Gulyás László: A romantikus Frankföld – Németország – 2012
Egy tíznapos, főként bajorországi kirándulás története két tucatnyi település középkori várainak, templomainak végigjárásával – az írást szép képek illusztrálják
Colmberg, Cadolzburg, Nürnberg, Abenberg, Wolframs-Eschenbach, Merkendorf, Weikersheim, Rothenburg, Pappenheim, Harburg, Nördlingen, Ansbach, Lichtenau, Mespelbrunn, Wertheim, Miltenberg, Dinkelsbühl, Oettingen, Gössweinstein, Pottenstein, Rabenstein, Wiesenthau, Neustadt and der Aisch, Coburg, Bamberg
Bajorország iránti érdeklődésemet egy festmény keltett fel, mely Rothenburgról készült a XIX.sz. végén. Ekkor még nem is tudtam, hogy melyik város, csak később ismertem fel egy útikönyv fotóján. Utánanéztem, s kiderült, hogy Rothenburgon kívül van még a környéken néhány szép hely. Leginkább Dinkelsbühl és Nördlingen tetszett meg a leírások alapján. És persze Rothenburg. Az érdeklődést elhatározás követte, miszerint ezt látnom kell! De ha már olyan messzire elutazom, akkor már alaposabban is szétnézek a környéken. El is készítettem az útitervet, (hogy legyen mitől eltérni) és 2012 júniusában útnak is indultunk a feleségemmel, és a legkisebb gyerekemmel. A szállást Interneten találtam egy Colmberg nevű faluban, Rothenburgtól 18 km-re. Hármunknak 38 EUR/éj. Az internetes szállásfoglalás nem volt túl zökkenőmentes, az angol nyelvű e-maileket ugyanis válaszra se méltatták. Weber úrnak viszont már németül írtunk, aki példás gyorsasággal válaszolt is. Megegyeztünk, elküldtem a foglalót, és már sínen is voltunk. A szálláskínálat egyébként bőséges. A kulcsszó a „Ferienwohnung”. Utánaírjuk a kívánt település nevét, és lehet válogatni. Persze ajánlatos egyből németül írni, akkor simábban megy a dolog.
Június 9-én, szombaton indultunk útnak a klasszikus Passau-Regensburg-Nürnberg útvonalon. Az internetről kiírtam az időjárás előrejelzést minden napra. A kilátások siralmasak votlak. 18-20 °C és eső minden napra. Én ennyi meleg ruhát nyaralásra még soha nem vittem magammal. Szerencsére tévedtek az időjósok. Végig derült-borult, hol erősebben, hol kevésbé volt felhős, de az esernyőt soha nem kellett elővenni. Sőt, még napsütésben is volt részünk. Mindössze egy délelőtt volt folyamatos eső, amit pihenővel töltöttünk. Tehát elindultunk. Reggel 6-kor Debrecenből.
Ausztriában szinte végig szakadt az eső, de Nürnberg körül már kezdett kitisztulni az ég. 18.00- kor érkeztünk meg Colmbergbe, ahol már szerencsére jó idő volt. Átvettük a szállásunkat. Két hálószoba, nappali, konyha, zuhanyzó, WC. Minden szép tiszta, rendezett. Kipakoltunk, majd szétnéztünk a faluban. Szép kis csendes-rendes falu. Az egyetlen látnivaló a falu fölött magasodó vár magántulajdonban van, szálloda és étterem működik benne. Így csak kívülről jártuk körbe, és az udvaron néztünk szét. Teljesen ép, szép vár. Az étteremben épp esküvőt tartottak, este még tűzijáték is volt.
Június 10. vasárnap
Borult időben indultunk el az első úticélunkhoz, Cadolzburgba. Ez egy Nürnberg környéki kisváros, mely a váráról nevezetes, de maga a város is megér egy sétát. Van városkapuja, kis főtere, és favázas házai. A vár a Hohenzollern családé volt. Látványos, szép vár.
Csak szombat-vasárnap látogatható 14:00kor. Gondolom végigvezetik a látogatót az üres termeken, hisz nincs berendezve. Még pénztár sincs. Az udvarra viszont bárki bemehet. Megnéztük amit lehetett, majd továbbindultunk Nürnbergbe. A főpályaudvar közelében, az óváros szélén sikerült leparkolni. Nürnberg szép, és elég nagy város. Sok látogatóval. Itt már ázsiai turisták is megfordulnak. Sajnos a háborúban a kelleténél kicsit jobban megszórták bombával, lévén Nürnberg a Führer kedves városa, a birodalmi gyűlések székhelye. Nürnberg elég sok kárt szenvedett. Amit csak lehetett újjáépítettek, de sajnos a porig bombázott házak helyére modern épületeket húztak. Így hát nincs egységes városkép. Végigsétáltunk a König Strassén és máris a Szt. Lőrinc templomhoz érkeztünk, amely Nürnberg egyik fő látványossága. A szép gótikus templom mellett találjuk az „Erény kútját”, amely a XVI.sz. végén készült, és a Nassaui házat, amely a város legrégebbi polgárháza, egy gótikus lakótorony. A Pegnitz hídján átkelve máris a Frauenkirche előtt találtuk magunkat. A Miasszonyunk templom a város egyik jelképe. A főtér másik szembeötlő látványossága a dúsan aranyozott „Szép kút”. Mindent megcsodáltunk, majd átsétáltunk a Városháza térre, ahol a Szt. Szébaldusz templom áll. Nekem ez tetszett a legjobban a három közül. Innen már csak néhány lépés a Kaiserburg. A vár tövében találjuk Albrecht Dürer házát is. Megnéztük a várat, majd elvegyültünk a mulatozó tömegben, ugyanis épp akkor volt a Nürnbergi Sörfesztivál utolsó napja. Megkóstoltuk a híres kolbászt, és ittunk egy jó fekete sört. Mivel még vezetnem kellett, többet nem mertem.
Sétálgattunk még egy kicsit az óvárosban, majd elindultunk hazafelé, persze egy kis kitérővel, mert még útközben megálltunk Abenberg váránál. Ezt a várat szintén szállodaként üzemeltetik, így csak az udvaron tudtunk szétnézni, és persze kívülről körbejárni.
A következő megállónk egy Wolframs-Eschenbach nevű kisváros volt. Itt született Wolfram von Eschenbach, a híres minnesanger. A város fő látványossága a színes mázas cseréppel fedett monostortemplom, de a városka is roppant elbűvölő.
Aki erre jár, ne hagyja ki. A 3 km-re lévő Merkendorf Bajorország egyik legkisebb városa. Nyolc tornyos városfal veszi körül, valamint az egyik szakaszon vízzel teli várárok védi a várost. A városfal egy másik szakaszán a már kiszáradt várárkot felparcellázták, és 10-15 m2-es kis konyhakerteket alakítottak ki. (A falakon belül nincs termőterület) . Később láttunk még ilyet Dinkelsbühlben is. Merkendorf is megér egy látogatást. Nekünk mindkét kisváros nagyon tetszett.
Június 11. hétfő
Hétfőn, mint tudjuk, a legtöbb kastély, vár és múzeum zárva tart. Nem így a közeli Weikersheim kastélya, amely a szomszédos Baden-Württemberg tartományban van, de mivel a határ közelében laktunk, igazán nem volt messze. Weikersheim kastélya nem szerepel egyik útikönyvben sem (legalábbis amelyikeket én lapozgattam), de ennek ellenére elsőrangú látványosság. Én egy utazási iroda prospektusában fedeztem fel. Szitáló esőben indultunk el, de mire megérkeztünk el is állt. Az óváros szélén, a kastély közelében ingyenes parkoló található. Városnézéssel kezdtük. Tetszett az óváros, csak annyi hibát találtam benne, hogy tele volt egy elvont szobrász torzszülött alakokat ábrázoló szobraival. Nem illett a városképbe. Még jó, hogy Fadrusz János nem láthatott ilyet életében, de ha most ezeket látná forogna a sírjában. Ennyit a modern művészetről. Weikersheim fő látványossága a barokk kastély, gyönyörű parkkal. Vezetéssel látogatható családi belépő 13.80 EUR. A „csoportban” rajtunk kívül csak egy német házaspár volt, így csak ötünket kalauzoltak végig a kastélyban. Nagyon tetszett minden, különösen a lovagterem. A kazettás mennyezet telis-tele csodás festett vadászjelenetekkel. Lenyűgöző látvány. Sajnos fotózni nem volt szabad, s mivel csak öten voltunk, még stikában sem tudtam fényképezni. Míg a termeket jártuk, odakint esett az eső, de mire végeztünk, el is állt. Így tehát a parkot is megtudtunk nézni. Érdemes.
Dél körül érkeztünk Rothenburgba, mely az utazás fő célja volt. A középkori városfalakon kívül három nagy parkoló várja a turisták seregét, akik jönnek is a világ minden sarkából. Ausztráliából, Japánból, Kínából, az USA-ból, és Nyugat-Európa országaiból. Itt aztán virágzik a turistaipar, de ez a látnivalók értékéből semmit se von le. Nem véletlenül akarja látni a fél világ ezt a várost. A parkolás óránként 1 , egész napra 5 EUR. Rothenburg teljes egészében megőrizte középkori városképét. Teljesen ép városfalak, bástyák, kaputornyok, több száz éves házak, díszkutak, templom, városháza, szóval minden amit csak kívánni lehet. A városháza két részből áll. Egy újabb reneszánsz, és egy régebbi gótikus szárnyból. A kettő közt árkádos átjáró. 60 méter magas tornyába fel lehet menni. A panoráma miatt feltétlenül megéri. A város történetére rányomja bélyegét a harmincéves háború. A protestáns várost 1631-ben Tilly gróf seregei foglalták el. A kor szokása szerint ilyenkor a zsoldosoknak joguk van három nap szabadrabláshoz. Ilyenkor a lerészegedett, brutális katonák válogatott kínzásokkal, kegyetlenkedésekkel igyekeztek kiszedni a polgárokból értékeik rejtekhelyét. A nők sorsáról pedig jobb nem is beszélni. Nos, visszatérve a történethez, Tilly fogadott a polgármesterrel, Georg Nusch-sal, hogyha egy húzásra kiissza a borral teli, több, mint három literes serleget, akkor megkíméli a várost, lemond a három nap szabadrablásról. A zsoldosok nagy bánatára a polgármesternek sikerült a bravúr, erre emlékeztet a városháza melletti borozó ablakában elhelyezett óramű. Óránként kinyílik a két ablak, az egyikben Nusch polgármester issza ki a serleget, a másik ablakából Tilly gróf nézi álmélkodva a jeles tettet. A városban minden évben történelmi fesztivált tartanak, ahol korhű ruhákba öltözött zsoldosok szállják meg a várost, felvonulást tartanak, és a jeles borivást is eljátsszák. A fesztivált az idén május végén tartották. Mi erről most lemaradtunk, de sebaj. Legalább nem volt akkora tömeg. Egész estig jártuk a várost. Minden háza, minden utcája külön méltatást érdemelne, de ebből is kiemelném a Plönlein és a Márkus torony környékét. Aki teheti, látogasson el ide, megéri. Nekünk még közelebb is van, mint a japánoknak, akik pedig szép számmal vannak jelen a városban. Az üzletek kirakatában is három nyelvű a felirat: német, angol, és japán. Este élményekkel tele, de hullafáradtan értünk haza.
Június 12. kedd
Szép, napos reggelre ébredtünk. Ma a svábok földjére utazunk. Bajorország északi részét ugyanis frankok és svábok lakják. Frankföld fővárosa Nürnberg. A svábok tulajdonképpen Baden-Württemberg lakói, de egy részük Bajorországba került. Napóleon kissé átrendezte a határokat. A sváb rendkívül szorgalmas, és takarékos nép. A rossznyelvek szerint a svábok a régmúltban elüldözték maguk közül a pazarlókat, belőlük lettek a skótok. Pappenheim neve bizonyára mindenkinek ismerős. A harmincéves háború ismert vezére volt a fekete páncélos vértesezredéről híres Gottfried von Pappenheim gróf. Várát a svéd csapatok 1635-ben lerombolták. A romos várba a belépő felnőtteknek 4, gyerekeknek 3 EUR. Nem éri meg. Egy kissé csalódtam benne. Nagyobb látványosságra gondoltam, de csak a híre nagy. Akinek nem esik útba, hagyja ki nyugodtan.
Pappenheimhez közel van Harburg vára. A Wörnitz partján, egy magas sziklán áll. Rendkívül dekoratív, fotogén vár. Magyar vonatkozása is van, ugyanis Luxemburgi Zsigmond adományozta az Oettingen grófoknak 1418-ban. 1634-ben Rákóczi György csapatai foglalták el, a fejedelem itt rendezte be a főhadiszállását. Az Oettingenek később házasság révén egyesülnek a Wallerstein grófi családdal, és hercegi rangot kapnak. Az idegenvezető hölgy ezt elég részletesen taglalta, a családfát is részletezte. Szerintem még mindig az Oettingen-Wallerstein hercegek a vár tulajdonosai. Az idegenvezető csak nekünk beszélt, mi voltunk az egyetlen látogatók. A belépő felnőtteknek 5, gyerekeknek 3 EUR. Sokkal jobban megéri, mint Pappenheim. Bejártuk az egész várat, nagyon tetszett minden. Várbörtön, lovagterem, várkápolna, kastély szárny, volt itt minden, ami csak egy várhoz kell. Végre egy vár, ami nem szálloda! Az Oettingen-Wallerstein hercegi család sörfőzéssel is foglalkozik. Saját márkás sörük a kitűnő „Fürst Wallerstein”, melyet csatos üvegben árulnak. Erről jut eszembe, hogy a boltokban szinte mindenhol csak üveges sört lehet kapni. Dobozosat alig láttunk, az is csak valami nevenincs, gagyi sör volt. Nem szennyezik a környezetet a sok sörösdobozzal, ezt az élményt meghagyják nekünk.
Eléggé elszakadt az idő, mire Nördlingenbe értünk. Itt zajlott 1634-ben a harmincéves háború egyik jelentős ütközete, a nördlingeni csata. Itt sikerült először a császáriaknak legyőzni a svédeket. Nördlingen egy meteoritbecsapódás kráterének közepén helyezkedik el, és a várost mintha körzővel rajzolták volna. A kör alakú városfal és az öt városkapu teljes épségben fennmaradt. A löpsinger kapu mellett ingyenes parkoló található. Itt léptünk be az óvárosba. Nincs úgy kiglancolva, mint Rothenburg, turista is csak a töredéke az ottaninak, de jó hely. A legszebb épülete a városháza, és a Szt. György templom, amely az egyik legnagyobb késő gótikus német templom, gyönyörű hálóboltozattal. Tornya a 89 méter magas Dániel torony, látványa uralja az egész környéket. Valamelyik útibeszámolóban azt olvastam, hogy elég rozoga a lépcső, de ez nem igaz. Biztonságos, és stabil, csak borzasztóan magas, és fárasztó megmászni, de megéri. Egy kissé sietve néztük meg a várost, mert már későre járt, és az idő is elromlott. Majd még visszatérünk.
Június 13. szerda
Esőre ébredtünk. Délig folyamatosan esett, így a délelőttöt pihenéssel töltöttük. Délutánra elállt, így bementünk a közeli Ansbachba. Elég nehezen találtunk parkolóhelyet. Ansbach nem volt ugyan betervezve, de kellemes csalódás volt. Van egy szép és egy kevésbé szép temploma, hangulatos óvárosa, és egy barokk kastélya, amelyet csak kívülről néztünk meg. Elmentünk még két közeli faluba, de kár volt. Inkább a kastélyt néztük volna meg.
Lichtenauban egy elhanyagolt várat láttunk, de nem is nagyon tetszett, és a falu se szép. A másik falu, Ornbau egy kis folyón átívelő régi hídon közelíthető meg. Folyóhíd, a városkapu tornya és a templom tornya így elég szépen mutat, de a falu már nem nagy szám. Lichtenautól mindenesetre szimpatikusabb, de nem sokat veszítettünk volna, ha kihagyjuk.
Hazatértünk, majd este visszamentünk Rothenburgba, hogy esti kivilágításban is megcsodálhassuk a várost.
Június 14. csütörtök
Borult időben indultunk el a híres Spessarti hegyvidék felé. A környék rablótörténeteiről híres. (A spessarti fogadó, Kísértetkasély Spessartban stb.) Útközben esőt is kaptunk, de szerencsére mire megérkeztünk Mespelbrunnba, elállt. Itt egy szép várkastély található, talán a legszebb a környéken. Egy tó kis szigetén áll, szépen berendezve, csinos kívül- belül. Vezetéssel látogatható, felnőtt belépő 4, gyerek 2 EUR. A parkoló sorompója szintén 2 Euróval működik. Mellette a környék egyetlen szuvenírárusa kínálja szégyentelenül magas áron a portékáit. Nincs versenyhelyzetben, vissza is él vele. A parkolóban csak német rendszámú autókat láttunk, és néhány buszt. Nyugdíjas csoportokat hoztak kirándulni. Az egyik néni felismerte a magyar rendszámot, és örömmel üdvözölt bennünket. Bizonyára járt már minálunk. Egyébként eddig sehol sem találkoztunk magyarokkal, kivéve kamionosokkal az autópályán. A várkastély megtekintését csak ajánlani tudom, szép környezetben fekszik, szépen be van rendezve, és szinte érezni odabent a történelmi levegőt. A fegyvergyűjteményben egy magyar címeres szablya is látható.
A kastélylátogatás után elindultunk Wertheim felé. A Majna parti kisváros kedvelt turistacélpont, de nem zsúfolt, csak élettel teli. Szép kis hangulatos óvárosa van, egy szép temploma, és a Majna fölé magasodó vörös homokkőből épült vár, mely romos ugyan, de nagyon jó állapotú. Érdemes megnézni. A belépő csak 1 EUR, automatába kell bedobni, jegyszedő nincs. Pénzváltóautomata viszont van. Wertheim a környék leglátványosabb vára. Már csak a kilátás miatt is érdemes ide feljönni. Az evangélikus templom szintén a környéken található vörös homokkőből épült. A Wertheim grófok temetkezési helye, nagyon szép síremlékek láthatók itt a XV-XVI. Századból. A vasútállomás mellett parkoló autónkat egy kis kerülővel közelítettük meg. Ugyanis eltévesztettük az utat, pedig nem nagy város Wertheim. (Tényleg, a zárakat hol csinálják?)
A mai nap utolsó állomása a közeli Miltenberg szintén Majna parti város. A folyó kanyarulatában, a Miltenburg vára alatt elterülő kisváros egy kis ékszerdoboz. Csak parkolóhelyet találni nehéz. Favázas házak közt sétálva jutunk el a bűbájos kis főtérig. Innen tíz perc séta a vár, amelyet már zárva találtunk, így csak kívülről néztük meg, majd visszatértünk a városba, ahol sétálgattunk még egy kicsit. A folyóparton ingyenes nyilvános WC található, melynek tisztasága sok hazai étterem mellékhelyiségét megszégyeníti. Hazafelé nem a würzburgi autópályán, hanem toronyiránt főutakon indultunk el. Kicsit lassabb a haladás, de szép az út. Érdemes figyelni az „UMLEITUNG” feliratú táblákat. Ezzel gyakran találkozni Németországban. Útelterelést jelent, és ha alatta egy minket érintő város neve látható, akkor kövessük rendületlenül a sárga táblákkal jelzett útirányt, ne hallgassunk a GPS-re, akármit is mond. Mi az utazás során kétszer futottunk ilyen Umleitungba, nem kell tőle megijedni.
Június 15. péntek
Ragyogó napsütésben indultunk el Dinkelsbühlbe. Az óváros szélén, a Rothenburgi kapu közelében parkoltunk le. A városfalak előtt megálltunk, mintha megállt volna az idő is… Egy csodálatos középkori város tárult a szemünk elé. Dinkelsbühl történetének legismertebb epizódja szintén a harmicéves háborúhoz kötődik. 1632-ben Gusztáv Adolf svéd csapatai foglalták el a várost. A polgárok gyermekekből álló küldöttséget menesztettek a svéd királyhoz, akik kikönyörögték a város számára a kegyelmet. Ennek emlékére minden évben megtartják a gyerekek felvonulásával egybekötött történelmi fesztivált (Kinderzeche). A várost tökéletes épségben megmaradt falak, bástyatornyok, és várárok veszi körül. Négy szép városkapuja a Rothengurgi, a Nördlingeni, a Wörnitzi, és a Segringeni kapu. Azt viszont tudnunk kell, hogy ezek az erős falak és bástyák soha semmilyen ellenségnek nem álltak ellen. Az első puskalövésre mindig feladták a várost, nem akarván felesleges ellenállással felbőszíteni a támadókat. (Nem úgy, mint a kőszegi polgárok.) Sikerült is nekik épségben megőrizni a városukat, az utókor szerencséjére. A Rothenburgi kapun léptünk be a csodás városkába, és szinte minden utcáját bejártuk. A főtéren áll a híres Szt. György templom. A késő gótikus stílusban épült csarnoktemplom belseje lenyűgöző. Sűrűn egymás mellett álló, karcsú oszlopnyalábok tartják a csodás hálóboltozatot. Fenséges, és lenyűgöző. A templomok közül eddig ez tetszett a legjobban. Megnéztük a házat, ahol Gusztáv Adolf megszállt, az Oroszlános kutat, a városházát, és a városkapukat. Kívülről is körbejártuk a városfalakat, majd ismét az óvárosi utcák következtek. Nehéz eldönteni, hogy melyik város a szebb: Rothenburg-e, avagy Dinkelsbühl. Aztán miként a boxmeccsen a bírók, 55-45 arányban mégiscsak Rothenburgot hoztuk ki győztesnek. Ide ugyan kevesebb turista jut el, mint Rothenburgba, kisebb a nyüzsgés, de talán ennek köszönhető, hogy Dinkelsbühl mégis megőrizte sajátos báját, egyedülálló hangulatát. Megtekintését erősen ajánlom mindenkinek.
Mivel Nördlingent kissé sietve néztük meg, így most visszamentünk, hogy immár kényelmesebben, alaposabban is bejárjuk. Most az időjárás is jóval barátságosabb volt. A nördlingeni városnézés után még átmentünk a tíz km-re levő Oettingen városkába.
(A név Harburgból ismerős). Itt csak a főutcán sétáltunk végig. A hercegi kastély kívülről sem túl kiemelkedő látványosság, csak az udvarára mentünk be. Oettingen egyébként csinos városka, favázas és barokk polgárházakkal, díszkúttal, és persze nem hagyhatjuk ki a városházát sem. Hatszáz évig volt az Oettingen grófok székvárosa. Sört is gyártanak e néven. A közelben van még (szintén Harburgból ismerős név) Wallenstein városa is, de ide már nem mentünk el, inkább a kolostoráról híres Feuchwangent vettük célba.
A kolostor román kerengője világhírű. Szerettük volna megnézni, de épp nem volt látogatható. Így csak a templomot néztük meg, és a városban tettünk egy rövid sétát. A város egyébként nem túl nagy durranás. A hazafelé vezető úton még útbaesett Schillingfürst, mely a barokk kastélyáról nevezetes. Már zárva volt ugyan, de gondoltuk, legalább kívülről megnézzük. Nem lett belőle semmi, mert mire Schillingfürstbe értünk, akkora záport kaptunk, hogy nem bírtunk kiszállni az autóból, így aztán kihagytuk.
Június 16. szombat
Szép, nyárias időben indultunk el a Frank-Svájc hegyvidékére. Első úticélunk a váráról és búcsújáró templomáról nevezetes Gössweinstein. A kéttornyú barokk templom különösebben nem bűvölt el bennünket. A nördlingeni és dinkelsbühli templomokhoz képest gyengécske látnivaló. Gössweinstein vára a falu fölött, egy sziklán fehérlik. Kis alapterületű vár, inkább váracska, de szép. Oromfogazatos lakóépület, várkápolna, és egy kerek torony. Belépő 2 EUR, gyerekeknek 1. A várban szerény kiállítás található, szabadon bejárható. A várkápolnában néhány szép, régi freskót láthattunk. A toronyba nem lehet felmenni, de a várudvarról is szép kilátás tárul elénk.
Közel van ide Pottenstein vára. A szép környezetben álló várból nem sok maradt fenn, csak a fegyvertár, és a régi lakóépület. Inkább csak a magyar vonatkoztatása miatt érdemes ide eljönni. Ugyanis ide menekült 1227-ben nagybátyjához Árpádházi Szent Erzsébet, miután férje elesett a keresztes háborúban, és sógora elűzte őt és gyermekeit Wartburg várából. A várban egy kisebb kiállítással emlékeznek rá. Autóval egészen a kapuig fel lehet menni. A belépő 4,50, gyerekeknek 2,50 EUR. Ezt egy kissé sokalltuk. Túl sok látnivaló azért nem volt. Egy kiállítás Szent Erzsébetről, egy berendezett ebédlő, és még néhány a várral kapcsolatos kiállított tárgy.
A szomszéd falu Tüchersfeld. Szép kirándulóhely. A falu közepén magasodó sziklákon szép kis házak, az út mellett patak csordogál. A különleges sziklaalakzatok miatt érdemes megnézni.
Innen 10 km Rabenstein vára. Teljesen ép, szállodaként működik, de vezetéssel látogatható 3,50, illetve 2,50 EUR ellenében. A várban nagy volt a sürgés-forgás, szombat lévén itt is esküvőre készülődtek, de ettől függetlenül végigvezettek bennünket. Szabadon fotózhattunk, leülhettünk a székekre, nem szólt ránk senki. Látszott, hogy nem múzeumban vagyunk. Mire végeztünk, a parkoló is megtelt az esküvői vendégekkel, mi pedig elindultunk hazafelé.
Útközben megálltunk Wiesenthau várkastélyánál, mely az útikönyv szerint a környék legszebb reneszánsz műemléke. Csak azt nem írta, hogy nem látogatható.(Szálloda, és étterem.) Útba esett még Neustadt and der Aisch városa is, ahol megálltunk egy rövid sétára. Nem rossz, de különösebben nem hagyott mély nyomot bennünk, felejthető.
Június 17. vasárnap
Véget ért a nyárias idő, ismét esőre állt. Az úti cél ezúttal a váráról híres Coburg. Vasárnap reggel lévén nem volt nagy nyüzsgés a városban, csak a főtéren készülődtek valami eseményre. Sátrakat állítottak a főtéren, amely egyébként nagyon szép, sok régi polgárházat láthatunk itt, és a környező utcákban. Érdekes még a Szt. Móric templom. Itt látható II.János Frigyes coburgi herceg 1605-ből származó 13 méter magas alabástrom síremléke. A városnézés után autóval mentünk föl a várhoz. Gyalog igencsak messze lett volna. A Frankföld koronájaként ismert vár egyike a legnagyobb német váraknak. A belépő felnőtteknek 6, gyerekeknek 1 EUR. Ez aztán megéri a pénzt! Rendkívül gazdag kiállításban gyönyörködhetünk. Van itt képtár, üveg-és rézkarcgyűjtemény, vadászterem, Luther emlékszobra, fegyvergyűjtemény a lovagi tornák teljes felszerelésével, lovagterem, díszhintók, és szánok gyűjteménye, és persze a hercegi lakosztályok.
Mire végigjártuk a termeket (legalább 2 óra), a nap is kisütött, így érkeztünk meg Bamberg városába. Óriási nyüzsgés fogadott minket, a világ minden részéből származó turisták hada hömpölygött az óvárosi utcákon. Ennek ellenére viszonylag jó helyen sikerült parkolni. Ami Prágának Károly-híd, az Bambergnek a folyó közepére épült városháza. Hídján állandóan nagy a tömeg, persze köztük mi is. A folyóra épült városháza igazi különlegesség. Azért építették ide, hogy a polgárváros , és a papi városrész közt ne legyen vita. Az egész óváros a világörökség része. A legértékesebb és leghíresebb műemlék azonban a négytornyú román kori dóm. Kívülről is impozáns látvány, de belülről valami fenséges. Itt látható a híres „Bambergi lovas”. Ez a szobor a feltevések szerint Szent István királyunkat ábrázolja, akit valószínűleg itt kereszteltek meg, mikor leánynézőbe jött Bajorországba. Itt temették el II. Henrik császárt és feleségét is. Márványszarkofágját szép domborművek díszítik, melyek a császár életének epizódjait ábrázolják. Miután alaposan megnéztünk mindent, barangoltunk még egy kicsit az óvárosban, majd búcsút intettünk Bambergnek.
Június 18. hétfő
Már tegnap este rendeztük a számlát a szállásadónkkal, így már csak egy rövid búcsú, és indulás haza. Most nem Regensburg, hanem az Ingolstadt-München-Salzburg útvonalon terveztük a hazautat. Gondoltam, még belefér egy kis kirándulás a Salzkammerguti tóvidéken. Sajnos, nem így jött össze. München előtt belefutottunk egy pályafelújításba, ez kb. 1 óra araszolást jelentett, majd a Chiemsee környékén egy hídfelújításba. Itt is leszűkítették az autópályát 1 sávra. Másfél óra araszolás a kánikulában. Hiszen miért is ne éppen ma lenne 30 °C meleg? A német autópályákon egyébként nincs sebességkorlátozás, száguldoznak, ahogy a csövön kifér. Viszont érdekes, hogy az egyéb fő- és mellékutakon a nagy teljesítményű Audik, BMW-k képesek 30-40 km-en át követni egy Fiat Seicentót, aki kényelmes 60-70 km/h-s sebességben autózik. Nálunk egy BMW-s már felvágta volna ereit szégyenében. Mi az, hogy ő egy másik autó UTÁN(!) haladjon! Miként a kakukkfióka sem tűrheti meg maga mellett a fészekben a másikat, úgy a magyar BMW-s sem tűr meg maga előtt senkit. A német autósok udvariasabbak, betartják a közlekedési szabályokat. Nem is látni rendőrt az utak szélein leskelődni trafival. Nincs is rá szükség. Mi pedig az időveszteség miatt egy másik alkalomra halasztottuk a Salzkammerguti kirándulást, így kitértő nélkül irány Debrecen! Éjfélre értünk haza, rengeteg szép élménnyel gazdagodva.
Gulyás László
Gulyás László írásai az Útikalauzban >>
|
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu
turizmus külföldi utazás nyaralás kirándulás túrázás élmények szórakozás tenger kerékpározás biciklizés