Az írásomban meg szeretném mutatni Magyarország egyik legszebb vidékén, a Mátrán eltöltött nyaralásom során szerzett élményeimet, bemutatva a Mátra környéki látnivalókat, említést téve a negatív tapasztalataimról. Szeretném előre bocsátani, hogy én szeretem Magyarországot, szeretek „itthon” nyaralni, de azon elhatározásunkat, hogy 2007-ben Magyarországon nyaraljunk nagyban befolyásolta a munkáltatónktól kapott üdülési csekk. (Csak úgy mellékesen szeretném megjegyezni, hogy véleményem szerint az utóbbi évek egyik legjobb döntése volt az üdülési csekk bevezetése. Hatására dinamikusan növekedett a magyar vendégek száma a hazai idegenforgalomban.) Miután eldöntöttük, hogy idén Magyarországon nyaralunk, jött a következő kérdés, hogy vajon hol is tegyük ezt. A lehetséges variációk számbavétele után a Mátra-hegység és annak környéke mellett döntöttünk, mindketten (mármint a feleségem és én, de akkor még külön-külön) már közel húsz éve jártunk erre utoljára. Miután az utazás minden előkészületét elvégeztük, végre eljött az indulás napja. Mátrafüred lakóhelyünktől 320 km-re van, és a szállást 14 órától lehet elfoglalni, így 10 órakor indultunk. Az utazás kellemesen telt, a forgalom sehol sem volt nagy, és egy hosszabb pihenőt is beiktatva bőven odaértünk délután 2 órára. Miután sikeresen elfoglaltuk szálláshelyünket, úgy döntöttünk, hogy meghódítjuk Magyarország legmagasabb csúcsát. Mátraházától egy kanyargós (egyébként jó minőségű) hegyi úton juthatunk el a Kékestetői csúcshoz. A parkolóból kb. 500 m-es sétával érhető el Magyarország legmagasabb csúcsa. Figyelembe véve az időjárási előrejelzést is, a második nap a Mezőkövesdi Zsóri fürdőbe mentünk. E napi emlékekből még egy dolgot meg kell, hogy osszak az olvasókkal, ez pedig egy kerthelyiség. A fürdőben találtunk egy önkiszolgáló éttermet, amelynek kerthelyisége a 20-25 évvel ezelőtti emlékeimet juttatta eszembe. E szerint körülbelül ennyi éve láthattam felénk utoljára ilyen kerthelyiséget, ezért nosztalgiából itt ebédeltünk (az ebéddel egyébként nem volt semmi probléma). A Mátrabob egy régi bánya gödörben épült és igazán izgalmas élményt nyújt. Természetesen mi is kipróbáltunk és gyermekeinknek nagyon tetszett. A bob pályán parkolási díjat is kell fizetni, ez úgy működik, hogy a pénztáros megkérdezi a jegyet vásárlókat, hogy autóval érkeztek-e, és ha igen akkor kell venniük parkoló jegyet. Hazudni nem érdemes, mert a jegyet kifele ellenőrzik, és aki nem vett jegyet, azt nem engedik ki. Tőlem is többször megkérdezték, hogy autóval jöttem-e és amikor mondtam, hogy nem, elég nehézen akarták elhinni. A turistaútvonal a Sástó melletti üdülősoron viszi végig a vándorokat, és a 7 km-es gyalogtúránk végén visszaérkeztünk Mátrafüredre. A Sástó melletti üdülősor egyébként elég érdekes látványt nyújt, a modern villák és szocreál nyaralók (a 70-80-as évekből) váltogatják egymást, kialakítva ezzel az arra járóban egy „mint a mókus fenn a fán” érzést (az idősebbek biztosan tudják, miről beszélek). A következő napra egy kis Eger környéki kirándulást terveztünk. A környékkel való ismerkedést Szilvásváradon kezdtük. A következő látnivaló egy szabadtéri kiállítás, amely a favágók életét, a fakitermelés és feldolgozás múltját mutatja be. A Szilvásváradi kisvasút állomásától pár kilométerre épült egy Millennium nevű kilátó, de autóval csak akkor lehet oda felmenni, ha előtte leszurkolunk 800 Ft útdíjat. A következő úti célunk Eger városa. Eger egy valódi történelmi város, amely bővelkedik történelmi épületekben és emlékekben. A legfontosabb látnivalók viszonylag kis körben helyezkednek el, ezért mindenképp ajánlatos gyalog megismerni a várost. A séta során meg fog bennünket érinteni a történelem szele. A vár szép emlékeket idézett fel bennem, mindezt kissé borsos belépőért láthattam. (Javaslom, hogy aki arra jár, látogasson el a helyi Tourinform irodába, ahol ingyen adnak térképet és a helyi látnivalókról szóló kiadványokat.) A nap végén visszaindulva a szállodánkba, útba ejtettük a híres egerszalóki hőforrást, hogy élőben is megnézzük a fényképeken oly gyönyörű forrást a só kirakódással. Sajnos ez most nem jött össze, mert a területen éppen építkezés folyt (egy termálfürdőt és egy 5 csillagos szállodát építenek) és így nem lehetett közel menni a feltörő vízhez (messziről is szép volt, de közelről biztosan még érdekesebb). A következő napunkat szintén a kirándulás jegyében terveztük. Első úti célunk Parádsasvár, ahol a településre betérőket egy gyönyörű kastélyszálloda fogadja.
Szerettük volna megnézni a település híres üveggyárát is, de a helyén sajnos nagyrészt csak romokat találtunk. A gyárat éppen most bontják le (a helyiek szerint egy külföldi tulajdonos hamarosan újra életet fog lehelni bele), de a gyár mintaboltja még működött, ahol szebbnél szebb üveg tárgyakat lehet megcsodálni (és néhányukat meg is vásárolni nem túl olcsón). A következő megállóhelyünk a Recski Nemzeti Emlékpark, amely az 1950-53 évek között működött kényszermunka tábor lakóinak állít emléket. A következő úti célunk már messziről jól észrevehető. A Siroki vár méltóságteljesen emelkedik ki a környezetéből. A vár tövében kultúrált parkoló várja a vendégeket és a várhoz felvezető út is nagyon jól kiépített, kis gyermekkel is könnyen járható. A vár maga elég rossz állapotú (néhol balesetveszélyes), de a kilátás páratlanul gyönyörű. A várral szemben található egy szikla csúcs, amelynek a tetejére fel lehet menni (hogy a kilátás onnan milyen azt nem tudom, mert mi nem mentünk fel). Folytatva a vártúrát, a következő úti célunk a Kisnánai vár. A településhez érve a tekintetünket a környező hegyekre szegeztük és kerestük a várat.
A város központja szépen gondozott és gyönyörűen virágosított. (Dicséretes továbbá, hogy nem csak a belváros, hanem minden nagyobb út mentén a villanyoszlopok csodás petúnia cserepekkel vannak feldíszítve, így teljesen a városhatártól szemet gyönyörködtető látványt nyújt az odalátogatónak. A belvárosban található a Mátra múzeum, amelyet érdemes megnézni. Nyaralásunk utolsó napjára is egy kis kirándulást szervezetünk, ezúttal úti célunk a Mátrafüredtől nem túl messze található Hollókő. A települést azt hiszem nem kell külön bemutatni, hiszen az országos ismertségnek örvend tekintettel arra a tényre, hogy az UNESCO 1987-ben a világörökség részévé nyilvánította. A vár a közelmúltban lett felújítva. Az utolsó nyaralási napunkat egy rövid túrával zártuk, amelynek keretében felkapaszkodtunk a Mátrafüred mellett található Muzsla kilátóhoz, ahonnét (hasonlóan a korábban meglátogatott kilátókhoz) szintén gyönyörűen belátni a környéket. Összességében azt hiszem, elmondhatom, hogy jó választás volt ez a Mátrai nyaralás. Ezt az úticélt ajánlom mindazoknak, akik nem szeretik az óriási nyüzsgést, de szeretik a csendet, a nyugalmat és a tiszta levegőt. Örömüket tudják abban lelni, hogy az eléjük terülő látvány (még ha némi testmozgást is igényel) csodálatos, és kis hazánkban egyedülálló. Ha netán valaki kedvet kapott egy kis Mátrai nyaraláshoz, akkor annak itt egy kis internetes segítség: http://matrahegy.hu/ Kovács Gyula A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed! Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >> |