Pintér András: Londoni utazás – 2004. augusztus 12 – 27.
Sorsunk úgy hozta, hogy sikerült szállást kapnunk lányunk segítségével, és egy baráti házaspárral 2 hétre Londonba utazhattunk. Élményeinket napokra bontva a következőkben ismertetem, talán hosszasan, de részletesen.(dölt betű jelzi a londoni metróállomásokat)
Ferihegy 2-ről indultunk “fapados” légitársaság gépével.
Az út 2 óra 20 percig tartott, felhők felett, illetve felhőkben haladtunk, a tájból nem nagyon látszott semmi. A reptéren (Luton, 80 km-re London központtól) megvártuk a csomagok érkezését, majd a Green Line autóbuszt, amivel a városba lehetett menni, ilyenkor már csak óránként járt. A csomagjainkat megállóhely szerint pakoltuk be az alsó csomagtartókba. Ez az út kb. 45 percig tartott, onnan még átszálltunk a piros 102. buszra, amely még szintén 50 perc körül vitt bennünket a városba. Szálláshelyünk a metró 3. zónájában, East Finchley-ben magánházban volt megfizethető áron.
1. nap
A reggeli után indultunk a városba. A metró állomáson fényképes hetijegyet vásároltunk, amely a 3. zónában korlátlan metró és autóbusz utazásra jogosít. Ha jól emlékszem, Ł14 volt az ára. Egy plasztikkártyát tartalmaz, a megállókban ezt kell kezelni, a buszon az igazolványt felmutatni. Az állomásunk a Northern (Északi, fekete színű) vonalon fekszik. Hamar megszoktuk az útvonalat, a metrókocsikban egy futó felirat is jelezte, mi a jelenlegi és a következő állomás. Ezúttal Charing Cross-ig mentünk, onnan rövid út után a Trafalgar térre értünk. (Nelson admirális oszlopon álló szobra, fekete oroszlánokkal, valamint a többi látnivalóval, galambokkal). Kis eső jött, beálltunk a National Galery fedett oszlopos előterébe. Onnan indultunk a Covent Garden-be. (Mutatványosok, a My Fair Lady színház épület, Appel Markt, zenészek a vendéglő teraszán, vásári sokaság). Megkerültük az épületet és egy másik úton vissza indultunk a Piccadilly Circus felé (Eros -Ámor- szobor, Sanyo fényreklámok, lovas szökőkút). Tovább a Trocadero, csak az alsó szintre mentünk be.
Leültünk egy csendes parkban szendvicset falatozva, majd a Leicester Squarre sétáltunk (Odeon mozi, barátságos park rengeteg látogatóval). Még egy séta a China Town-ba (különböző kínai boltok, vörösre sült kacsák, rákok).
2.nap
Fél 12-kor indultunk Dóri lányunk vezetésével a Camden-re, a híres bolhapiacra és környékére. (A bolhapiac szombat-vasárnap 9-17 között nyitva). Az utcákon nagy nyüzsgés, kirakatok, kirakodók, a piacon szintúgy. A fárasztó nézelődés után egy indiai pavilonban Samoa nevű bárányhúsos különlegességet ettünk.
Utána a Primrose Hill-re, a Regent’s Parkhoz tartozó magaslatra mentünk busszal. Egy fagyi után felballagtunk a domb tetejére egy hatalmas parkon át, ahol sokan letelepedtek a frissen nyírt gyepre. A dombtetőről látni lehet London fő épületeit (St. Paul-tól az óriáskerékig) Fényképezés után vissza a főútra, onnan betértünk az igazi Regent’s Parkba. Hosszú séta a Zoo mellett. Az út végétől gyönyörű virágágyások között, szökőkutakkal teletűzdelt úton értünk ki a parkból. Visszamentünk szálláshelyünkre, majd este 7-kor indulás Kenwood-ra, a koncertre. Ingyenes buszjárat indult East Finchley metróállomás mellől. Fél 8-kor értünk oda a nagy parkos domboldalra. Már elkezdődött a népszerű operarészletekből összeállított műsor. Egy tó közelében telepedtünk le a piknikhez hozott ételneműkkel együtt. Hamarosan kiterítettük a hozottakat és a műsor hallgatása közben vacsoráztunk bor és üdítőitalok kíséretében. Különböző csoportokban mindenki így tett, remek idő, kellemes este volt. A végén tűzijátékkal zárult az előadás. Gyalog mentünk vissza sok szép drága villaépület mellett, 11-re érkeztünk “haza”.
3. nap
A következő programunk: utazás Brighton városába.
Szép derűs napra ébredtünk, de egyre több felhő borította az eget. A metró – vasárnap lévén – ritkábban közlekedett, ráadásul a sárga (Circle) és a zöld (District) vonal nem működött, így kerülővel jóval 10 után érkeztünk a Victoria pályaudvarra.. A vonaton 4 főnek együtt csak 2 jegy árát kellett fizetni (Ł8). A 11,02-kor induló vonattal 12-re értünk Brightonba, a tengerparti fürdővárosba. Amint kiléptünk az állomás épületéből, eleredt az eső, esernyőt kellett nyitni. Végigmentünk a fő úton, egészen a tengerpartig. Hamarosan elállt az eső, így elindultunk egy sétára a parton, majd a Brighton Pier (móló) következett, ahol nagy volt nyüzsgés, játékok, forgók, lesiklók, hullámvasút mulattatták a családokat. Amint visszafelé indultunk, áttört a napfény a felhőkön, így arra az elhatározásra jutottunk, hogy kimegyünk a tengerpartra megmártózni a tengerben. Lefektettük a törülközőket a kavicsos parton, majd ki-ki vérmérséklete szerint beballagott a vízbe. Többen belevetették magukat, mi inkább csak térdig mártóztunk meg. Nem volt több 20 foknál a vízhőmérséklet, kint pedig 22-23 fok lehetett, de kisütött a nap arra az időre, amíg ott voltunk. Nemsokára ismét csepergett az eső, így szedelőzködtünk is indultunk vissza a városba. Némi kutakodás, kérdezősködés után megtaláltuk a város nevezetességét, a Royal Pavillon-t a régi királyi rezidenciát és parkot. A parkban sétáltunk egyet (dzsessz-zenekar adott térzenét), majd indultunk az állomásra (megint esőben). 19,15-re értünk a Victoria pályaudvarra.
4. nap
Reggelizés után metróval mentünk London Bridge állomásig, a Temzén túl. Egy kis tájékozódás után letértünk a Temze partra. Szép épületek, vendéglők között vezetett az út. Megállapítottuk, hogy új épületek egész sora épült mindkét parton. Közeledtünk a HMS Belfast csatahajóhoz, amely 
háborús feladata befejezése után állandó helyén kiállítási célokat szolgál. Onnan szép látványt nyújt a Tower és a folyó felett átívelő Tower Bridge. Tovább menve újabb érdekes épület mellett haladtunk el, a koncentrikus kör alakú részekből összeállított, egyik oldalára ferde csupa üveg toronyépület, a City Hall. A helyén 8 éve még zöld park volt padokkal, most csak kis zöld terület maradt közvetlenül a híd közelében, most ott is mutatványosok, forgók üzemeltek. Felmentünk a Tower Bridge-re, amely középen felemelhető a nagyobb hajók áthaladása esetén. Néhány képet készítettünk, majd áthaladva a Temze parton megcsodáltuk a Tower komor épületét, a bástyákat. Egy külön épületben a város felől áll a Ticket Haus, ott kellett megváltani a fejenként Ł13,50-be kerülő belépőket. (3 épület-belépőt kb.2/3-os áron lehetett megváltani). Mi 14,50-kor léptünk be a várba. Végigjártuk nagyjából az egészet a királyi koronázási ékszerek gyűjteményével együtt.
A koronákat mozgójárdán lehetett megnézni.(Fehér torony, St. Peter Capelle, a kivégző hely /Boleyn Anna/, megnéztük a börtönfalon üveg alatt fekvő írásokat, a kínzó eszközöket, fénykép készült a díszruhás őrrel). Fél 6 múlt, amikor kiléptünk a kapun. Közben többször eleredt az eső bentlétünk alatt is.
Metróra szálltunk, Tower Hill-ről Westminster-re mentünk a zöld (District) vonalon. Ott megnéztük a sétahajók indulási helyet. Végül a hajózás lehetőségéről lemondtunk, tovább nézelődtünk a parton. A túloldalon látszott a London Eye, az óriáskerék, 25 fős üvegkabinokkal, 1 óra alatt fordul meg. Végül ezt is kihagytuk a sűrű programok és a sorban állás elkerülése miatt.
5. nap
Ma is korán keltünk (7,30 – 8 között), így korábban indulhattunk. Metróval irány a Westminsterhez. A Westminster Bridge felől jöttünk, egyből a Parlament (Westminster Hall) impozáns, csipkézett épületével álltunk szemben, a nagy óratorony (Big Ben) 94 m magas tornyával. A hídról letérve szemben Churchill szobra, balra elhaladva a parlamenti bejáratok biztonsági őrökkel. Cromwell lovas szobra látható, tovább a parlamenti látogatók bejárata (ide is egy távolabbi helyen kell belépőt váltani, mi nem mentünk be.) Tovább egy kis parkban Rodin híres szobra, a “Calais-i polgárok” látható. Átmentünk a Westminster Abbey (apátság) épületéhez. Belépés csak díjért. Beléptünk a mellette levő St. Margaret’s (Szt. Margit) templomba is. Nevezetesek a díszes ablakok és az oltárkép (domborműves, Tiziano: az emmausi tanítványok c. festménye alapján készült). Itt kötött házasságot Milton és később Churchill is.
A Jewel Tower (Kincses torony) régi romos falakkal, a kertjében az angol királyok egyetlen eredeti Westminster-palota maradványával. Ezután elindultunk a Parlament Street-en. Megnéztük az onnan nyíló Downing Street 10. számú épületet. Az utca kapuval elzárva, őrök védik a kaput és a miniszterelnöki épületet is. Tovább menve, az út közepén az I. és II. világháborús emlékoszlop áll
. Néhány sarok után a Horse Guards (Lovas testőrök laktanyája) következett. A kapuban 1-1 ló áll, hátukon a kis testőrökkel.(Fotó is készült). Láttuk a lovas őrségváltást is 13 órakor. Már közel voltunk a Trafalgar térhez, de visszaindultunk az utca másik oldalán. Megtaláltuk a régi Scotland Yard lovagvárra emlékeztető épületét (ma más rendőrségi célokat szolgál). A Temze felől is megnéztük a főbejáratot. Metróutazás következett South Kensington állomásig.
Kis gyaloglás után fél 3 után átmentünk a Science Múzeumba, ahol a 3 dimenziós vetítőteremben megnéztük a “T-Rex” dinoszauruszos filmet. Speciális szemüveggel lehetett nézni a történetet, szenzációs 3D-s képsorokkal.
6. nap
Reggeli után metróra szálltunk. A Baker Street megállónál szálltunk ki, megnézni Madame Tussaud’s viaszfigura múzeumát. Mindenütt hosszú sorok álltak. Először a csoportok sorába álltunk, de időben elmentünk a “mai nap” sorába. Amíg az utcán álltunk, kb. 20 perc telt el, de bent az épületben még 50 percet kígyóztunk a kijelölt kordonos utakon. A jegy ára a külön programmal (ami 8 évvel ezelőtt az alap programban szerepelt) Ł21,50 volt. Amit láttunk: színészek, énekesek, történelmi és politikai személyiségek, angol királyi és egyéb főúri családok, tudósok és a futballista, a kopasz Beckham figurái. Utána következtek a külön programok. “Killer’s: a középkori kínzások bemutatása, gyilkosok, közben egy-egy helyen élő színészek ijesztgették a látogatókat. Ezután vonatra szálltunk. London szellemei kísértettek az útvonalon. A fülkékben hangszóróból kísérőszöveg és zene mutatta be az útvonalon elhelyezkedő történelmi alakokat, bemutatták a pestisjárványt, a tűzvészt, a háborúkat. A kijáratnál a szokásos ajándékvásárlási lehetőség fogadott.
Utána megkerestük a Baker Street 221. számot, Sherlock Holmes képzeletbeli házát. Az ajtón belépve emlékbolt fogadott, a szobák múzeumként Ł6-ért nézhetők. Ezt is kihagytuk, az ajtónál még egy fotó, majd újra metrózás következett. Leszállás Tottenham Court Road-on. Onnan tájékoztató táblák alapján mentünk a nevezetes British Múzeumhoz. Délután 3-ra értünk oda. Ingyenes a belépés, rövid útvonal-tájékoztatót is lehetett venni, de a vastagabb tájékoztatók már fizetősek. Ami változás a 8 évvel ezelőttihez: a belső udvaron egy hatalmas kör alakú fehér, üvegtetős csarnok áll. Ez is millenniumi alkotás, a középső ajtón belépve hatalmas könyvtár és olvasóterem fogad. Kétoldalt lépcső vezet fel az időszaki kiállításokhoz, vetítésekhez. Időnk beosztásával múzeumban a különböző kultúrákat (egyiptomi, görög, római, kínai, koreai, japán, indiai, dél-amerikai) néztük meg, többre idő sem volt, de így is fáradtak voltunk a végére. Fél 6 előtt elkezdték az épület kiürítését. Időközben egy hatalmas zápor hullott a környékre, így egy kicsit vártunk még a nagy csarnoknál, majd kiléptünk a hatalmas tócsákkal teli utcára, már sütött a nap. Metróval indultunk a fekete vonalon East Finchley-ig
7. nap
A mai főprogram: Greenwich. Útvonal: East Finchley – Waterloo – Canary Wharf (Jubilee vonal). Ott leszálltunk, megnéztük a környéket , Dockland-et. Csupa üvegpalota, irodaházak, modern épületek, valamennyi az utóbbi 10-12 évben épült. Itt áll a város legmagasabb épülete is (40 szint). Körsétát tettünk, utána vissza az állomásra, felszálltunk a DLR-re (Dockland’s Light Railway), amely vezető nélkül közlekedő magasvasút, ajtajai két oldalt nyílnak. Egy irányító azért a vonaton van: hangosbemondón tájékoztat, rádiótelefonnal a kezében. Leszállás a Greenwich előtti megállónál (Cutty Sark/for Martime Greenwich/), amely közelebb van a nevezetességekhez, mint a főállomás.
Elsőként a főúton behaladva a Cutty Sark nevű híres 3 árbocos egykori teaszállító vitorlást néztük meg egy nagy térség közepén kiállítva. Ma múzeumként működik. Belépés: Ł4,25 díjért. A látnivalók: hajózási emlékek, berendezett tiszti szalon, fekhelyek, matróz-szállás, konyha, kötélzet, illetve az alsó szinten összegyűjtött hajóorr-szobrok, figurák és maga a hajófedélzet az árbocokkal. A térről továbbmenve a magas dombon álló Observatoriumhoz igyekeztünk. Megnéztük és megléptük a 0 hosszúsági fokot jelző vonalat, meglátogattunk egy kis kiállítást, valamint a greenwich-i időt ábrázoló 24-es beosztású óra előtt fényképezgettünk. Egy másik helyről a városi panorámát fényképeztük a Dockland új épületeivel, a hajózási múzeummal az előtérben.
Némi tanakodás után átsétáltunk vissza a hatalmas, rövidre vágott pázsitos parkon (itt is heverésztek emberek). Visszamentünk a DLR-re, de most a Jubilee vonalon a Bond Street-en szálltunk le. Az Oxford Street-re értünk, ott bementünk egy hatalmas áruházba kicsit körülnézni.
Este 8-ra nyolcasban a fiatalokkal pub-látogatás volt a programunk. Először az O’Neill’s-be mentünk, amely egy régi templomból volt átalakítva galériás pub-bá. 1-1 korsó sör egy óriás krigliből mérve. Sokan voltak fiatalok, alig találtunk asztalt. Végül a galérián sikerült egy asztalt szereznünk, de a 8 széket úgy kellett összehalászni innen-onnan. Este 9 felé el kezdte az ottani Old Boys zenekar a hangos zenélést, nem értettük egymás szavát. El kellett jönnünk, egy másik, kevésbé romantikus pub-ban folytattuk a beszélgetést, sörözést.
8. nap
Ma 11-kor indultunk a Covent Garden-be, hogy a Transport (közlekedési) múzeumot megnézzük közösen. Ł6 volt a belépő, de megérte. Látnivalók: lóvasút, régi buszok, földalatti, vasúti kocsik, mozdonyok, makettek. Utána egy teára ültünk le a Covent Garden -ben, elfogyasztva a szendvicseket.
Metróval irány South Kensington, onnan rövid gyaloglás után egymás közelében a múzeumok:
– National History: hatalmas, régi épületben dinoszauruszok, kék bálna, Darwin terem, emlősök, madarak, szemléltető eszközökkel teli.
– Geológiai Múzeum (az előbbivel egybeépítve): földtörténeti táblák, eszközök, bemutatók
– Victoria & Albert Múzeum: szoborgyűjteménye híres szobrok másolataiból áll (többek között a Kolozsvári testvérek Szt. György szobra is), régi templomok, festmények, ázsiai kiállítás, stb.
– Science Múzeum: ezúttal nem a 3D mozi volt a cél, hanem a többi látnivaló. Hekkinen Forma 1-es kocsijától a Stephenson Rakéta mozdonyáig a közlekedési eszközök, használati tárgyak alapján a műszaki fejlődés nyomon követése az 1700-as évektől, az Apolló űrhajó és egyebek.
Fél hat után még megnéztük a közelben levő Royal Albert Hall hangversenytermet, be is mehettünk az előcsarnokba néhány prospektusért és a látványért.
9. nap
Ma a cél: Hampton Court, a királyi palota. Útvonal: metróval Victoria-áig, onnan vonattal – egy átszállással – Hampton Court-ig. Érkezés után átmentünk a Temze ág hídján, egy szép zöld pázsitos parkon átmenve szemben megláttuk a XVI. századi palotát. Be lehetett menni a korábban váltott palotabelépővel a belső termekbe. Utána lementünk a Temze partra. Lányunk megszervezett egy 1 órás motorcsónakozást Ł25-ért. Ő vezetett, mi hátul ültünk. Körül hajóztunk egy szigetet, sok szép parti villa szegélyezte utunkat. A csónakozás után kerti séta következett. A külső, rózsakertes rész ingyenes, beljebb Ł4-et kellett fizetni, de megérte. Földig érő lombú sorokba rendezett fák, pázsit a nagy parkban, majd következett a tervezett mintájú zártabb kert a palota háta mögött. Itt néhol a fiatal színjátszók Shakespeare darabokból játszottak, kihasználva a kerti adottságokat. Ezen kívül is volt még egy szökőkutas park, a vége a Temzére nézett.
A kerti út is 1 órába telt. Utána leheveredtünk a Temze part menti parkban (szépen sütött a nap). A 16,39-es vonattal indultunk, s utaztunk Waterloo pályaudvarig. Onnan metróval haza. Megvacsoráztunk, majd esti sétára indultunk. Metróval Tower Hill-ig mentünk. Megnéztük esti kivilágításban a Tower Bridge-t, a Tower-t és környékét. Több, mint 1 órát töltöttünk ott, fotóztunk, majd indultunk vissza a még működő metróval.
10. nap
Reggel ismét korán keltünk (7,30). Reggeli után indultunk a St. James Parkba a Buckingham Palota megtekintésére. A metróból St. James Park-nál kellett kiszállni. Séta a park szélén a Victoria királynő szoborig. Onnan jól látszott a szerény kiállítású palota a kerítésen belül posztoló őrökkel. Aznap nem volt díszes őrségváltás, a tájékoztató tábla szerint kétnaponta van.
Gyalog mentünk a szomszédos utcákon át a r. katolikus Westminster Cathedral-hoz. Vasárnap lévén mise kezdődött 12-kor. “Telt ház” volt, szép ének- és orgonaszóval. A mise után megnéztük a templom oldalkápolnáit. (Az útikönyv egyenként leírja).
Utána a Hyde park következett. Vasárnap lévén a szónokok (legalább 6 volt) különböző beszédeit hallgattuk. Utána átmentünk a parkon a tó mellett, majd a hídon a túlpartra. Idáig mutatta a tájékoztató táblája a Diana hercegnő emlékére állított “Fontana”-t, szó szerint “lefolyó”-t. Mi tulajdonképpen szökőkútra számítottunk. Ez egy alakú folyó-csobogó pálya, a partján sokan ültek a világ minden tájáról, lábukat lógatva a vízbe…
Utána átmentünk a Kensington parkba egészen a Victoria & Albert Memorial (emlékmű) elé. Az emlékművel szemben a már említett Albert Hall áll. Körbejártuk és megcsodáltuk az épületet, majd a hosszú aluljárón siettünk a metróra.
11. nap
A mai programot Oxford-ba terveztük. Egész éjjel esett az eső, tartottunk a további rossz időtől. Reggeli után fél 10 felé indultunk. Metróval a Paddington pályaudvarra mentünk,. Jegy: ismét a 4 fős kedvezményt vettünk igénybe.. Így csak Ł10,50 volt a retúrjegy személyenként Oxford-ig. Kis zavar az indulásnál: negyedórás késéssel indultunk a 11. vágányról. Érkezés a városba 12,30-kor. Szép napos időben gyalog indultunk a központba (Hyde Bridge str. -George str. – Cornmarket str., majd a főúton, a High Street-en. Onnan – kisebb kitérőkkel – láttuk a középkori építésű kollégiumokat (College).:
– Jezus College, Exeter, Lincoln (csak a bejáratig)
– St. Margaret és Virgin (a templomba is bemehettünk)
– Bodleian Library
– New College, előtte a “Sóhajok hídja” (Bridge of Sighs)
– Oriel (kívül, illetve a bejárat)
– St. Edmund Hall (be tudtunk menni az udvarba, kertbe is)
– Végül a Magdalen, Ł3 belépővel: gyönyörű régi falak, kápolna (faragott oltár feletti egész fal, utolsó vacsora másolat, kerengő, belső udvar, őzek a külső parkban.
Vissza kb. fél 5-kor, a végén kicsit más úton a vasútállomásra. Szerencsére a kissé késve érkező Londonig tartó vonatot elértük. Így negyed 7-re érkeztünk Paddington pu-ra.
11. nap
Reggeli, majd fél 10-kor indulás metróval a Trafalgar-ig. Megnéztük, hogyan lehet majd eljutni esti programunk színhelyére, a Her Majestic színházba a Haymarket-on. Utána a St.Paul állomáson leszállva a Szent Pál (St.Paul) katedrálist néztük meg. Sajnos a felállványozás miatt sem kívül, sem belül nem volt zavartalan a látvány. Bent a Wellington emlékműig lehetett eljutni, onnan már Ł7 belépőt szedtek. Kisétáltunk, majd az új Milennium hídon átmentünk a Temzén. A híd csak gyalogforgalomra épült, fémszerkezetű, modern. Hátunk mögött a katedrális kupolája, a túlparton a Tate Gallery (modern) épülete látszott. Balra a Globe Színház és kiállítás látható. A Shakespeare kori szalmatetős színházat újraépítették eredeti állapotában. Barátaink bementek a színházi kiállításra Ł8,50-ért. Mi visszaindultunk a hídon, a katedrálisnál elkapott bennünket egy hatalmas zápor. Egy fa alatt átvészeltük a zömét, majd katedrális alatt húzódó “kripta”-bejáraton lementünk , ott működik a shop és egy kávézó. Mire feljöttünk, elállt az eső, sütött a nap.
Következett a Museum of London megtekintése. Egy modern épület, elég nehezen találtuk meg a feljáratot. Megnéztük a múzeumban London történetét a római kortól a tűzvészig, majd a földszinten a Viktória korabeli kereskedéseket bemutató kiállítást, ruhákat, eszközöket.
Vacsora után fél 6-kor indultunk a színházba.
A metróról leszállva az utcán ismét zuhogott az eső, így a St.Martin templom tetőtere alatt várakoztunk, majd 3 7-kor elindultunk a Her Majestic színházba Az Operaház fantomja c. előadására. Ł42-s helyeket kaptunk barátunk bp-i munkatársa jóvoltából. Emlékezetes, szép előadás volt, kiváló művészekkel. A színház kisebb volt, mint általában a pestiek (vagy pl. a szegedi), de telt ház előtt ment huzamosabb idő óta a darab. Néhány fényképet is készítettünk a színház előtt.
A metrón már csak a fő lejárat volt nyitva, a kis lejárókon hiába próbálkoztunk.
12. nap
Először a metróval a St. James park következett, hogy megnézzük a szerdán esedékes őrségváltást. 
Már messziről látszott a park mellett elindulva a kucsmás őrök kivonulása a kaszárnyából, masíroztak a palotához. Később nem túl sokat láttunk, mert bent parádéztak, a palota kerítésén belül, nagy tömeg állt a rácsos kerítésnél, valamint sokan ültek a Victoria szobor és emlékmű mellvédjén Egy-két képet sikerült fotózni, majd 12-kor elindultunk a Hammond’s játékáruház felkutatására a Regenst Street-en végighaladva, majd a Piccadilly Circus-ig, onnan a Sohó-ba sétáltunk, egy-két érdekes látnivalóval. Séta a Carnaby Street fiataloknak átépített üzletsorai között, majd a Shakespeare Pub-ban söröztünk, fotó is készült.
Még elhaladtunk a Liberty áruház – ahol a királynő is vásárol – régies külsejű épülete mellett, majd indultunk a National Galery-be, a Trafalgar térre. A Galériában a West és az East szárnyban nézelődtünk. Az utóbbiban van a híres napraforgós Van Gogh festmény és a Manet festmények. Az előbbiben a régi festők képei láthatók. Öt óra után jöttünk ki, amikor, mint a nap folyamán többször is, éppen esett az eső. Ez azonban nem akadályozott abban, hogy metróval, busszal és gyalog a szállásunkra jussunk.
13. nap
Ez az utolsó teljes nap. A szokásos reggeli után külön-külön indultunk a “búcsú”-nap programjaira, ki-ki mit szeretne szívesen megnézni. Barátaink az általuk még nem látott múzeumokba és a Kensington park-ba indultak. Mi a Whitehall-on a Lovas testőrök laktanyájáig jutottunk, ott a belső udvarra fordulva átmehettünk a St. James parkba. Gyönyörű virágos park, a tó mellett vízimadarakkal, különleges libaformájú, hosszabb nyakú példányokkal. Következett ismét a Parlament, majd a Westminster Abbey.
Ezután metrón a Monument állomásig mentünk. Fel lehetett menni 311 lépcsőn Ł2-ért a kilátóba. Fáradtan, de sikerült feljutni. Körbe lehetett látni és fényképezni Londont felülről. A leérkezőknek bizonyító köszönő oklevelet ad át a kezelő, mi is kaptunk egyet. Néhány, az útikönyvben szereplő templomot néztünk meg ezután:
– St. Magnus vértanú temploma (a Monument mellett)
– St. Margaret templom (baldachinos ülések hátul)
– Szűz Mária temploma a dombon (fekete, faborításos kórus)
– Mindenszentek temploma a Tower-nél (református, eredeti kőfalakkal, a II. vh-ban lebombázták, de újjáépítették)
Ezzel a Tower-hez érkeztünk. Ott is fotók, majd a Tower Bridge következett, azon túl pedig a St. Katharina Docks, a kis hajók dokkja, benyúlva az épületek közé. Itt is fotózás, végigjárva a bejárható részeket. Metróval a Trafalgar térre értünk és még egyszer a National Galery-be, folytatva a korábbi látogatást.
14. nap
Az utazáshoz készülve reggeli után csomagolás következett. Kint esett az eső, így nem bántuk, hogy nem mehettünk a városba. A szokásos úton kimentünk Luton-ba, a repülőtérre..
A repülőtéren – mivel a buszozás kevesebb időt vett igénybe a vártnál – elég sokat kellett várakozni, amíg a csomagokkal beállhattunk a sorba. Itt is végigjátszottuk a pesti hercehurcát. Nem ott engedtek a gépre, ami a jegyre volt írva, itt is átirányítottak egy másik bejáratra. Végül 40 perces késéssel indult a “fapados” járata (21,20). Szerencsénkre addig kiderült az idő, végig holdfényben, a lenti városokat látva repültünk. Éjfél után érkeztünk Ferihegy 2-re. A csomagkiadás kicsit lassú volt. Hajnalodott, mire ágyba kerültünk…
Lejegyezte:
Pintér András, Szeged, 2004. november 30.
A szerző írásai Az Útikalauzban
Pintér András: London, Seven Sisters, Canterbury, Windsor – Angliai utazás – 2008
Pintér András: Csehországi utazás – 2003
Pintér András: Erdély, Székelyföld – Románia – 2007
Pintér András: Korzikai utazás – Franciaország – 2006
Pintér András: Londoni utazás – 2004
Pintér András: Mátra túra – 2007
A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet – szerkeszto
utikalauz.hu