Győrffy Zoltán: 24 óra Rigában - Lettország - 2006. január Még a nagy hideghullám előtt néhány nappal sikerült eljutnom a lett fővárosba. A repülőjegy mindössze 20 eurómba került Dublinból (adókkal, illetékekkel együtt oda-vissza!) a Ryanair frissen beindított járatán. (A Magyarországra áprilisban érkező légitársaságról jó tudni, hogy noha igen olcsón kínálják jegyeiket, a túlsúlyos csomagokért viszont keményen lehúzzák a sokszor gyanútlan utazót - 15 kg felett €8 kilónként. Persze ennyi kompromisszum azért belefér az olcsóbb árért cserébe, viszont azoknak, akik nem olvassák el a szerződési feltételeket, néha így akár sokkal magasabbra is kijöhet a végösszeg, mintha egy "hagyományos" légitársasággal utaztak volna.) Az út kis híján három óra, plusz két óra időeltolódás. Így
odafelé déli indulással már sötétben értem oda, visszafelé pedig
alkonyatkor indultam, és három óra múlva be is sötétedett. Szállást a hostelworld.com-on keresztül foglaltam egy az óvárosban lévő hostelban. Kétágyas szoba reggelivel Ls 8.00 fejenként. Frissen felújított épület, normális zuhanyzó, TV minden szinten, ingyen net. Az ajtót nyitó chipkártyáért viszont 1 Lat kauciót kértek, amit kijelentkezéskor "elfelejtettek" volna visszaadni, ha nem emlékeztetem őket. Hétfő este lévén a város elég kihalt volt, este 8 után csak néhány külföldi turista lézengett az óvárosban. Felkerestem a város első ír pubját a Paddy Whelan's-t ahol Ls 1,90ért mérik a Guinnest. Az óváros egyébként tele van ilyesféle brit, holland miegyéb kocsmákkal, ahol az árak is nyugat-európaiak. Persze ha már Lettországban van az ember, hülye lenne 6-8 latért fish&chipset vagy burger&chipset enni valami brit kocsmában, de mivel autentikus lett kajáldát nem találtam azon a helyen és időben, maradt a meki, ahol Ls 1,80ért már utánad dobnak egy menüt. A helyi konyhaművészettel való megismerkedésre így maradt a másnap. Reggel 8kor keltem, elfogyasztottam az egy-egy darab vajas kenyérből, főtt tojásból és briósból álló reggelit, és elindultam a központi piacot (Central Tirgus) útba ejtve Sztálin-barokk stílusban épült tudományos akadémia épülete felé. A piac négy, a Fővám téri csarnokhoz hasonló méretű épületből áll, mindegyik különböző árura specializálódva. Az utolsó a halas, amelybe belépve majdnem rosszul lettem az átható szagtól, és inkább sietősen távoztam. A csarnokokat a józsefvárosihoz hasonló piac veszi körül, ahol az árukon kívül viszont nem sok kínai van. Az előbb említett gigantikus szoc-reál palota után pedig az óvárosban található Okkupáció Múzeumba (Latvijas okupacijas muzejs, amely magyar megfelelőjével ellentétben nem hatásvadász, és objektív tényeket mutat be) látogattam el, amely kiállítása az ország történetét kíséri végig a Molotov-Ribbentrop paktumtól kezdődően a Szovjetúniótól való függetlenség visszanyeréséig. A belépés ingyenes, fakultatívan lehet támogatni a múzeum működését.
Az óvárost egy várárok szerű csatorna veszi körül, amelyet parkok öveznek, köztük a Bastejkalns (Bástyadomb). A csatorna óváros felőli partján találjuk az 1935-ben emelt Szabadságszobrot (Brivibas piemineklis, becenevén Milda, vagy ahogy a szovjet időkben hívták, az utazási iroda, mivel aki vette a bátorságot, hogy virágot tegyen mellé, annak garantált volt az út Szibériába). A másik oldalon a Brivibas Bulvarison felfelé egy utcányira található az Ortodox Székesegyház, amelynek parkjában áll a skót származású lett katona, Barclay szobra, aki az napóleoni háborúk alatt orosz hadügyminiszteri posztig vitte. Ahonnan aztán a tiszti kar idegen származása miatti elégedetlenkedése folytán eltávolították. A szoborról első ránézésre egyébként a jó öreg Bonapartéra tippeltem volna, bár minek is állítottak volna neki szobrot ezen a vidéken.
Mivel a szálláson kapott reggeli nem volt valami bőséges, betértem egy autentikusabb lettnek kinéző étterembe (Restorans Lambetuoks, Lacplesa iela), ahol kipróbáltam a lett parasztreggelit (Ls1,60), ami olyasmi mint magyar társa, tojásrántotta krumplival meg kolbásszal, paradicsommal, salátával, meg kétféle kenyérrel tálalva egész bejövős. Ebédet pedig az óvárosban a vártoronnyal szemben lévő Krogs nevű kevésbé autentikus, viszont sokkal trendibb helyen ettem, ahol a háttérben Cure, és egyéb britpop szólt, a tulaj pedig Bob Geldofra hajaz. A marhasültnek kinevezett étel meg inkább főtt volt, de nem volt rossz, egyébként krumplipürével meg salátával Ls 1,99ért. Érdemes a város sok pontján fellelhető ingyenes angol nyelvű The Baltic Guide-ból felkapni egy példányt, ami a sok hasznos információ mellett aktuális kérdésekkel is foglalkozik.
Nyelv A Lett az indo-európai nyelvcsalád tagja, azon belül pedig
csak a litvánnal áll közelebbi rokonságban. Hangzásra pedig
kb a finn keveredik a szláv nyelvekkel. A lakosság 30-40 százaléka
viszont orosz anyanyelvű, és talán csak a legfiatalabb generációt
kivéve mindenki más is beszél oroszul. Néhány lett szó Ja - Igen Árak (1LVL ~360Ft) Buszjegy 0,20 A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
utikalauz.hu 
