A Luxemburgi Nagyhercegség az Európai Únió legkisebb és leggazdagabb országa, az egy főre jutó GDP tízszerese a miénknek. Gazdag ország gazdag polgárokkal. A megyényi területű ország az Ardennek dimbes-dombos lejtőin fekszik, az autóutakról szemlélve békés mezőgazdasági vidék. Néhány évtizede még az acélgyártással alapozta meg gazdagságát, mára a kétszáznál több bank alapozza meg a gazdaság fejlődését. A luxemburgi határt az Ardennekben, Trier után nem sokkal léptük át. Nem az autópályát választottuk, hanem mellékutat. Nem csalódtunk. Egy meredek hegyoldalon ereszkedve le csak sejtettük, hol a határ. A völgy alján folyik az Our, a határfolyó. Viandennél egy keskeny sáv a folyón túl is még Luxemburg. Másutt a kanyargó folyó a határ. A városka lenn, mély völgyben fekszik, az Our-on régi kőhíd vezet rá. Azaz az átkelőhely régi, de a híd új, mert a II. világháborúban felrobbantották a németek. Eredeti formájában építették újjá. A városkát uralja a sziklákra épített vár. Eredetileg a nagyhercegi család tulajdonában volt, de az elmúlt századokban nem sok pénzt költöttek a fenntartására, a XX. századra igen romos állapotba került. Végül megvette az állam, és 1970-től 10 év alatt rendbe hozták. Jelenleg múzeum működik benne. (Belépődíj 7 €) A májusi előszezonban nincs minden nyitva, kevés a vendég. Nyáron telt ház van. Mi az interneten foglaltunk szállást, közvetlenül a hídfőnél. Az ablakunkból régi templomra láttunk. Mint kiderült, ebben a házban lakott valaha Victor Hugo, amikor emigrációra kényszerült. Emlékszoba őrzi használati tárgyait. Sok régi ház emlékeztet a hajdani időkre. Másnap újra mellékutakon jutottunk el Bourscheid várához. Kicsiny falvakon vezetett át az út. Mély völgyeket kereszteztünk kacskaringós szerpentineken le az egyik völgyoldalon, fel a másikon. A települések a völgyek közötti dombhátakon találhatók. A falvak tiszták, gondozottak, az utak tökéletesek: két oldalt felfestés, az útszegély nyírva. Minden gondosan kitáblázva. A házak takarosak, kerítés alig, mindenütt sok virág, nyírt pázsit. Régebben nem volt ennyire jó helyzetben Luxemburg. A napóleoni háborúk után vált függetlenné a nagyhercegség, addig a holland király volt a társuralkodó. Csak a XX. század hozta el a teljes függetlenséget: addig porosz, majd francia megszálló csapatok állomásoztak a területén. A Sure kanyarjában fekszik egy dombtetőn. Nagy kiterjedésű várrom, melynek néhány épülete megmaradt, illetve tatarozták. A Sure felső folyásánál egy eskanyarban épült Esch-Sur-Sure vára és városkája. A 450 állandó lakosú városka alig fér el a Sure és a várhegy között. A vár romjai éles sziklagerincre épültek. A sziklagerinc helyenként csak néhány méter széles, itt alagutat építettek az autók és gyalogosok számára. Sajnos jelenleg tatarozták az alagutat, így nem élvezhettük ki teljesen. Luxemburg a sör országa. Bár ragyogó borokat is termelnek, a sörfőzdéknek is nagy hagyománya van. Welz városkában sörmúzeumot találtunk. Örömmel fedeztük fel a sörös palackok gyűjteményében a Kőbányai világost, a Kinizsit, a Dréher söröket. (Belépő 3€) A Sure alsó folyásánál a dombok között eldugott helyen áll Beaufort romvára. A várat csak autóból szemlélhettük, mert hatalmas eső kapott el, ki sem tudtunk szállni a kocsiból. Az esőnek csak Echternachban szakadt vége. A városka szintén a Sure mellé települt. A folyón átívelő híd Németországba vezet. Gyönyörű románkori templomok, kora gótikus épületek tanúskodnak a régi idők virágzó városkájáról. A katedrális altemplomában szent kút vize csobog. Szállásunkra visszafelé a „Kis Svájc” felé kanyarodtunk. Szépséges homokkősziklák között kanyarog az út, legtöbbjükre lépcső vezet fel. A sziklák közé ékelt alig egy embernyi résekben halad felfelé a merész vállalkozó. Sajnos az eső újra rázendített, így csak alulról néztük a hívogató sziklákat.
Meredek utcák vezetnek az Alsette partjára, ahol külön városrész fekszik. Régen malmok, kézműves műhelyek álltak itt, ma inkább éttermek, kávézók. A sokemeletnyi különbséget lifttel hidalták át: az Alsette partjáról önkiszolgáló módon a napijegyünkkel liftezhettünk fel az óvárosba. Luxemburgba, a fővárosba gyakran jut el hazánkfia az EU-hoz való csatlakozásunk óta. A hivatalos utat egy hétvégével „megfejelve” élvezetes kalandozásban lehet részünk vidéken is. Ligeti Csákné Zsuzsa A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed! Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >> |