Almási Márta: Tirol, Genfi-tó – Ausztria, Svájc, Franciaország – 2010

Almási Márta: Tirol, Genfi-tó – Ausztria, Svájc, Franciaország – 2010

Rövid, kedvcsináló beszámoló egy csillagtúráról – szép képekkel

Grinsben, Montreux, Leysinbe, Yvoire, Genf, Chamonix, Annecy, Zammer Lochputz Klamm szurdok, Krimmler vízesés

Már régi nagy vágyam volt egy Genfi-tó környéki nyaralás. Tavaly végre minden adott volt, hogy július utolsó hetét Svájcban töltsük.
Július 21-én indultunk, az odafelé úton 3 éjszakára megálltunk Tirolban Grinsben. A faluba Landeck után kell letérni az autópályáról. Tipikus tiroli hegyi falu, sok szűk utcácskával, jellegzetes házakkal. A házigazda egy idős házaspár volt, akik már a faluban vártak minket. Mivel írtam nekik, körülbelül mikorra érkezünk, ők elénk jöttek, aminek nagyon örültünk mert a sok szűk kis utcácska közt nehezen találtuk volna meg a szálláshoz vezetőt.

 

 

Másnap a közeli Zammer Lochputz Klamm szurdokhoz látogattunk el. A szurdok jól ki van táblázva, a hegyoldalban is már messziről látni a reklámfeliratot. A bejáratnál megvettük a jegyeket, foglalóért cserébe védősisakot kaptunk, majd a túra végén leadva a sisakot, visszakaptuk a pénzt.

 

 

A következő nap Olaszországba a Reschenseehez szerettünk volna átmenni, de sajnos elromlott az idő, szakadt az eső, hideg lett. Megint csak megtapasztaltuk, mekkorát tud Tirolban szinte pillanatok alatt változni az időjárás. Így aztán pihenőnapot tartottunk, majd másnap elindultunk Svájcba.
A határon Feldkirchnél mentünk át, a határőrnő kissé túlbuzgó volt, alaposan átnézett bennünket, majd miután meggyőződött róla, hogy minden rendben, folytathattuk az utat. Liechtensteinnen át Zurich majd Bern irányába mentünk, minden jól ki volt táblázva, eltévedni művészet lett volna. Ami viszont meglepett bennünket, hogy például Ausztriához viszonyítva jóval kevesebb útszéli pihenőhely volt, s épp amiatt azok dugig voltak.
A Genfi-tavat Montreux felől értük el, az autópálya közvetlenül a tó és a város felett halad. Gyönyörű volt a kilátás, megálltunk egy pihenőhelyen, ahonnét szépen ráláttunk Montreuxre, a tóra és a környező hegyekre.

 

 

Kis séta után folytattuk utunkat a szálláshelyre, Leysinbe, amely innét még jó 3/4 órányira 1260 méter magasan a hegyekben fekszik.  A valamikor tüdőbetegek gyógykezelését szolgáló falu mára ismert síközponttá vált, ahonnét felvonó visz fel a Tour de Mayen es Berneuse csúcsokra, ahol körbe forgó étteremből egyedülálló kilátás nyílik az Alpokra.
A falucskába kanyargós, szerpentines hegyi út vezet, számos hajtűkanyarral, igazán félelmetes-első alkalommal, később már megszoktuk. Az üdülőtelep már messziről látható a hegyoldalban, de sajnos a faluban nincs kitáblázva, így hiába tudtuk, hogy valahol ott van, a sok szűk utcában sokáig bolyongtunk mire odataláltunk.

 

A következő nap Montreuxbe látogattunk el. Megcsodáltuk a város gyönyörű, pálmafás tóparti sétányát, rajta Freddy Mercury szobrával. Az énekes 1991-ben éppen itt, a gyakran a svájci riviéra gyöngyszemeként emlegetett luxus nyaralóhelyen hunyt el.

 

 

 

Hétfőn a tó francia oldalán levő Yvoireba mentünk, amit virágvárosnak is neveznek. Gyönyörű korabeli városrésszel, kőből épült hangulatos épületekkel, rengeteg zölddel és virággal találkoztunk. Fejünk felett percenként húztak el a repülőgépek, mivel a genfi reptér csupán pár kilométerre található.

 

 

 

Kedden Genf felé vettük az irányt. Az odaút simán ment, de már akkor feltűnt, hogy a szemközti sávban gyanúsan sok helyen áll a sor. A városba érve már messziről látni lehet a Genf szimbólumának számító Jet d’Eau szökőkutat, aminek érdekessége, hogy másodpercenként 500 liter víz 200 km/h sebességgel lövell ki 140 méter magasba. A szökőkút közelében egy mélygarázsban parkoltunk le, majd elindultunk felfedezni a várost. Az óváros küszöbén található a Jardin Anglaisnek nevezett angolkert, melynek bejáratánál virágóra várja a látogatókat. Az óvárosban megnéztük a St. Pierre katedrálist, a Maison Tavelt, Genf legöregebb épületét, sétáltunk az ódon hangulatú óvárosban. Nekem őszintén szólva sem Genf, sem maga az óváros nem tetszett, túl rideg, túl komoly volt és meglepően kevés volt ebben a városrészben a turista.

 

 

 

Hazafelé aztán belekeveredtünk akkora dugóba, hogy az út jó 3 órát tartott, csak lépésben haladtunk. A következő napok valamelyikén szerettünk volna ellátogatni Lausanneba, de megtapasztalva az idegtépő dugót inkább elvetettük az ötletet.
A következő nap ismét Franciaországba, a Mont Blanc lábánál lévő Chamonixbe mentünk. Gyönyörű hágón keresztül vezetett az út, hatalmas élmény volt a már messziről elénk táruló Mont Blanc látványa. A városban rengeteg volt a turista, és bár a nyár kellős közepén jártunk, szinte mindenhol téli felszerelést, sítalpakat árultak. Hangulatos város Chamonix, éttermekkel, utcazenészekkel.

 

 

 

 

Csütörtökön borús napra ébredtünk, aznapra Gruyerest a világhírű hasonló nevű sajt szülőfaluját terveztük be. A falu egyetlen utcából áll, a házak a 15.- 17. századból származnak. Egy varázslatos, korabeli világba cseppentünk, de sajnos az időközben szakadni kezdő eső miatt nem tudtuk igazán élvezni a látványt. A falu végén saját termékeket, sajtokat lehet vásárolni, mi is vettünk Gruyeres sajtot, aminek az íze engem a parmezánra emlékeztetett.

 

Pénteken, az utolsó napon Franciaországba, Annecybe mentünk. A város az Annecy folyó partján terül el, és francia Velencének is nevezik. Nekem sokkal jobban tetszett, mint az igazi Velence, gyönyörű, hangulatos, vidám, órákat lehet benne bolyongani, szinte magával ragadja az embert. Rengeteg ember volt itt is, de meglepően nem volt zavaró, még inkább hangulatossá tette a várost a kavalkád. Ha előre tudtam volna, hogy Annecy ennyire varázslatos, akkor Genf helyett inkább ide jöttünk volna, mert egy nap kevés volt erre a csodára.

 

 

 

 

 

Szombaton Ausztria fele vettük az irányt. A hazafelé úton 3 éjszakára megálltunk Kaltenbachban, Tirolban. Mivel két éve ezen a részen már voltunk, de a szakadó eső elmosta a Krimmler vízesést, így nagyon szerettük volna megnézni. Szerencsére gyönyörű idő lett másnap is, már-már kánikula, így jól esett a vízesés mentén a fák árnyékában sétálni. Az út mentén sok-sok kilátó, pihenőhely van, mert bizony elég fárasztó séta végigmenni a vízesés mentén. A bejáratnál fagyizó, éttermek, ajándékboltok várják a látogatókat. Utólag kiderült, nem lett volna muszáj felfelé is sétálni, mert busz is megy fel a legfelső vízeséshez, így ha ezt a variációt választottuk volna, akkor csak lefelé kellett volna megtennünk az utat.

 

 

 

Hétfőn kánikulai melegben indultunk el a közeli Achenseehez Pertisauba. Az út alig 3/4 óra, de mire odaértünk hatalmasat változott az időjárás. Beborult, a közel 30 fokból pikk-pakk 15 fok lett es esni kezdett az eső. Már párszor megtapasztaltuk a tiroli eső mit jelent, így tudtuk, nem sok jót remélhetünk, ha esik akkor néhány napig garantáltan ez lesz. Így aztán kénytelenek voltunk visszamenni a szállásra és kényszerpihenőt tartottunk.
Másnap aztán elindultunk haza, két hét után, sok-sok élménnyel gazdagodva.

Almasi Marta

 

A szerző írásai az Útikalauzban >>

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés