Fodor Lajos: Nyolc nap a vízesések és gleccserek országában – Izland – 2018

A problémás időjárás, a drágaság, az egysíkú gasztronómia és a nehéz közlekedés, tájékozódás többször is visszatérő téma a nagyon érdekes útibeszámolóban, de állandó szerzőnk mindezek ellenére is úgy látja, hogy érdemes volt ellátogatni a világnak erre a különleges vidékére.

Már nem tudom kinek volt az ötlete ez az út, Katié-e vagy az enyém, de Kata leányom itt töltött egy pár napot egy barátjuk esküvőjén, neki tetszett, tehát eljöttünk. Béreltünk egy autót egy adott körútra (Ring Road), lefoglaltuk a szállodákat és nekivágtunk az ismeretlennek.

Akureyri, Blue Lagoon, Dettifoss-vízesés, Dyrhólaey, Godafoss-vízesés, Hallgrímskirkja, Höfn, Húsavik, Jökulsárlón, Legarfljot-tó, Myvatn-tó, Pingvellir, Reykjavík, Siglufjördur, Skafrafellsjökull-gleccser, Skjálfandi-öböl, Skógafoss vízesés, Vik

Izland egy kicsit nagyobb mint Magyarország, a természet adakozó volt hozzá. Hegyes, dombos ország, s habár a hegyek magasaknak néznek ki, nem sokkal haladják meg az 1.000 m-t. Mintegy 350.000 lakosa van, ennek 1/3 Reykjavíkban lakik, vagy 20.000 Aukureyeri városában, mely a második legnagyobb, a többi pedig csoda tudja hol. Az út mellett, hatalmas távolságra egymástól egy-egy tanya, s azon kívül semmi. A mezőkön sok a bárány, de nem tudtuk eldönteni hogyan találnak haza, vagy hogyan találja meg őket a gazdájuk. Nagy ritkán egy pár ló meg tehén. Hogyan élnek az emberek ilyen elszigeteltségben, vagy hogy járnak a gyerekek iskolába, ez talány maradt.

Bejártuk Izland jelentős részét, körbe autóztuk a Ring Roand-on, persze le is tértünk jó párszor, több mint 2.000 km-t tettünk meg. A táj hol hold béli, mintha éppen most szilárdult volna meg a kiömlött magma, vagy az aszfaltot gyűrte volna össze valami természeti erő, hol meg csodás zöldben pompázik. Nem volt szerencsénk, hogy teljes szépségében lássuk, mert a 9 napból míg ott voltunk 7 napon esett az eső. Talán a vízesések országának nevezném, de van benne gleccser is meg sok érdekes tengerpart, stb. Az agrárismereteim elég hézagosak, de keresve sem láttam sok megművelt területet. Az üzletek felhozatala úgy gyümölcsben mint zöldségfélében elég szegényes. Ugyanolyan az étlapjuk is. Szinte mindenhol lepényhal párolva, valami halleves és bárány. Az árak azonban, szerintem, nagyon magasak. Egy üveg sör (3,3 dl) 10 USD. Egy presszó 5 USD s egy egyfogásos vacsora egy vendéglőben 50 USD körül mozog. Reklámozzák az egész országot ahol csak tudják, a szolgáltatások jók, ha drágák is. Tiszta, civilizált, vendégszerető ország. Aki a természetet szereti az nem bánja meg, ha meglátogatja.

1. nap – Reykjavík

A WOW repülőtársaság gépe jó volt, mikor lefoglaltam, de a székek bizony olyan fapadosak. Semmi TV, mindenért fizetni kellett és jól. Az autónk jó, egy Hunday – mi csak Hunyadinak hívjuk -, de a GPS annál gyatrább. Az első utunk a Blue Lagoon-hoz, Reykjavík túllicitált fürdőjéhez vezetett, és bizony kiábrándultunk. Lehet azonban hogy túl sok reményt fűztünk hozzá. A Blue Lagoon tulajdonképpen a Svartsengi Geotermális hőerőmű elhasznált melegvízét hasznosítja. A színe valóban kékes, no meg fehér is, a kolloidális szilíciumtól. Elég sekély, térdtől nyakig ér a víz, a hőmérsékletét úgy 38 C kőrül saccoltam. Persze a levegő 12 C és a szél is szaporán fújdogált, úgyhogy a kimenetel jó vizesen nem volt a legkellemesebb. A környék mintha egy kihalt lávamező lenne, a virágok csak kínlódnak gyökeret ereszteni. Nem időztünk sokat, nagy a tömeg és egy kicsit kiábrándulás volt számomra. A szállodát valahogy megtaláltuk, az idő is borús, de tűrhető.

A szálloda elég gyatra, a légkondi nem megy 26 C a szobahőmérséklet, de mire visszajöttünk a városból, betettek egy ventilátort, és lehűlt 25.6 C-ra. A szállodának volt ingyenes taxija a városközpontig, így éltünk vele. Míg vártunk a taxira, egy Chatanoogai alakkal beszélgettünk, közös téma a DuPont, ahol valamikor dolgoztam, neki is valami rokona ott dolgozott. Kicsi a világ. A taxi bevitt a központba, felmentünk Hallgrimskirkja katedrálisig, de szemerkélt az eső végig. Izland legmagasabb temploma és a toronyból állítólag csodás a kilátás a városra. Már amikor felengednek, de nekünk nem volt szerencsénk. A templom belseje elég puritán, minden fehér, semmi dísz. Állítólag az orgonája kitűnő, de nem volt szerencsénk hozzá.

Hazafele találomra bementünk egy vendéglőbe, halvacsorát ettünk, semmi különös. Szerencsére fogyókúrán vagyok, mert különben még két adagot rendeltem volna. Taxival haza 20 USD.

2. nap – Pingvellir, Geysir és Gullfoss

Az este elaludtunk gyorsabban mint gondoltam, habár a hőmérséklet 26 C körül mozgott, de reggelre lehűlt egy kicsit. A reggeli jó volt, de hatalmas tömeg, egy hajó érkezett állítólag. Egy Arizonai nővel ültünk egy asztalnál, alig lehetett helyet találni. Utána indulás, persze az egyik GPS sem vette be az adatokat, hova akarunk menni. Szerencsére a telefonom jobban viselkedett, kiderül mikor a számla megjön. Az idő nagyon gondolkodik, de a végén csak rászánta magát, és kitartóan szemerkélt. Különben gyönyörű lenne az idő, de így ólomszürkén eléggé lehangoló.

Pingvellir fele vettük az utunk, melyet érdemes úgy történelmi, mint földrajzi meggondolások alapján megnézni. Történelmi, mert itt alakult meg 930-ban az első demokrata parlament az u.n. Alping. A Pingvellir név, tulajdonképpen gyülekezeti helyet jelent. Földrajzi, mert egy festői helyen van az Eurázsiai illetve Észak-Amerikai tektonikus lemezek találkozásánál. Jelenleg Nemzeti Park és a Világörökség tagja.

Előttünk legalább 3 hatalmas busz, ők is oda igyekeztek ahova mi. Miután megálltunk, kiderül hogy legalább fele ázsiai és mint ilyen várható volt, hogy nagy lesz a tolongás, lökdösődés. Így is lett, ahogy az ázsiaiakkal ez szokott lenni. Megnéztük a híres törést az amerikai illetve európai kontinens között. Még jó hogy tudtam róla, különben nem jöttem volna rá. Mindenfele hatalmas tömeg, parkolót nehéz találni. Szerencsére elhoztam az otthoni rokkant parkolópapírom, és azzal nem volt semmi gond. Nagy csodálatomra rokkant parkolóhely mindenhol volt, és szinte mindig üresek voltak.

A következő célpont Geysír, aránylag közel is van. Sokan nem tudják hogy mikor gejzírekről beszélünk, az tulajdonképpen egy izlandi helyiség nevéből ered (Geysir). A helyiség egy geotermális mező, több apró gejzírrel. A leglátványosabb a Strokkur, elég gyakran tör ki, és ha nem is olyan látványos mit a Yellowstone-i társa, érdemes megvárni, mintegy 1o percenként tör fel.

Itt is ugyanolyan tömeg, s az eső is szitál. Lévén lassan jött a dél, és szemben volt egy vendéglő, ami biztos, biztos címen bementünk ebédelni. Én egy báránycsülök, Kati pedig egy bécsiszelet mellett döntött. Jó volt, de nem volt nagy adag, szerencsére. Az 54 USD eléggé sokalltam az ebédért, de Izlandon vagyunk, és nagyon úgy néz ki, ezt meg kell szokni.

A mai napra tervezett utolsó hely a Godafoss, (Arany vízesés) közel, mintegy 10 perc vezetésre van. Valóban nagy, meglepően széles, kár hogy az eső eléggé nekibátorodott, mert így csak a felső kilátóig megyek el. Így is elég sok a lépcső, mármint nekem.

Eddig elég normálisan mentek a dolgok, de amikor az éjjeli szállodánk címét pötyögtettem a GPS-be, nem akarta bevenni. A végén valahogy sikerült, de bár ne sikerült volna. Olyan utakon vitt hogy a rendes térképen sem találtam meg, eltérített egy párszor, köves úton is jártunk, még egy tanyára is betévedtünk. Csak éppen hogy nem imádkozott a GPS. A tanyán két jó dühös kutya fogadott, nem olyan barátságosak mint az én Rolfim. Örvendtem hogy az autóban vagyok és nem gyalog, mert különben biztos megharaptak volna. Szerencsére, mikor egyszer megálltam egy útkereszteződésnél, egy izlandi sofőrtől megkérdeztem hol van a szálloda, és mint kiderült, mintegy 2 km-re voltunk tőle.

A szállodánk (Fosshotel Hekla) nem olyan modern mint a Reykjavík-i volt, de tiszta, és a légkondi is működött. Van egy Jakuzzi-ja is, de a szabadban, nem olyan meleg, mint szeretném, az eső is csepereg és a hőmérséklet úgy 10 C körül van, úgy hogy ma nem fürdünk. Ha nem esne az eső, és sütne egy kicsit a nap, a hely csodás volna.

3. nap – Selljalandsfoss, Skógafoss, Dyrhólaey, Vík

Az éjjel jól aludtunk, egy kiadós reggeli után indultunk is aránylag korán, mármint a Fodor órarend szerint. Selfoss-ban megállunk bevásárolni egy kicsit, mert a vendéglő enyhén szólva jó drága. Az élelmiszerüzlet sem mondható olcsónak, de azért tűrhetőbb. A hőmérséklet a megszokott 12 C, de legalább nem esik az eső, sőt néha még a kék ég is látszik.

Indulunk az 1-es úton keletre. Első megállónk a Selljalandsfoss vízesés. Persze tele látogatóval, mint várható volt. Gondolom Izland jövedelmének nagy részét a turizmus teszi ki. Kicsit rosszkor érkezünk, mivel a nap éppen szemben van, és ráadásul árnyékot is vet a vízesésre. Mellette még két kisebb vízesés, az egyik a Glufjabrul. A táj érdekes, dombos és mivel a felhők is eloszlottak egy kicsit a hangulat is teljesen más. Az út aránylag jó, de keskeny, csak egysávos mindkét irányban. Szerencsére a forgalom sem nagy.
Következő megállónk a Skógafoss vízesés, kissé alacsonyabb de szélesebb mint az előzőek voltak. Egy út vezet a tetőre, de azt nem az én lábaimnak találták ki, lévén onnan le is kell jönni. A távolban a vízesés mögött egy vulkanikus hegyvonulat, az Eyajafjallajökull, mely 2010 áprilisában sakkban tartotta Európa légi közlekedését miután kitört. Közben még volt egy jó pár vízesés, de sokkal kisebbek, a turistakalauz meg sem említi őket.

Az idő eltelt, dél jól elmúlt, s az első adódó alkalommal megálltunk egy pihenőhelyen, hogy megkóstoljuk mit vásároltunk. A táj szép, csak a szél ne fújna, hogy alig tudunk megállni a lábunkon. És végig fúj. Balra havas csúcsok, jobbra meg az óceán elég közel. A zöld különböző árnyalatai, sárga, meg kék virágok uralják a környéket. Elvétve egy-egy ló, tehén, vagy juh jelenik meg, ház annál kevesebb.

Mai végcélunk, Vík, nincs messze, ma mintegy 130 km-t kell megtenni összesen. Vík elött letérünk Dyrhólaey-re, mely tulajdonképpen egy világítótorony, fekete homok, meg egy pár érdekes sziget. Itt is sokan vagyunk, s mivel az óceán partján, annál jobban fú a szél. Megnézzük amit lehet, WC-ztünk is 2 dollárért, de örvendünk hogy van.
A következő eltérőnk a Dyrhólaey fekete homokpart. Érdekes, egy kis szigetcsoport és egy pár bazaltoszlop. Kicsit hasonlítanak a Belfast mellettiekhez, csak sokkal kisebbek.

Innen aztán a szálloda már közel van, 10-15 perc Vík városában. Vík tulajdonképpen csak egy település, alig 300 lakója van, de szép helyen dombok és az óceán között. Este vacsora, egy állítólag olcsó vendéglőben, de nagyon úgy néz ki, itt mindenhol ugyanannyi az ár. Utána madárnézés, de nem sok sikerrel. Kimegyünk az óceán partjára, jó süppedős a fekete homok, és szél kitartóan fúj. De oly erősen hogy alig tudunk haladni, pedig legalább pár száz métert kell megtenni az autótól. Egy merész házasulandó pár itt készít egy pár képet, jó lengemagyarban, hogy rájuk nézve is fázom. Egy-egy sirály, de északi lundát (puffin) egyet sem láttunk. Legalább megvolt az egészségügyi séta.

4. nap – Jökulsárlón, Höfn

Viktől Höfnig, mintegy 200 km az út délkelet Izland változatos vidékén. Ha az idő is segítene, az út festői lenne, de ilyen borús időben elég lehangoló. Indulás Höfn fele, sajnos az idő ködös, felhős és esik az eső. Az első és egyben az egyedüli település Vik és Höfn között a nyelvet próbára tevő Kirkjubaerjarklaustur, még izlandi mércével is kicsi, csak pár házból áll. Az eső csak 1:00 óra fele állt meg, mikor már minden érdekes néznivalón túl voltunk, csak éppen a jéghegyeket láttuk úszni Jökulsárlónnál. Jökulsárlónt Izland egyik leglátványosabb helyeként tartják számon, de valószínűleg mikor besorolták, sütött a nap. Balfele egyik gleccser követi a másikat, és ahogy eddig is láttuk, a széna kerek bálákban és mindegyik külön műanyag burkolatban, valószínűleg nem kedvez a szénának a sok eső.

A szállodát is csak véletlenül kaptuk meg, egy tanya ami nem is lenne baj, de még nincs befejezve, sem a folyosó, sem a szoba. Nem beszélve arról hogy a 223-as szoba a földszinten van, míg a 100-asok az első emeleten vannak. Persze a légkondi itt sem működik, meg telefon se nincs a szobában. Nem mintha kellene, igaz jól fogna, hogy a recepciót felhívjam ne gyalogoljak az emeletre. Egy TV ellenben elkelne, de az sincs.

Kipakolás után bementünk Höfn városába, a 2.000 lakosával nagyvárosnak számit, egyike a legnagyobbnak itt délen, s a délkelet adminisztratív központja. Jelentése kikötő. Itt városnak van elkönyvelve, de európai mércével kicsi, nagyon kicsi. Kimentünk a világítótoronyig, utána vissza a régi kikötőbe egy vacsorára. Jó volt a híres languszta leves, a vendéglő specialitása, de szerencsére csak egyet vettünk, nem annyira jó, hogy az árát megérje. Megittunk még 1 üveg sört (3,3 dl), 1 üveg ásványvizet, egy sült halat krumplival, egy szelet párolt halat, s az ár 120 USD.

5. nap – Djupivogur, Egilsstadir

Reggel mikor felkeltünk, csodát láttunk, mert sütött a nap és 20 C volt. Örvendtünk is, hiszen mintegy 250 km állt előttünk. Sajnos a csodák Izlandon sem tartanak soká, egy fél óra múlva, miután elindultunk, eleredt az eső és esett, míg megérkeztünk Eglisstadir városába.
A táj csodás, ha nem esik az eső, jobbra az óceán csipkézett partja, kisebb nagyobb szigettel tarkítva. Baloldalon pedig a hegyek, melyek nagy része felhőben, ködben volt. Vízesés annyi hogy a turistakalauz már meg sem említi őket, de fényképezni nem érdemes az esőben. Ilyen a mi szerencsénk. Először megállunk Djupivogur településen, városnak csak nagyon nagy jóakarattal lehet nevezni. Egy barátságos kis halászváros, kikötője egyike a legrégebbieknek Izlandon. Ittunk egy-egy presszót, én pedig nem tudtam ellenállni egy szelet erdei gyümölcs tortának. És nem bántam meg. Finom volt, gondolom egy szem adalékcukor nem volt benne, csak azt nem tudom mi tartotta össze. Végig az óceán partján jöttünk, egyszer láttunk is egy hattyú települést, legalább 100-an voltak. Sajnos másban nem tudtunk gyönyörködni. Alit után egy 6 km-es alagút, utána pedig a 92-esen Eglisstadir.

A szállodánk jó, nem lehet összehasonlítani a tegnapi tanyával. Mivel 2 után érkeztünk, még tettünk egy rövid kört a Lagarfljot tó körül. Végre ma láttuk az első forgalmi rendőrautót és 2 balesetezett autót az út mellett. Nem is olyan rossz statisztika, öt nap után egy baleset.
Eglisstadir Izland keleti részén egy jelentős városka, csinos házak, tisztaság minden fele. Nem messze keletre (20 km) állítólag egy csodás kikötőváros, Seydisjördur, de a szálloda turistakalauza nem ajánlotta, lévén minden ködben volt. Egilsstadir szépségéhez hozzátartozik hogy a Lagarfljot tó partján van. Körbe lehet autókázni, mi csak a félútig tettük. Sok a fenyő, vadvirág meg egy-egy tanya, ahol vásárolni lehet.

Mikor visszaérünk a szállodánkba, előtte két izlandi ló. Szerencse Izland elszigeteltségének, lovai nem nagyon hasonlítanak az általunk ismert lovakhoz. Semmi esetre sem lehet őket az arab telivérekhez hasonlítani. Kicsi, tömzsi termetük hozzászokott a mostoha éghajlati, körülményekhez fontos szerepet játszottak Izland történelmében. Az ember leghasznosabb szolgálójaként van elkönyvelve, s szigorú törvények védik eredetiségét. Szigorúan tilos lovakat importálni és ha egyszer elhagyják a szigetet vissza nem jöhetnek, nehogy valami betegséget hozzanak.

6. nap – Dettifoss, Myvatn-tó, Húsavik

Tegnap a szállodában azt mondták, ma sütni fog a nap, de tévedtek. Nagyot, mert végig esett az eső, és ráadásul sokszor olyan köd volt hogy alig lehetett látni 10 m-t. Akárhogy is nézem, Egilsstadirtól utunk már visszafordul, innen már nyugat fele haladunk.
A táj gyönyörű lehet, de sokszor szinte semmit sem lehetett látni. A cudar idő ellenére, sok biciklist láttunk, és itt a távolságok a lakott települések között bizony számottevők. Mikor a Detifoss-i letérőhez értünk és azt megláttuk, habár esett és láttunk elég vízesést, úgy határoztunk, ha már idáig jöttünk, megnézzük. Az út elég gyatra, de vagy 20 km-t csak megtettünk valahogy. A parkoló itt is tele, szerencsére az izlandi rokkant parkolók szinte mindig üresek, még jó hogy elhoztam a cédulám. A hőmérséklet 10 C, esik az eső és fúj a szél. A jóindulat megvolt, elindultam és mentem 200 m-t, de mikor azt írta hogy már csak 600 van hátra, bedobtam a törölközőt és indultam vissza. Katiba több kitartás volt.

A szálloda fele még megálltunk a Myvatn-tó előtt a Jardbödin fürdőben. A fürdő körül mintha a holdon járnánk, kénes párolgások a levegőben, a föld a világossárgától a sötétbarnán és szürkén a színskála minden sötét színét visszaadja. Repedezett, mintha aszfalt illetve láva volna, furcsa látvány. Lévén esett az eső, a tó tele is volt, megittunk egy feketét és irány Husavik

Innen aztán vissza az 1-re és irány Husavik, ahol a ma éjjeli szállásunk van, vagy legalábbis, ahogy én gondoltam hol van. Hogy rövidítsünk, a 87-es úton mentünk, habár tudtuk 20 km nincs leaszfaltozva. Hát nem is volt, olyan volt mint az egykori Temesvár Lugosi út. És hogy még nehezítse a közlekedést, javították is az utat. Sok helyen az egyik sáv le volt zárva, s a köd is akkora volt, mint utoljára otthon láttam. Valahogy megjött a jó út is, és megérkeztünk szerencsésen Húsavik városába. Mikor keresem a szállót a térképen, sehol sem találom, akit megállítok, senki sem hallott róla, s a telefonom GPS-e azt mondja, menjek vissza 20 km-t. Nem hittem neki, mert nekem azt mondták hogy Húsavik városában van. Bementem az első üzletbe, éppen egy pékség volt, s mondtam bajban vagyok eltévedtem. Két tinédzser kiszolgáló csak nézte a címet, de nem igazodtak ki. Bementek az irodába, s kijött a gazdáné, aki tudta hol a szálló. Valóban vissza kellett mennem 20 km-t. Akkor sem találtam meg, s elmentem a legközelebbi tanyára, ahol egy fiatal leányka a szembe levő dombra mutatott, hogy látom-e azt a házat. Hát láttam.

Nagy nehezen megkaptuk, valahol a nagy semmi közepén, még internet kapcsolata is csak az irodában volt. Különben tiszta, új hely, a főútról alig látszik. Lévén hogy szerencsésen megtaláltuk a szálláshelyet, utána még visszamentünk benzinért meg szétnézni Húsavik-ba. Végül pedig vacsora a szállodában.
Húsavik egy kellemes, egy kissé felkapott kisváros Izland északi részén a Skjalfandi öböl keleti partján, és mint Izland bálnahalász központját emlegetik. Egy kellemes kikötő kis hajói várják a bálnára kíváncsi nézőket, állítólag garantált a találka, meg van beszélve a bálnákkal, hogy legyenek ott. Én már láttam éppen eleget, hagytam a helyem másnak. A városka ellentétes, nyugati oldala dombos, takaros házakkal.
A szállodánk éttermében úgy néz ki, a menü egyforma egész Izlandon és az árak is azok. Tehát van 1-2 leves, 2 halféle meg egy bárány az étlapon. Ha nem is különösebben finom, de tűrhető volt a vendéglői koszt, de ma a bárány olyan rágós volt mintha a kommunista párt alapító tagja lett volna. Meg is mondtam a tulajnak, aki bocsánatkérések közepette csak félárat számolt fel, mint jobb helyeken ez normális.

7. nap – Akureyri, Dalvik, Siglufjördur

Úgy látszik csodák is vannak, reggel 7-kor napsütésre ébredtem. Reggeli, eddig ez volt a leggyengébb, utána indulás Siglufjördurba, az utolsó helyre melyet meglátogatunk. Közben meg akartuk nézni a Godafoss vízesést is, de a GPS-ünknek más volt a véleménye. A forgalom még ritkább mint eddig volt, de napfényben egész Izland jobban néz ki. Megállunk Akureyri-ben, Izland északi fővárosában, állítólag vagy 18-ezren laknak itt. Szép, tiszta város a Eyafjordur legdélibb részén. A megszokott kávé egy könyvkereskedésben, egy kis séta, a templom zárva Kati nagy bánatára. Indulunk is tovább a fjord nyugati oldalán, átellenben látszik a fjord keleti oldala is.

A táj irigylésre méltó s a forgalom elég ritka. Megállunk Dalvik városában, apró település, ez is halászatból, vagy inkább turizmusból él. Indulunk tovább, az út egyre emelkedik s a part jó meredeken vész el az óceánban. Végül 3 hosszú alagút után, az egyik 7 km, megérkezünk Siglufjördur városába. Gyönyörű helyen van a Siglufjördur-öbölben, mindkét oldalán hegyek. A magasabb, meredekebb az északi a város nyugati oldalán, a tetején hófogó kerítés legalább 7 sorban. Szinte rekord meleg, legalábbis nekem 17 C, a második legmagasabb mióta itt vagyunk, és ez a legészakibb város ahol jártunk.

Meglátogattuk a Hering múzeumot, heringhalászattal keletkezett e település. Érdekes volt látni milyen szűkös körülmények között éltek s mindenkinek az volt a magántulajdona amit a párnája alá tudott rejteni. Nem lehetett könnyű élet.

A vacsorát a szálloda vendéglőjében fogyasztottuk el, s pincérnőnk, egy kicsit fekete volt, de nem tudtuk eldönteni hova való. Megkérdeztük, s nem kis meglepetésünkre azt mondta hogy Kesmarok azaz Késmárk Szlovákia. Furcsa ez a világ, hogy kerülhetett egy néger leányzó Késmárkba.
Másnap reggel 8 C-ra és ködre meg szitáló esőre ébredtünk, a napsütésnek nyoma sem volt.

8. nap – Vissza Reykjavíkba

Ma az utolsó teljes nap, vissza Reykjavíkba, a világ legészakibb fővárosába. Ahogy humorosan mondani szokták, a látogatók nem tudják hogy egy kis város-e, avagy nagy falu. Persze ismét esik az eső és köd van, de „csak” 450 km-t kell megtenni. És mint várható volt egy kis vargabetűt is csináltunk, persze nem jószándékkal, de ez van. És hogy minden teljes legyen a nap, egy adott pillanatban meggyúlt a keréknyomás lámpája. Persze benzinkút az elég messze, és az elsőnél nem is volt levegő. Szerencsére csak leereszkedett a nyomás egy kicsit a hőmérséklet miatt 8 C, de tartotta magát.
Közel Reykjavíkhoz aztán az idő is megemberelte magát, lassan kiderült, persze a város is sokkal jobban mutat így. Bementünk szétnézni egy kicsit, a hajót, a koncerttermet no meg a régi kikötő környékét. Itt már ígértek puffint (északi lunda) de már késő volt feliratkozni egy túrára. Talán majd máskor. Egy adott pillanatban bementünk egy kávézóba egy utolsó presszóért, és csodák csodája, a kiszolgáló leányzó magyarul szólt hozzánk. Kiderült hogy itt végezte az egyetemet, és itt maradt még egy ideig dolgozni.

Vacsora a szállodában, svéd asztalféleszerűség, fejenként 79 USD. Nem olcsó, de minden finom volt. Leves, vagy 8 féle hal, sonka, szalámik, sült bárány és sült pulyka. Utána pedig vagy 5-6 féle torta, mindegyik finom. Csak éppen egy-egy falatot ettem, mert nem tudtam ellenállni. Ide nem akkor kell jönni mikor az ember fogyókúrán van.

Az esős idő ellenére ez a 9 nap hamar eltelt, s olyan helyeken jártunk és láttunk mint még soha. Udvarias emberek lakják, már akikkel mi találkoztunk, természeti szépségeik párjukat ritkítják, és ezt ki is használják, sok a turista. Nem olcsó hely, talán a legdrágább ahol eddig jártunk.

Fodor Lajos

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)