Gyimesi László: Dél-Lengyelország 2004. április 14-17.

Lengyelországi utunk tervezésekor olyan úti célok meglátogatását irányoztuk elő, melyek beleférnek a rendelkezésre álló 4 napba, ami gyakorlatilag alig több, mint 2 nap volt. Ezért választottuk ki Auschwitz-t, Wieliczka-t és Krakkót.

A szállást olyan helyen akartuk kiválasztani, ami viszonylag közel van a három helyiséghez, és az ár is tűrhető. Az Interneten, a http://lengyelorszag.lap.hu oldalon találtam meg a Zakopane Hungaria utazási irodát, melynek révén egy Zakopane melletti faluban, Biały Dunajecben a Pensionat Borowy-ban. Mind az utazási iroda szolgáltatásaival (leírások, térképek, helyi információk), mind a szállás minőségével maximálisan meg voltunk elégedve, mindenkinek csak javasolni tudom. A kétágyas fürdőszobás szobáért fejenként és éjszakánként (mint a helyszínen kiderült, bőséges) reggelivel együtt 3100 Ft.-ot kellett fizetni. Erről, és a környék néhány panziójáról a http://www.tatry.turist.pl/borowy oldalon lehet olvasni. Igaz, hogy lengyel nyelven, de a mellékelt gazdag képanyag elegendő információt ad.
Az adott földrajzi területről két könyvből informálódtam:
Bács Gyula: Lengyelország (Panoráma útikönyvek, 1980)
Kollár-Lacika-Malarz: A szlovák és a lengyel Tátra (Dajama kiadó, 1998)

A Bács-féle könyv meglehetősen régi, de a turistákat érdeklő nevezetességek szerencsére nem nagyon változnak, ezért ez a könyv ma is jól hasznosítható. Egyedül a várostérképeken levő utcanevek egy része változott meg, de ez csak kisebb gondot okoz.

A hivatalos lengyel fizetőeszköz a zloty (zlotinak kell ejteni, de nálunk többnyire zlotyinak ejtik), melyet 56-60 Ft. közötti áron lehet kapni. A zloty-t PLN-nek rövidítik a pénzváltó helyek árfolyamtábláin.

Röviden a lengyel közlekedésről, utakról. A tél viszontagságai, valamint a rossz minőségű útépítés következtében Lengyelországban is rengeteg a kátyú. A kijavításuk úgy történik, hogy kiszélesítik, majd kb. 5-6 centire kimélyítik a lyukat, és ezt töltik meg aszfalttal. (Az aszfaltot megszórják kis kövekkel, de nem hengerlik be. Emiatt könnyen az autó alján, esetleg a mögöttünk haladó autó szélvédőjén landolnak. Ennek elkerülésére célszerű a szokásosnál nagyobb követési távolságot tartani.) Gyakran azonban kimélyítve hagyják, amibe belehajtva az autó futóműve sínyli meg a találkozást. Az utak minősége változó, a forgalmasabb, 2x2 sávos utak helyenként egészen kiválóak. Ezeken az utakon időnként megjelenik egy harmadik, belső sáv, amelyből vissza lehet kanyarodni az ellenkező irányú oldalra. Ilyen nincs nálunk, ezért vigyázni kell ezeken a helyeken, nehogy baleset legyen a belső sávban hirtelen megjelenő autó miatt. A többszörös kanyarok végét egy Koniec (vége) kiegészítő táblával jelzik. A forgalmasabb utakon tábla jelzi a levegő és az útfelület hőmérsékletét. A "fekvő rendőröket" az egyenetlen úttest táblájához hasonló tábla jelzi, csak itt egy "dudor" van a 20 km-es sebességkorlátozó tábla kiegészítőjeként.
A lakott terület kezdetét egy város sziluettjét ábrázoló, nyújtott téglalap alakú tábla jelzi, a végét ugyanez, áthúzva. A település neve gyakran (elsősorban a kisebb falvaknál) nincs feltüntetve, azaz nem tudni, hol vagyunk.
A lengyel utakon a nálunk megszokotthoz képest sok olyan autó fut, amelyek nem kívánnak ólommentes benzint. Ez lehet az oka annak, hogy egyes benzinkutaknál kevesebb az "ólommentes" fej, mint az "ólmozott". Az ólommentes benzint az áthúzott Pb betű és a 95 illetve a 98-as szám, valamint az Eurosuper 95 felirat jelzi. Az árak 3,65 és 3,85 zl között vannak, tehát valamivel olcsóbb, mint nálunk.
Az útjelző, információs táblák tekintetében a lengyeleknek van még mit behozni, a magyar utakon sokkal jobban el lehet igazodni a táblák alapján.
Odafelé a 2-es úton mentem Parassapusztáig, majd szlovák területen a 66-os és az 59-es úton Trstenáig. (Megjegyzem, a szlovák utakon is van bőven kátyú.) Itt csak a Krakkó felé vezető utat jelezte tábla, Zakopane-t nem. A térkép alapján kanyarodtunk el a városon belül jobbra Suchá Hora felé, és kb. 15 km megtétele után a szlovák-lengyel határra értünk. A határtól 30 kilométeres út megtétele után értünk szálláshelyünkre.

Auschwitz
A város (lengyel nevén Oswiecim) Zakopane-tól kb. 90, Krakkótól kb. 60 kilométerre fekszik. A területén 1940-45 között működő koncentrációs táborban többmillió embert, köztük sokszázezer magyart öltek meg. Ma ez a terület zarándokhely, az emlékezés helyszíne lett, ahová a világ minden pontjáról érkeznek látogatók. A tábor maga a múzeum, ahol részben tematikus, részben országonkénti felosztásban láthatók a múlt rettenetes emlékei. A táborhoz vezető utat kisméretű, de jól észrevehető "Auschwitz Muzeum" feliratú táblák jelzik (a Tychy felé vezető 44. sz. út mellett van). A múzeum minden nap nyitva van, megtekintése díjtalan, csak a parkolásért és a tábor felszabadításakor készített film megtekintéséért kell fizetni pár zloty-t.
A múzeum fogadóépületében sok nyelven olvasható egy általános áttekintés a táborról. Sajnos magyarul nem, pedig szerintem az áldozatok emléke előtti tiszteletadásként magyarul is fel kellett volna tüntetni.
Ez az a hely, amelynél a látottakat képtelenség leírni, ezt látni kell. A gázkamrát a krematóriummal, a levágott hajak tonnáit, szemüvegek, művégtagok, névvel ellátott bőröndök, gyerekjátékok ezreit, a valamikori gyilkos gázt tartalmazó, immár üres dobozok ezreit, az emberhez méltatlan elhelyezési körülményeket, a kivégzőfalat, a börtöncellákat, valamint sok egyéb szörnyűséget. Az épületek belső folyosóin többezer bekeretezett fénykép, az áldozatok névvel ellátott fényképei.
A kiállítás feliratait a többnyire lengyelül, angolul és németül írták, elvétve héber feliratot is láttunk, de sok helyen csak lengyel nyelvű ismertető volt.
A magyar kiállítást aznap nyitották ismét meg, amikor ott voltunk. A kiállításon felvonult a multimédia teljes eszköztára, és a mondanivaló sajnos ennek lett alárendelve. Véleményem szerint egyáltalán nem illik a környezetbe és a téma jellegéhez az üvegfalú monitor. Inkább arra ügyeltek volna a kiállítás tervezői, hogy pl. ne remegjen a kép…

Wieliczka
Ez a Krakkó mellett fekvő kisváros híres sóbányájáról nevezetes. A városba érve csak követni kell a "Kopalnia Soli Wieliczka" feliratú táblákat, és rövidesen a sóbánya bejáratánál találjuk magunkat. Parkolóhely nem csak közvetlenül a bejáratnál van, hanem 2-300 méteres körzetben több is. A parkolási díj egységesen 7 zl.
A sóbánya látogatása egyéni turistáknak 36 zl, csoportosan valamivel kevesebb. Fényképezőgép és videokamera használatát csak akkor engedélyezik, ha 9-9 zl-ért erre külön jegyet veszünk, melyeket a kabát hajtókájára kell kitűzni. Véleményem szerint nem érdemes egyiket sem megvenni, mert a lenti gyér megvilágítás miatt a viszonylag nagy belső terek fotózása a szokásos beépített vakuknál jóval nagyobb megvilágítást igényelnek. Ennek híján nem lesz élvezhető a készített kép. Van egy-két terem (a húszból), ahol normálisak a fényviszonyok.
Az egyéni turisták sem mászkálhatnak egyedül, hanem miután vagy 30-35 fő összegyűlik, egy bányászegyenruhás hölgy vagy úr vezeti őket végig a bányán. Függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű az így összeverődött csoport többsége, lengyelül folyik az idegenvezetés. Lehet igényelni akár magyar nyelvű idegenvezetőt is, de ezt külön meg kell fizetni (225 zl körül van)
Már a lemenetel sem mindennapi. Egy szűk aknában, fából ácsolt csigalépcsőn megyünk lefelé, legalább harminc fordulóval. Ehhez képest meglepő, hogy a lépcső aljánál levő tábla tanúsága szerint csak 64 méter mélyen vagyunk a föld alatt. A hőmérséklet kellemes, nem kell meleg holmikat felvenni. A különböző termekben egyrészt a lengyel (és a közös múlt okán részben a magyar) történelem alakjait ábrázoló, sóból faragott szobrok láthatók, másrészt a sóbányászok munkáját mutatják be bábuk és mozgó makettek segítségével. Emlékezetes az un. Weimar-terem, ahol fény-hangjátékban gyönyörködhettünk és megcsodálhattuk a föld alatti barlang csodálatos akusztikáját. A legnagyobb - hatalmas csillárokkal díszített - teremben (kb. 130 méter mélyen) egyházi jellegű szobrok és domborművek láthatók, többek között II. János Pál pápa szobra. Itt található azoknak a művészeknek a sírja is, akik a bányában látható műalkotások nagy részét készítették a múlt század húszas-harmincas éveiben. Az út végén képeslapokat és hegyi kristályokból készült ékszereket lehet vásárolni, valamint egy büfét is igénybe vehet a turista, ha megszomjazott, vagy megéhezett a 2-3 kilométeres föld alatti séta után. Fölfelé már nem gyalog kellett menni, hanem egy meglehetősen szűk lifttel, ami 45 másodperc alatt vitt fel 135 méter mélyről a földszintre.

Krakkó
Ha nem számítjuk a városba vezető út építése miatti dugót, negyedóra alatt Wieliczkából Krakkóba értünk. Az elején említett Bács-féle útikönyv várostérképe alapján igyekeztünk olyan parkolóhelyet találni, ami nincs nagyon messze a városközponttól, de ahhoz elég messze van, hogy ne legyen fizetős. Egy kis nehézséget okozott, hogy a térképen feltüntetett utcanevek csak kevés esetben egyeztek meg a jelenlegi elnevezéssel. Szerencsére csak az utcanevek változtak, a házak nem, így hamar meg tudtuk határozni a térképen a helyünket. Krakkó nagy város (nagyságban a főváros Varsó után következik), tele nevezetességekkel, ezért a rendelkezésünkre álló rövid idő alatt nem célozhattuk meg minden érdekes hely megtekintését. Csupán a két legismertebb helyszínt, a Rynek Glówny-t a főteret (más néven főpiacteret) és a Wawel-t, a lengyel királyok egykori székhelyét és környékét kívántuk megnézni.
Mikor tízperces séta után előttünk állt a Rynek Glówny, hirtelen azt hittük, hogy Velencében vagyunk, a Szent Márk téren. A teret alkotó házak, a nagy tömeg, a galambok, a sok turista, körben a sok kis kávézó-fagylaltozó, no meg a nagy templom, mind-mind az olasz város nevezetes terére emlékeztettek. A Bács-könyv a tér majdnem minden házáról ír valamit, érdemes a könyv alapján végigmenni a téren. A tér közepén levő díszes, hosszúkás épület a posztócsarnok. A mellette levő torony az egykori városházához tartozott, mára mindössze ez maradt belőle. A tér sarkán áll a Mária-templom, ami nagyon szép belülről, de sajnos itt semmilyen felvételt nem szabad készíteni.
A teret a Grodzka utcán (ennek az utcának a neve az elmúlt 25 évben nem változott) hagytuk el, és néhány perc múlva a Wawel dombja tövében álltunk. Ez a monumentális épületegyüttes a királyi palotából és a székesegyházból áll. Sajnos túl későn értünk oda, mert már minden zárva volt. Vigasztalásképpen körbesétáltuk a gyönyörű parkot és a dombtetőről megnéztük a város panorámáját. Ebbe a Visztula-parti városba mindenképpen el fogunk még jönni.

Ez alatt a négy nap alatt sokmindent láttunk, de még többet nem. Remélem, hogy ez a leírás kedvet csinál másoknak ahhoz, hogy megismerkedjen e vidék tragikus és tanulságos történetével, természeti szépségeivel, embereivel.

Gyimesi László

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Tiéd az oldal, magadnak építed!

Ugrás a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >> Útitárskereső - ha üres helyed van >>
© BTSz Bt 1997-2007.