Ligeti Csákné Zsuzsa: Vianden – Etternacht – Bourscheid – Esch-Sur-Sure – Luxemburg város - Luxemburg - 2007. május

Rövid, de kerek beszámoló egy apró országról - különlegessé teszi, hogy a szerző saját rajzaival illusztrálta

A Luxemburgi Nagyhercegség az Európai Únió legkisebb és leggazdagabb országa, az egy főre jutó GDP tízszerese a miénknek. Gazdag ország gazdag polgárokkal. A megyényi területű ország az Ardennek dimbes-dombos lejtőin fekszik, az autóutakról szemlélve békés mezőgazdasági vidék. Néhány évtizede még az acélgyártással alapozta meg gazdagságát, mára a kétszáznál több bank alapozza meg a gazdaság fejlődését.
A nagyhercegség területe akkora, mint a mi Nógrád megyénk. Következésképp a távolságok is kicsik, az egyes látnivalók között alig 20-30-40 km-t kell megtenni.  A Németország, Franciaország, Belgium között elterülő miniország történelme is változatos, az alacsony dombok között megbúvó városkák, várromok látványa megkapó.
Felfedező utunkat részben autóval tettük meg, részben a helyi tömegközlekedéssel. Az utak mindenütt kiváló minőségűek. A néhány házcsoportot összekötő igen keskeny mellékutak is tökéletes aszfalttal rendelkeznek, legfeljebb felfestés nincs rajtuk. A tájékozódás könnyű a pontos információval szolgáló táblák miatt. Erre szükség is van, mert az utak kanyargósak, meredek dombnak föl-le, az úti cél szinte az utolsó pillanatban látszik csak. A tömegközlekedés egyszerű: lehet kétórás, egynapos, háromnapos jegyet váltani, amely vonatra, villamosra és buszra egyaránt érvényes – az egész országon belül. (Az egynapos jegy 2007-ben 5€ volt). A menetrend sűrű, jó a tájékoztatás, így könnyű kihasználni a napijegyet.

A luxemburgi határt az Ardennekben, Trier után nem sokkal léptük át. Nem az autópályát választottuk, hanem mellékutat. Nem csalódtunk. Egy meredek hegyoldalon ereszkedve le csak sejtettük, hol a határ. A völgy alján folyik az Our, a határfolyó. Viandennél egy keskeny sáv a folyón túl is még Luxemburg. Másutt a kanyargó folyó a határ. A városka lenn, mély völgyben fekszik, az Our-on régi kőhíd vezet rá. Azaz az átkelőhely régi, de a híd új, mert a II. világháborúban felrobbantották a németek. Eredeti formájában építették újjá. A városkát uralja a sziklákra épített vár. Eredetileg a nagyhercegi család tulajdonában volt, de az elmúlt századokban nem sok pénzt költöttek a fenntartására, a XX. századra igen romos állapotba került. Végül megvette az állam, és 1970-től 10 év alatt rendbe hozták. Jelenleg múzeum működik benne. (Belépődíj 7 €)
Vianden kicsiny, valaha a vár kiszolgálására épült, ma az idegenforgalomból él. Számtalan hotel, panzió, étterem várja a kirándulókat a hídtól a várbejáratig húzódó macskaköves meredek útcában.

A májusi előszezonban nincs minden nyitva, kevés a vendég. Nyáron telt ház van. Mi az interneten foglaltunk szállást, közvetlenül a hídfőnél. Az ablakunkból régi templomra láttunk. Mint kiderült, ebben a házban lakott valaha Victor Hugo, amikor emigrációra kényszerült. Emlékszoba őrzi használati tárgyait. Sok régi ház emlékeztet a hajdani időkre.

Másnap újra mellékutakon jutottunk el Bourscheid várához. Kicsiny falvakon vezetett át az út. Mély völgyeket kereszteztünk kacskaringós szerpentineken le az egyik völgyoldalon, fel a másikon. A települések a völgyek közötti dombhátakon találhatók. A falvak tiszták, gondozottak, az utak tökéletesek: két oldalt felfestés, az útszegély nyírva. Minden gondosan kitáblázva. A házak takarosak, kerítés alig, mindenütt sok virág, nyírt pázsit. Régebben nem volt ennyire jó helyzetben Luxemburg. A napóleoni háborúk után vált függetlenné a nagyhercegség, addig a holland király volt a társuralkodó. Csak a XX. század hozta el a teljes függetlenséget: addig porosz, majd  francia megszálló csapatok állomásoztak a területén. A Sure kanyarjában fekszik egy dombtetőn. Nagy kiterjedésű várrom, melynek néhány épülete megmaradt, illetve tatarozták.

A Sure felső folyásánál egy eskanyarban épült Esch-Sur-Sure vára és városkája. A 450 állandó lakosú városka alig fér el a Sure és a várhegy között. A vár romjai éles sziklagerincre épültek. A sziklagerinc helyenként csak néhány méter széles, itt alagutat építettek az autók és gyalogosok számára. Sajnos jelenleg tatarozták az alagutat, így nem élvezhettük ki teljesen.

Luxemburg a sör országa. Bár ragyogó borokat is termelnek, a sörfőzdéknek is nagy hagyománya van. Welz városkában sörmúzeumot találtunk. Örömmel fedeztük fel a sörös palackok gyűjteményében a Kőbányai világost, a Kinizsit, a Dréher söröket. (Belépő 3€)

A Sure alsó folyásánál a dombok között eldugott helyen áll Beaufort romvára. A várat csak autóból szemlélhettük, mert hatalmas eső kapott el, ki sem tudtunk szállni a kocsiból.

Az esőnek csak Echternachban szakadt vége. A városka szintén a Sure mellé települt. A folyón átívelő híd Németországba vezet. Gyönyörű románkori templomok, kora gótikus épületek tanúskodnak a régi idők virágzó városkájáról. A katedrális altemplomában szent kút vize csobog.

Szállásunkra visszafelé a „Kis Svájc” felé kanyarodtunk. Szépséges homokkősziklák között kanyarog az út, legtöbbjükre lépcső vezet fel. A sziklák közé ékelt alig egy embernyi résekben halad felfelé a merész vállalkozó. Sajnos az eső újra rázendített, így csak alulról néztük a hívogató sziklákat.
Este már Luxemburgban, a fővárosban szálltunk meg. Itt óriási a forgalom, különösen a belvárosban a sok egyirányú utca miatt nehéz közlekedni. Parkírozni még nehezebb. Ezért választottunk olyan hotelt, amelyhez mélygarázs is tartozik. A fővárosban töltött napjaink alatt ki sem hoztuk onnan a kocsit. Az utca végén volt a pályaudvar, a busz és villamos végállomás. De gyalog is negyed óra alatt a belvárosba értünk.
Egyik este a napijegyünkkel ruccantunk át a fővárosból Ettelbruckba vacsorázni. Az út vonattal alig fél óra, a vacsora ára viszont sokkal alacsonyabb, mint a fővárosban. Természetesen itt minden (hotel, parkolás, étkezés, sör, kávé, belépők,stb.) drágább, mint vidéken.
A fővárosba számtalan EU hivatal települt. Ennek köszönhetően nagy a bevándorlók aránya. Különösen Portugáliából jöttek sokan. Ők gyorsan megtanulnak franciául, így a korábban kétnyelvű (német-francia) országocskában leginkább a franciával lehet boldogulni. Az idősebbek és a vidékiek beszélik még a „luxemburgisch”-t, a német nyelv egyik tájszólását..
A főváros régi része két folyó – a Petrous és az Alsette – szurdokvölgye köré épült. A folyókon hatalmas völgyhidak ívelnek át. A zajos nagyvárosból rövid, de meredek sétával csöndes sétautakra lehet lejutni, ahol halkan csobog a folyócska, madarak csivitelnek. Még szürke gémet is láttunk az Alsette mentén.


A szurdokok könnyen alakítható rózsaszín homokkőbe vájódtak. Az első városépítők ki is használták a jól faragható követ. Nemcsak ebből épültek a házak, hanem a szurdok szikláját is felhasználták a védelemre. A különböző békekötések után kötelezték az erődítmények lerombolását, így sok városfal, erődítmény, kazamata semmisült meg. Ami megmaradt, az most turistalátványosság.
A város legfontosabb látnivalói a sziklafalak fölött elterülő fennsíkon láthatók: a nagyhercegi palota, a katedrális, a régi városból megmaradt épületek.

Meredek utcák vezetnek az Alsette partjára, ahol külön városrész fekszik. Régen malmok, kézműves műhelyek álltak itt, ma inkább éttermek, kávézók. A sokemeletnyi különbséget lifttel hidalták át: az Alsette partjáról önkiszolgáló módon a napijegyünkkel liftezhettünk fel az óvárosba.

Luxemburgba, a fővárosba gyakran jut el hazánkfia az EU-hoz való csatlakozásunk óta. A hivatalos utat egy hétvégével „megfejelve” élvezetes kalandozásban lehet részünk vidéken is.

Ligeti Csákné Zsuzsa

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)
E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Tiéd az oldal, magadnak építed!

Ugrás a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >> Útitárskereső - ha üres helyed van >>
© BTSz Bt 1997-2007.