Oroszné Kardos Ágnes: Lettországi kirándulás a fehér éjszakák idején – 2023

Sok jó fotóval illusztrált érdekes beszámoló egy ötnapos lettországi túráról. Riga, Sigulda, Jurmala, Rundale, Bauska nevezetességeinek bemutatása és további úti tippek mellett információkat kapunk a közlekedési, vásárlási, étkezési lehetőségekről és az árakról is.

2023 júliusában egy eddig még ki nem próbált közlekedési eszközzel, az airBaltic repülőgéppel céloztuk meg Budapestről Rigát, a lett fővárost. Kicsit kényelmesebbnek találtuk, mint az ezelőtt „bejáratott” Ryanair és Wizzair gépeit. Az utazás sem tűnt túl hosszúnak, másfél órás volt.
A rigai reptérről a 22-es busszal jutottunk be a városközpontba. Ennek 1,5 eurós ára barátibb, mint a taxiké, de a járműbe való bejutás körülményesebb, mivel hatalmas tömeg gyűlt össze a megállóban. A középső ajtónál tolongtak, mi a férjemmel csak az elsőnél láttunk esélyt arra, hogy felférjünk. A sofőr másként gondolta, és bezárta előttünk a buszt, sőt elindult a járművel. Szerencsére a fiúnk már fent volt, kiabált, hogy egy család vagyunk, és így a családegyesítés megható élményében részesülhettünk már a nyaralás kezdetén. De hamar elfelejtette velünk ezt a bosszúságot egy utastársunk kedvessége, akitől csupán annyit kérdeztünk meg oroszul, hogy jutunk el a Viktorija Hotelig. Ő csak azért kísért el egy darabon bennünket, hogy biztosan eltaláljunk oda. Nagyon jól esett ez a segítőkészség.

„Becsekkoltunk” a szobánkba, majd elindultunk felfedezni a szállásunk környékét. Rájöttünk, hogy a szomszédos épületben egy jól ellátott élelmiszerbolt van. Így minden finomságot begyűjtve kezdtünk ismerkedni a lett ízvilággal, és megállapítottuk, hogy minden nagyon finom. Sokféle puha kenyér, köztük Magyarországon nem kapható, különleges ízesítésű rozskenyér is van. 3,8-4,2 %-os isteni tej, sokkal többféle gyümölcsjoghurt, sajt, mint nálunk, zamatosabb túró és Túró Rudi(!), ami hihetetlen.
Ami viszont lelombozott: nincs lett bor! Bor név alatt áfonyából készült gyümölcsbort fogyasztanak.

Egy bornemzet fiának ez elképzelhetetlen! Az sem vigasztalt, hogy magyar borok sem feszítettek a polcokon, de tele volt grúz és moldáv, francia, olasz, dél-amerikai borokkal minden üzlet és vinotéka.  Ami a helyi bor helyett mindenütt „trónolt”, az a lett Balzsam. Állítólag 24 összetevőből készül, például fodormenta, gyömbér, nyírfarügy, bors, méz, erdei gyümölcsök, és persze vodka. Az elismertségét egy orosznak, Katalin cárnőnek köszönheti, mert az uralkodónőt a Balzsammal gyógyították ki rejtélyes betegségéből…

Miután tele „lett” a pocakunk, elindultunk a Vermanes Darzs parkba. Rácsodálkoztunk az éjszakai napfényre. Tudtuk, hogy a fehér éjszakák idején járunk, de átélni teljesen más érzés, mint csupán olvasni róla. Pár nap alatt hozzászoktunk a lett életritmushoz, ami szerint este 10-kor indulnak el a kisgyermekes családok a játszótérre, a boltok este 11-ig várják a vásárlókat, és fél 12-kor még világosság van. Tehát este 9-kor teljesen világos volt, hogy amikor a parkban két hölgy Magyarországról beszélgetett, mi is bekapcsolódtunk. Így „lett” már első este két kedves ismerősünk…

Másnap úgy döntöttünk, hogy addig nem utazunk el vidékre, amíg valamennyire nem ismertük meg Rigát, illetve nem kerestük fel a leghíresebb épületeit, helyszíneit. Mivel egy népet az ételein keresztül is meg lehet/kell ismerni, tehát ébredés után az utca túloldalán lévő étkezőt kerestük fel.

Legnagyobb meglepetésünkre az étlapról egy ismerős étel neve mosolygott ránk: focaccia. Bariban tett látogatásunkkor zártuk „őt” a szívünkbe (és gyomrunkba), tehát egyértelműen ezt rendeltük Rigában is első reggelinkre. Már éreztük a zamatos, sült paradicsommal megbolondított finomság ízét a szánkban, amikor…, kihoztak a tányéron egy „nyüzüge”, „pucér” szendvicset. A döbbenettől reagálni sem tudtunk a látványra. Majd azzal nyugtattuk magunkat, hogy biztos tévedés áldozatai lettünk. Erősködtek a kiszolgálók, hogy nem. Erre mit tehettünk mást, félve, de beleharaptunk… Végül is, ha szendvics név alatt „futtatták volna”, mondhattuk volna, hogy nem rossz… No, de ez még csak az első meglepetés volt.

Mentünk tovább a város központját felfedezni. A Daugava morotvájánál kikerestük az útikönyv odaillő részét, hangosan felolvastuk egymásnak, hogy tisztában legyünk a hellyel, az érdekességekkel, mikor még nagyobb érdekességben lett részünk. A morotván várakozó sétahajóról felénk tartott egy „matróz”, és magyarul (!) szólított meg minket:
– Magyarok? – Igen, ez alapkérdés. Mondjuk külföldön. De ilyen távol kis hazánktól nem számítottunk rá. Kiderült, hogy a férfi 45 éve él itt. Egyébként Bégányba (Kárpátalja) való. Tőle tudtuk meg, hogy a rigai magyar közösség kb. 320-360 főt számlál, és összetartó. Laci bácsi mesélt a lakás árakról, bérekről, nyugdíj összegéről, általában a megélhetésről. A beszélgetés végén még kedvezményes hajójegyet is kaptunk tőle.

A morotvától már nem volt messze a városközpont, ezért gyalog sétáltunk tovább. Gyönyörködtünk a színes, díszes házakban és a Szent Péter templomban. Az épületet már 1209-ben említi egy oklevél. Méltán lett Riga ikonikus épülete. Barokk tornya a főváros egyik jelképe. 72 méteres magasságából csodálatos kilátás nyílik a városra.

Dél körül eleredt az eső. Meg is éheztünk, ezért egy érdekes étterembe húzódtunk be, amelynek üvegfalát főleg angol nyelvű életbölcsességek, aforizmák és egy sündisznó képe díszítette. Mint később kiderült, az egyetemisták törzshelyére bukkantunk, és ezt egyáltalán nem bántuk meg. Érdekes ételeket ehettünk itt ebédre. Például gombás krumplitócsnit tejföllel, csurroszt áfonyalekvárral, zöldséges rizshez hasonló ételt tofuval.

Az ebéd befejeztével az eső is elállt, s mi továbbmentünk a Szent Péter templom háta mögött található Brémai muzsikusok szobrához. A bazilika mögött található szoborcsoport érdekessége, hogy az állatok egy fal résein tekintenek át, ami a vasfüggönyt jelképezi.

Innen a főtérre mentünk, a Feketefejűek Házához, mely a nőtlen kereskedők egyesületének épült. Az 1334-ben épült ház a 2. világháború során súlyosan megrongálódott, felújítása 1999-ben fejeződött be.

Váratlanul hangzavar támadt. Miközben nagy átéléssel énekelt a városháza előtt állva egy hölgy örökzöld operaslágereket, egy „guruló bárasztal” érkezett meg a térre, és azt körülülő „bulihuligánok” éktelen üvöltéssel harsogták túl a hölgyet.
Hogy a helyzet még bonyolódjon, rákezdte a templom is a harangjátékát. Így egy területen három, teljesen különféle dallam csendült fel! Majd miután tovakerekeztek a „huligánok” és a harangjáték is pont véget ért, ismét az operadallamok foglalták vissza a teret, mintegy keretbe foglalva az ott tartózkodásunkat.

Szombaton Riga eddig fel nem fedezett részeivel szerettünk volna megismerkedni, ezért az egyes villamossal a Daugava túlpartján fekvő Lett Nemzeti Könyvtár 2014-ben átadott ikonikus épületéhez mentünk. A modern intézmény formájával – egyesek szerint – a lett mesevilág arany lovára emlékeztet.

Közelében egy szerény, vasúti fűtőházra hajazó, kisebb épületet vettünk észre. Mint kiderült, ebben kapott helyet a Vasúttörténeti Múzeum. Családi hagyományok miatt vonzódunk a vonatokhoz, ezért beléptünk a múzeum területére. Az udvaron régi mozdonyok „kellették magukat”, de az igazi meglepetés az épület belsejében várt ránk: működő terepasztal. 12 órakor indították is a modelleket a hatalmas asztalon, mi pedig izgatottan követtük a különböző szerelvények haladását hegyen-völgyön, alagútban, házak között…

Egy meglepő momentum zavarta meg csupán az áhítatunkat: egy nagy szőrös, szürke fenevad berohant előadás közben a terepasztal alá. Azt hittük, hogy csak a szemünk káprázik, de kifelé jövet egy szintén szürke szőrcsomót láttunk a kassza ablakában keresztbe fekve. Kiderült, hogy ő Perlux, a vasutas macska, aki egyszerűen itt lakik a múzeumban.
Az kevésbé tetszett, hogy a kiállított tárgyak, fényképek mellett csak lett kiírások vannak a falakon és a tárolókban. De, miután ezt nehezményeztük a tárlatvezetőnél, ő kedvesen átnyújtott egy angol nyelvű ismertetőt.
Végül is jó szájízzel mentünk innen tovább a Lett Tudományos Akadémia épületéhez, a moszkvai Lomonoszov Egyetem „rigai kistestvéréhez”. 1950-ben adták át. Érdekessége, hogy „nagy testvérei” Moszkvában a 7 Nővér és Varsóban a Kultúrpalota. A „Család” jellegzetessége, hogy minden „családtagja” úgynevezett sztálini barokk stílusban épült.

Az épületbe lépve felirat tájékoztat arról, hogy kilátó található a 17. emeleten, ahova jegy ellenében lifttel a 15. emeletig, majd lépcsőn tovább juthatunk fel. Onnan aztán elénk tárult az egész város és környéke.

Nem győztünk betelni a látvánnyal. És ez pont az a szituáció, mint a fehér éjszakák esete. Láthatod te más fényképein, de leírhatatlan, ha te éled át/meg. Mindenkinek ajánlom ezt a programot. Mivel a gyönyörködéssel ebédidőben „végeztünk”, és közel is voltunk a piachoz, ezért a hangárokat kerestük fel étkezés céljából. Ezeknek az épületeknek már a múltja is nagyon érdekes. Riga városa 1922-ben döntött egy piac építéséről, mely végül 1930-ban került átadásra. Az épülethez a léghajó kikötő hangárainak vasszerkezetét használták fel. Végül a hangárok tetőszerkezetét építették be a piac épületeibe. Ez Európa egyik legnagyobb fedett piaca. 1998-ban az UNESCO felvette a világörökségi listára.

Nem csalódtunk. Ha a kilátónk Moszkvára „hajazott”, akkor a rigai piac is az orosz hangulatot idézte fel. Természetes, hogy a kínálatból szoljankát, borscsot, hacsapurit és kvászt választottunk.

Útban a szállásunk felé rácsodálkoztunk a színházra. Az eklektikus stílusú épületet 1902-ben adták át a nagyközönségnek. Lettország függetlenségét is itt kiáltották ki 1918-ban.

Délután pedig sorra felkerestük Riga további gyöngyszemeit: a bástyát. (Itt található a Lett Hadtörténeti Múzeum). A Macskaházat, amelynek érdekes a története is. Építtetőjét nem vették fel a Nagy Céhbe, ezért helyezett 2 macskafigurát a háza tetejére, hogy azoknak a görbe hátán csússzanak le a német céhesek. A Szabadság-szobrot. Az emlékművet 1935-ben avatták fel. 42 méter magas. A tetején a 9 méteres Milda nevű női alak bronzszobra található. Ő 3 aranycsillagot emel a feje fölé, melyek az ország 3 területét jelképezik: Kurföldet, Vidzemét és Latgalét.

Egy kis szieszta után, ahogy itt megszokott este – de még világosban – újra nekiindultunk felfedezni a várost, amivel nem tudtunk betelni. Megcsodáltuk a Dóm teret és a Dómot. Alapkövét 1211-ben tették le. A Baltikum legnagyobb temploma. 1997 óta a Világörökség része. Gyönyörködtünk a szecessziós házakban. Riga ugyanis a szecesszió egyik fellegvára, a belvárosi házak egyharmada ilyen stílusban épült.

Rigában tartózkodásunk idejére esett a lett kulturális élet legnagyobb eseménye, a Lett Dal-és Táncfesztivál, amelyet 5 évente rendeznek meg, és szerepel az UNESCO szellemi örökségeinek a listáján. Vasárnap délelőtt a fesztivál helyszínére, a Vermanes Darzs parkba látogattunk el. Megfogott az ünnep hangulata: a népviseletben érkező fellépők és látogatók, a népi mesterségeket bemutató sátrak, árusok, a búzavirágcsokrok, a virágkoszorúk, az összetartozás, a hagyománytisztelet.

Az első vidéki utunknak vonattal vágtunk neki Sigulda felé. Kíváncsiak voltunk, hogy az ünnepi lázban égő főváros után milyen hangulattal fogad a csendes vidék. 1 óra 6 perc alatt értünk oda, és legnagyobb meglepetésünkre egy tipp-topp kisváros, igényes tourinform iroda, gyönyörű parkok, mesebeli faházak és egy vicces, macskás étterem várt ránk. Már a parkja megfogott minket, mert fáról lelógó, mohából készült pókok és a földön napozó óriás hangyafigurák lestek ránk. Persze, hogy ezután érdeklődve léptünk be az épületbe. Na, ott jött még a java, vagyis a macskák. Minden mennyiségben: képeken a falon, rajzon az asztalon, figuraként a korláton csüngve.

Ami magyarként még mosolyra derített bennünket, hogy a macska lettül: kakis. (Hazatérve ezt a főnevet mi elsütöttük a magyarországi cicáinknak is. Mivel a „hazai” szó lettül májas, azóta így hívtuk a cicákat magunkhoz: „Gyere ide, te „kakis májas”. S ugye ebben semmi sértő nincs…) Az étterem konyhájával, séfjével is nagyon meg voltunk elégedve: szoljánkát, lecsós csirkét, gombás és babos salátát és áfonyás desszertet kóstoltunk itt.

Az ebéd után megnéztük kívülről, belülről a közeli evangélikus templomot. Gyönyörködtünk a város parkjában. Majd megkerestük a siguldai kastélyt és várat. Ami nagyon tetszett, hogy egy igényesen megtervezett park és abban kiállító pavilonok veszik körül az épületet.

Mindegyik pavilonban más és más mesterség bemutatója és kipróbálása zajlik. Az iskoláskorú gyerekek a szakma mestere irányításával és segítségével készítik el saját „mestermunkájukat”: agyagoznak, faragnak, fonnak, festenek. Szívet melengető volt látni, hogy így szerettetik meg a kézművességet, és éltetik tovább az ősi hagyományokat. Kicsit irigykedve néztem őket, hogy milyen okosak a lett emberek. Nálunk is így kellene csinálni…

A siguldai kastély és vár után a szemben fekvő Turaida várába idő hiányában már nem jutottunk el, de az oda elrepítő lanovkához elmentünk. Itt is találtunk számunkra érdekes dolgot. Nemcsak kabinban lehetett eljutni Turaidába, de hasra fekve, „kilőve” egy kötélpályán. Mivel félelmetesnek találtuk ezt a módszert, megvártuk, amíg a két „útjára bocsátott” turista visszaér, és megnyugodtunk, hogy kissé elgémberedve, de „élve” szálltak le a „vasalódeszkáról”.
Hogy megünnepeljük a két bátor férfi szerencsés visszatérését, útban az állomás felé ismét betértünk a „kakis”= macskás étterembe és egy-egy isteni süteményt fogyasztottunk el a két „asztronauta” egészségére.
Ezután az állomáson is volt meglepetésben részünk: magyar orvostanhallgatókkal találkoztunk, akik gyakorlatra jöttek Lettországba egy hónapra.

Másnap, hétfőn, a Balti-tengernél szerettük volna tiszteletünket tenni. Szintén vonatot választottunk magunknak ehhez, de eltérően az előző napon kipróbálthoz, ebben 3+3 ülés kapott helyet egy-egy sorban. Tudtuk, hogy a lett vonatok szélesebb nyomtávúak, mint a magyarországiak, de ez a helykihasználás mégis meglepett minket, és tetszett. Jurmalához mentünk, de Majori megállónál kellett leszállnunk, mert innen van a legközelebb a városközpont.

Az előző napi siguldai szép időhöz képest itt vacogtató, szeles idő fogadott. A táskánkban lapuló törülköző és strandpapucs összebújt, hogy egymást melegítse. A festményre illő hófehér hullámok egymást kergetve futottak ki az itthoninál fakóbb színű homokos fövenyre. Pár bátor vállalkozó mártózott meg csupán a vízben, de bennünket is furdalt a kíváncsiság, hogy milyen lehet fürödni a Balti-tengerben. Rászántuk magunkat, belelépegettünk a habokba, és a kezdeti brrr érzést felváltotta a kellemes, langyos érzet. Nagyon tetszett a bársonyos föveny érintése, a víz tisztasága, a part rendezettsége. Felfedeztünk egy vidám társaságot, akik a parti homokból életük remekművét: egy fürdőző női alakot és a Jurmala feliratot készítették el fokozatos locsolással és sok-sok türelemmel.

A büszke szobrászokat mi is tapssal jutalmaztuk meg, majd „ünnepelni” egy plexifallal védett vendéglátóhely teraszára ültünk le. Gyönyörű volt innen a látvány, és nem utolsó sorban védve voltunk a hideg szél ellen is. Élveztük a Balti-tenger közelségét, hullámai morajlását, „edzett” sirályai röptét, a beach-hangulatot. Még egy dolgot akartunk felkeresni: Jurmala jelképét: a teknős szobrot.

Ezután megjutalmaztuk magunkat a délelőtt felfedezett Bistro étterem újbóli meglátogatásával, pontosabban süteményei elfogyasztásával. Már délelőtt is több meglepetésben volt részünk Jurmalában: üzbég étterem, virágkompozíciók díszítették a főutcáját és a Bistrónak elnevezett vendéglátóhelye sokkal nívósabb, mint a neve után vártuk volna. Jurmala is elegánsabb, rendezettebb, szebb volt, mint ahogy azt az útikönyvek leírásai alapján elképzeltük.  Egyre inkább megerősödött bennünk az az érzés, hogy jó döntést hoztunk, amikor Lettországba jöttünk nyaralni.

Következő napon, kedden Lettország legszebb kastélyát szándékoztuk meglátogatni: Rundalét. Ennek több oka is volt. Tervezője ugyanaz a Francesco Bartolomeo Rastrelli, akinek a tehetségét például a szentpétervári Téli palota fémjelzi, s a mi családunknak egyik kedvence az Ermitázs. Másik ok, hogy Rigához képest utaztunk már nyugatra: Jurmalába, keletre: Siguldába, de délre még nem. A harmadik oka a döntésünknek, hogy Rundaléba busszal lehetett eljutni, s a két vonatút után kíváncsiak voltunk a buszos közlekedésre is.

Nem csalódtunk, mert maga az odajutás is felért egy látványos földrajzórával. Ugyanis, ahogy haladtunk délebbre, úgy változott a táj növényzete. A kezdeti nyírfa és vörösfenyő ligeteket felváltották a lombhullató erdők, a mezei virágok között felbukkant a pipacs is, és meglepően sok gólyát láttunk. Mire szűk 2 óra alatt elértük a vidéki kisvárost, teljesen otthon, Magyarországon éreztük magunkat „tájképileg”. Mivel már „delet harangoztak”, úgy döntöttünk, hogy előbb megebédelünk, és a délutánt teljes egészében a kastélynak szenteljük. A buszállomásnál ajánlottak egy éttermet számunkra. Nagyon közel volt, és ennek a vendéglátóhelynek is pazar volt a kiülő terasza, parkja. A növények szépsége mellett egy hinta is magára vonzotta a tekintetünket, sőt ki is próbáltuk, amíg a rendelt ételeket frissen elkészítették nekünk. Magyar szemmel nézve meglepő, de a gyomrunkkal vizsgálva nagyon finom ételeket ettünk.
Paradicsomlevest zöld fűszernövények pépjével, spárgával, reszelt sajttal díszítve, krumplitócsnit párolt zöldségkoszorúval, áfonyával, eperrel, külön tálkában tejföllel. A „húsevő” fiúk puha csirkemellet, krumplit, és az enyémhez hasonló zöldség és gyümölcskompozíciót kaptak. Desszertnek vaniliakrémes tortaszelet áfonyafagyival következett.

Már ekkor nagyon úriasan éreztük magunkat, s még semmit sem láttunk a lélegzetelállítóan szép, előkelő „Pils Rundaléból”. Igaz, mind a 168 szobáját és a francia parkját nem látogattuk végig, de a legszebb helyiségeit igen. Az Arany termet, a Porcelánfülkét, a rokokó stílusú Fehér termet, a Rózsaszobát, a hercegi étkezőt, a dolgozószobát, a hálószobát, a különböző színű fogadótermeket, a játéktermet, és Anna Ivanovna cárnő lakosztályát.

Egyetlen kis árnyék vetődött a sok fényre és pompára: a teremőr zárás előtt kb. fél órával bejelentette, hogy siessünk, mert zárják az épületet. 10 perccel később már a biztonságiak főnöke jelent meg, és sürgetett bennünket, ezért a férjem és fiam lemondtak a cárnői szárny megtekintésétől, oda én, mint örök lázadó kanyarodtam be, és futva fotókat készítettem a fiúk számára a szobákról. A történet happy enddel zárult, mivel a marcona őr szíve meglágyult bátorságomat látva, és egész a kijáratig elkísért. (Vagy csak be akarta csukni végre a kaput mögöttünk…?) 6 órakor zárt be a pils(=kastély), de a mi utolsó buszunk ekkorra már elment vissza Rigába.
A szállásra való jutást csak Bauska település érintésével tudtuk megoldani. Újabb kalandra fel, tehát! Irány Bauska. Képzeljenek el egy békés, nyugodt, középkori hangulatot árasztó kisvárost, a főterén egy karcsú tornyú, favázas „Rathaus”-zal, virágokkal körülültetett parkkal, és a tér közepén egy lustán heverésző, nagy, sárga macskával, akit el is neveztünk „hivatalosan” Bauskai Garfieldnak.

A téren itt is hinta várt „ránk”, a busz indulásig a macska szelídítés mellett azt is kipróbáltuk. Végül ennyi kaland és kitérő után 20 óra 35-re érkeztünk vissza Rigába. Nagyon tartalmas volt ez a napunk is.
Szerdán Rigától búcsúztunk el. Végigjártuk a legszebb tereit, és néhány új helyet is felkerestünk: a Gertrudis és a Jakab templomot. A Daugava morotvájában működő szökőkút vizében feltündöklő szivárvány színeiben gyönyörködtünk.
Riga legidősebb 3 lakóépületénél, a 3 fivérnél is tiszteletünket tettük. A legenda szerint 3 testvér építette. Innen az elnevezésük. A 15. századból származnak. A 19. számú épületben jelenleg Építészeti Múzeum található.

A közelükben lévő Romantic Caféban búcsúképpen tortakülönlegességeket kóstoltunk (borsos áron…). „Jó szájízzel” és sok-sok élménnyel gazdagodva köszöntünk el Lettországtól. Javasoljuk, mindenki „bakancslistájára” kerüljön fel ez a különleges ország is!

Ha valaki Lettország meglátogatása mellett döntene, következzen pár hasznos tanács.

Az ország megközelítése
Jelenleg (2023) egyedül az airBaltic légitársaság közlekedtet közvetlen járatokat Budapest-Riga között, a korábbi években közlekedő Ryanair járat megszűnt. Nyugat-Magyarországon élőknek alternatíva lehet Bécsből indulni, innen az airBaltic mellett a Ryanair járata is választható.
Lettország közúton való megközelítését a nagy távolság miatt (Budapestről kb. 1450 km) csak a sok szabadidővel rendelkező kalandvágyóknak ajánljuk. Vonattal jelenleg több átszállással és körülményesen érhető el Magyarországról Lettország, de egy friss hír szerint 2023 decemberétől újra járnak közvetlen vonatok Vilnius és Riga között, összekötve a litván és a lett fővárost.

Közlekedés Rigán és Lettországon belül
A Rigai Nemzetközi Repülőtérről (Lidosta Riga) leggazdaságosabban a 22-es helyi buszjárattal juthatunk be a városba, melynek egyik megállója a központi vasútállomás és buszállomás mellett van (a reptér felől Autoosta, a reptér felé 13. Janvara iela). Mivel ez Riga legforgalmasabb közlekedési csomópontja, innen tömegközlekedéssel a város bármely pontja könnyen elérhető.
Rigának sűrű tömegközlekedési hálózata van, a villamosok, a trolibuszok és az autóbuszok kiegészítik egymást. Egy vonaljegy 1,5 euróba kerül, ami érvényes a repülőtéri 22-es járatra is. Ha több napot töltünk a városban, akkor érdemes napijegyet (5 €), vagy 5 napos bérletet venni 10 €-ért. A vonaljegyek elektronikus kártya formájúak, minden használat során le kell csippantani a járművön elhelyezett érzékelőn. Vásárolni sokfelé lehet, a repülőtéri buszmegállóban automatából, de a város számos pontján élelmiszerboltokban (pl. Mego) és kioszkokban is.
Rigán belül egy alternatív, érdekes városnéző közlekedési mód a sétahajó, amely a belváros körül közlekedik a Daugava morotváján és a Daugaván. Az ára felnőtteknek 15 €, de 10 €-s kedvezményes jegyek is kaphatók pl. a Tourinform irodában.
A vasúti közlekedés országon belül főleg Riga agglomerációjában jelentős, a Rigához közel fekvő turisztikai attrakciókba a legkönnyebben vasúton juthatunk el. Jurmalába félóránként járnak a vonatok, Siguldába óránként-kétóránként. A Rigától messzebb fekvő lett városokba a távolsági vonatközlekedés már ritka, vagy egyáltalán nincs. Pl. Bauskába, Pils Rundale-ba már csak busszal lehet eljutni. Az ország 2. legnagyobb városába, Daugavpils-be napi 4 pár vonat jár.

Pénzváltás
Lettország hivatalos fizetési eszköze az euró, érdemes Magyarországon váltani.

Árak
Összességében a magyar árszínvonalhoz képest kicsit magasabb a lett árszint. Szupermarketben egy olcsóbb másfél literes ásványvíz 1 €, másfél l 2,5%-os tej (piens) 2,25 €, gyümölcsjoghurt 275 g 1,45 €, Lays chips 3,19 €, 1 tábla csoki 1,59 €, egy csomag virsli 2,79 €, helyi dobozos sör 1,55 €, üveg bor 10 € körül, péksüti 0,7-1 €, csomagolt sajt 1,6 €, kenyér (maize) 1,19 €. Vendéglátóhelyen 1 alkoholmentes üdítő 3,5 € (Jurmala tengerparton), pohár sör 2,5 €, korsó 4 €.
Az ebédjeink ára 3 főre levessel, másodikkal, körettel, desszerttel 38-66,8 € között szóródott.
Szállásért 3 csillagos hotelben reggeli nélkül 20 €-t fizettünk fejenként és éjszakánként.

Ételek, étkezés
Általánosságban elmondható a lett konyháról, hogy nagyon igényes, ízletes, változatos és minőségi hozzávalókat használ. Nincs domináns alapanyaga, mint például az ukrán konyhának a sárgarépa, kapor; a dán konyhának a hal; a moldávoknak a kukoricadara stb. Két megjegyzés viszont ide kívánkozik.
Az első, hogy magyar ízlelőbimbóval mérve, kicsit édesebbek az ételeik, mint a magyar konyháé.
A másik, hogy földrajzi helyzetükből adódóan olyan növényeket is felhasználnak, amit mi nem. Például a müzliben nagy százalékban található szárított búzavirág is. Továbbá legálisan árusítanak vadkendert, még a fesztiválon is láttunk ládába beültetve díszítésként használva.

Még egy érdekesség hozzátartozik a témához. Mivel Lettország lakosságának 25 százaléka orosz, ezért mindazokat az ételeket, árukat meg lehet vásárolni, mint Oroszországban. Ezért ebédelhettünk mi is a hangárokban orosz ételeket, ihattunk kvászt, édességnek fogyaszthattunk halvát. De ezekre az ételekre is vonatkozik az a megjegyzés, hogy édesebbek, mint oroszországi társaik.

Friss gyümölcsöket a rigai piaccsarnokban érdemes vásárolni. A lettek nemzeti gyümölcse az áfonya, szélesebb körben hasznosítják, mint nálunk, pl. díszítésnek húsok mellé, desszertekbe, fagylaltként vagy csak szimplán nasinak ?. Viszont a magyar dinnye csak Lengyelországig „bír” eljutni, ide Marokkói dinnyét hozatnak be.
Óriási választék vak halakból, természetesen.

Nyelvtudás
Az angol és az orosz nyelv birtokában jól el lehet boldogulni Lettországban. Az orosz nyelvet a 35 év feletti generáció ismeri inkább a szovjet múltból adódóan, a fiatalabbak viszont kiválóan beszélnek angolul.
Érdekességképp megjegyeznénk, hogy a lett nyelvben található elég sok olyan szóalak, amely a magyar nyelvben is jelen van, de eltérő jelentésben használjuk. Pl. a már említett: „májas”, „kakis”, „tagad”(= most), „Labvakar”(Jó estét!),

Telefonálás, mobilinternet
Mivel Lettország az EU része, ezért itt nincs roaming díj, magyar tarifával lehet használni a magyar SIM kártyánkat.

A kirándulás költségvetése 660 ezer Ft volt 3 főre, fejenként 220 ezer Ft-ot költöttünk repülőjegyre, szállásra, étkezésre, belépőkre, biztosításra és ajándékokra összesen. A költségeket a repülőjegy növelte arányaiban leginkább, egy oda-vissza airBaltic jegy feladott poggyász nélkül, 2 kézipoggyásszal 73 ezer Ft-ba került/fő. Tipp: a fapadosoktól eltérően érdemes az airBaltic jegyet korábban megvásárolni, hisz az utazás közeledtével folyamatosan drágult a jegy, ha hamarabb foglaltunk volna 1-2 hónappal, akkor 10-15 ezer Ft-ot spórolhattunk volna.

Javaslatok
Ha valaki hosszabb időre tervezi az ország meglátogatását, javasoljuk neki a cikkünkben bemutatott úticélokon túl a Gauja Nemzeti Park felkeresését. Ez a Baltikum legnagyobb nemzeti parkja. (920 km2) A park területén 13 nagyobb folyó ömlik a Gaujába. Amata, a legnagyobb, 8 méteres zuhataga van. A 43 méteres Gauja-hídról bungee-kötélen is levetődhetünk. Kenu-és tutajtúrákat is szerveznek itt. És gyönyörű várak várnak.
Cesis város büszkélkedik az ország legjobb állapotban fennmaradt lovagvárával. 1207-ben épült. De gyönyörű az óvárosa és benne a gótikus János-templom is.
Híres település Krimulda is. Ide függővasúttal is el lehet jutni. 1000 méternél hosszabb útvonal köti össze Siguldával. Meg kell említeni még Turaida-várát is. 1214-ben emelték, majd az 1950-es években építették újjá. A nemzeti park a területén található barlangokról is híres. Például a Gutmann-barlang a maga 19 méteres hosszúságával és 12-szer 10 méteres bejáratával a legnagyobb a Baltikumban. De található itt vízivár is. (Araisi)
Ha mi újra visszatérnénk Lettországba, több időt töltenénk el Jurmalában is, idén a Majori részét sikerült bejárnunk, de a helyiek elmondása szerint Jurmala Dubulti részén is több látnivaló van (Népművészeti Múzeum, templomok, fenyőtoboz szobor). Ha valaki Jurmala mellett további balti-tengerparti nyaralóhelyet szeretne meglátogatni, a helyiek még Saulkrasti-t javasolták, ami kevésbé felkapott és kiépített, mint Jurmala, de a tengerparti szakasza érintetlenebb, és itt találhatóak a fehér dűnék.

Nyíregyháza, 2023. december 10.
Oroszné Kardos Ágnes, Orosz József

Oroszné Kardos Ágnes írásai az Útikalauzban

Kapcsolódó írások

Győrffy Gyula: 4600 kilométeres motorozás Európa északi és nyugati vidékein – 2023

Győrffy Árpád: Nagy kalandunk északon – 8500 kilométeres családi autózás a sarkkörön túlra – 2001

•

Ha érdekesnek találta, egy lájkkal vagy megosztással ajánlja másnak is!

 

Iratkozzon fel a Utikalauz.hu hírlevelére, hogy ne maradjon le semmiről! A feliratkozással hozzájárul adatainak a hírlevél küldéséhez szükséges kezeléséhez.(Adatvédelmi szabályzatunkat itt olvashatja)