Akik még nem jártak a Tisza-tónál, azt gondolhatják, hogy olyan, mint egy kis Balaton… tévednek.
Bár születésekor a keresztségben a nem túl romantikus Kiskőrei Víztározó nevet kapta, ma már Tisza-tónak hívják. Az új névről még mindig nem az jut eszembe, hogy ezt muszáj megnézni, de ennek azért előnyei is vannak, mert a legutóbbi időkig a horgászokon és az ornitológusokon kívül más nem nemigen látogatta a tavat - ami talán a későbbiekben kiderül. Egy kis helyismeret
Nos, augusztus végén itt töltöttünk el egy csodálatos hetet. Előtte sokáig matattam a neten némi információért, de bőbeszédű önreklámon és a szállásajánlatokon kívül sajnos nem sok információhoz jutottam. Annál többet segített a geocaching (nem tudom, hogy mondják magyarul, de valami lehetetlen helyen eldugnak egy kis ládikát, és a földrajzi koordináták ismeretében meg kell találni) honlapja. A megtaláló aztán leírja fényképekkel alátámasztott megpróbáltatásait, miközben felelőtlenül kikotyogja a legfincsibb infókat, hogy hol lehet csónakot bérelni, mennyibe kerül, milyen a konyha, mit érdemes megnézni, és persze hogy hogyan lehet oda eljutni! (Mert van itt minden! Elsüllyedt falu, kiszáradt gyümölcsös, eldugott lagunák, emlékmű, a tó medrében futó patak…!) Főhadiszállásnak a Poroszlói kempinget neveztük ki rögtön a kikötő és a szabadstrand között, és irány a falu.
Itt ért az első (kellemes) meglepetés: Nejemmel ketten kétfelé mentünk, és szerencsésen elvesztettük egymást, de az infópontból (ahol egy fiatal és barátságos hölgy – szóbeli kiegészítéssel - ellátott mindenféle térképpel) kijövet a szomszédos kávézó tulajdonosa bátorított, hogy ne féljek, látta az asszonyt, jól van, és nemsokára visszajön. Ráadásul esküdött, hogy nála jó kávét lehet inni. És mindezt úgy mondta, mint egy régi ismerős. Íme a romlatlan kisváros! Ja, és a kávé tényleg finom volt. Feltérképeztük a kikötőt is. Tengertelen országlakóként eddig hajót csak a feleségem által gyakran emlegetett hajó, ha nem jó összefüggésben ismertem, ezért lenyűgözött a kenuk, kajakok, papucsok, rocsók sokasága. Különösebb formaságok nélkül mindent lehet bérelni. Órára, napra, motorral, evezővel, kisérővel (nem biztos, hogy nőnemű, viszont ismeri a nádasnak álcázott labirintust!), meg anélkül is. Az első éjszaka a szabadban. Minden alkalommal szokni kell, hogy a hajnalban a szomszéd helyett a kakast hallom. Ez azért kellemesebb! Irány a közért. A választék európai szintű, pont annyi helyi mutációval, ami érdekessé teszi a reggeli beszerzését, de az út oda, meg vissza harc a természettel. A nagy felfedezők bátorságával vágok át a sziszegő gúnárok sokaságán. Aztán pulykák támadnak meg, de én gyorsabb vagyok. Állítólag csak enni kértek, de ezt sohasem tisztáztuk egymással, pedig minden reggel megismételték a mutatványt.
Másfél órás kényelmes séta során információs táblák segítik a látogatókat. A sétányt csak hajóval lehet megközelíteni, de ez nem gond. Figyelem! Velence után a Tisza-tó a második hely a világon, ahol a vízen utak, közlekedési táblák, és - néha - közlekedési dugók is vannak. A parkoló órát szerencsére még nem ismerik!
Ekkor még nem tudtuk, hogy madarakat mindenhol fogunk látni, és nagy élmény volt napozó (vagy alvó? esetleg másnapos?) kócsagot látni a legkevésbé sem állatkerti körülmények között. Itt nézhettünk először körbe igazán a tavon. Eddig nem osztottam Petőfi véleményét az Alföld tengersík vidékével kapcsolatban, de itt az első madárvártából kitekintve valamit megértettem. A szokatlanul tág horizont, a hatalmas égbolt, ami alatt nagyon nagyon picinek érzi magát az ember…
Este két és fél órás csónaktúra idegenvezetővel. Poroszló végén, a hídnál kellemes panzió, étterem, és újonnan épült kikötő. Na itt a pincéreket átképezték túravezetőnek, és igény esetén hajrá az ismeretlenbe.
A tó egyszerűen lenyűgöz. Nagy nyílt felületek váltják egymást az átláthatatlan nádassal. Közben megtanuljuk a hínárt is tisztelni (később többször megküzdöttem vele. A hínár nyert!).
Vezetőnk hihetetlen biztonsággal találja meg az utat, pedig sokszor még tíz méter távolságból sem értem, hogy miért tartunk egyenesen a fák közé. Ha kell megáll, hogy nyugodtan fényképezhessek. Próbálnék ilyent kérni egy pesti taxistól!
Másnap egy kemény relaxációs programot teljesítünk a szabadstandon. Ez a be a vízbe, ki a vízből nagyon fárasztó tud lenni!
Reggel a szokásos küzdelem a pulykákkal, majd indulás Tiszafüredre. A szabadstrand itt nagyobb, és kiépítettebb a poroszlóinál. Panaszra nem lehet okunk. Van átöltözési lehetőség, rengeteg étterem, és este diszkó. Az élet vidám és mozgalmas Nekünk talán egy kicsit lármásabb a kívánatosnál, de persze az ifjúság nagyon élvezi. Délben megyünk tovább Abádszalókra, ahol az előzetes információnk szerint bográcsos ételek fesztiválja van. Mostanra (nagyjából) megismertük a tavat. Négy nagy medencéje közül az első, az Abádszalóki-öböl a vizisportoké, meg a kopasztásra áhítozó nyaralóké. A Sarudi-medencét már csak a kismerülésű vizisporteszközök használhatják, míg a Poroszlói-medence már a Hortobágyi Nemzeti Park része, és itt vízen és a nádasokon a természetbarátok, meg a horgászok osztoznak a madarakkal. Az utolsó, a Tiszavalki-medence meg szinte teljesen a madaraké. A rezervátum területén többségében részleges, vagy állandó tartózkodási tilalom van érvényben. Ez azért ne keserítsen el senkit. Amennyi madár Poroszló és Tiszafüred között van, az több, mint elég.
Utolsó napra maradt az általam legjobban várt program, az egész napos csónakbérlés. Ezt minden kikötőben lehet bérelni. Az árak is - többségében - egyformák: 6000 Ft/nap + üzemanyag (2007-ben). Azért volt, ahol tollashátúnak néztek, mert óránként akartak annyit kérni, amit máshol egy napra, de azért a tiszafüredi városi kikötőben megtaláltuk az igazit.
A nagy kaland külön fejezetet érdemelne Dudás Béla A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
||||||||||||||||||||||||||||||||
Abádszalók utunk mélypontja. A fesztivál a strand területén van. A belépésért fizetni kell, pedig a korábban meglátogatott szabadstrandoknál semmivel sem nyújt több szolgáltatást. Nagyon sok a különböző kifőzde egészen elfogadható árakon, de azért, hogy beülhetek valamelyikbe, miért kell belépőt fizetni? Minden féle úszóeszközt lehet bérelni. Vízi dodgem, egyszemélyes vizalatti motoros vontató (nem is tudom mi a hivatalos neve!), jet ski, banán, vízisí, meg ehhez hasonlók, de ez azért nem a strand szolgáltatása. Ráadásul a parkolás is fizetős. Ilyennel máshol nem találkoztunk a tó környékén. Az egészet jellegzetes turista-kopasztónak érezzük. Így persze már a fesztivál sem tetszik annyira. Voltam már néhány főzőcskés fesztiválon, de egyik sem volt annyira erőltetett, vásári, és lélektelen, mint ez. Menekülünk.
. Ennek a leírásnak a kereteibe már nem fér bele, de volt kincskeresés (a napernyőnk beleeset a vízbe, és muszáj volt kikukáznunk), hínártól való szabadulás, tőkére futás, eltévedés, ütközéses verseny …. 
utikalauz.hu 
