Egy igazán jól felépített, jó stílusban megírt, tömör, de információban rendkívül gazdag útikalauz a saját szervezésben Brüsszelbe készülőknek. Sok látványos fotó illusztrálja.
Brüsszel, Charleroi, Gare du Midi, Atomium, Mini Európa park, Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház, Szent Hubert Királyi Galéria, Spanyol tér, Grand-Place, Grote Markt, Hotel de Ville, Maison du Roi, Broodhuis, Európai Parlament, Parlamentárium , Jubelpark, Parc du Cinquantenaire, Manneken Pis, Jeanneke Pis, Diadalív, Királyi Katonai Múzeum, Musée Royal de l’Armée d’Histoire Militaire, Brussels Park, Királyi Palota, Palais Royal de Bruxelles, Place Royale, Eglise Saint Jacques-sur-Coudenberg, Szent Jakab templom, Királyi Szépművészeti Múzeum, Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique, Place du Grand Sablon, Place du Petit Sablon, Église Notre-Dame du Sablon, Kakaó és Csokoládé Múzeum, Koekelberg bazilika, Basilique Nationale du Sacré-Cour a Koekelberg
Kevés olyan európai város van, amelynek nevét mostanában nap, mint nap annyit hallani, mint Brüsszelét, talán ez is közrejátszott abban, hogy idei tavaszi hosszú hétvégés városjárásunk helyszínéül a belga fővárost választottuk májusban.
A látnivalók mellett az utazással, a várossal és hangulatával, közlekedéssel, gasztronómiával és egyebekkel kapcsolatosan szerzett benyomásokat és tapasztalatokat osztanám meg, megfűszerezve néhány fotóval.
Utazás
Repülős utazás szervezésénél az alapvető sorrend: először a repülőjegy, azután a szállás, elvégre repülőjárat sokkal kevesebb van, mint szálloda. Brüsszel esetében viszont a repüléssel kapcsolatosan is van választási lehetőség, hiszen két fapados légitársaság (WizzAir, RyanAir) is indít napi szinten járatokat. Bár a két cég árképzési szisztémája jelenleg eléggé eltérő, a két végeredmény nem áll messze egymástól. Ami a WizzAir mellett döntött, hogy járata korán reggel megy, este jön, így az utazások napját is jól ki lehet használni, míg a RyanAir esti indulása miatt gyakorlatilag egy plusz éjszakát kellett volna a szállodában tölteni/fizetni.
Odafelé pontos indulás pontos érkezés, visszafelé viszont komplikációk léptek fel. A gépünk eleve késve érkezett meg előző útjáról, majd beszállás/berakodás után kiderült, hogy nem tudják lezárni a csomagtér ajtaját. A légitársaság javára írandó, hogy nagyon gyorsan kerítettek egy szakembert, aki rövid időn belül elhárította a hibát, így „csak” alig több mint 1 órás késéssel szálltunk fel, ráadásul a kedvező időjárásnak, nevezetesen a mintegy 200 km/h-s hátszélnek köszönhetően jó fél órát sikerült lefaragnunk indulási hátrányunkból.
Transzfer
A fapados járatok célállomása, Charleroi reptere meglehetősen messze, mintegy 50 km-re található Brüsszeltől, ezért a bejutás kérdése alapvető fontosságú, amihez a taxitól kezdve a privát transzferig több megoldás is létezik. A fórumokon leginkább a flibco.com shuttle buszait ajánlják, ahol egy megfelelő időpontban indított internetes foglalás esetén állítólag 5 EUR-ért is lehet jegyet venni (helyben, a reptéren történő vásárlás esetén ez 17 EUR). Tapasztalatom szerint ezzel az 5 EUR-s jeggyel nehezebb találkozni, mint Columbo felügyelő feleségével, de azért biztosan létezik, próbálkozni érdemes vele. Mindenesetre nekem 14 EUR-nál olcsóbban nem ajánlott a rendszer jegyet, pedig elég időben kezdtem nézegetni, így aztán maradtunk a Wizzair transzferénél, ahol fejenként 4950 Ft-ba került egy retúrjegy. Az e-tickethez részletes leírást adtak az indulási időpontokról, fényképes mellékletet, hogy hol találjuk meg a buszt a reptéren és visszainduláskor a városban.
Szinte az összes transzferjárat a Gare du Midi vasútállomáshoz érkezik és innen is indul vissza. Reggeli/délelőtti érkezésnél problémát jelenthet, hogy a szállodaszobát esetleg még nem lehet elfoglalni. A csomagok ideiglenes elhelyezésére megfelelő megoldást jelenthet az állomáson található, különböző méretű, ezzel együtt különböző díjazású rekeszekkel rendelkező automata csomagmegőrző. Egyre kell vigyázni, hogy bár a bérleti díj meghatározott időre szól, az első nyitás ezt felülírja és másodszori záráskor újra fizetni kell.
Szállás
Szállodát a Booking.com-on kerestünk, amelyben eddig még nem csalódtunk és ahol mindig lehet felhasználói véleményeket is találni. Bár korábban már megtapasztaltuk, hogy ezek az értékelések ugyanarra a szállodára vonatkoztatva is nagyon széles skálán mozognak, kis gyakorlattal gyorsan ki lehet szűrni a szélsőségeket.
A kiválasztott Villa Royale-lal kapcsolatban többnyire pozitív megnyilvánulásokat lehetett olvasni, árban is elfogadható volt és elhelyezkedésben is kedvezőnek tűnt. Végső soron annak ellenére sem csalódtunk benne, hogy néhány furcsaságot tapasztaltunk. Lehet, hogy ez helyi jellegzetesség, mindenesetre mi még nem találkoztunk olyannal, hogy érkezéskor előre mindent ki kellett fizetni, távozáskor pedig „elfelejtettek” számlát adni. Európa fővárosában ez nem tűnt annyira európainak.
Az összkép azonban rendben volt, tiszta és viszonylag tágas szoba és fürdőszoba, törölközőt kérés nélkül cserélték, udvarias és segítőkész személyzet és nem utolsó sorban bőséges és széles választékú büfé reggeli. Kb. 200 m-re volt a 2-es és 6-os metró Botanique állomása és 50 m-re a 92-es és 94-es villamos Gillon megállója, ezek mindegyike alkalmas volt rá, hogy a szűken vett belvárosba jussunk vele, ami egyébként gyalogosan sem volt túl távol.
Közlekedés
Ahogy a legtöbb európai nagyvárosban, így Brüsszelben is több alternatívát ajánl a helyi közlekedési vállalat, hogy a jelen esetben 2,10 EUR-s (járművön vásárolva 2,50 EUR) „single” jegy költségeit megpróbáljuk valamilyen formában lefaragni. A vállalat honlapján részletes tájékoztató olvasható a lehetőségekről, amiből mindenki eldöntheti, hogy utazásainak várható száma alapján melyik megoldást választja. Amire érdemes figyelni és nem derül ki kapásból, hogy a MOBIB alapú jegyek (bankkártya szerű műanyag kártyák) esetén a kártya kiállításáért külön 5 EUR-t kell fizetni, lejáratkor ezt a kártyát nem váltják vissza, viszont nem névre szólóak és 5 évig érvényesek, vagyis újra lehet tölteni őket, ha netán visszatérne az ember, vagy oda lehet adni Brüsszelbe utazó ismerősnek. Felmérve a 3 napra tervezett programjainkat bevállaltuk a 72 órás, 18+5 EUR-s MOBIB kártyát. Előzetesen úgy véltük, hogy a kényelem megér egy kis pluszkiadást, nem beszélve arról, hogy aztán az árát végül simán leutaztuk, és nem kellett latolgatnunk, ha városnézés közben úgy gondoltuk, hogy 500 métert megspórolunk és megyünk egy megállót villamossal.
A tömegközlekedés a metró-villamos-busz hármasra épül, az említett jegyek mindhárom járművön használhatók. A buszt nem próbáltuk, mivel az a leginkább forgalom-érzékeny jármű, de nem is volt rá szükség, metróval és vonattal minden fontos dolog gyorsan megközelíthető.
Egy metróállomás elég sok mindent elárul egy városról, nos volt pozitív és negatív élményünk is. Többnyire tiszták és kulturáltak voltak az állomások, de például a Bourse állomást aki teheti inkább kerülje el, vagy ha érzékeny a szagokra, vigyen magával gázálarcot, mert úgy nézett ki, hogy a hajléktalanok hosszabb ideje birtokba vették, és finoman szólva elég szélsőséges állapotok uralkodtak ott. Egyébként úgy tűnt, hogy a metrót inkább a szegényebb rétegek, elsősorban a lakosság jelentős hányadát alkotó bevándorlók használják. Néha olyan érzésem volt, hogy az utasok 96%-a színes bőrű (a maradék 4%-ot mi négyen képviseltük), de ez minket nem zavart, inkább érdekes volt. A villamosokon sokkal árnyaltabb volt a kép.
A metró és villamos hálózat kialakítása elég érdekes, a metró több helyen feljön a felszínre, a villamos pedig lemegy a föld alá, és volt olyan 3 földalatti szinttel rendelkező állomás, ahol a legalsó szinten volt a villamos megálló és a legfelsőn a metró.
Étkezés
Szinte minden útleírásban, úti beszámolóban alaptételként és fő tanácsként szerepel az utazók számára, hogy ebédelni, vacsorázni ne a turisták által preferált helyekre, a leginkább látogatott látnivalók közelébe menjenek, hanem oda, ahova a helyi lakosok is járnak. Ez egy nagyon jó alapelv, csak az az alapvető probléma, hogy a turisták (ki tudja miért?) általában pont azokra a helyekre mennek, ahol a látnivalók vannak és egy vacsora kedvéért nem biztos, hogy érdemes a város túlsó végébe zarándokolni. Ezt mindenki döntse el saját maga.
A Szent Hubert Királyi Galéria környékén levő utcákban mindenesetre egymást érik a hangulatos éttermek és kávézók, amelyek egyértelműen a turistákra szakosodtak. Szinte minden étterem alkalmaz egy „fogó embert”, aki folyton-folyvást leszólítja a járókelőket (néhol visszafogottan és udvariasan, máshol agresszívan, vagy éppen humorosan), beinvitálva őket az „intézménybe”. Ha már egyszer elhatároztuk, hogy beülünk valahová, előtte hagyjuk magunkat egy kicsit győzködni, mert a siker érdekében előbb-utóbb fel fognak ajánlani egy ingyen első italt (ez általában egy pohár rozé). Ennek költsége minden bizonnyal be van építve az árakba, de ha csak úgy önszántunkból beülünk, ezt lehet, hogy megspórolják rajtunk.
Éttermek, kávézók a Szent Hubert Királyi Galéria környékén
Nagy különbségek sem az árakban, sem a kínálatban nincsenek, persze vannak helyek, amelyek specializálódtak bizonyos fajta ételekre. Sok helyen kínálnak 15-18 EUR közötti áron menüt, ami általában egy előételből, valamilyen főfogásból és desszertből áll. Az előételt és a főfogást 4-5 fajta ételből lehet kombinálni, míg a desszert általában fix és egy ilyen összeállítás mennyiségben, minőségben és árban is kielégítő.
Van néhány jellegzetes belga étel, amit vérmérséklettől és ízléstől függően érdemes megkóstolni, pl. a moules frites, fűszeres lében párolt kagyló sült krumplival, ezt úton-útfélen lehet látni, másik a waterzooi, ami csirkéből vagy halból készült tejszínes ragu. Ez utóbbit kipróbáltam, de sajnos csak a csirkés változatát kaptam, nem mondom, hogy rossz, de nem egy felejthetetlen ízvilág.
Amit mindenképpen ki kell próbálni, az a jellegzetes, különféle töltelékekkel árult belga gofri, a waffel, a csokoládé és természetesen a sör, amelyből adott esetben akár 250 féle is megtalálható a kínálatban.
A kihagyhatatlan csokis-epres waffel
A város
A város olyan, mint ahogy előzetesen nagyjából számítottam, mint egy igazi multikulturális nagyváros. Megtalálható benne a történelem és a jövő, valamint a high-tech és a nyomor is. Az Európa Parlament és környéke a díszkirakat, de ha kicsit kijjebb megy az ember, láthatja a koszt és igénytelenséget is. Valószínűleg ez (sajnos) teljesen természetes egy nagyvárosban. Bár a város és lakossága hivatalosan kétnyelvű, érzésre mégis inkább franciásnak tűnt, mintsem német(alföldi)nek.
Látnivalók
Többektől hallottam, fórumokon olvastam, hogy brüsszeli látogatásukat sokan összekötik egy bruges-i vagy gent-i kirándulással, mondván, hogy azok milyen szép helyek, Brüsszelben pedig nincs annyi látnivaló. Bruges és Gent szépségeit nem vitatom, de bizton állíthatom, hogy Brüsszel önmagában is „megér egy misét” (bár ez eredetileg Párizsra vonatkozott) és bőven ki lehet vele tölteni egy hétvégét. Két és fél nap alatt elég sok mindent sikerült bejárni/megnézni, az alábbiak látogatási sorrendet is jelentenek, így talán segítséget nyújtanak egy hétvégi program megtervezéséhez.
Az Atomium Brüsszel egyik jelképe és az összes látnivaló közül a legtávolabb van a városközponttól, de semmiképpen nem szabad kihagyni. A kijutás legegyszerűbb a 6-os metróval, ami a Midi-t is érinti, így érkezés és a csomagok betárolása után mi is itt kezdtük a várossal történő ismerkedést. Ide és a mellette levő Mini-Európa parkba elég húzós a belépő, de lehet kombinált jegyet is venni, amivel néhány eurót meg lehet takarítani. Azt vegyük figyelembe, hogy a jegypénztáraknál és a bejutásnál némi sorállásra mindig lehet számítani.
Atomium
A legfelsőbb szintre, ami egy kilátó és egy étterem, lifttel lehet feljutni. A panoráma nem annyira lenyűgöző, mint ahogy azt el akarják hitetni, hiszen gyakorlatilag csak a külvárost látjuk felülről, de azért érdemes felmenni.
A rossz emlékű 1985-ös BEK döntőnek helyszínt adó Heysel stadion helyén felépített Baldvin király Stadion látképe az Atomiumból
A többi gömb „meglátogatásához” először vissza kell menni a földszintre, a különböző állandó és időszakos kiállításoknak helyet adó gömbök között, a „csövekben” hol gyalogosan, hol mozgólépcsőn lehet közlekedni. Az egész egy zárt rendszer, az ember egy idő után már azt sem tudja merre jár.
Orange Dream kiállítás az Atomiumban
Az Atomium melletti Mini-Európa parkban Európa híres/hírhedt vagy csak egyszerűen ismert és szép épületeit, illetve egyes országok különlegességeit/nevezetességeit szemlélhetjük meg – kicsiben. Magyarország meglehetősen alul van reprezentálva, és az egyetlen kiállított épületünk némi meglepetésre nem a Parlament (ahogy az ember várná), hanem a Széchenyi fürdő.
Mini Európa park bejárata
Ha egy gyönge ebédet is beiktatunk a programba, akkor 2-3 órát simán el lehet tölteni a Heysel parkban. Van itt még további két, nem annyira látnivaló, mint inkább szórakozási lehetőség, az Océade névre hallgató vizes-park és a Kinepolis fedőnevű mozi-komplexum, de ezeket mi kihagytuk.
Mini Európa felülnézetből
Egy kis Olaszország a Mini Európa parkban: Pisai dóm és ferde torony, mögötte a velencei St. Márk tér harangtornya, háttérben a Dózse palota
A szállodába történő beköltözés után a délutánt a Szent Mihály és Szent Gudula székesegyháznál kezdtük. Az már maga érdekes, hogy egyszerre két szentről van elnevezve a templom, ennek története elég messze nyúlik vissza. A 11. században már álló egykori, Szent Mihály arkangyal tiszteletére emelt templomban később elhelyezték Brüsszel, Belgium és az egyedülálló nők védőszentjének, Gudulának a földi maradványait, innentől kezdve van a kettős elnevezés.
A Szent Mihály és Szent Gudula székesegyház homlokzata
A székesegyház után a Szent Hubert Királyi Galéria felé vettük az irányt, a hangzatos nevű látnivaló nem más, mint egy üvegtetővel fedett sétáló- és bevásárló utca. Ez volt az első üvegezett “bevásárlóközpont” Európában, ami egyben az irodalmi és művészeti körök találkozóhelyeként is szolgált, ahol Victor Hugo és Dumas is gyakran megfordult annak idején, jelenleg előkelő üzletek, éttermek, színház, mozi található itt.
Szent Hubert Királyi Galéria
A galéria végétől jobbra fordulva a főtérre jutunk, de előtte érdemes benézni a másik irányban található Spanyol térre, ahol két figyelemre méltó szobrot is találhatunk. Nevéhez illeszkedve Don Quijote és Sancho Panza kettőse uralja a teret, de magyar szemmel sokkal érdekesebb, hogy itt van felállítva a Belgiumban mindig is nagy népszerűségnek örvendő Bartók Béla bronzszobra, amely Magyarország ajándékaként érkezett Brüsszelbe és 1995-ben avatták fel.
Lehet, hogy Brüsszel jelképe hivatalosan az Atomium, vagy nem hivatalosan a pisilő kisfiú, de legnagyobb látványossága szerintem mégiscsak a Grand-Place vagy Grote Markt. A tér, illetve az azt körülvevő épületek egyszerűen fantasztikusak, nem véletlen, hogy ez Brüsszel egyik legfontosabb turisztikai látnivalója és 1998 óta az UNESCO világörökségének része. A teret az egymással szemben elhelyezkedő városháza (Hotel de Ville) és a „király háza” (Maison du Roi) uralja, de a többi, céhházaknak nevezett épület sem „piskóta”.
A városháza homlokzata
Huis der Hertogen van Brabant, azaz a brabanti hercegek háza
A Broodhuis, vagyis “kenyérház” épülete idővel a Király Háza (Maison du Roi) nevet kapta
A téren és környékén hosszan lehet nézelődni, téblábolni és sodródni a turisták tömegével, szinte keresni sem kell, az ember egy idő után automatikusan a néhány utcára levő pisilő kisfiú (Manneken Pis) szobránál találja magát. Azt nem mondom, hogy egy lenyűgöző műalkotás lenne, sőt inkább jelentéktelennek tűnik, de a marketingje kétségkívül nagyon sikeres és szuvenírként a sörnyitótól kezdve a csoki figurákig minden elképzelhető formában megvásárolható. A párjának, az egy kis zsákutca végén rácsok mögé felállított (illetve felguggoltatott) Jeanneke Pis-nek koránt sincs ekkora ismertsége.
Nem az eredeti Manneken Pis, igazából alig hasonlít rá
Második napunkat az Európai Parlamentnél kezdtük. Magát az üléstermet csak azokon a hétköznapokon lehet megnézni, amikor nincs plenáris ülés, és hétvégén, ünnep- és munkaszüneti napokon sincs látogatás. A látogatóközpont (Parlamentárium) azonban minden nap az érdeklődők rendelkezésére áll minden igényt kielégítő ingyenes interaktív, multimédiás bemutatóival, amelyet az EU 24 hivatalos nyelvén lehet megtekinteni.
Európai Parlament
Minden látogatónak jár egy „tárlatvezető” készülék, amelynek segítségével minden az előre kiválasztott nyelven nézhető, olvasható vagy szólaltatható meg. Ha valaki nagyon belemélyed az információk tömegébe, akár egy egész napot is eltölthet itt. A látogatóközpont honlapján minden lényeges dolog megtalálható.
Európai Parlament látogatóközpontja
Európai Parlament látogatóközpontja
Az Európai Parlamenttől gyalogtávolságra van a Jubelpark (franciául Parc du Cinquantenaire),amelyet II. Lipót belga király Belgium függetlenné válásának 50. évfordulójára álmodott meg. A park leglátványosabb emlékműve a Belgium dicső múltját bemutatni szándékozó Diadalív, amit az 1880-as világkiállításra terveztek, de csak a függetlenség 75. évfordulójára, 1905-re készült el teljesen.
Diadalív
A Diadalív két oldalán kiállítási csarnokok találhatók, egyikben a Királyi Katonai Múzeum (Musée Royal de l’Armée d’Histoire Militaire), másikban az Autóvilág múzeum kapott helyet. A katonai múzeumba (ahol egyébként ott jártunkkor az állandónak tűnő repüléstörténeti és repülőgép kiállítás egy időszakosnak látszó antikvár könyvvásárral volt éppen összekötve) nem kértek belépőt, az Autoworld-be 9 EUR a belépő.
Sajátos párosítás a Királyi Katonai Múzeumban: repülőgép kiállítás és könyvvásár
Rövid metrózás után következő célpontunk a Brussels Park volt, amelynek végében a Palotatéren áll az évszázadok során többször átépített, kibővített Királyi Palota (Palais Royal de Bruxelles). Nevével ellentétben ez jelenleg nem a belga királyi család rezidenciája, leginkább csak reprezentációs célokat szolgál és fogadásokat tartanak benne.
Királyi Palota
Place des Palais és a Rue Royale sarka, háttérben az Eglise Royale Sainte-Marie (Szűz Mária templom)
A Brussels Park mellett futó végtelen hosszú Rue Royale-n továbbmenve a Place Royale-ra jutunk, ahol többek között a Coudenbergi Szent Jakab eklézsia és a Királyi Szépművészeti Múzeum (Musées royaux des Beaux-Arts de Belgique) komplexuma is található. Ez utóbbit kis túlzással, nagyságrendjében és kincseit tekintve a Vatikáni Múzeumhoz, Louvre-hoz vagy a British Múzeumhoz lehetne hasonlítani (na jó, nem kis túlzással, de tényleg nagyon jelentős gyűjteménnyel rendelkeznek). Alternatívaként szerepelt a programunkban ennek megtekintése is, de a jegyért várakozók sorát elnézve elég gyorsan lemondtunk a bejutásról, egy alapos körülnézésre egyébként is majdnem egy napot rá kellene szánni.
Jegyért várakozók a Szépművészeti Múzeumban
Eglise Saint Jacques-sur-Coudenberg (Szent Jakab templom), előtte Bouillon Gottfried-nak, az I. keresztes hadjárat vezetőjének szobra
A Place Royale-tól a Sablon terek felé vettük az irányt. A Place du Grand Sablon-t Brüsszel egyik leghangulatosabb tereként jellemzik, ami igaz is lehetne, feltéve, ha kitiltanák a járműforgalmat. Sajnos ez nincs így, ezért zsúfoltnak tűnik a tér. Körbejártuk a területet, kicsit belekóstoltunk a hétvégi piac hangulatába, majd a Comics Cafe-ban egy kellemes ebédet is elköltöttünk.
Place du Grand Sablon
A Grand Sablon párja a Place du Petit Sablon tulajdonképpen nem is tér, sokkal inkább egy zárt kert. Rácsos kerítésének oszlopain a középkori céheket megtestesítő szobrok találhatók, a kert végében pedig az 1568-ban a Grand Place-on lefejezett Egmont és Hornes grófoknak emléket állító szökőkút és szoborcsoport áll.
Place du Petit Sablon, Lamoraal van Egmont és Philippe de Montmorency emlékműve
A két tér között található a méreteiben nem olyan grandiózus, ennek ellenére talán Brüsszel egyik legszebb temploma az Église Notre-Dame du Sablon, ahol beleszaladtunk egy esküvői szertartás végébe. Érdekes volt, semmi pátosz, semmi emelkedettség, az ifjú pár éppen kifelé tartott a ceremónia végén, vidám zene szólt, amit egy kétszemélyes élő zenekar produkált, a menyasszony pedig bohóckodva szaladgált a vendégek között és összecsókolt mindenkit.
Église Notre-Dame du Sablon
Rövid pihenőre visszatértünk a szállodába, de csak azért, hogy este pihenten vessük bele magunkat újra a Grand Place és környékének forgatagába. Előtte azonban, ha már a véletlen úgy hozta, hogy szállásunk közelében voltak az egykori botanikus kert neoklasszicista stílusban épült üvegházai, rövid sétát tettünk az itt levő parkban. A Jardin Botanique jelenleg a francia közösség egyik kulturális központja, színházi-, tánc- és koncertelőadások helyszíne.
Jardin Botanique
Vasárnapra két célpontunk maradt. Először a Grand-Place mellett található, de menetközben valahogy kifelejtett Kakaó és Csokoládé Múzeumot vettük célba. Kicsit várni kellett a csokikészítés rejtelmeibe beavató bemutatóra, addig is az előtérben elhelyezett „csokiszökőkútból” folydogáló masszát lehetett folyamatosan kóstolgatni. Ha valakinek ez nem elég a múzeum termeiben itt-ott kihelyezett csokibogyókat is végigeheti, egy biztos, nem fog senki keserű szájízzel távozni.
Beavatás a csokoládékészítés rejtelmeibe
Utoljára maradt a már-már monumentálisnak nevezhető Koekelberg bazilika (Basilique Nationale du Sacré-Cour a Koekelberg) megtekintése. Tudatosan hagytuk az utolsó napra, mert az Atomiumon kívül ez a templom az, amely távol esik a szűken vett belvárostól. A világ ötödik legnagyobb templomaként számon tartott bazilika építését a függetlenség kivívásának 75. évfordulója alkalmából határozták el, az alapkövet II. Lipót belga király 1905-ben helyezte el, de az épületet csak 1971-ben fejezték be.
Szent Szív Székesegyház (Basilique de Koekelberg avagy Basilique Nationale du Sacré-Cour)
A bazilika egyrészt nem olyan szép, mint a középkori templomok, másrészt valahogy hiányzik belőle az áhitat, de azért, ha tehetjük ne hagyjuk ki.
Novák Miklós
Ha értesítést kérsz a legújabb írásainkról,iratkozz fel az Útikalauz hírlevelére