Nem ültünk itthon húsvétkor, a 3 napos ünnepet kihasználtuk, és az egyik napot kirándulással töltöttük. A választás Aggtelekre esett, mivel a kisfiamnak is szerettük volna megmutatni a cseppkőbarlangot. Reggel időben el kell indulni, mert hiába csak kb. 140 km a távolság, mégis kb. 2 és fél óra kell, míg odaérünk. Aggtelekre érve leállított egy szervező, kérdezte, hogy a határra megyünk-e, ha nem, akkor javasolja, hogy álljunk le az út szélén, mert a parkoló tele van. Aztán mégis azt mondta, hogy talán nézzünk körül, mert azóta jöttek kifelé egy páran. Szerencsénk volt, elég közel a barlanghoz, ráakadtunk egy üres helyre. Egyébként tényleg ki lehetett volna tenni a "megtelt" táblát. Pozitívum, hogy a parkolásért nem kellett fizetni. Ez is ritka dolog manapság. A barlangnál egy fél órás sorbanállás következett, csak egy pénztár volt, ahol adták a belépőket. A nagy tömegre való tekintettel félóránként indultak a csoportok, a jegyre rá volt nyomtatva az indulás ideje. Az 1 órás túrára fizettünk be. A jegyárakról csak annyit, hogy kétszer annyit kértek el, mint mikor legutóbb itt jártunk. Szerencsére ovisoknak ingyenes, egy felnőtt belépő viszont 2100 Ft-ba került. A jegyünk kézbevételétől számítva még 3/4 órát várnunk kellett a csoportunk indulásáig. Addig fagyiztunk egyet, és szétnéztünk a gombák, lekvárok és mézek között, amit a sétaút mellett kínáltak. Végre bemondták a hangosbemondóba, hogy két perc múlva indul a csoportunk.
A barlangban hűvös volt, fel kellett öltözködni, pulcsi, mellény, gyereknek dzseki, sapka. (még így is hideg volt az orra egy idő után)
Az idegenvezető lány bevezetőként előadta, hogy mi az ami tilos: általános barlanglátogatási szabályok, plusz a cseppköveket nem fogdosni! Ezután elindult a túra. Itt a barlangban különféle termek vannak, mindegyiknek van neve, sőt, nagyon sok cseppkőképződménynek is nevet adtak. Így láttuk pl. a teknősbékát, a csukát, a templomi szószéket, az egri minaretet, a mikulást, az elefántfejet, és még sorolhatnám.. A barlangtúra nagy élmény, ezt azt hiszem, nem kell részletezni. Mindössze annyi a negatívum, hogy elég sok ember megy be egyszerre, és a vezető nem bír annyira kiabálni, hogy hátul is hallják. Sőt, hogy őszinte legyek, középtájon állva sem lehetett már hallani semmit. Barlangjárás után felmentünk a kilátóponthoz, ami a bejárat feletti szikla tetején található. ide lépcső visz fel, kell egy kis kondi, hogy egyszuszra felmenjen valaki. Szerencsére gondoltak a rossz kondiban lévőkre is, mert a felfelé vezető úton, több helyen is lóca volt elhelyezve, itt egy kicsit ki tudtuk fújni magunkat. A szikla tetejéről a kilátás azonban kárpótol mindenért, beleértve a másnap jelentkező izomlázat is.
Azért még megálltunk a barlang Vörös-tó bejáratánál is, ami nemrég épült, és Aggtelek, és Jósvafő között található. Jellegzetes épülete látszik az autóútról is. Érdemes megállni akkor is, ha nem akarunk bemenni a barlangba, mert az épület körül fotók, és információs táblák vannak elhelyezve, környező barlangokról, az élővilágról, és arról, hogy hogyan tárták fel a Vörös-tó barlangot, valamint a bejárat épüléséről is találhatók képek. Miután ezt körbesétáltuk, utána már tényleg indultunk hazafelé. Tokajban megálltunk a kedvenc borospincénknél, kedvenc borunk, az édes szamorodni miatt, és még világosban, kb. fél 7-kor már itthon is voltunk. Strausz Ildikó
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
Szólt is az egyik látogató, hogy elég sok pénzt kifizetett, cserébe elvárná, hogy halljon is valami információt. Mondjuk, teljesen igazat adok neki, ennyi bevételből talán be lehetne szerezni valami kihangosító, vagy mikrofon-féleséget, mert az nem mindig jön be, hogy előre helyezkedünk.
Még előttünk volt a sok lépcső, lefelé könnyebb volt, mint felfelé. Mivel már délutánba hajlott az idő, kocsiba ültünk, és hazafelé vettük az irányt.
utikalauz.hu 
