunk (a barátnőmmel, mint navigátorral) a határt Csengersimánál léptük át, a Szatmárnémeti-Zilah-Torda-Kolozsvár-Marosvásárhely útvonalat választottam.
Az indulás napján esős ködös idő volt, úgyhogy késön indultunk. Szerencs, Tokaj, Nyíregyháza, Mátészalkán ebédeltünk. Nagy volt a forgalom a magyar oldalon, ahogy a két ünnep közötti határmenti üzleti életbe belecsöppentünk. A határon gyorsan átjutottunk, a sílécek a tetőn megtettek a hatásukat.
Szatmárnémeti utjai rögtön próbára tették az új lengéscsillapítókat, nagy veszélyt jelentettek az egész napos eső miatt színültig telt kátyúk, amikről nem lehetett tudni milyen mélységűek. Kiérve a városból remek szeles új út vart ránk, a nemrégi választások eredményeként. Így jó tempóban mentünk egészen Zilahig, ott a városon belül megint a rossz utak, de a varos után minden rendben. A varos után egy szép négysávos 9-12%-os szerpentin van, remek kilátást adva a környékre, nagyon élveztük a meredek kanyarokat. A trabi 3-4-ben gyönyörűen húzott. Vigyázni kell azonban az ott élő autósokra, akiknek a forgalmi sávok nem sokat jelentenek, így mindig levágjak a kanyarokat, csak akkor van baj, ha valaki van mellettük. Utam során sokszor rámhúztak a jó néhány szerpentin teljesítésekor. Itt figyeltem fel először arra, hogy nem nagyon ismerik a 4T trabit. 20 eves lepukkant daciak mindenáron meg akartak előzni, aztán nem értettek, hogy tudok 100-at ott, ahol ok megkeresik a 2-est. Ezen az úton tapasztaltam egyébként azt, hogy a trabi váltója igazából a hegyi utakra hangolt. Legalábbis a típus létrejöttekor így sikerült.
Torda elött az egész napos ablaktörléstől lelazult a jobboldali lapatom. Rövid szerviz, egy 14-es villáskulcs segítségével. Néhány sebtében elvégzett nyújtó lazító gyakorlat, majd 197 cm-es termetem visszahajtogatom tigrisbe. Tordán ránksötétedett, kigyúlt a tartalék benzinszint lámpa. Kezdett nyugtalanítani a dolog, hiszen jó benzint szerettem volna venni megelőzve Frigyes PETROM-os tapasztalatát, vagy az én közelmúltbeli elfagyásomat, ha hidegebbre fordulna az idő. Úgy számoltam Kolozsvárig elég lesz az üzemanyag. Kolozsvár gyönyörű nagyváros, persze nekem a Shell kútja jelentette a legnagyobb örömet, hiszen mar csak 3 literrel járultam a színe elé. Telitöltöttem 17000 lejes V-powerrel, ami nem ugyanaz, mint nálunk, de szépen megy vele az autó. Megérkezés Marosvásárhelyre este ottani idő szerint fél nyolckor. Finom vacsora egy kis beszélgetés után nem volt gondom az álmatlansággal.
Másnap bejártuk a varost, megnéztük a várat, vártemplomot, lehet, hogy egyszer érdemes lenne a vásárhelyi napok rendezvényre is ellátogatni, amikor itt minden tele van sörsátrakkal, előadókkal…
Szép város, most sok építkezés is folyamatban van, az útjai sajnos neki is rosszak. Azután vásárlás és dél körül indulás a Bucsinra. Ez egy 1430m magas hegy Szovátán es Parajdon túl, a hegytetőn az ismerősömék öreg faházával. Villany nincs, helyette generátor, forrásvíz, kristálytiszta hegyi levegő, éjszaka a csillagok mintha csak fele akkora távolságra lennének…Érkezés után favágás, az öreg cserépkályha hamarosan befűtötte a házikót. Ránk esteledett vacsora, majd alvás.
Reggel szép napsütéses idő, úgyhogy kirándulást terveztünk. Gyilkos tó, Békási szoros. A Bucsinrol lefele (a másik oldalán a hegynek) olyan rossz volt az út, hogy a bal hátsó kerekem lelazult. Gyorsan meghúztam a csavarokat, meg ellenőriztem a többi kereket is. A jobbhátsó lett volna a következő kerék, amit elhagyok, mert azon is tudtam húzni, csak az meg nem adott hangot. A Gyergyói medencében nagyon sűrű köd volt. Mindig ilyen azt mondták az ottaniak. Ebben a medencében található Alfalu, Románia leghidegebb rekordtartó települése. Mindenesetre érdekes mikroklímájú egy környék. A Keleti Kárpátokról visszanézve csodás látványt nyújtott a tejfelszerű köddel megtelt medence. Főleg, hogy itt már megint sütött a nap. A Gyilkos tó be volt fagyva, rá is álltunk a jegére, persze némi borzongással, hiszen a tó neve ugyebár…A Békási szoros valami fantasztikus hely. Leírhatatlanul szép képződmény. Azt hiszem igazából nem is képes az ember felfogni ilyen rövid idő alatt…Vissza már sötétben érkeztünk, este el kezdett esni a hó…
Reggelre minden fehér lett. Kb. 10cm hó esett. Gyalog kirándultunk a hó örömére. Később délután azért, hogy az autók se lustuljanak el, pörögtünk a friss havon néhány kézifékeset. Élveztük a csúszós, kihalt hegyi utat. Jó gyakorlási lehetőség a csúszáshatár kitanulására, mivel itt ez most 20km/h korul volt, volt idő lereagálni a dolgokat. Este szilveszteri parti, éjfélkor, majd 1 órakor is pezsgőbontás, hajnalig tartó éneklés. (Mar harmadik napja nem láttam TV-t…)
Újév első napján vissza Marosvásárhelyre, civilizált külső visszaállítása után ismerősök meglátogatása, boldog újévkívángatás és virsli minden mennyiségben…(szilveszterig nem eszek virslit)…
Másnap indulás Havasalföldre, hátha tudnánk síelni is egy kicsit, ha már a Bucsin meg az időjárás így megtréfált minket. Brassó szép, főleg a szász építészeti műemlékei (Fekete templom) de nagy út leven nem volt sok időnk igazán szétnézni. Kézdivásárhelyen aludtunk, -18 fok volt éjjel. Másnap Szinaja síelés, láttuk a 1918 előtti magyar-román határt Busteni-ben, a régi határőr házak meg állnak, ma is laknak bennük. Szinaján autóval mentünk 1400m-ig, onnan telekabinnal 2200m-re. A hegytetőről láttuk Plojestet. Este vissza Marosvásárhely, másnap haza Szerencs.
A Trabi nagyon vidáman teljesítette az 1819 km-es távot, 5.78 l/100km-es fogyasztást produkálva. Pedig a hegyi utak ugyebár, meg nem is fogtam vissza magam terjesztve a trabi hírnevét…Visszafelé összeverődött egy kis konvoj magyar autókból, az ottani autósok nem kis megrökönyödésére, betartottuk szépen az 50-et lakott területen, megálltunk a zebráknál. A határnál visszafele akartak valami 7000 lejes tisztasági díjat kérni, ami állítólag jan. 1-étöl lépett életbe. Szerencsére elköltöttem Szatmárnémetiben minden lejemet így nem fizettem.
Takács László