Kozma Ákos: Riga, Tallin – Baltikumi utazás – 2006

Kozma Ákos: Baltikumi utazás – 2006

Pillanatfelvételek szövegben és képben egy közel háromhetes kirándulásról

Hajdú Kálmán és Győrffy Árpád írásait elolvasva, velük konzultálva vágtunk neki a 17-18 naposra tervezett baltikumi utazásunknak. Hajdú Kálmán olyan komplett leírást, történelmi áttekintést adott ezekről a tájakról, városokról, településekről, hogy inkább megpróbálom azt kiegészíteni.

Azon a héten, amikor elindultunk feleségemmel és fiammal a lakókocsit húzva, itthon kitört a kánikula. Lengyelországban is nagyon meleg volt és látszódott, hogy ott sem esett régóta az eső. Firley település tópartján megálltunk az egyik fürdőhely poros kempingjében. Nagy volt a tömeg, de látszott, hogy estére sokan hazamennek, csendesedik a part. Gyorsan átöltöztünk és fürdés. Sekély, lassan mélyülő homokos part, meleg víz. Jött egy német rendszámú kocsi lengyel fiatalokkal, egy kis rádióbőgetés, dübb-dübb. Ők is bementek fürdeni. Este szinte kiürült a part és sajnos, csak a tűzoltók, rendőrség, mentő és a bámészkodók maradtak, mert a társaság egyik 20 év körüli lánya nem jött ki a vízből.
Reggel korán keltünk és végignéztük, ahogy egy kis gyertyás hajócska indult az utolsó útjára.

10 kor a határon voltunk. Pénzváltóhely sehol, de több biztosító iroda a teherautók beléptetéséhez. Itt sikerült – nem hivatalosan – pénzt váltanunk. Megérkeztünk a Vilnius közeli Trakai-ba. Szép, modern, kultúrált kemping, zömében olasz, holland és francia lakóautókkal.

Letelepedtünk, vacsoráztunk, majd irány Vilnius. Sötétedésig megnéztük a nevezetességeket és 11-re egy nagyobb eső után vissza is érkeztünk. Másnap egy angol hölggyel találkoztam a mosogatónál. Kinézte a tálból a sárgabarackjaimat, megkínáltam. Beszélgettünk, Szegeden volt 3 hónapig a szalámigyár EU-s felülvizsgálata során. El kellett mondja az összes megtanult magyar szót!
Kisütött a nap és Trakai település, a vízi vár, majd ismét Vilnius volt a program. Vilniusban esküvős nap volt, lépten-nyomon belebotlottunk – a szép helyeken – fényképezkedő párokba. Több hatalmas limuzint is láttunk. Az élelmiszer árak hazaiak és itt lehet enni malacfül salátát is! Finom!

Egy nagy áruházban meleg készételeket is lehetett venni, így kipróbáltuk a “cepelinai”-t, a hatalmas burgonya-gombócot fasírozott jellegű töltelékkel, többféle választható szósszal leöntve, a székelykáposzta jellegű, – de a savanyításban különböző – káposztás ételt virsli darabokkal, a céklasalátát és a céklalevest, kétféle húsgombóccal töltött tésztát, de volt olyan töltött valami, amit többször körbe kellett adni, mire elfogyott.
Siauliai-n keresztül, a Keresztek Hegyét megnézve, mentünk a Riga melletti Jürmalába.
A Keresztek Hegye, ” .. ezen, az amúgy jelentéktelen dombon számtalan különböző nagyságú és anyagú kereszt (kb. 15000 nagyobb és 40000 kisebb) emelkedik az ég felé így is bizonyítva a litvánok mély vallásosságát. (A szovjethatalom kezdetekor 1200 keresztet számoltak össze). Ugyanakkor a pogány hit és a katolicizmus keveredését is jelképezi ez a hely, hiszen ahogyan a régi időkben, a kereszt állításával itt is misztikus áldozatot mutatnak be az emberek…” Ez későbbiekben titkos emlékhely volt, – melyet többször leromboltak -, a keresztek elhelyezésével emlékeztek meg a felkelések áldozatairól, az elhurcoltakról. Még 1977-ben is felmerült ennek megszüntetése egy duzzasztógát építése terveiben. A keresztek a szélben zörögnek, csilingelnek. Természetesen itt is van keresztje, vagy jelképtáblája más egyházaknak is, folyamatosan lehet hitet gyakorolni a közeli szabadtéri oltárnál, az ott tevékenykedő papoknál.

Érdekes volt, hogy ide is kijött egy hatalmas limuzin és esküvői menet, a pár itt fényképezkedett. Aki nem hozott keresztet, annak bőséges választékot kínálnak a helyi árusok.

Határt léptünk, – itt a pénzváltási lehetőség, zárva volt -, elmentünk egy rénszarvas telep (?),
rezervátum (?) mellett és meg sem álltunk Jürmala üdülő település pénzbedobós kapuinál, helyi pénz nélkül. Itt kapnánk egy parkolójegyet (1 helyi), melyet később ellenőrizhet a hatóság. Megtudtuk a hatóságtól, hogy a folyó túloldalán lévő nagyáruházban van pénzváltási lehetőség. “Nagygázzal” elmentünk az orra előtt, váltottunk pénz, majd fiam visszaballagott és hozott jegyet. Addig mi boltoztunk.

Jürmalában (Rigától 22 km) a Nemo vízi park kempingjében (csak ez van) települtünk, ami szinte (khmmm) EU színvonalú. Itt is voltak németek, hollandok és sok finn ( mind lakóautóval ), észt, lett, litván sátorral. A lakóautóról tudni kell, hogy általában van benne hideg-meleg vizes zuhanyozó és WC, tehát ők csak a vizet hordják és a WC kazettát ürítik.
A tengerpart hosszú, homokos, és 20 fokos volt a víz (a levegő is), de a szél este nagyon erős volt. Bementünk a városközpontba, ahol nagy volt a nyüzsgés és több színpadon nézhettünk műsorokat, többek között hastáncversenyt. Visszafelé többször kinéztünk a tengerpart felé, megcsodálva a villákat.

Másnap kisétáltunk a kemping előtti főútra és felszálltunk egy kisbuszra, ami bevitt egészen a rígai pályaudvarhoz. Nagyon ügyes ez a 10-15 percenként járó 16+9 férőhelyes kisbuszos rendszer, ami mindhárom országban jellemző. Rigában egész nap botorkáltunk, múzeumoztunk, sétahajóztunk, majd ugyan így visszabuszoztunk a kempinghez. A kempingekben sok volt a többgyermekes sátorozó is, hiszen kiváló szórakozást nyújtott a
vízi csúszda rendszer. Voltak faházak is, 3, 6 férőhelyesek, szinte csak fekvőhellyel, ezért esténként mindenki elővette a grillsütőjét, fáját, faszenét és baromi nagy füsttel nekiláttak különböző – a boltban előre bepácolva kapható – húsok sütéséhez. Szerencsénkre jó széljárásba települtünk, így kaptunk néha levegő is.

Tovább indultunk és hamarosan Észtországba érkeztünk. Most megelőztem a pénztelenséget és még Rigában váltottam ész pénzt. A határ túloldalán megnéztük Sangaste település
(16-os pont) neogótikus tudor stílusban épített – felújítás alatti – kastélyát, majd egy tóparti szép vendégház kertjében csatlakoztunk két finn lakóautóshoz.

Elmentünk a közeli “Szentek-tava” tóhoz fürdeni, melyet 1992-ben
a Dalai-Láma megáldott. Hajnalban eleredt az eső és mivel leejtős, füves területen álltunk, – kétséges volt a későbbi kiállás -, összekaptuk magunkat és reggel 5-kor irány tovább.

A hatalmas Peipsi-tó mellett mentünk el, mely természetes határ Észtország és Oroszország között. “… A tó egyik szigetén került sor a középkor egyik leghíresebb csatájára: a befagyott tavon Alekszander Nyevszkij vezette orosz csapatok megsemmisítő vereséget mértek a német lovagok seregére. Ezzel a történelmi tettel sikerült megakadályozni az ortodox Oroszország katolizálását, Alekszander Nyevszkij pedig orosz nemzeti szentté vált. Erről Szergej Eizenstein, orosz filmrendező 1938-ban készítette el klasszikus filmtörténeti remekművét, a Jégmezők lovagját……”
A tó felett elérkeztünk Pühtitsa-ba, egy ősi orosz-ortodox kolostorhoz. Gyönyörű, gondozott épületek, virágos kert, rendezett park, recepció és kegytárgybolt várt éppen két busznyi finn és észt látogatót és egy olyan katasztrofálisan elhanyagolt vendég WC páros, amiért valamelyik banyócát, vagy papócát jól hátba kellett volna vágni a felmosó fával és a meszelő nyelével is!

Tapasztalatom, hogy mindenhol, ahol EU-s támogatást vettek igénybe a fejlesztéshez, építéshez, ott megépítették a korszerű higiénés létesítményeket, de ahol nem, ott ezek színvonala 50 évvel ezelőtti és ez sok-sok embernek tökéletesen megfelel!
Az egyik kempingben fizetni kellett a zuhanyzásért. Az angolul szépen beszélő, mosolygós recepciós lány visszakérdezett, hogy mindhárman akarunk zuhanyozni? Az igazi trauma – szemlátomást – akkor érte, amikor másnap este is mindhárman befizettünk egy zuhanyzásra. Aki fürdik a tengerben, az minek akar zuhanyozni?
Alapvetően pedig tisztaság van mindhárom országban, a parkolókban nincs szétszórt szemét, az útszéleket kaszálják, és a fűközti szemetet egy sárgamellényes ember összeszedi, és az szgk-ja utánfutójára felpakolva elszállítja. Nem láttam falfirkát, a rendőr, ha bemutatta az autópálya túloldalán haladónak a piros tárcsáját, az azonnal megállt. Rend van és szigor.
“… Negatív jellegű látnivaló a Kohtla-Jarve környéki olajpala kitermelő vidék. Észtország az egyetlen balti állam, amely kőolaj energiaforrásokkal rendelkezik. Az olajpala sötét színű, bitumenben gazdag, üledékes kőzet. … Hatalmas ipari kombinátok jöttek létre óriási meddőhányókkal…. …Az olajpalából, – aprítás után -, hevítéssel nyerték ki az olajat, ill. az éghető gázt. Ennek során keletkezett hatalmas meddőmennyiség és rengeteg hamu…. … Ez az iparvidék az Észt természetvédők legnagyobb problémája…. “
Megnézhettünk egy bányamúzeumot, ahol sisakban, munkáskabátban és bányászlámpával levittek minket a bányába és a helyszínek között bányászvonattal közlekedve megmutatták a különböző gépek bekapcsolásával, hogyan folyt az olajpala bányászat (1,5 órás program).

A tengerpartra kimenve fürödtünk, megnéztünk több érdekes természeti látványosságot, majd Vösu (21-es pont) kempingjében pihentünk. Innen kalandozva megnéztünk néhány kis múzeumot, temetőt, templomot és egy emlékhelyet, ahol a 100 fős település lakosainak fényképe volt a látnivaló. Több tengerparti elhagyatott őrhelyet, megfigyelő pontot találtunk.

Közel voltunk Tallinnhoz (70 km), egyik nap megnéztük a városi kempinget, ami egy sportcsarnok udvarán volt és még aznap átköltöztünk. Megvettük másnapra a Tallinn-Helsinki közötti kompjegyet és a skanzent (Észt Szabadtéri Múzeum) néztük meg.
Nagyon érdekes volt, de mivel hatalmas (79 hektár) területen helyezkedik el, kissé unalmas a bejárása. A kijáratnál néptáncosok készülődtek és hamarosan nagyon jó műsorral élénkítettek fel minket. Fiamat is elkapta egy szépasszony a táncra (a többinek lány főkötője van).

Reggel 6-ra elsétáltunk a kikötőbe, jegyátvétel, ellenőrzések, stb., és 1 óra 40 perc alatt megtettük a 70 km-es utat Helsinkiig.
A parton azonnal boltok, etetőhelyek, ajándéktárgyak, hajókirándulás (1,5 óra) bemutatja a környező szigeteket és erődöket, a városnéző busz (1 óra) minden fontosabb látnivalóhoz elvisz, és utána van még idő visszatérni egy-egy érdemleges helyre.

A környező szigeteken nagyon szép hétvégi házakat lehet megcsodálni. Van aki hidroplánnal érkezik. A hajóút visszafelé is érdekes volt. Helsinkiről ennyi!

Másnap alaposan megnéztük Tallinn belvárosát, múzeumokat, közte egy víziakna múzeumot, ahol az oroszul beszélő tulajdonos-idegenvezető addig magyarázta nekünk (műszakiaknak) az egyes víziaknák működését, amíg meg nem értettük. Feleségem ezt a látványosságot kihagyta, de egy idő után beszólt, hogy, mi a fenét tudtok nézni azokon a vackokon, de nem lehetett elmenekülni a teljes megértetés előtt.
Kép : 1280 (víziakna múzeum)

Tallinn nagyon látványos, szépen fel van újítva, sok új és korszerű épület látható és szinte minden arra van kihegyezve, hogy az inni és enni vágyó finn vendégek megpakolhassák a szétnyitható kétkerekű áruszállító kocsijukat szeszesitallal és jóllakottan, “spiccesen” hagyják el az országot (minden hajóüléshez van zacsi). Nagyon tetszett, hogy az egyik téren lévő árusok nagyon szép és ötletes, praktikus, igazán művészeti értékű tárgyakat árultak főleg fából. Az is nagyon jó, hogy az eladók, felszolgálók, árusok népviseletbe öltözve kínálják portékáikat.

A tallinni “sportcsarnok parkolója” kempingben egy német hotelbusz is parkolt. Nagyon érdekes volt a 22+2 ülőhelyes, 24 fekvőhelyes busz. A busz sofőrjei rutinosan – a vállalkozó utasokat is bevonva – állították fel a kempingasztalokat, székeket, terítettek, melegítették a konzerveket, mosogattak és 11 órakor mindenki aludni ment, ezzel is csökkentve az egymás nyugalmának megzavarását. Hmmm. A 24 emberből csak ketten horkoljanak (felváltva), hárman menjenek ki éjszaka WC-re, …., na abbahagyom, ráülök a seprűmre és megyek egy kört.

Tallinnból a Gauja-folyó nemzeti park közelében szerettünk volna kempinget találni, többet is találtunk, de ismét katasztrofális volt a szoc. rész, ezért 90 km-el továbbmentünk Riga alá, a már “megszokott” jürmalai kempingbe. Innen másnap visszajöttünk a nemzeti park érdekességeit megnézni, Sigulda mellett a Turaida várkastélyt, valamint a rígai 100 hektáros, sajnos ismét a bejárandó távolságok miatt unalmasnak tűnő skanzent.

Másnap továbbutaztunk és útközben megnéztük a Rundale-kastélyt és kertjét. A kastély harmada még felújításra vár, de ami eddig elkészült, az gyönyörű. A kastély a lettek “kis Versaillesnak” nevezik a hajdan cári palotát. A kertészházban kiállítás mutatja be az 1978-ban kezdődő parkosítás és az 1972-ben kezdődő kastély felújítás menetét.

Palangában hatalmas turista forgalom volt és mindenhol a borostyánt kínálták. A borostyánkő múzeumban sok érdekességet lehet látni.

Másnap átkompoztuk a Kur-földnyelvre, melynek egyik része már Kalinyingrádhoz tartozik.
Az útszélen jelzőtábla mutatta a gyalogutat a kormoránok fészkelő helyének megleséséhez. (Tilos minden és tessék csendben maradni tábla).
A félsziget nevezetessége a homokdűnék és a hosszú homokos strand.

A hazafelé út mindig unalmas, főleg akkor, ha azonos az odavezető úttal. Ismét Firleyben álltunk meg egy éjszakára, és szerencsénkre most sem volt semmilyen gondunk hazáig.
Az főutak jók, ill. nem rosszabbak, mint nálunk. Előfordul, hogy egy harmadrendű út nem aszfaltozott, hanem zúzottköves, ez zötyögős, poros. Az autóút, autópálya másabb, inkább autóút jellegű. A forgalom nem nagy, a sebességi korlátozásokat általában betartják.
Az utazás 5580 km volt.

Kozma Ákos

A szerző írásai Az Útikalauzban

Kozma Ákos (KÁkos): Kárpátalja I-III. 2005-2006

Kozma Ákos: A téli Kárpátalján. 2006-2007

Kozma Ákos: Az Árpád-vonal bunkerei Kárpátalján – 2008

Kozma Ákos: Kárpátaljai kirándulás 2006

Kozma Ákos: Két európai utazás – 1998, 2000

Kozma Ákos: Nápoly, Amalfi, Vezuv – Olaszország – 2006

Kozma Ákos: Norvégia? – gyönyörű! – 2001

Kozma Ákos: Riga, Tallin – Baltikumi utazás – 2006

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet  – E-mail: szerkesztoutikalauz.hu