Étvágygerjesztő írás londoni kirándulást tervezőknek
Ezúttal is családi látogatásra utaztunk repülőgéppel Londonba. Szállásunk így megvolt, a városban metróval, autóbusszal utaztunk, illetve egy-két nap a családdal autóval a távolabbi helyekre. Városnéző élményeinket napokra bontva adom közre.
1. nap
Városnézésre helyi közlekedéssel indultunk a Crouch End városrészből. A buszmegálló közelében áll a Clock Tower, az óratorony a városrész egyik kis központjában. Metróval a cél a Trafalgar tér volt. A téren a nevezetes létesítmények már ismerősek: Nelson admirális oszlopon álló szobra, alul oroszlánokkal, szökőkúttal, szemben a National Gallery, a nemzeti galéria. Balra egy talapzaton Katharina Fritsch német szobrász műve, egy kék színű kakas szobor virul jelenleg, ezt időnként váltják más modern szoborra.
Clock Tower – Óratorony
Trafalgar tér_Nelson szobor
Natonal Gallery a szökőkúttal
Élőszobor a Gallery előtt
A fényképezés után bementünk a képtárba, ingyenesen. Kb. 1 óra alatt a nevezetesebb festményeket meg is tudtuk nézni (Rubens, Canaletto, Monet, Van Gogh és sok más klasszikus és modern festő műveit). A festményekben igazán elmerülő látogatók kézben hordozható magyarázóval sétáltak a termeken. Jó pár iskolás csoport is megjelent, egy-egy nevezetes festmény előtt leültek, vázlatot készítettek a magukkal hozott mappákban
A galéria épülete előtt néhány meghökkentő pózban álló élő szoborral is találkoztunk.
Ezután kerestünk egy pub-ot, szolid árkínálattal ebédre. Igyekeztünk tipikus helyi ételeket választani. Én pl. hagyományos angol ízléssel készített hússal töltött pie-t kértem.
Ebéd után átsétáltunk a szintén korábbról ismert Leicester Square-re. Itt áll a nevezetes Odeon mozi. A tér közepén Shakespeare szobor áll a sétányok övezetében.
Tovább menve benéztünk egy szuvenír boltba, megnéztük a karácsonyi kínálatot. Utána a kínai negyedbe érkeztünk, a bejáratnál sárkányos kapu fogadott, az utcák két oldalán kínai éttermek, árudák sora, a negyedben a vörös szín az uralkodó, hagyományos kínai díszítések-kel.
Kínai negyed
Shakespeare szobor
Egy másik áruházba is benéztünk ezután, az ajtónál egy angol kucsmás testőr állt, sokan fényképezkedtek vele. Bent a királynő bekeretezett fényképe fogadott.
Átsétáltunk a nevezetes Piccadilly Circus-ön is, ahol az Erosz szobor áll, a szemközti épületen a régi hatalmas Sanyo reklám kicserélődött más kisebbekre. Tovább sétáltunk a Piccadilly-n és benéztünk a Fortnum & Mason áruházba. Ez egy több, mint 300 éves üzlet, a földszinten található London legfényűzőbb csemegerészlege, amely elsősorban teakülönlegességeiről, borairól és a csemegekosarairól híres. Ott is hatalmas karácsonyi árukínálat fogadott. Nem vásároltunk, de egy kávéra leültünk.
2. nap
Ezen a napon kirándulásra készültünk. 10 órakor indultunk autóval Cambridge felé. A Londonból kivezető út után az M 11-es autópályán már gyorsan haladtunk. Már Cambridge közelében jártunk, amikor egy kis kitérővel egy érdekes helyre kerültünk. Newmarket település mellett áll az Anglesey Abbey and Gardens, egy látogatásra is megnyitott régi módi kastély és az azt körülvevő díszes park. A kastélyt belépődíj ellenében, előre lefoglalt időpontokban vezetővel lehet megtekinteni. A belépésig végigjártuk a parkot. Különböző őszi bokrok, virágágyások mellett haladtunk (pl. boszorkánymogyoró, ciklámen és más bokrok, virágok jobbra-balra, kisebb tisztások kerti szobrokkal).
A kastély parkja
A kastély kívülről
Festmények a kastélyban
Egy működőképes vízimalom is látható a birtokon, itt a helyben őrölt lisztből is lehet vásárolni. Idő hiányában csak a bejárat közelében nézelődtünk. Kb. fél órás séta után értünk az Abbey bejáratához, ahol 3 font belépődíj ellenében léphettünk be, a cipőkre a kikészített lábzsákot kellett húzni. Az ismertetés szerint Lord Fairhaven lord volt az utolsó birtokos, aki nem házasodott meg, hagyatékában egy alapítványnak, a National Trustnak adományozta a birtokot azzal a feltétellel, hogy semmit nem változtatnak meg a ház belsejében, így az most is az 1930-as éveket tükrözi. Az alapítvány gondozza és megnyitotta a látogatók számára. Az idegenvezető szívesen idézte a lord különc szokásait. Az egész élete óramű pontossággal zajlott és befolyásos vendégeinek is követniük kellett a szokásait: a vacsora előtti koktél (mindig grapefruit és gin), pontban 7.50-kor lett felszolgálva, vacsora 8-kor, amit 9-ig el kellett fogyasztani, mivel ekkor kezdődött az esti híradó a rádióban, amit a lord soha nem hagyott ki.
Érdekes élmény volt végig haladni a különböző gazdagon berendezett, díszes termeken, rengeteg festmény, fotó kísérte utunkat. Egy ablakban a jeles vendégek az ablaküvegre karcolták aláírásukat (a királynő, a trónörökös, hercegnők és államférfiak). Az utolsó teremben egy megterített asztal áll, ahol a vendégeit fogadta a lord, a falakon végig lovas festményekkel.
Az 50 perces látogatás után a kastély melletti étkezőben ebédeltünk. Ezután indultunk tovább Cambridge-be, az egyetemi városba. Rövid idő alatt beértünk, a központ előtt egy parkolóházban parkolt a kocsi, onnan gyalog mentünk tovább az Andrews Street-en. Itt már láttunk “College”-eket, a régies egyetemi épületeket. (Az általunk is érintett Emmanuel 1584-ben épült, a Christ 1505-ben, a St. John 1511-ben). Sajnos eleredt az eső, ez megakadályozta a további sétát a városban. Azért még az esőben is fotóztam a szép egyetemi épületeket, majd betértünk egy Marketbe, hátha eláll az égi áldás. Továbbra sem változott az időjárás, kocsival lehetetlen volt a csúcsforgalomban a közelben beállni, így kapucnis kabátokban gyalogosan igyekeztünk vissza a parkolóhoz. Végre be tudtunk ülni a kocsiba, majd másfél órás út után érkeztünk vissza a városba, addigra el is állt az eső.
Cambridge_Emmanuel College
Trinity College
3. nap
10 óra körül kocsival indultunk a városba, különböző programokra. Először az Alexandra Palace magaslaton álló hatalmas épületéhez mentünk fel. Ez egy történelmi jelentőségű épület, 1873-ban épült, érdekesség, hogy innen sugározta első adását a BBC és az 50-es évekig ez maradt a brit TV-program készítés központja.Kitűnő panoráma nyílik innen a városra, látszanak a magas épületek, igaz, ködösen a háttérben. Zavaró volt a szemből érkező napfény.
Az Alexander Palace
Ezután 11 órakor a Highgate Cemetery East, az új (keleti) temető meglátogatása következett. Előbb néhány fénykép a régi, nyugati (H.C.West) temetőről, itt L12 a belépő és meghatározott időpontokban angol nyelvű vezetés van. Mi az új temetőbe indultunk, itt L4 a belépő, egy térképpel indultunk a kiépített utakon. A térképen a híresebb művészek, írók, zenészek, politikusok és egyéb hírességek sírmegjelölései szerepelnek, a fő útvonalak mellett.
Régi síremlékek a temetőben
Leghíresebb a Karl Marx mellszoborral ékesített sírja, a térkép címlapján is ez a szoborkép szerepel. Érdekes még a londoni tűzoltók hosszú névsorral ellátott síremléke is. A bejárathoz közel neves közéleti személyiségek kriptái állnak. Az 1800-as évektől napjainkig temetkeznek itt.
Tovább indulva a Muswell Hill városrészhez érkezve eljutottunk egy O’Neil pub-ba, itt ebédeltünk. Fényképeztem kívül-belül a templomból átalakított galériákkal, lépcsős kiképzéssel ellátott hatalmas helyiséget. Ebédre “Rib Eye Steak”-et kértünk. (bélszín steak hagymakarikával, sült krumplival, gombával) Előre kellett fizetni egy pultnál, az asztalunkra egy számozott táblácskát kaptunk, a felszolgáló ez alapján hozta a tálakat.
A pub belső tere
A templomból átalakított pub
Ebéd után a Highgate Wood nevű parkban sétáltunk, az előző napi esők után elég sáros utakon. A park közepén egy nagy füves pályát alakítottak ki krikett és egyéb labdajátékok számára, sokan játszottak, főleg gyerekekkel. Külön játszótér volt a kisebbek és külön a nagyobbak számára.
4. nap
Ezen a napon múzeumlátogatásra indultunk. Metrózás után gyalogosan a Russel Square-n a British Múzeumhoz értünk. Útközben az egyik utcában hosszú sorban várakoztak a jellegzetes piros emeletes autóbuszok a közlekedési lámpa előtt. Majdnem 2 óráig járhattuk a hatalmas múzeumi épületet. Az egyiptomi, afrikai, asszíriai és görög szobrászati gyűjtemény érdekelt elsősorban, azt sikerült a rendelkezésre álló idő alatt megnézni, fényképezni. A múzeumban külön könyvtári rész is látogatható, továbbá sok európai régiséget mutatnak be az elmúlt évszázadokból. Ez a múzeum is ingyenes, a bejáratnál egy kis útbaigazító térképes útmutatót lehet venni 1 font áron.
Londoni utcakép a buszokkal
British Múzeum Aula
British Múzeum Nerediák
A múzeumlátogatás után ismét metróra szálltunk, a Hyde Park Corner megállóig utaztunk. Onnan gyalogosan indultunk tovább. Közben elsétáltunk a Royal Albert Hall és az Albert Memorial (emlékmű) előtt. A Royal Albert Hall 91 méteres átmérőjű csarnoka 5200 néző befogadására alkalmas. Viktória királynő férjének emlékére épült 1867-1871 között. Az Albert Memorialt is Viktória királynő emeltette férje emlékéül, az emlékmű a hangversenyteremmel szemben áll, az út túloldalán. Az emlékmű 53 m magas, a talapzaton neves művészek domborművei láthatók, az oszlopok a földrészek allegorikus szobrait tartalmazza és Albert herceg 4 és fél méteres szobra áll a középpontban.
Albert Memorial
Royal Albert Hall
Korábbi látogatásunkon több időt töltöttünk, ezúttal csak elhaladtunk mellette. A közelben levő múzeumi negyedből a Science Museumot választottuk. Itt gőzmozdonyok, régi automobilok gazdag tárháza látható, a legkorábbi Stephenson Rocket (Rakéta) nevű mozdonyát is bemutatva. Külön terem szolgál az űrhajózás bemutatására, az amerikaiak mellett Gagarin is szerepel a tablókon. Nagyon érdekesek a technikai régiségeket, a rádiózás, televíziózás hőskorát és az elektromos közszükségleti cikkeket bemutató tárolók anyagai.
Science Múzeum a Rocket gőzmozdony
Ford modell 1916-ból
Műszaki régiségek
5. nap, november 12. kedd
Metróval a Tower Hill megállóig utaztunk. A Temze menti erődítmény vastag falakkal uralja a partot, illetve a hozzá vezető útvonalat, ahol mentünk. Helyenként állványok borítják. Korábbi utunkon belépővel végigjártuk a belső tereket, ezúttal csak kívülről sétáltunk el mellette. A falak 30 m magasságig emelkednek, a legnagyobb falszélesség 3,60 m. Utána a Tower Bridge, a London egyik jelképévé vált gótikus hídra mentünk fel. A középső rész nagy hajók elhaladása esetén felnyitható, de ilyet ritkán lehet látni. A két tornyára belépővel fel lehet menni és a kilátásban gyönyörködni, de a hídról is jól rá lehet látni a Tower középső részére, vagy a Temzén horgonyzó, háborús dicsőséggel rendelkező HMS Belfast hadihajóra, a túlsó parton álló ferde körgyűrűs City Hall-ra, a városházára. A híd közepéig sétáltunk, majd a híd lejáróján lejutva a St. Katharine Docks-hoz, az épületek között elhelyezkedő jachtkikötőhöz kerültünk, elhaladva a delfines szökőkút mellett. A dokk útjain végigmentünk, szemben a Dickens Inn nevű, 18. századi épületben működő pub látszik a sok vízi jármű társaságában. Visszaútban is fényképeztük a Tower Bridge-t, külön a szökőkútnál is megálltunk fényképezésre
A Tower
The Shard és a City Hall
Tower Bridge
St. Katharine Docks
Innen metróval Waterloo állomásra utaztunk, áthaladva a Temze alatt, a déli oldalánál kötöttünk ki. A teret uralta a London Eye (London szeme) a fél óra alatt egy kört forduló óriáskerék. Eredetileg ezen szerettem volna egy kört tenni, de London magasból való megnézésére, fotózására jobb megoldást találtunk, arra délután került sor. Több felvételt készítettem az Eye-ról, hátterében látszik a Big Ben tornya és a Parlament is. Kimentünk a Temze partjára is, onnan már jól látszott a két híres építmény.
London Eye
Ismét metróra szálltunk a London Bridge-ig, onnan sétálva közelítettük meg az előző évben átadott óriás tornyot, a 310 m magas The Shard-ot. 72 emeletén különböző létesítményeket helyeztek el: a 2 – 28. szinten irodák, a 33. szintig étterem, fölötte az 52. szintig hotel, a 65. szintig lakások, a 68-72. szint a látogatók részére kialakított rész. A L26 belépőjeggyel mentem fel fényképezőgéppel felszerelve. Előre telefonon rendeltünk névre szóló belépőt, neten küldték a visszaigazolást, a belépőkártyát a hallban lehetett átvenni Amúgy még rengeteg hely volt, csak az esti időpontokra teltek be teljesen.. 14,30 – 15 óra között kellett a beléptetésre jelentkezni. A belépés után a repülőterekhez hasonló biztonsági vizsgálaton estem át, utána tereltek a liftbe. Ez a lift a 33. emeletig vitt, ott egy másik liftbe szálltam, ez a legfelső, 72. szintig vitt, 244 m. magasra! Ott egy körfolyosó fogadott, ahonnan pompás panoráma tárult a látogatók szeme elé. Szerencsére nem voltunk sokan, így minden oldalról le lehetett nézni a hatalmas üvegborítás mögül.
London a fentről
Londoni látkép fentről
Középen a Szt. Paul katedrális
A Tower Bridge fentről
Előttünk jobbra a Tower és a Tower Bridge, a City Hall ferde épülete, előttünk a túloldalon a “Gherkin”, az “Uborka” és a többi magas épület, a hidak, a Temze kanyargós vonala, távolabb a Docklands magas épületei, balra távol a London Eye már halványult, beolvadt a ködös háttérbe. Fentről sok fényképet készítettem. Lejjebb menve a lépcsőn a 68. szinten képernyős forgatható nézőkékkel lehetett a fontosabb épületeket azonosítani, másfél percig egy-egy készülékkel. Ehhez is könnyen hozzá lehetett jutni, nem volt tolongás. Érdekesség, hogy a nézőkét át lehetett állítani éjszakai képre, úgy a kivilágított épületek, hidak jelentek meg. Kb. háromnegyed óráig voltam fent, nagy élmény volt.
6. nap
A hazautazás napja következett. A repülőgéppel 8,20-kor indultunk lassan, 8,30-kor álltunk a kifutó pályára, ahonnan felgyorsulva a levegőbe emelkedtünk. Lutontól a tengerig felhőtlen volt az ég, jól látszottak lent a települések, utak, folyók. A tenger felett már gyülekeztek felhők, majd a szárazföldre érve egyre sűrűbb felhők felett repültünk, nem is változott Ferihegyig a látvány. A gépről is fényképeztem a kezdetben még a látható településeket, később a különböző felhős alakzatokat.
Légi felvétel indulás után
Gond nélkül 11,50-re értünk Budapestre, onnan vonattal utaztunk Szegedre.
Pintér András
Pintér András írásai az Útikalauzban >>
Az Útikalauz további útibeszámolói és más írásai Nagy-Britanniáról >>