Fel, Krakkóra! A valahai lengyel főváros nagy múlt után nagy jelenben él Jó családi szokásunk szerint húsvétkor ismét kocsiba vágtuk magunkat, lássuk: miként és hogyan ünnepelnek másutt. Északra tartottunk, az egyik legélhetőbb lengyel nagyvárosba, a volt fővárosba, Krakkóba. Sokunknak nagy, diákkori élménye a hely, milyen lehet mostanság? Bizony továbbra is csodálatos. Az idő elmegy, Krakkó, miként Közép-Európa annyi szép városa, Cesky Krumlovtól, Prágán, Bécsen át Trencsénig, Poprádig: gyönyörűen áll örökös helyén. Szállásunkat nagyon gyorsan megtaláljuk. Beérve Krakkóba, át kell kelni a Visztulán, a délről induló hidak tulajdonképpen Kazimierzbe, a volt zsidónegyedbe vezetnek. Az óhitűek innen is elvándoroltak, miként Prágából; ismerve a történelmet, bizony kegyetlen sorsuk volt. De házaik megvannak, zsinagógáik állnak, javarészt megtekinthetetlenül. Kissé lepusztult, de igen hangulatos negyedük (kicsit olyan, mint a nyócker, jobb kiadásban) a művészvilágé lett: mindenütt kávéházak, korcsmák (így írják, bizony), kis éttermek, ritka jó hangulat, gyertyafény, finom dzsessz és komolyzene mindenütt.
A templomba a főkapun át jutunk be, benn nagypénteki szertartásra készülődnek, fotózni nem lehet, de nem is sikerülne: vastag félhomály. Csak elől, a tiszta és mindenféle barokkal nem „szennyezet”, gótikus szentélyhajóban árad a fény: ott áll Wit Stwosz döbbenetes oltára. Az északi fafaragás csúcsa. Idébb azonban, tehát a főhajóban – és ez Krakkóban és igen sokfelé Közép-Európában is mindenütt így van, alig akad kivétel – barokk és klasszicizáló, eklektikus és modern mellékoltárok. Káosz, de hát ne okoskodjunk.
Szombatra napsütés kerekedik; fenn, a Wawelben, Krakkó várában azért vág a szél. Meglepő módon minden csukva, a székesegyházba éppen csak bekukkanthatunk, királysírok kápolnája zárva, Kinga királylányunk koporsója látogathatatlan. Kis plusz halom a hegy közepén, tele csodaszép lila és sárga kókusszal. Érzik már a tavaszt.
Alant a Visztula partján a helyi sárkány, szezon nem lévén, fázósan húzódzkodik össze, nem lövell tüzet a torkából. Pedig húsz percenként teszi az egyik útikönyv szerint. A szél elől a belvárosba tartunk. Egyre több, népes családdal találkozunk, kis, díszes kosárkákkal sétálnak. Bennük kalács, cukor, só, nyuszi, tojás, rajtuk otthon hímzett, fehér kendő. A nagy templomjáró lengyelek viszik délelőtt a templomba. Nem misére, az nincs. A húsvéti reggelik része lesz a megszentelt bárányhús, kenyér, só, no meg a bennük meredező csoki nyuszi is. Húsvéti szép szokás.
Továbbsétálva a központ felé, néhány utcára a Rynektől újabb csoda, ez egy diákkori helyszín újra: a középkori egyetem legrégibb épülete, a Collegium Maius. Európa huszonkettedikként létrehozott universitása ez, Kopernikusz tudása is nemesítette valaha. Bakos József nyelvészprofesszorom kötelességszerűen hozta ide mindig másodéves hallgatóit: Itt (is) született az a tudás, amitől Európa nagy lett – dörögte nekünk. A Collegium Maius udvarán órajáték, itt a legnevesebb professzorok figurái köszönnek ki a látogatókra. Egy sarokkal odébb egy ismerős: Balassi Bálint emléktáblája. Bizony, itt élt és vígadott az 1590-es esztendőben nagy költőnk. Néhány év, és Esztergom ostroma jön; ott sebesül, halálosan.
Az egyetem után kisétálunk a főtérre, egyszerűen kikerülhetetlen. A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
, nagy jövő elé néz. Olyannyira otthonos, hogy, leszámítva a ránk tört télutó hidegét, jó lenne örökre itt maradni. Mi nem tehetjük; ennek a barátságos településnek a lakói tudják, micsoda kincs van a kezükben.
Letéve a kocsit, felcígölve a bőröndöket a garzonba, gyalogosan irány a központ, a Rynek Glowny.
Igen, az öregebbek tudják, ez valóban Krakkó főtere, Cseh Tamás galambjaival. És a fantasztikus Posztócsarnokkal, a Sukiennicével: a gótikus világi építészet egyik szépsége, benne millió vásárfiával. Kicsit borsosabb áron, mint másutt, de hát ez a trend: a központban minden drágább.
Végre melegen süt a nap, kávézgatunk, beszélgetünk, ráérünk, pénzt váltunk. Érdemes a Kantorokat (pénzváltó cég, minden házban egy) végigjárni, egy órán belül is legalább négy féle kurzussal találkozunk, mindent váltanak mindenre. Mikor kinn voltunk, egy zloty 73-75 forintot ért. 
meg tudtunk ebédelni négyezer forintból. De talán ennél is egyszerűbb, ha az utcán vesz az ember egy hatalmas, vastag perecet, jó tenyérnyi átmérőjű, a mákkal vagy szezámmal szórtat. Mindig friss, 1,20 volt most az ára, s mellé egy kis víz, pohár sör, üveg üdítő, kefir, kinek mi a gusztusa és megvan az ebéd. A sörök egyébként igen finomak, mi a Ziewiecet díjaztuk, de akad más is. 5-6 zloty.
utikalauz.hu 
