Berbás Beáta: Berlin és Potsdam, túl a kötelezőkön – Németország – 2011

 

Berbás Beáta: Berlin és Potsdam, túl a kötelezőkön – Németország – 2011

Egy érdekes, élményekben gazdag négynapos kirándulás története, szép képekkel illusztrálva

Férjemmel mindketten még gyerekkorunkban, az NDK fennállásának idején voltunk anno Berlinben és úgy nagyjából az Alexanderplatzra, a Világórára és TV-toronyra emlékeztünk belőle.
No, hát az Alexanderplatz az elmúlt közel húsz évben sem lett szebb, viszont Berlin első látásra szerelem lett mindkettőnk részéről, pedig nem kimondottan szép város, és nem is a legtisztább. Ettől függetlenül elvarázsolt minket egy pillanat alatt.
Az út megtervezésében sokat segített Rácz Róbert, Berlin c. könyve, illetve az interneten talált rengeteg hasznos információ.
Sajnos az eltervezett programokból idő híján néhány dolog kimaradt (pedig aztán tényleg becsületesen reggeltől-estig róttuk az utakat).  De sebaj, Berlin visszavár.

Néhány szót az utazásról. Repülővel mentünk, méghozzá a Malév járatával. Nagyon jó árban sikerült jegyet foglalnom, egy olyan kedvező járatra ami reggel 7.25-kor indult a Liszt Ferencnek Nemzetközi Repülőtérről. Alig másfél órával később pedig már a Tegel repülőtéren landoltunk. Visszafelé este kilenc körül indult a gép, így majdnem négy egész napunk volt a város bejárásához.
A  Tegel reptérről nagyon egyszerű a bejutás a városba, több buszjárat is indul innen, viszonylag sűrű menetrenddel. A 109-es busszal a Zoologischer Garten állomásig mehetünk a nyugati városrészbe, Charlottenburgba. (Ez egyben egy közlekedési csomópont is, illetve itt van többek közt a 100-as és a 200-as, úgynevezett városnéző buszok végállomása is)
Az X9-es (amivel mi is mentünk) a Kurfürstendammra, a 128-as járat az északi részhez, a TXL jelzésű pedig az Unter den Lindenre visz.
Az összes busz az A és B terminál között áll meg, és mindegyikre érvényes az AB zónás jegy vagy napijegy. Ezt egyébként automatákból tudjuk megvenni gyakorlatilag bármelyik állomáson. Arra viszont figyelni kell, hogy nem mindegyik fogad el papírpénzt.
Szállásunk tökéletes választásnak bizonyult. Az U2 metró vonalán volt az állomástól kb. 1,5 percnyi gyaloglásra. Nagyon jó árban sikerült foglalnom a szobát, fantasztikus svédasztalos reggelivel.

A reptérről egyből a szállodába mentünk, leraktuk a bőröndöket és nekivágtunk Berlin megismerésének. Első utunk a Potsdamer Platzra vezetett, ami mára az új Berlin igazi jelképe lett. Az 1920-as években ez az egyik legforgalmasabb kereszteződés volt Európában. Azonban a II. világháború és az azt követő romeltakarítás következtében csaknem minden beépítés elpusztult. 1961-től az újraegyesítésig elhagyott felvonulási terület volt, csak időnkét törte  meg a csöndet egy-egy őrjárózó tank vagy terepjáró.  Mára azonban vissza tért ide az élet. Egymás után nőnek ki a földből a szinte az eget súroló modern üveg és acél épületek. Tulajdonképpen egy új városrész született. Itt található az összesen hét épületből álló Sony Center, a félbevágott henger alakú Bahn Tower, a német vasutak központja, amely 103 méter magas és 26 emeletből áll. A Kolhoff torony, ahová Európa leggyorsabb liftje visz fel 3,5 euróért, ahonnan jó kilátás nyílik az egész városra.
Rengeteg a kávézó, étterem, de itt van a Berlini Filmúzeum is, ami a német film történetét eleveníti föl 13 termen keresztül, a Dali múzeum, Lego kiállítás.

De a legnagyobb területet a Daimler Benz City hasította ki magának a 19 épületével. Ezek között vannak irodák, lakások, multiplex, 3D-s mozi, egy musical színház egy kaszinó és egy luxusszálloda. És itt van még a Potsdamer Platz Arkaden, a három szintes bevásárló központ is.

Sony-center

Bahn Tower

Bahnhof Potsdamer Platz

Potsdamer Platz

Itt fogyasztottuk el berlini utunk első ebédjét egy thai gyorsétteremben. Ezt az étteremláncot http://asiagourmet.de/  több helyen is megtaláltuk, (többek között a Főpályaudvarnál is). 2 és 6 euró között voltak az ételek, tele rengeteg friss zöldséggel és hússal, hihetetlen finom ízekkel.

Tovább indulva innen, pár perc múlva eljutottunk a Meggyilkolt európai zsidók emlékművéhez, ami Németország legfontosabb holokauszt emlékhelye. Az Emlékhelyet – hosszas viták közepette – Peter Eisenman, New York-i építész tervezte, s 2005. május 10-én adták át Európa hatmilliónyi meggyilkolt zsidóságának emlékére. Az emlékmű a 19.000 négyzetméteres, 2711 beton téglatestet magában foglaló sztélémezőből és az információs központból áll. Az információs központban található kiállítás az európai zsidók üldözésével és megsemmisítésével, valamint a bűncselekmények helyszíneivel foglalkozik. A föld alatt van a múzeum, ingyenesen látogatható. A bejutás csak a reptereken megszokott biztonsági ellenőrzés mellett lehetséges.

Holokauszt emlékmű

Innen nem messze, a Parisier Platz-on található a Brandenburgi Kapu. A Fal felállítása után a kapu a lezárt zóna közepére került. Sem keletről, sem nyugatról nem lehetett átmenni rajta, egyedül az NDK-s határőrök közelíthették meg az építményt. Ez is, mint a Fal, a hidegháború jelképévé vált.
Mr. Gorbachev, open this gate! Mr. Gorbachev, tear down this wall! (Gorbacsov úr, nyissa ki ezt a kaput! Gorbacsov úr, döntse le ezt a falat!), mondta Ronald Reagen amerikai elnök 1987-ben a Brandenburgi kapu előtt.
1989. december 22-én végül százezer ember jelenlétében meg is nyitották. Az évek során többször szorult restaurálásra, 2002-ben fejezték be a munkálatokat. (inf. Internet)

Brandenburgi kapu

Pár lépésnyire található az Amerikai Nagykövetség, melynek üvegablakán egy szabadságszobornak „álcázott” medvét véltünk felfedezni.( Egyébként gyakorlatilag lépten nyomon vicces medvékbe botlik az ember Berlinben, mi nagyon megszerettük „őket”).

Amerikai nagykövetség

Továbbsétálva hamarosan eljutottunk a Reichstaghoz és a mellette elterülő hatalmas területet magában foglaló Tiergartenhez.  Egyébként Berlinben az is csodálatos, hogy lépten nyomon hatalmas zöld területekbe botlik az ember. Számunkra hihetetlen élmény volt, hogy a belváros közepén, nem messze Reichstagtól egyszer csak előugrott egy hatalmas nyúl az egyik bokorból… körülnézett, aztán mint aki konstatálta a helyzetet, szép nyugodtan tovább ügetett.
Szerettünk volna felmenni az üvegkupolába. Sajnos nem sikerült sem aznap sem később, mert épp abban az időben terror fenyegetettségtől tartottak, s így el volt kerítve kordonnal az épület.

Kissé csalódottan továbbindultunk felfedezni a Reichstag körül nyugat és kelet felé szalagszerű elrendezésben elterülő, számtalan modern kormányzati és parlamenti épület alkotta Kormányzati negyedet. Az épületegyüttest „Band des Bundes” néven emlegetik, ami valami olyasmit jelent, hogy a „szövetség szalagja”. A terület északnyugati részén áll a szövetségi kancellária hivatal. Kockaalakja nyomán a városlakók „szövetségi” illetve „kancelláriai mosógépnek” nevezik. Az épület előtt álló, öt és fél méter magas fémszobor címe „Berlin”. Az egymásba kapcsolódó karok a német egységet jelzik.

Csatorna fedél a Reichstagnál

Emlékmű a Reichstagnál

Reichstag

Szövetségi kancelláriai hivatal

Kormányzati negyed

Metroállomás

Továbbhaladva eljutottunk a 2006. májusában átadott Főpályaudvarhoz (Hauptbahnhof), ami Európa egyik legnagyobb pályaudvara. Az öt szintes épületben találhatunk irodákat, bevásárlóközpontot, közértet, gyorséttermeket ( az egyik legfinomabb dönert sikerült itt ennünk). Több szinten, még a föld alatt is mennek a vonatok, illetve az S-Bahn és U-Bahn is jár, ezek a legfelső szinten találhatók. Egyébként megdöbbentően jó Berlin tömegközlekedése, gyorsak, pontosak, összehangoltak a járatok. Tulajdonképp be lehet járni az egész várost az S-és U-Bahn hálózattal.

Hauptbahnhof

És ha már „épp kéznél volt” a S-Bahn, egy átszállással az U2-re visszamentünk a szállodába becsekkolni, kicsit pihenni, hogy délután újult erővel lássunk neki a város megismerésének.
A megérdemelt pihenő után elmetróztunk a Zoologischer garten nevű állomásig, ahol felszálltunk a 100-as buszra, ami tulajdonképp elmegy a főbb nevezetességek mellett is.
A mai napba még a berlini dómmal pont szembe lévő DDR Múzeum meglátogatása is belefért. Itt bepillantást nyerhetünk az akkori NDK minden napjaiba. Nagyon jópofa kiállítás, mindent meg lehet fogni, ki lehet próbálni. Van pl. egy berendezett lakás, konyha, ott több tárgyat is felfedeztünk, ami anno a mi illetve a szüleink háztartásában is megtalálható volt.
Innen még visszasétáltunk az Unter den Lindenen a Múzeum Sziget érintésével Brandenburgi Kapu közelében lévő Starbucks kávézóhoz . Csodaszép látvány volt a teraszról csodálni a lemenő nap fényében megcsillanó szobrot a kapu tetején.

Dóm

DDR múzeum

Hangulat

Brandenburgi kapu

Másnap a Vilmos császár emléktemplomhoz vezetett az első utunk. A II. világháború során szinte teljesen rommá lett templom tornyának csonkját meghagyták, mintegy figyelmeztetve a háború pusztítására, s köré 1958 és 1961 között egy nyolcszögletű, kékes színű üvegtéglából épített modern templomteret készítettek. A régi torony földszintjén kiállítás mutatja be a templom történetét.

Innen tovább mentünk a nem messze található Helmut Newton kiállításra. Newton Berlinben született 1920-ban, 1940-től Ausztráliában élt, majd a hetvenes évektől befutott fotós és világpolgár, többek között Monacói lakással.  A divat és a sztárok világában mozgott, és nagy hatása volt a múlt század vizuális kultúrájára, akárcsak Salvador Dalinak, vagy Andy Warholnak, akiket szintén fotózott. Nem volt igazán feszes, inkább ellentmondásos, provokatív, néhol hatásvadász, de nagyon magával ragadó. A 2004-es haláláig ausztrál állampolgár maradt, de berlininek vallotta magát, nem németnek.  Így aztán a felesége 2004-ben ezer képet Berlinnek ajándékozott. Ez a gyűjtemény még a Newton által kiválasztott, volt tiszti kaszinó épületébe került, ami azóta Fotóművészeti Múzeum, azon belül is a Helmut Newton Stiftung székhelye. Ez közvetlenül a Zoologisher Garten nevű vasúti megálló mellet van (Jebensstraße 2), és a legenda szerint még Newton választotta ki az akkor éppen üresen álló helyet, mert ez volt az utolsó épület, ami megmaradt benne, mielőtt világgá ment. Ha belépünk az birodalmi stílusú épületbe, négy hatalmas fotó fogad a Big Nudes sorozatból.  Az első szinten állandó kiállítás van Newton relikviából, plakátok, ruhák, hajtincsek, fotógépek, az utolsó lakása mérethű rekonstrukciója. Gazdag kiállítás, az üveg felületek csillognak ugyan, de azért két órát megérte rászánni. Minden  jó minőségű, a könyv, a kiállítás, nem beszélve a fotókról. (inf. Internet)

A sok kultúra után jólesett egy kis nézelődés és vásárolgatás a számtalan üzlet és áruház kínálata mellett. Megnéztük a híresKaDewe áruházat is többek között.  Nagyon tetszettek a mára már kultikussá vált, úgynevezett Ampelmann figurákat kínáló – a  polóktól, táskáig, gumicukorig, babaholmikon keresztül tényleg minden elképzelhető alakban megjelenő – boltok kínálata is. Az Ampelmann egyébként 1961-ben született az NDK-ban, és a gyalogos közlekedési lámpákon volt látható. Nagy felháborodás kísérte, mikor az újraegyesítés után meg akarták szüntetni, s egységesíteni a gyalogos jelzőlámpák figuráit.

Ampelmann

A Hackescher Markt volt (Alexanderplatztól egy S-Bahn megállóra) a következő állomásunk, ami egy nagyon hangulatos tér, tele kávézóval, étteremmel és ideiglenesen kitelepült árusokkal is, akik a frissen aprított gyümölcsöktől kezdve a friss tésztákig, virágokig millió féle salátákig minden félét árulnak.
Sajnos beülni nem tudtunk sehová, mert dugig volt az összes hely. Így kezünkben egy pereccel és gusztusosan felaprított, kis műanyag tálkában kínált friss ananásszal sétáltunk tovább a Hackester Höfe-hez. Ez egy nyolc udvarból álló épületegyüttes 1905-07 között épült. Az épület stílusát tekintve a szecesszió és az Art déco keveréke, de fellelhetőek helyenként a Bauhaus stíluselemei is. Találunk itt mozit, színházat, galériákat, éttermeket, kávézókat, butikokat. Ami érdekesség még, hogy Wim Wenders a Távol és mégis közel c. filmmel tette ismerté az épületet az egész világgal.

Hackester Höfe

Emlékezés

Tovább sétálva az Oranienburger Strassén megcsodálhatjuk a Neue Syangoge csillogó kupoláját, majd megtaláljuk a már Kreuzber kerületben található, Berlin „értelmének” is nevezett Kunsthaus Tachelest.
Eredetileg egy 1909-ből származó bevásárló központ volt itt, és annak idején az egész háztömböt elfoglalta. 14 bejárata, 9 belső udvara, valamint 10 lépcsőháza volt. Az egykori pompás áruház a II. világháborúban kiégett. A két Németország egyesülése közötti anarchikus időkben fel akarták robbantani, de még a fal lerombolása előtt elfoglalták a kelet-német rockerek és alternatívok. A rendszerváltás után csatlakoztak a nyugat-berlini, kreuzbergi profi házfoglalók is. 1998-ban megvette az épületet egy befektető csoport, és évekig tartó huzavona után megállapodtak a házfoglalókkal egy szimbolikus, havi 1 (akkor még) márkás bérleti díjban, viszont cserébe el kell viselniük, hogy a házba bárki, bármikor bejöhet és nézheti őket alkotás közben. Működik a házban egy Zapata nevű romkocsma is, kinti és benti résszel is. A benti nem volt túl szimpatikus, viszont a kinti rész nagyon hangulatos. Homokkal felszórt nagy területen több bárpult, lerobbant fa padok és asztalok, hatalmas kocsikerekek kanapéként funkcionálva biztosítják a kényelmes-kötetlen szórakozást. Mikor ott voltunk épp egy Che Guevaranak öltözött fickó és együttese , ropogó tűz mellett adott aznap este fergeteges koncertet.

Oranienburger Strasse

Kunsthaus Tacheles

Zapata

Koncert

Harmadik napunkon Potsdam volt tervbe véve. Vonattal is el lehet jutni, mi viszont az S1 S-Bahnnal utaztunk, mivel az ABC zónára érvényes napijegy a potsdami tömegközlekedésre is használható.
Az út kb. 25-30 percet vesz igénybe, s a Potsdami Hauptbahnhofon ér véget az utazás. Itt is sok üzlet, pékség, gyorsétterem található. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy biciklivel fogjuk bejárni a várost. A pályaudvartól kb. 100 méterre található a kölcsönző. 11 euró volt egész napra (9-19 óráig) Nem kell foglalót letenni, bemondja az ember az útlevél vagy személyi igazolvány számát, s már pattanhatunk fel a kosárral felszerelt, nagyon kényelmes járgányra. Azt kell mondjam, nagyon jó ötletnek bizonyult a bicikli bérlés. Javaslom, ha erre járnak semmiképp se hagyják ki. Ha mégsem szimpatikus a drótszamáron való utazás, akkor a 20 percenként a Főpályaudvarról induló 695-ös busszal tudunk eljutni a Sanssoussihoz.
Előzetes olvasmányaimból egy nem kimondottan szép városkára készültem. De hál’istennek nagyon kellemesen csalódtunk. Egy barátságos, szép és hangulatos arcát ismerhettük meg így Potsdamnak, és bőven nem csak a híres Sanssoussi kastély és a Cecilienhof miatt érdemes erre járni.

Potsdam

Poroszországban Potsdam, és azon belül is Sanssouci testesíti meg az ország történetének legjelentősebb korszakát, a Hohenzollern család felemelkedését és virágkorát. Sanssouci és a hozzá tartozó park alapjait Nagy Frigyes tette le 1744-ben egy szőlőkert kialakításának az elrendelésével. Ettől kezdve kerek száz éven át tartottak a különböző építkezések.
Maga a park is csodálatos, ha tényleg lelkiismeretesen be akarja járni az ember, bizony egy egész nap is kevés rá. Mi azért biciklivel könnyebb helyzetben voltunk.
Első állomásunk a Kínai teaház volt, ami kiváló példája a korabeli Európában uralkodó Kína-mániának.

Kínai teaház

Kínai teaház közelében

Innen a Schloss Charlottenhof-hoz kerekeztünk. A klasszicista stílusú, aszimmetrikus épület nagyvonalúan kialakított terasszal és pergolával rendelkezik. Itt lakott 1835-40 között Alexander von Humbold, a nagy német természettudós. Ötkötetes főművének, a Kozmosznak több részét is itt írta meg.

Schloss Charlottenhof

Tőle nem messze található a Római Fürdő, ami egy belső udvar köré komponált teapavilonból, kertészházból és fürdőből álló épületegyüttes. A fürdő központi része a meleg vizes medence, padlóját pompeji mozaikok másolatával borították, a középső jelenet Nagy Sándor csatáját mutatja be i.e. 333-ból.

Római fürdő

Láttuk még a Neues Palais-t. A 230 m-es épület tízszer annyiba került, mint a Sanssouci. Az utolsó császári család itt ünnepelte egészen az I. világháborúig a karácsonyt.
Ezután következett az Orangerie, a télikert palota, majd elértünk a Sanssouci-kastélyhoz, innen elsétáltunk (a kastélyhoz nem lehetett bevinni a bicilit) a vendégházhoz, amit a narancsfák teleltetésére épített Frigyes.
Közvetlenül a vendégház mögött áll a szélmalom. A malmot a sok fafaragás miatt svájci háznak is nevezték. A II. világháborúban teljesen kiégett. 1993-ban adták át az újra felépített malmot, ami minden részletével megegyezik az eredetivel.

Sanssouci

Újra biciklire ülve következett Potsdam sétálóutcája, tele hangulatos kávézókkal, éttermekkel. Egy gyors ebéd elfogyasztása után a Nauener Kapu mellett megtalálható Holland negyedet vettük célba, amely 1732 és 1742 között épült a holland bevándorlók számára. I. Frigyes Vilmos nagy becsben tartotta az ügyes holland mérnököket. Poroszországba akarta importálni a németalföldi technikát, hazája mocsaras vidékeinek új hasznosítását remélve. Személyesen jelölte ki a területet és a munkálatok annyira érdekelték, hogy folyamatosan ott lebzselt a mesteremberek nyomában.
Minden Potsdamba érkező holland kereskedő, mesterember vagy gyógyszerész kapott egy teljesen bebútorozott házat, a közösségnek még külön holland iskolamester is járt. A 134 holland stílusban épült házból álló negyedben magától értetődő volt a szabad vallásgyakorlás.
A negyed ma élénk kiskereskedelmi és kocsmaélete miatt igen népszerű. Mi egy olyan kávézóban pihentünk meg, ahol édességként csak és kizárólag sajttortát kínáltak, de azt kb. 10 féle változatban. Isteni volt, kár lett volna kihagyni

Holland negyed

Folytatva utunkat az orosz negyedhez, az Alexandrovkához tekertünk, A kolóniát III. Frigyes Vilmos 1826-ban építette tizenkét orosz énekes számára.

Alexandrovka

Potsdami látogatásunk utolsó állomása a Cecilienhof volt, melyet II. Frigyes Vilmos építetett a 1913-17-ig a trónörökös párnak, Vilmos hercegnek és Cecilia hercegnőnek. Különös hangsúlyt fektettek a természetes anyagok felhasználásra. Angolos, Tudor stílusban épült a kastély. Igazán híressé a potsdami konferencia által vált.  A ma is látható Moszkvában gyártott 3 méteres kerekasztal mellett tárgyalt a 1945. július 17. és augusztus 2. között a Németország és a világ sorsáról a három győztes, Truman, Churchill és Sztálin.
Potsdamot azért választották, mert Sztálin ragaszkodott hozzá, hogy a náci Németországról saját fővárosában, Berlinben mondjanak ítéletet, de a rommá lőtt városban egyetlen épület sem akadt, ami alkalmas lett volna a magas színtű konferecncia lebonyolítására, így esett a választás a Cecilienhofra. (inf. Internet)

Cecilienhof

Potsdami túránk itt véget ért. Visszavittük a bicikliket, majd felültünk a SBahnra, hogy a Zoologischer Gartennél, átszálljunk a 100-as buszra, ahonnan a Staatoper (Állami Opera) mellett, a Bebelplatzon álló Könyvégetés emlékművét néztük meg. Az izraeli Micha Ullmann alkotása, az 1933. május 10-i könyvégetésnek állít emlékművet. Az egykori villamos alagútban lévő alkotás valójában egy 20 ezer kötetes könyvtár üres polcaiból áll. Egy üvegen keresztül nézhetjük az üres fehér polcokat.

Könyvégetés emlékműve

Továbbsétáltunk a gyönyörű Gendarmenmarktra. Ez talán Berlin legszebb és leghangulatosabb  tere  a 18-19. századi épületeivel. Itt áll a Francia és Német Dóm Schauspielhaus (a színjátékok háza) Schiller szobrával, az épület ma koncertterem. Gyakran vannak itt szabadtéri klasszikus koncertek nyaranta, de egyébként is életteli ez a tér a sok elegáns étteremnek és kávéháznak köszönhetően.

Ezt követően aCheckpoint Charliehoz vezetett az utunk, hiszen mégsem látogathatunk Berlinbe anélkül, hogy a Vasfüggöny leghíresebb ellenőrzőpontjának emlékhelyét ne nézzük meg. 1945-től 1990-ig állt Berlin amerikai szektorában, a Friedrichstrasse és a Zimmerstrasse kereszteződésétől néhány méterre.
Különleges jelentőségre akkor tett szert, mikor megépült a fal. 1969 után ugyanis ez volt az egyetlen berlini határállomás, ezt használták a diplomaták, a követek és a szövetséges haderők katonái.
A Friedrichstrasse a szovjet szektorba eső Mitte kerületeket kötötte össze az  amerikai Kreuzberg kerületekkel. Így az ellenőrzőpont jelentette a kapcsot a szovjet birodalom és a nyugat között.  Amikor a háborús szövetségesek feloldották Berlin megszállt státuszát, itt tartották a megszálló hatalmak búcsúünnepségét. 2000-ben az eredeti ellenőrzőponttal kinézetre megegyező épületet állítottak fel. Négy figyelmeztető tábla, négy nyelven, egy amerikai és egy szovjet katonaportré állít emléket az egykori szektorhatároknak. Igazi turistalátványosság. Mi a múzeumba nem mentünk be, viszont egy finom kávét elfogyasztottunk egy közeli kávézóban, melynek a teraszáról pont rá lehetett látni a homokzsákokkal körülvett őrbódéra s a számtalan turistára, akik egytől-egyig kihagyhatatlannak érezték a klasszikus fotó elkészítését

Checkpoint Charlie

Eljött az utolsó napunk is. A bőröndöket a szállodában tudtuk hagyni, nagyon kedvesek voltak, nem számítottak fel díjat poggyászmegőrzésért.
Elsőként az Ostbahnhof és az Oberbaumbrücke között, a Mühlenstrasse mentén taláható East Side Gallery-t, a berlini fal egyetlen, egy darabban megmaradt 1316 m. hosszú darabját néztük meg. Ez a világ legnagyobb szabadtéri galériája 1990 óta. Magyar művészek – többek között Kentaur – munkáit is láthatjuk ha erre járunk.

Oberbaumbrücke

Kentaur

East Side Gallery

Tovább sétálva láttuk  az Allianz konszern ikertornyai előtt álló 30 méter magas, a Spree folyóból kiemelkedő Molecule Man szobrot, amely a békés egymás mellett élést, az egymáshoz való jó viszonyt kívánja szimbolizálni.

Következő célpont a Miklós negyed volt. Ez a város legrégebben épült része, Berlin megalapításának 750. évfordulójára építették újra. Az itt álló épületek az első pillantásra 18-19. századinak tűnnek, valójában azonban az 1980-as években épültek. Nagyon hangulatos, mindenképp érdemes rászánni némi időt.

Miklós negyed

Hangulat

Innen a Potsdamer Platzon lévő Dali múzeumba mentünk. A magánfinanszírozású múzeum két emeleten, összesen 1400 négyzetméteren mutatja be  Dali munkáit. A kiállítás Dalí munkásságának keresztmetszetét kínálja, a műveket – amelyek között páratlan darabok is vannak – gyűjtők bocsátották a múzeum részére. A 400 kiállított művet 3000 alkotásból válogatták ki; az amúgy állandó kiállítási anyagot rendszeres időközönként cserélik. A múzeumban látható művek között található a művész első litográfiai munkája, a Don Quijote, a Dante Isteni színjátékához készített fametszet, valamint az Angyal című munkája.

Dali múzeum

Berlini kalandunkat az Alexanderplatzon lévő, Alex névre hallgató hatalmas bevásárlóközpontban egy kis nézelődéssel és egy thai vacsorával zártunk. Majd elhoztunk bőröndjeinket a szállodából és irány a reptér, ahonnan percnyi pontossággal szállt fel és repített haza a gépünk.
Berbás Beáta

 

Berbás Beáta írásai az Útikalauzban >>

Ossza meg ismerőseivel is a Facebookon, Iwiwen, MySpacen, Twitteren vagy más oldalakon – tegye a kurzort a szövegre, majd kattintson a megfelelő ikonra!

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkesztoutikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés