Két keréken Aquincumtól a Normafához

Horváth Gábor 1999 november

Az egyik legkedveltebb útvonalam egyike, amit egész kicsi gyerekekkel együtt is könnyű teljesíteni. Négyen indultunk neki a távnak. Velem volt a középiskolás lányom, a testvérem nyolcadik osztályos nagylánya és az elsőosztályos kisebbik csemetéje. A két nagylány MTB biciklin, a pici egy BMX-en én pedig egy Csepel Apollón szálltam nyeregbe. A távolság 39 km, nagyobbrészt kerékpárúton illetve kisforgalmú közúton.

Vasárnap délelőtt 10 óra körül indultunk otthonról. A Szentendrei úton a járdán a kerékpárútvonalat követtük. Az érdekes az volt a dologban, hogy míg mindenki kifelé ment a városból mi befelé igyekeztünk.

A budai alsó rakpartot elérve a Filatori-gát megállónál a Wolksvagen szerviznél át kellet mennünk a HÉV síneken, és az aszfaltra festett kerékpárúton a Folyamőr utca- Laktanya utca - Fő tér útvonalon folytattuk az utunkat. A Laktanya utca - Fő tér szakasz kb. 300 m hosszan macskaköves ebből következően elég rázós.

Miután elértük az Árpád híd északi hídfőjét a híd alatt elhaladva folytattuk az utunkat az Árpád fejedelem utján, még mindig az aszfaltra festett kerékpárút jelzését követve egészen a Tímár utcai gyalogos felüljáróig. A felüljárón átkerekezve kb. 100 méter után az alsó rakpartot keresztezve át kellet kelnünk egy gyalogátkelőn a másik oldalra. Ez utunk legveszélyesebb pontja, a beláthatatlan S kanyar, a nagy forgalom, az autók nagy sebessége és a közlekedési lámpa hiánya miatt. Itt található közép-Európa első és egyetlen Görzenálja, ahol az ügyes gördeszkások és görkorisok gyakorolhatják mutatványaikat belépődíj ellenében.

Sikeresen és balesetmentesen átkelve az utunk a rakpart nyomvonalát követi a Margit hídig. a Duna mellett, a folyó és a HÉV sínek között (még mindig kerékpárúton).

A Margit-híd északi oldalán egy lámpás kereszteződésben átmentünk az Árpád fejedelem útja másik oldalára, hogy azután a Margit- híd aluljáróján keresztül a híd déli oldalán ismét visszatérjünk a Duna mellett haladó széles felső járdára a Bem rakpartra.

A Bem tér után elágazik a kerékpárút. Mi jobbra a Kacsa utca felé kanyarodtunk. Itt egy kerékpáros közlekedési lámpa segíti az áthaladásunkat. A Kacsa utcán végigpedálozva és a Varsányi Irén utcán folytatva a Volán pályaudvar mellett elhaladva elérjük a Széna teret.

A kerékpárról leszállva (a nagy gyalogos forgalom miatt ) áttoltuk a gépeket a Mártírok utján, hogy a Mamut bevásárlóközpont előtt nyeregbe pattanva a Retek utcán elérjük a Szilágyi Erzsébet fasort. Itt az első közlekedési lámpánál átkeltünk a Városmajori oldalra és rövidesen elérkeztünk a Fogaskerekű vasúthoz.

Eddig 11 km-t tettünk meg, végig kerékpárúton.

Utunkat a Fogaskerekűvel folytattuk, felmentünk vele a végállomásig (a kerékpárokért 1 db menetjegyet kell kezelni ). A fogaskerekű általában 8-10 kerékpárost tud felvinni egyszerre, az erre a célra kialakított első peronján (kivettek egy pár ülést ). Ha nem férünk fel sajnos meg kell várni a következőt, szerencsére elég sűrűn közlekedik. Beszálláskor tanácsos a többi bicajost megkérdezni, hogy ki hol akar kiszállni és úgy elhelyezni a kerékpárokat, hogy a legkorábban kiszállóé legyen legelöl, mivel a megállókban nincs idő a legbelső vajgát kirángatni ha valaki előbb akar leszállni.

Míg felfele haladunk van időnk kifújni magunkat, enni, inni, erőt gyűjteni és gyönyörködni az alattunk elterülő városban és a gyönyörű házakban.

Széchenyi- hegy végállomás. A túra kisforgalmú közúton halad tovább.

Kiszállás után utunk a Rege utcán folytatódott és arról jobbra kanyarodva a Hegyhát utcán a Gyermekvasút mellet haladtunk. Az Eötvös utcát elérve át kellet menni a túloldalra, hogy a járdára festett kerékpársávon tudjunk tovább haladni még kb. 200 métert. Innen utunk most egy murvás szakaszon haladt mindaddig míg el nem értük a Normafát. Itt letekintve a város gyönyörű panorámája terült elénk.

Alternatív megoldás hogy az Eötvös utcát elérve a közúton megyünk a Normafa autóbusz végállomásig.
 
 

Normafa: ( miről kapta a nevét? )

A múlt században a Nemzeti Színház tagjai, akik a Svábhegyet népszerűvé tették, a Norma című operában előforduló díszletfa után nevezték el. A szép kilátásért csakhamar a kirándulók kedvence lett. 1890-es években villámcsapás érte és tetemesen megcsonkította. A megmaradt részt a főváros vaspántokkal és cementtel ideiglenesen megóvta, de mellé új fát ültetett a Normafa pótlására.
 
 

Miután beteltünk a látvánnyal az aszfaltozott Jánoshegyi úton kerekeztünk tovább, most már egy kis emelkedőn. Forgalom alig van, mivel hétvégeken és ünnepnapokon az autók ki vannak tiltva. Az emelkedő sem veszélyes hiszen a húgom kisebbik leánya is megállás nélkül feltekert a BMX-én.

Hamarosan elértük a Libegőt. Utunk innentől több kilométeren keresztül csak lefelé vezet a szerpentinen, a kétoldalt magasodó fák között. Vigyázni kell a sebességgel mert a kanyarok nagyon élesek. Szembe forgalom nagyon ritka csak egy két elszánt kerékpáros és néhány szabálytalan autóssal találkozni.

Szerencsére a rendőrök is tudják ezt, és ott jártunkkor három autóst is sikeresen "megfejtek" még mielőtt túl messzire jutottak volna a lezárt szakaszon.

A szerpentin alján elértünk a Budakeszi útra. Itt áttoltuk a bicikliket a túloldalra és a kerékpársávon (kb. 150 m hosszú ) Budakeszi felé vettük az irányt. A Szépjuhászné utat elérve azon haladtunk. Elég forgalmas útvonal, óvatosan kell hajtani. A nagy lányok elől mentek utánuk a pici lány majd én következtem nagyobb oldal távolsággal, hogy az autóknak szintén nagyobb oldaltávolságot keljen tartani előzéskor. Ezen a szakaszon sem kell hajtani, mert végig lefelé visz az út. A Nagykovácsi utat elérve áttoltuk a gépeket a túlsó oldalra és a Nagyrét utcán folytattuk az utunkat az Ördögárok utcáig. Az Ördögárok utca utolsó harmadán ismét kerékpársáv van felfestve.

A Hűvösvölgyi utat elérve arra balra rákanyarodva, a járdán haladva majd pár méter után jobbra fordulva betekertünk a Rezeda utcába. Az utca végében rövid pihenőt tartottunk egy kútnál, feltankoltuk friss vízzel a kulacsainkat, szusszantunk egyet és máris irány a Szipka "utca”. Először balra majd a kerékpárútjelző táblánál jobbra kell kanyarodni a város felé. A Szipka utca nem más mint az erdőben futó széles, ledöngölt murvás erdei sétaút, kisebb nagyobb lejtéssel. (Nem veszélyes, a pici még attrakciózott is a nyeregben a lábait az égnek emelve; persze csak addig míg meg nem farolt a kereke )

Az erdőből kiérve a kisforgalmú Páfrány utca - Széphalom utca - Versec soron át értük el a Hűvösvölgyi utat ahol ismét elkülönített kerékpárúton lehetet menni. Innen egyenes az út a Szilágyi Erzsébet fasoron a Fogaskerekű vasút Városmajori végállomásáig, majd a már ismert úton hazáig. Délután fél négy körül érkeztünk haza. Kicsit fáradtan, de élményekben gazdagabban. Számomra a legnagyobb örömöt az jelentette, hogy a pici Zsuzsi is végig tudta tekerni az egész utat. Ezen az úton felnőtt az újabb kerékpáros generáció a családban. Az út során volt városi biciklizés, erdei kerékpározás, hegymenet, lejtmenet, fogaskerekű vonatozás, jó levegő, szép látvány, egyszóval minden mi a testet lelket gyönyörködteti
 
 

Kisgyermekes családoknak is tudom ajánlani ezt az útvonalat. A gyerekeknek javaslom a sisak viselését. Ha valaki a gyerekeknek hosszúnak találja az utat, a városba bevezető szakaszt a HÉV igénybevételével le tudja rövidíteni ha a Batthyányi térig azon közlekedik. Ez mínusz 16 km-t és 2 db menetjegyet jelent
 
 

Aquincum - Fogaskerekű vasút végállomás 11 km

Széchenyi hegy - János hegy 3 km

János hegy - Szépjuhászné útja 4 km

Szépjuhászné útja - Szipka utca 3 km

Szipka utca - Páfrány utca (erdei szakasz ) 2 km

Páfrány utca - Fogaskerekű vasút (Városmajor) 5 km

Városmajor - Aquincum 11 km