Magyar népzene elektronikus feldolgozásban

(letölthető zenék mp3 és midi formátumban)

A Vázsonyi Várkör Egyesület 1998-2000. között háromszor hirdetett pályázatot magyar népdalok, népzenei darabok, históriás énekek, udvari táncok és 1920. előtt született katonadalok "General MIDI" formátumú elektronikus feldolgozására, előadására.

Mielőtt mélyebben is megismerkednénk az eredménnyel, érdemes elolvasni a zsűrielnökének, Márta István zeneszerzőnek az egy évvel korábbi anyagról elmondott véleményét.

Nagyon nehéz dolgom volt, amikor ezeket a kis kompozíciókat zsűriznem kellett. Eredetileg nagyon őrült ötletnek tartottam, hogy számítógépes zenei feldolgozásra sarkaljunk embereket. Jómagam is dolgozom számítógéppel, más rendszerekkel. Tudom, néha nagyon hasznos tud lenni ez az eszköz, de másokkal együtt úgy érzem, hogy veszélyeztetve vannak a hangszerek, a természetes hangképző eszközök és maga az emberi hang a számítógép által. Ennek ellenére mégis vállaltam ezt a munkát, mert amiket hallottam tavaly és az idén is, ez egy csecsecső síráshoz hasonlító jelzésrendszer. Ha elfordulnánk a világtól, az úgynevezett fejlődéstől, ma nem lenne szaxofon, szintetizátor, és bármennyire megdöbbentő, nem lenne templomi orgona sem, amit hosszú ideig nem engedtek be a templomokba, csak a zárdákban oktatási célokra használták. Aztán egyszer csak megjelent a templomban, és az európai zenekultúra alaphangszerévé vált. Képzeljük el, mennyivel szegényebb lenne a zeneirodalom, ha mégsem fogadják el hangszerként, gondoljunk csak például Bach műveire, de sok kortársa zenei műre is. A fentiek alapján talán megértik, hogy az összes fenntartásommal együtt nagy örömmel vállaltam ezt a munkát.
Amit hallottam, azt egy néhány napos, hetes csecsemő sírásának fogom fel, aminek a felnőtté válásáról még csak elképzelésem sincs. De azt tudom, hogy fejlődik, hisz már a tavalyihoz képest hallható, s ez reményekre jogosít fel bennünket.
Amit hallottunk pontosan megfelel az európai zenetörténet kialakulásának, egy fantasztikus a 20. század végi modellje annak. Hallottunk nagyon primitív egyszólamú kis feldolgozásocskákat, ami semmi másról nem szól, mint egy kis dallamot valaki hozzárendelt a számítógép szintetikus hangjához, vagy fordítva. Aztán hallottunk kicsit bővebb zenei formákat, úgynevezett kánonokat, ahol egymást kergeti még mindig ugyanaz a dallam.
Aztán hallottunk nagyobb szabású kompozíciókat, amelyek szinte már szimfonikus jegyeket mutatnak, hallottunk izgalmas science fictiont, és hallottunk gigantikus filmzenének megfelelő, háttér multiplex-zeneként megszólaló feldolgozást. Hallottunk mezőségi harmóniákkal kísért népdalfeldolgozást igazi, eredeti, nagyon ügyesen megcsinált harmonizálásokkal és basszusmenetekkel, és hallottunk historikus formában megírt zenéket. S persze hallottunk a mai kornak megfelelő divatos formákat a technotól, a hardrockon át a lakodalmasrockig. Ez lehet szimpatikus, nem szimpatikus. A zsűri úgy döntött, ahogy döntött, ízlések, vélemények különbözőek.
A problémám három fajta. Hallottunk nagyon bugyuta harmóniameneteket. Nem véletlenül vannak az európai zenekultúrában különböző harmóniamenetek immár több száz éve. Ezek használatára találtunk itt elrettentő példákat is. Voltak nagyon rosszul megkonstruált dob alapszólamok, amiket innen-onnan hallott a szerző, megpróbált a számítógépen leutánozni, de nem jött össze. Végül ami nekem nagyon nagy hiányzott, az az improvizáció, a rögtönzés. Igaz, ezt a csecsemősírás idején még nem szabad számon kérni. Hisz ez a fajta technika még nem ad igazán lehetőséget arra, hogy a szerző az egyéniségét is meg tudja komponálni, bele tudja helyezni ebbe a zenébe. (Elhangzott a nagyvázsonyi művelődési házban 1999. március 15-én.)

2000-2001.

1999..

Az 1998-as pályázat részletes anyaga
Az 1999-es pályázat részletes anyaga
A 2000-2001-es pályázat részletes anyaga
Állami vélemény a pályázatról

Szívesen fogadjuk a fentiekkel kapcsolatos véleményeket a gyautikalauz.hu címen (Győrffy Árpád, a Várkör elnöke)