Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006. október 6-15.
Naplószerűen megírt beszámoló a sziget fontosabb látványosságainak végiglátogatásáról, sok praktikus információval és jó képekkel
2006. október 6-án indultunk összeszokott természetjáró csapatunkkal egy 20 személyes kis busszal, 2 gépkocsivezetővel. Kicsit szűkösen fértünk, a csomagokat utánfutó vitte.
1-2. nap, október 6 – 7., péntek, szombat
A hazai utazás után következett a határ, Rábafüzesnél 19 órakor léptünk át, 3 perc tartózkodással. Onnan folyamatosan, kb. 2 óránkénti megállással Graz, Klagenfurt, Tarvisio, Velence, Pisa, Livorno érintésével végig autópályán. Szundizás a buszon, úgy ahogy…
Érkezés Livorno-ba 5, 40-kor. (A busz navigátorral felszerelve, a gépkocsivezetőnk magyar nyelvű kalauzolással kanyargott a város utcáin a kikötőig.)
A csípős hidegben körülnéztünk a kikötő környékén. Egy hatalmas csarnokban sétáltunk, zárva tartó boltok között, de toalett is volt.
A 8,15-ös hajóindulás előtt egy órával léptünk a “Corsica Shuttle” nevű komphajó mellé a kikötőben, rövidesen fel is mehettünk. Határtalan hosszú gépkocsi áradat, 3 emeleten helyezkedtek el a kocsik. A földszinten a buszok, teherszállítók. Mi gyalog, lépcsőkön felhaladva értünk a fedélzetre. A nyitott fedélzetre is felmentünk, néhány fénykép itt készült. A hideg miatt inkább a fedett részre vonultunk egy szinttel lejjebb. Ott a “La Brasserie” büfé egyik kényelmes asztalánál találtunk helyet az ablak mellett. Vettünk kávét (1,30 €) és 2 Heinecken dobozos sört 3,30 €/db áron. 11 óra körül haladtunk el a Korzikához legközelebbi sziget mellett, ezt meghaladva már látszott a korzikai part körvonala, majd egyre közelebb kerültünk Bastia kikötőjéhez. Pontosan 4 órai út után 12,15-kor érkeztünk a révkalauz segítségével a kikötőbe, egy másik nagy hajó mellé.
A kihajózás után 12,40-kor indult a busz a szálláshelyre. Mint később kiderült, a tájékoztatónkban szereplő Moriani Plage helyett kb. 10 km-rel északabbra fekvő, Folelli nevű településhez 5 km-nyire levő “Mare e Solo” apartmannházas zárt telepre.
Külön álló apartmanokban helyeztek el bennünket. Ketten a földszinten, ketten az emeleten (franciaágy) – rendezkedtünk be. Lent a konyha, mint egy előszoba, asztallal, heverővel,hűtővel, onnan nyílik egy fürdőszoba hideg-meleg vízzel, tusolóval.
Délután 4-re lementünk a tengerpartra. A közvetlen part hordalékos, a 3 héttel korábbi vihar maradványai. A fehér homokon kifeküdtünk egy órát, kellemes napsütésben. A víz mérsékelten meleg, 20-21 fokos volt. Csak néhány lépést engedtünk meg magunknak, megelőzve a megfázást.
Sajnos, a délután kiszemelt vendéglő – ahol másnap ebédeltünk – délután 5-kor már bezárt, így otthoni vacsorára kényszerültünk.
3. nap, október 8., vasárnap
Reggel 7 körül keltünk, 9-kor indulás busszal, néhányan elmentünk a közeli Folelli-be, ahol áruházak, boltok voltak. Találtunk is egy vasárnap is nyitva tartó kis áruházat (Az U-market zárva volt). Így ott vásároltunk. Lista a beszámoló végén.
Még egy pékboltba is bementünk, ott 2 baguette-t és egy kis kenyeret vettünk 2,60-ért.
Amikor mindenki végzett, a kisbusszal visszamentünk a szálláshelyünkre. 10 óra körül kiültünk olvasgatni egy távolabbi teraszos helyre az üdülő területén.
Délután a már előző nap megismert “Restaurant le Tavagna” tengerhez közeli étteremben “Saule de Veau aue Olives Spaghetts” menüt kértük 2 üveg Bur sörrel, amit akkor gesztenyesörnek gondoltunk, de valószínűleg nem az volt. A hosszú név mögött valamilyen marhahúsos, vagy hasonlóból készült pörköltszerű étel rejlett spagettivel, olajbogyóval. Jó ebéd volt, családias körülmények között. A tulaj és felesége a 3 gyerekkel itt tölti a napot, rajtunk kívül még 2 vendég volt. A menü ára 2×10 € volt, + a 2 sörért 25 €-t fizettünk.
Délután még strandolás, este beszélgetés a társakkal.
4. nap, október 9., hétfő
Reggeli után 7,30-kor indulás a busszal a “Cap Corse” körúton. A leírás szerint 
ez egy 40 km hosszú és 15 km széles földnyelv, amelyet arany tengerpartok, sziklás öblök és lélegzetelállító csúcsok határolnak. A keleti tengerpart a Tirrén tengerre néző dombjaival, genovai őrtornyaival, míg a nyugati part a lejtők és sziklákra épült falvak szépségével kápráztat templomokkal, kolostorokkal, műemlékekkel.
Áthaladtunk Bastia városon, majd végig a tengerparton. Először Erbalunga településnél álltunk meg fél órára, 8-45-től 9,15-ig. Lementünk a partra is a zegzugos utcákon, láttunk egy romos állapotú genovai őrtornyot. Vásároltunk képeslapot, majd indultunk tovább. 9,30-kor értünk Korzika legjobb állapotú őrtornyához (Tour de L’Osse). Ez a műút mellett áll balra, jobbra a meredek tengerpart. Itt készült egy csoportkép a résztvevőkkel.
 |  |
Negyedóra múlva indultunk tovább. Sokan a buszról is csattogtatták fényképezőgépüket a sziklás partokat és a tengeröblöket megörökítve. A szép helyeken meg is állt a busz, gépkocsivezetőnk tudta, hol vannak ezek. Ilyen pl. Buticella település előtt fekvő tengerparti látvány egy ki szigettel. 10,40-re értünk Moulin Mattei-hez, amely Korzika egyetlen működő szélmalmát jelenti. Egy kis sétával értünk fel a 400 m magasan álló szélmalomhoz. Be volt zárva az ajtaja, az ablakon benézve nem éppen a működéshez szükséges berendezési tárgyak voltak. Csak egy asztal, pár kép, könyv volt látható. A csúcsról letekintve Barcaggio település és kikötője látszott. Átmentünk szemben egy másik emelkedőre, ahol egy kőszobor emlékhely állt a sziget védőszentjét ábrázolva. Mellettünk kecskenyáj legelészett.
Pino és Nonza már a nyugati part mellett fekszik. A két település között is megálltunk fényképezni.
13 órakor értünk Nonzára. Mindössze 70 állandó lakosú középkori hangulatú helység. A központban a tenger felett egy oromzatos genovai őrtorony áll, amelyre természetesen mindannyian felmentünk. Szép kilátás nyílt, fényképeztünk . 
Többen lementek egy meredek lépcsős úton a Szent Júlia forráshoz. Ez az út tovább a strandhoz vezet, amelyet fentről láttunk, fekete homokos parttal, a homokba karcolt ábrákkal, rajzokkal. Mi bementünk a Szent Júlia templomba, az oltárkép a szentet ábrázolja. A végén egy kis kertvendéglőben leültünk egy borkóstolásra, 1,50 € volt egy deci pohár vörösbor, kellemes ízű volt. 13,50-kor indultunk tovább. Fél óra múlva Patrimonio falu előtt megálltunk gépkocsivezetőnk és egyben túravezetőnk által láthatóan többször meglátogatott pincénél, a tulaj nagyon barátságos volt velünk is. Mindenki kapott kóstolót egy pohárban, akár mindet ki lehetett próbálni. (4 fajta volt; egy vörös száraz, egy fehér száraz, egy rozé és egy muskotályos.) Utána lehetett vásárolni, üvegenként (7, 5 dl) 5 €, a muskotályost 9 € áron.
Ezzel befejeződött a Cap Corse körút, de mi mentünk tovább a nyugati parton a meghirdetett úton Calvi felé.
16 órakor érkeztünk meg Calvi-ba. Itt 2 órát tölthettünk. Calvi 4300 lakosú város fellegvárral, citadellával. A parkolóból a fellegvárba indultunk, egy emelkedős, lépcsős úton. Itt látható Kolombusz Kristóf hajós szobra egy emléktáblával, mely szerint ebben a városban született a híres felfedező. A várban szűk utcácskákon lehetett különböző irányokban haladni. Egy ilyen szűk utcában magasodik a Keresztelő Szent János templom (Eglise Saint-Jean-Baptiste), belsejében értékes műemlékekkel. Egy másik úton a Citadella mellett haladva a tengerpartról lenézve szép kilátás nyílik a kikötőre. Később végigsétáltunk az üzletekkel, vendéglőkkel teli bevásárló utcán és a kikötősoron. A vendéglők azonban csak este 7 után nyitottak, addig étkezni nem lehetett. Megelégedtünk egy utcai árus pizzájával 1,80 € – ért egy-egy sörrel, amit egy kőpadon ülve a műút mellett elfogyasztottunk…
Este 6-kor indultunk, 18,30-kor érkeztünk I’le Rousse-ba. Ez egy 2500 lakosú város a tengerpart előtt magasodó vörös gránitszikláról kapta a nevét. Kisétáltunk a tengerpartra egy mólóra, onnan néztük a sziklákat a lenyugvó nap fényében. Egyik társunk felmászott a sziklákra turistaúton, később családja is követte. Mi sétát tettünk a városban, közben beesteledett. Közben 7-kor kinyitottak az éttermek, de már nem mentünk be. Nagy nehezen találtunk egy nyitva tartó zöldségesboltot, ahol kenyeret és tésztát tudtunk venni másnapra. Visszasétáltunk a sétányon és 8-kor indultunk a szálláshelyünkre, 21,10-kor érkeztünk meg, átvágva a nyugati oldalról keletire, Bastiába nem is kellett bemenni.
Hazaiból vacsora, majd lefekvés…
5. nap, október 10., kedd
Ma nincs külön program, reggeli után 9-kor azért bementünk Filella központjába vásárolni. Ezúttal a HiperU-ba mentünk be, ahol minden megtalálható. Képeslapot egy kisebb trafikban vettünk 15 centért, de a bélyeg 40 cent volt rá. Be is dobtuk a postaládába a lapokat. 11-kor indultunk vissza a busszal.
Hamarosan ebédeltünk otthonról hozottat. Délután lementünk a tengerpartra egy fekete kutya díszkíséretében. Előtte ugyanis megkapta az ebéd utáni csontokat, és nagyon hálás volt. Ismét belementünk a tengerbe, de csak a bokánkat merítettük be, eléggé hullámzott is, de nagyon kellemes volt a parton napsütésben kifeküdni. Egy ideig kutya is mellettünk feküdt, fényképen is megörökítettük.
Este a sofőröknél beszélgettünk a következő programokról.
6. nap, október 11., szerda
Ma reggeli után 8 órai indulással útra keltünk a második túrára Ajaccio felé. Utunk nagy része a sziget belsején haladt. Először Pontenovo mellett egy kőhídnál álltunk meg, állítólag 
Paoli, a nemzeti hős is átkelt rajta. A következő megállás szintén 5 perces volt: Corte városában, amely egykor főváros is volt. A hegyek között található, 5400 lakosú, fellegváras település. Még egy 5 perces megállás Vivario mellett. Itt egy 140 m hosszú két szintes viadukton vezet az út. A leírás szerint Eiffel mérnök műve, vagy legalábbis a hatására építették.
Ajaccio: 10,30-kor érkeztünk, 13 óráig tartózkodtunk a sziget 60 ezer lakosú fővárosában Napoleon szülőhelyén. Azzal kezdtük sétánkat még az egész csapattal, hogy megkerestük a Napoleon emlékházat, múzeumot. Meg is találtuk, de egy másik turistacsoport vezetővel előttünk bement a nyitáskor, minket a szigorú őr (nő) nem engedett be. Így kimaradt a bemenetel, nem volt türelmünk tovább várakozni. Felmentünk az itteni fellegvárba, útba ejtve az idegenlégiós laktanyát. Tovább sétálva megnéztük a Szent Erazmus templomot, később a Notre Dame templomot. Az utóbbiban keresztelték meg a császárt. Megnéztük a híres piacot is. A főtéren a Napoleon és testvérei szobornál is készült fénykép. Volt ott mindenféle gyümölcs, zöldség, lekvár, méz, húsok, de helyben fogyasztható ennivaló (sült kolbász, vagy lángosféle) nem. 
Végigmentünk a kikötősoron és kikötöttünk egy vendéglőnél, a “Le Golfe Brasserie” nevűnél, ahol hajlandóak voltak 11,30-kor is kiszolgálni. Egy ablak melletti asztalnál foglaltunk helyet a belső helyiségben. Kértünk egy-egy menüt, íme a tartalma:
– Coctail de Fruits de Mer (tenger gyümölcse),
Rougets ou Files de Daurade (filézett sült hal, paradicsom, rizs),
jégkrém ananászból,
sör (2,50/pohár),
2 € borravalóval 35 €-t fizettünk ketten, nagyon jó volt az ebéd és bőséges.
Még sétáltunk a főutcán a Napoleon szobornál, benéztünk az emléktárgyakat árusító üzletekbe, majd a 13 órára megérkező busszal indultunk tovább.
13,30-kor Cargese előtt megálltunk a tengerparti szigeteknél, ezek csupa sziklából álló szigetecskék. Megálltunk Cargese falunál is, amely arról nevezetes, hogy görög leszármazottak laknak itt, külön görög katolikus templom is áll a római katolikussal szemben.
Következett az út legszebb része: Calanche után a bizarr vörös sziklaképződményekkel, sziklafalakkal teli út. Itt sok fényképet készítettünk. Az út végén egy kis vendéglő van, ahol emléktárgyakat is lehet vásárolni.
Tovább haladva 17,10-kor álltunk meg Col de Vergio hágónál, legmagasabb pontja 1464 m magasan fekszik, egy arctalan szoborral. Felhőkbe takarózó sziklák és hűvös idő fogadott bennünket. A közelben van a sziget legmagasabb csúcsa, a 2706 m magas Monte Cinto. Tovább mentünk a busszal, Calacuccia-nál rövid megállás fotózásra, majd következett a “Scala di Santa Regina”, vagyis a “Szent királynő lépcsője” szurdok, amely 8 km hosszan húzódik a műút két oldalán, hatalmas, néhol 500 m magas sziklafalakkal.
Ezzel mára vége a kirándulóhelyek bejárásának. Hazafelé indultunk, egy megállással, egy hipermarketnél bevásároltunk különböző élelmiszereket, gesztenyekrémeket, vaddisznó-kolbászt, bort, sört, csokit. Este 8-ra érkeztünk a szálláshelyünkre. Levest ettünk és a maradék uzsonnát. Fürdés, pihenés…
7. nap, október 12., csütörtök
6 órakor ébresztő, 8-kor indulás a busszal Moriani Plage – Aleria – Solenzara útvonalon. 
Az első állomásunk a Via Ferrata út volt 10 perces megállással (9,10-9,20). Néhány fénykép a patakról, kerek kövekről, sziklákról. A következő állomásunk Pont de Pucaraccia. Itt simára mosott sziklák között folyik patak, ennek medrében vezet a kapaszkodókkal teli út. Közülünk 12-en nekivágtak az útnak, kb. 2 óra alatt tették meg, néhányan vizesek lettek a bukdácsolásban. Mi nem mertünk nekivágni a kalandos útnak, csak a híd alatti néhány követ másztuk meg, majd egy kerülő lankás úton találkoztunk a sziklás mederrel. Negyven perccel az indulás után még hallani lehetett a többiek hangját. Néhány kis bokros növényt mentettünk át a tasakunkba, hátra tettük a busz végébe, haza is hoztuk. Pár szem gesztenyét is találtam az egyik fa alatt. A társak közül 4-en visszatértek fél 12 körül, ők egy tóhoz érve visszafordultak. A többiek 12 óra után érkeztek a lankás úton kifáradva, vizesen, de vidáman, lelkesen, élményekkel teli.
Hamarosan indultunk is, a következő helyszínre 12,30-kor értünk, ez Col de Bevalla volt. A Riviera Camping-nél álltunk meg. Itt állt egy kis dombon egy Mária szobor, különböző hálaadó táblákkal. Eléggé hűvös volt a hegyi magaslat miatt. A sziklás hegyet gyorsan mozgó felhők borították, meg is örökítettük a jelenséget. 20 percet tartózkodtunk, majd indultunk tovább. Még egy víztározónál álltunk meg fényképezésre, ez is sziklás hegyek között húzódott.
A visszafelé vezető út Zonza – I’ospédala – Porto Vecchio érintésével járt. Visszatértünk a Bastia felé vezető útra. Még egy megállás Moriani Plage-nél, ahol a Casino áruházban vásároltunk (gesztenyekrém, sör, kis kenyér, gyerekeknek ajándék,vaddisznó pástétom).
Még délután 5 előtt megérkeztünk a szálláshelyre. Este egy kis beszélgetésre mentünk át a társasághoz.
8. nap, október 13., péntek
Ma is 8-kor indultunk, a cél Bonafaccio, a déli part legszebb városa.. 10 órára értünk oda. A kollégák megállapodtak egy vállalkozóval, hogy egy kis hajóval körbejárjuk a környéket 1 óra alatt, 8 € /fő áron. Nagyon érdekes volt a látvány a tengerről. A smaragd partvidék a függő cseppkövekkel, a Kormányrúd (ez is egy sziklaalakzat), a Sdragonatu barlang, ahova a kishajó be is tudott menni. Egy másik barlang bejárata (Szent Antoine) Napoleon kalapjára emlékeztet. Láttuk Aragon király lépcsőjét, amely 187 lépcsőfokból áll, a függőleges sziklafalon húzódik, a város alatt.( a képen)
A város házai 70 méter magasan, a tenger fölé belógva állnak, ez különösen a tenger felől nézve félelmetes…
A hajóút után kis séta a kikötőben. Mivel ebédidő volt kerestünk egy vendéglőt.
Menünk a következő volt 15 €-ért.
korzikai leves (a minestrone-hez hasonló, de hússal),
sült kolbász sült krumplival,
desszertnek csokis sütemény vanília öntettel.
Mindezzel egy gesztenyesört fogyasztottunk(4,50 €/korsó)
Utána sétáltunk az óvárosban a fellegvárban. Megnéztük a Keresztelő Szent János templomot, valamint a Saint Maria Majeure templomot. Lenéztünk fentről a tengerre a sziklákon álló házak mellett. Sokat fényképeztünk az óvárosban, majd lesétáltunk a kikötőbe. Ott áll az Akvárium is, a helyi nevezetesség, de mi nem mentünk be, nem is volt már rá idő.
 |  |
15 órakor indulás vissza a szokott útvonalon egy megállás a bevásárló helyen, 6 órára értünk a szálláshelyre. Vacsora, esti beszélgetés, készülés a hazaútra, pihenés.
9. nap, október 14., szombat
Elérkezett az utolsó nap. Összepakoltunk, ki kellett takarítani a szállást,a szoba tisztán átadva. 8 órakor indultunk Bastia városába az utánfutós busszal. 9 óra előtt megérkeztünk, tisztáztuk, hogy fél 1-re a kikötőben hol találkozunk, majd városnézésre indultunk. 
A Terra Vecchia városrészből indultunk. Itt a Keresztelő Szent János templomot néztük meg, végigmentünk a Place St. Nicolas éren, amely pálmákkal övezett sétatér, a szokásos Napoleon szoborral. Itt is megnéztük a piacot, majd átsétáltunk a Terra Nova óvárosba. Felmentünk a fellegvárba, a citadellára, bementünk a Szűz Mária templomba, lenéztünk fentről a kikötőre, ahol bent állt egy óriás komphajó (nem a mienk). Lesétáltunk a kikötő irányába, ahol találtunk egy tengerparti vendéglőt (Chez Mémé). Itt fél 12-től szolgáltak fel menüt, így búcsúzóul Soup Poisson-t, hallevest kértünk, hozzá kolbászt sült krumplival, desszertnek karamell krémet.
Negyed 1 volt, mire befejeztük és igyekeztünk a kikötőhöz az időközben megérkezett komphajónkhoz. A mi csoportunk volt az első a felszálláskor, így a fedélzeten nyugágyra tudtunk feküdni a szép napos időben. Később a 13,30-as elindulás után azonban a hideg szél miatt lejjebb vonultunk a fedett részbe, a Caffeteria asztalánál ültünk le egy kávéra, sörre. Végig ott maradtunk, csak időnként néztük a tengert, illetve közeledve az olasz parthoz, az ott fogadó látványra ki-kimentünk a fedélzetre. Menetrend szerint 17,30-ra érkeztünk Livorno-ba, onnan kb. fél óra múlva tudtunk indulni a busszal hazafelé. Ugyanazon az úton jöttünk, néhány megállással.
Délelőtt 10-re érkeztünk a 10. napon vasárnap városunkba.
Lejegyezve: 2006. november 22.
Pintér András, Szeged
Néhány élelmiszer Korzikán árakkal
cukor (50 kis csomaggal) 1,39 €
tea 1,36
10 dkg bacon 2,15
nescafe 2,15
1 kg paradicsom 2,75
35 dkg californiai z.paprika 1,00
180 g sonka felvágott 2,58
180 g libamájpástétom 1,59
350 g coulommiers sajt 2,15
6 db kis sajt 1,90
1 l tej 0,92
vörösbor 1,85/üveg
A szerző írásai Az Útikalauzban
Pintér András: London, Seven Sisters, Canterbury, Windsor – Angliai utazás – 2008
Pintér András: Csehországi utazás – 2003
Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007
Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006
Pintér András: Londoni utazás – 2004
Pintér András: Mátra túra – 2007
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu