Hajdu Kálmán: Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Hajdu Kálmán – Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Háromrészes beszámoló egy 1 hónapos családi kirándulásról. A skandináv országok mellett rövid megálló erejéig Németországban is elidőztek. A tömör leírást sok érdekes kép illusztrálja

Németország
Első nap 2002 július 15 hétfő
Budapest-Chieming
Reggel, de nem túl korán indultunk útnak. Az autópálya matricát már előre megvettem, így nem kellett sehol sem megállnunk a határig, kivéve az Auchant, ahol még némi tartalékkal töltöttük fel magunkat. Bécset is kikerültük. Sőt a Marche-nál sem álltunk meg Ibbs mellett.

 

Az első megállónk a Mondsee-i parkoló volt. Meleg volt és lementünk a tóig. A tó partján sütkérezett a család egy stégen. Nem siettünk. Tovább indultunk és meg sem álltunk Chieming-ig. Itt ugyan abban a Campingben szinte ugyan azon a sátorhelyen táboroztunk le, ahol tavaly Párizsba menet. Miután felvertük a sátrat lepakoltunk és kipakoltunk majd úgy határoztunk, hogy kirándulunk a tó két nevezetes szigetére a Herren Chimsee-re és a Frauen Chimsee-re.
A Chimse a “bajor tenger” Bajorország legnagyobb tava. Összességében 80 négyzetkilométeres tó területe sokkal kisebb, mint a Balatoné azonban nagy mélysége miatt a Balatonnál 2,5-szer 3-szor több víz található benne.

Gstadtig autóztunk. Ott megkerestük a kikötőtől legmesszebb található, de egyben legolcsóbb parkolót lesétáltunk a kikötőbe és vettünk 4 db. körutazásra jogosító hajójegyet.

A legelső hajó a Herren Chimsee felé indult ráadásul ez hajó a nevezetes “Ludwig Fessler” volt. Így mi is a Herren Chimsee felé indultunk vele. A szigeten közvetlenül a kikötő mellett található a “Régi kastély” amely építését 1130-ban kezdték. Már a VIII. században állt itt egy bencés férfi kolostor egyben a sziget névadója.
Innen a sziget belseje felé menet egy gyönyörűen ápolt angolparkon keresztül jut el az ember a múltszázad második felében II. Lajos bajor király által építette “Új Versailles” palotához, ahol most a tragikus sorsú II. Lajosnak emlékmúzeuma van, és amelyet egy valódi francia kert övez. A park nevezetessége 3 szökőkút együttes a Latona-, Fama- és Fortuna kutak.

A régi kastély udvarán keresztül siettünk, hogy tovább induljunk a Frauen Chimsee felé, amikor Marcell sikeresen összeakadt egy darázzsal. ami megcsípte a lábát. Volt nagy visítozás le is késtük a hajót, várhattunk a következőre.
A Fraun Chimsee női kolostorát Tasziló herceg alapította 782-ben, 788-ban Nagy Károly is járt itt. A sziget történetében felemlítik, hogy a magyarok a kalandozások során lerombolták majd a XI. században indult újra virágzásnak. A fényképen látható templom szintén a XI. században épült, igaz sokszor bővítették és átépítették. A kolostor most is működik nagy presztízsű leánynevelő intézet is található benne.

Ismét hajóra szálltunk és visszatértünk a Campingbe.


Második nap
Chieming- Hanne-Münden
München felé nem az autópályán indultunk, hanem kis a bajor halmok között kanyargó utakon mentünk Ismaningon keresztül Garchingig.

Első állomásunk a Seeon-i kolostor volt, ahol néhány Romanov sírja jelenti a látnivalót
A Seeon-i Szent Lambert kolostort és kolostor templomot 994-ben Arbió őrgróf és felesége Adala alapította. A mai formáját a XI. század végén 1180 kapta amit azóta többször átalakítottak és felújították. 1989-ben kerül állami tulajdonban és a legutolsó felújítást követően 1993-tól kultúrközpont.
A Szent Lambert kolostor mellett található szent Walburgis kolostorban vannak az orosz eredetű Leuchtenberg család tagjai köztük Anasztazia Romanova eltemetve.

Délelőtt Garchingban voltunk. Bementünk a bankba és sétáltunk egy kicsit a városban.
Épül az U-bahn. A repce földek helyén, ahol olyan sokat sétáltunk Marcellal egy hatalmas lyuk, mondhatnám nyílt színi bánya. A belváros feltúrva. A templomnál a főtértől nem messze is lesz egy állomás. Gazdaságilag biztos hasznos, de a patakok tavacskák kiszárításával Garching minden hangulata a múlté.
Az autópályán borzalmas eső volt. Meg kellet állni egy parkolóban, hogy kidühöngje magát a vihar. Végig határozottan kellett a kormányt fogni a csúszós pocsolyás úton.

Este Hanne. Mündenben (27000 lakos) szálltunk meg. Campingünk a Fulda folyócska szigetén volt. Minden áradás részben vagy egészben elönti ezt a területet, de mi még a nagy esők előtt jártunk ott. Innentől kezdve nevezik a folyót Wesernek (441 km) és igazából Tanzwerdernél a Fulda (218 km) és a Werra (292 km) összefolyásánál kezdődik. A Weser Bremerhavennél éri el az Északi tengert. A Weser teljes hosszában Hann. Mündentől Bremerhavenig 600 tonnás-hajók számára hajózható.
Megérkezésünket követően jó messzi a bejárattól a Fulda partján vertük fel a sátrat. Vacsora után sétálni indultunk. Münden belvárosa teli van régi fa szerkezetű házikóval. Ezt a várost minden háború elkerült így a régi házak épségben élték át az évszázadokat Megcsudáltuk a régi favázas házakat, a városházát és a főtér hatalmas szökőkútját, amivel ráadásul jól el is lehetett játszani.

Harmadik nap
Hanne.-Münden-Bremerhaven
Indulás előtt egyet még sétáltunk és vettünk némi élelmiszert Ismét a német autópálya. A szokásos forgalom itt-ott átfutó záporral.
Bremerhaven (120 000 lakos) a Weser torkolatánál fekvő kikötőváros. Németország egyik legnagyobb kikötője de ennek ellenére félelmetesen nagy a munkanélküliek száma. A város fénykorában a hajóépítésből élt és gazdagodott, ami mára igen nagymértékben visszaszorult.
Helyet kerestünk Campingben, majd megkerestük Bremerhaveni ismerőseinket, akik nagyon kedvesen fogadtak. A fiúk fáradtak voltak az út után, így hamar elbúcsúztunk. Éjszaka borzalmas eső esett (állítólag 40 mm.).

Negyedik nap
Bremerhaven
Első dolgunk az volt, hogy az éjszakai eső következményeként mindenki számára vásároltunk egy-egy gumicsizmát.

A Bremerhaven kikötőben megnéztük a Wilhelm Beuer múzeumhajót. Ez a hajó a második világháborúban, mint U2540-es tengeralattjáró harcolt. A háború után majd 40 évig szolgált, még míg 1984-ben nyugdíjazták. Azóta múzeum. Megnéztük a Német Tengerhajózási Múzeumot is. Ez volt a legnagyobb Tengerészeti Múzeum, amit az utunk alatt láttunk, pedig szinte minden városban volt egy amerre csak jártunk.
Délután átköltöztünk az ismerőseink lakókocsijába. Ennek két előnye volt, az egyik, hogy sokkal olcsóbb volt, mint a Camping, nem kellett érte fizetni. A másik, hogy a lakókocsiban száraz és meleg helyen alhattunk legalább két éjszaka. A lakókocsi mozgásképtelen és egy zártkörű nyaralótelepen van elhelyezve. A telepnek saját tava, csomó játszótere, klubháza van,. De olyan borzalmasan rossz volt az idő hogy még az őrzéssel megbízott ügyeletes is hazament egy rövid vizit után. A fiúk itt is találtak néhány darázsfészket. Volt hozzá nagy viháncolás. Szerencsére megúsztuk további csípések nélkül. Nekem nagy bánatot okozott, hogy itt a kempingben elhagytam a svájci bicskámat, amin olló is volt, kár érte.

Ötödik nap
Bremerhaven

Délelőtt hajókirándulást tettünk a kikötőben miután a “Hafenbus-ra” nem kaptunk már jegyet. Eredetileg ugyanis az Interneten azt néztük ki. Viszont mire a turistairodába értünk már nem volt hely. Szomorúan mentünk le a tengerpartra, ahol több kiránduló hajó is hirdette magát.

Délután megnéztük az “Atlamticumot”. Ez egy tengeri akvárium, amely alapvetően csak a Bréma környéki tengerrel foglalkozik. Finom füstölt halat ettünk, amit a Fischerhaffenben mint az Atlanticum belépőjének mellékletét ajándékba kaptuk. A kiállítás modern elvek szerint van összeállítva, és mint ilyen a környezetvédelemmel, az ipari hagyományokkal foglalkozik. Itt volt egy szoba a “Watten meer”-nek szentelve, amely “Watten meer”-rel igazából Mandő szigetén találkoztunk.


Dánia
Hatodik nap
Bremerhaven-Ribe

Átkeltünk komppal Wischhafen (Kívánságkikötő) és Glückstadt (Szerencseváros) között az Elbán és meg sem álltunk a dániai Ribéig.
Ribe Dánia legrégebbi városa.
A városka nagyon jó állapotban van, ami elsősorban annak köszönhető, hogy már száz éve 1899-ben megalakult a városvédelmi egylet. A régi fa keretes házakat lakják és gondozzák. 110 van belőlük műemlék védelem alatt.
Este Ribében részt vettünk az “éjjeliőr sétán”


Hetedik nap
Ribe

Kirándultunk a Watt busszal Mandő szigetére. Megnéztük a Watt Múzeumot Mandő-n. A Múzeumban láttunk egy hatásos filmet a 10-12 évenként előforduló szökőárról, amely Dánia part menti részein borzalmas károkat szokott okozni. Szására különösen nagy hatással voltak azok a film részletek, ahol a vihartól megrémült bárányok menekülnek, és a vízbe fulladt bárányokat mutattak

Ribe-be visszatérve megnéztük a ribei Viking Múzeumot ez volt az első Viking Múzeum, de nem az utolsó, amit láttunk. A múzeum után sétáltunk a városka (egyetlen) bevásárló utcájában, láttunk gyönyörű borostyán ékszereket, de a bolt vasárnap lévén zárva volt. Bementem egy Internet kávéházba megnéztem leveleim. Amíg Interneteztem a fiúk, élvezték hogy a helyi fiatalság, miként játszik különböző számítógépes játékokat.


Nyolcadik nap
Ribe-Hantsholm
Az egész napot a Legolandban töltöttük (belépti díj: 20000Ft.!) Hétfő volt és egész nap esett. Ennek köszönhetően a legtöbb attrakció előtt csupán 15-20 percig kellett sorba állni. Eredetileg 4-kor terveztük az indulást, de bizony 5 óra is elmúlt mire ki tudtuk a fiúkat csalni a parkból.

2-2 és félórai autózás után értünk Hantsholmba ahonnan a komp indul Norvégiába A Hantsholmi kempingben “Tök király” játszótér volt. Nagyon erős és hűvös szél fújt. A gyerekek a fent említett “Tök-király” játszótéren játszottak, míg mi Galjával lementünk a kikötőbe kompjegyet venni, hiába. A pénztár csak reggel nyitott így jó korán kellett kelni, pakolni és indulni, hogy időben, a kikötőben legyünk. A parton nagyon hideg szél fújt de az eső éppen szünetelt.

Hajdu Kálmán

A szerző írásai Az Útikalauzban

Hajdu Kálmán: Baltikum – Lengyelország, Litvánia és Lettország – 2005

Hajdu Kálmán: Skandinávia 1. rész – Németország és Dánia – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 2. rész – Norvégia – Ryfilke, Oslo fjord – 2002

Hajdu Kálmán: Skandinávia 3. rész – Svédország – 2002

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet   – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu