Vörös Attila: Osztrák- és Olasz-Alpok, Bibione - Ausztria-Olaszország - 2005.

Rövid megállás az Osztrák- majd az Olasz-Alpokban, nyaralás, strandolás, siklóernyőzés Bibionéban, velencei kirándulással

2005.szeptember 02. (péntek)
A jól eltervezett hajnali 4 órai indulás helyett 6.30-kor indultunk a régóta várt nyaralásra.
Négyen mentünk. Én, feleségem, lányom és lányom barátnője. Körmenden már a gyógyszertárban
álltunk sorba hányinger elleni gyógyszerért, mert amit vittünk valamelyik csomag alján volt.
A nem túl bíztató kezdet után kellemesen folytatódott az utunk.
Az Ausztriába való belépés után hamar elértük az autópályát. Az osztrák pályák nagyon jók és olcsók. Itt autópálya matricára volt szükség, melyet a határ előtti benzinkútnál vásároltunk. Kétezer forintért 10 napos matricát lehetett venni 2005-ben. Az olasz autópályák ennél lényegesen drágábbak, de nem kifizethetetlenek. Latisana és a tarvisioi olasz-osztrák határig fizettünk 8,5 eurot.
Az olaszoknál be- és kiléptetős kapurendszer van. Belépéskor csak el kell venni a cédulát, és kilépéskor ez alapján kell fizetni. Az összeget elektronikusan is kiírják. Azért írtam le, ha valaki még nem használt ilyet, annak ne legyen furcsa. Én először nem tudtam mit kell csinálni, de azért kitaláltuk.

A pályán gyorsan haladtunk Grazig. Itt elhagytuk a kényelmes és gyors közlekedési lehetőséget, és bevettük magunkat az Alpokba. Alig 20 perces autózás után elértük Salla községet. Ennek a kis osztrák falunak a nevezetessége, hogy ott él egy fafaragó művész, aki különböző farönkökből és odvas fákból szobrokat farag. A szobrok a falu központján található vendéglő melletti domboldalon vannak elhelyezve. Belépő nincs, bárki szabadon megtekintheti. Ötletes, jópofa dolgokat lehet látni. Van ott fából rendőr (igazi fakabát), "nagy"mellű hölgy és egy akkora fafej, hogy a gyerekek mindketten (10 évesek) a szájából integettek, míg mi fotóztuk őket. Közben hamisítatlan osztrák sramli szólt. Vannak asztalok és padok, piknikezésre is kiváló hely. Érdemes megállni és megnézni, ha valaki arra jár.
A tervünk az volt, hogy 1 éjszakát valahol egy kis faluban töltünk Tirol környékén és másnap megyünk tovább. Szerettünk volna látni igazi nagy hegyeket. Én úgy gondoltam - amint később kiderült nem helyesen -, hogy az Alpokban bármerre megyünk, mindenhol csak hegyeket találunk. Nos, ha valaki ezt szeretné annak azt tanácsolom, hogy előre jól megtervezett, lehetőleg turista útvonalon menjen, amit a térképek zölddel jelölnek. Mi nem így tettünk, és a hegyeket csak messziről láttuk. Mivel németül sem és angolul sem beszélünk igazán, így nehezen tudtuk megkérdezni, merre menjünk, hogy ilyet lássunk. Hosszas keresgélés után ráakadtunk a Gerlitzen csúcsra (2500 m), melyre dupla felvonóval mentünk fel. Az első szakasz fülkés felvonó volt, és szinte függőlegesen emelkedett. Aki még nem ült ilyenben, annak először kicsit hátborzongató, ugyanakkor nagyon gyönyörű. Aztán úgy 1500 m-től már enyhébben emelkedő, nyitott sífelvonóval mentünk tovább. Fent felejthetetlen és hideg élményben volt részünk. A tó, melynek partjáról indultunk, csak kis foltnak tűnt a mélyben. Nem bántuk meg, hogy időt és pénzt szántunk rá.
Étkezni az autóban, útközben szoktunk. Este 19 óra körül Tirol határában Lind nevű kis faluban találtunk szállást. Nagyon segítőkészek voltak a helyiek. Amikor szállás után érdeklődtem a helyi presszóban, a tulaj a saját kocsijával körbevitt a faluban, ami félig a hegyoldalba volt beépülve, és a többedik helyen sikerült egy tetőtéri apartmant kibérelnünk. Két szoba, étkező, komplett konyha, fürdő, erkély. Mindezt reggelivel 4 személyre 70 euroért, szerintem megérte. Este nagyot sétáltunk és fagyiztunk.

2005.szeptember 03.(szombat)
Reggel nem keltünk korán, kb. 8 órakor. A reggeli nem volt túl bő, de éppen elég ahhoz, hogy nem maradtunk éhesek. Nagyon kedvesen búcsúztak a háziak tőlünk.
Tirolon keresztül végre elértük az olasz határt, melyet csak egy tábla jelzett. Az észak-olasz Alpokon keresztül haladva csodaszép hegyeket láttunk.(Szebbeket mint Ausztriában.) Kb. 11 óra körül elérkeztünk egy csodaszép Auronzo-Missurina nevű helyre. Ide már turista útvonalat követve jutottunk. Ez egy kb.1000 m magasan lévő zöld vizű tó, partját hatalmas hegyek (2000-2500 m) övezik és csodaszép szállodák vannak körbe. Itt is felvonóztunk. Mikor felértünk a hegytetőre szinte tátva maradt a szánk olyan szép panorámában volt részünk.
Itt már hasznát vettük kicsi olasz nyelvtudásunknak. A gyerekek is nagyon élvezték, bár ők már azt várták nagyon, mikor érünk a tengerhez. Innen egy 70 km-es szakaszon jutottunk el az autópályáig, melyen haladtunk tovább. Ez a rész is megér pár sort. Ez egy alacsonyabb rendű szerpentines szakasz, melyen 200-300 m-nél hosszabb egyenes nemigen volt. Hol fel, hol lefele mentünk.
Ez volt a leghosszabb hullámvasút, amin valaha ültünk. Szinte tengeri betegek lettünk tőle.

Miután elértük az autópályát, már gyorsan haladtunk úticélunk felé. 17-18 óra körül érkeztünk meg Bibionéba. (Pölöske - Bibione 550 km.)
A várost nagyon szimpatikus és hangulatos üdülővárosnak találtuk. A többiek lementek a tengerpartra, én elindultam átvenni a már otthon kifizetett apartmann kulcsait. Az Aganzia Europá-t viszonylag könnyen megtaláltam. Kellemes, csalódás volt, hogy az egyik ügyintéző hölgy tökéletesen beszélt magyarul, de sajnálattal közölte, hogy a mi szállásunkat odaadták másnak, akik elmentek sétálni, így nem tudni mikor tudják a hibát korrigálni. Szóval "nagyon boldog" voltam. Nagyon sajnálták a dolgot és mondták, ilyen még sosem fordult elő, de ez engem nem nagyon vigasztalt. Felajánlottak egy másik szállást, de sajnos az eggyel alacsonyabb kategóriájú lett volna, így nem fogadtam el. Bár szerintem egy ilyen hiba után egy magasabb kategóriásat kellett volna ajánlani, ha már nem ugyanolyat. Szóval 1-1,5 óra várakozás után sikerült korrigálniuk a dolgot, és végre megkaptam a kulcsokat. A család már azt hitte leléptem a térképről.
Elindultunk a szállásunkra. Legalább abban nem csalódtunk. Szépen felújított, két szoba, nagy nappali, étkező, fürdő, két erkély. Minden szépen működött, legalábbis azt gondoltuk. Zuhanyozáskor derült ki, a lefolyóban semmi nem folyt le, de a nappaliban annál több. Bejelenthettem volna és talán másnap kipucolják. Ehelyett azonban inkább 10-15 perc alatt kitisztítottam magam. Több bosszuságunk nem volt.
Este elmentünk kicsit körülnézni és megkóstoltuk az olasz pizzát, de nekünk ez a vékony és majdnem ropogósra sült tészta nem ízlett úgy, mint az otthoni vastagabb tésztás. Elég későn feküdtünk le, de ez a későbbiekben is így volt. Éjfélkor még tele volt a sétálóutca.

2005.szeptember 04.(vasárnap)
Reggel soha nem keltünk korán. Miért tettük volna? Reggeli után irány a strand. Ott kijelölték számunkra a napernyőt és a két nyugágyat, ami az appartmanhoz járt. A víz kellemes és nagyon jó időnk volt. 12-15 óráig szinte alig lehetett a napon tartózkodni, ilyenkor a napernyő védelmében voltunk leginkább, bár a gyerekek ezt nem igazán tolerálták.

Azzal ütötték el az időt, hogy hatalmas lyukakat ástak a homokba. Egyik alkalommal békésen olvasgatok, egyszer csak nyugágyastul beleborultam a mögém és alám ásott gödörbe. Később önként belefeküdve teljesen eltemettek. Sokat lubickoltunk. Este béreltünk egy elektromos, négykerekű biciklit, mellyel felfedeztük a város távolabbi részeit is.

2005.szeptember 05.(hétfő)
Reggeli is strand, végül is ezért jöttünk. A reggelihez valót egy közeli, nem túl nagy élelmiszerüzletben szoktuk vásárolni, jóval olcsóbban, mint a szupermarkettben. A kenyerük nem ízlett igazán, de a többi péksütemény finom volt. Tetszett, hogy a zsemlét, kiflit is súlyra adták, így ha kisebbeket sikerült választani, akkor is arányos volt az ára. (Ezt itthon is bevezethetnék!) A felvágottat pedig, ha szelve kértük nem egy halomba rakták, hanem mintha tálcán lenne, félig átfedéssel egymás mellé. Így 15-20 dkg felvágott is nagyon soknak tűnt és ami még fontosabb, nagyon gusztusos volt. Citromlevet viszont hiába kerestünk, ellenben volt citrom. Sok gyümölcsöt fogyasztottunk, este séta, fagyi. Aranyos volt, amikor a fagyizóba félig olaszul mondtam mit kérek, erre magyarul jött a kérdés: és milyen lesz még?

2005.szeptember 06.(kedd)
Reggeli, rövid bevásárlás. Délben elmentünk ebédelni. A gyerekek lazanyát választottak, mi "spagetti fruti di mare", azaz tenger gyümölcsé-s spagettit. Ők választottak jól. Mire leszedtük róla az ehetetlen rák, kagyló és egyéb tengeri herkentyűket, alig maradt egy kis spagetti. Ráadásul az íze is felejthető volt, az árával ellentétben. Mindegy, egyszer ezt is kipróbáltuk.
Előző nap a strandon összebarátkoztunk egy magyar párral, így őket délután már ismerősként üdvözöltük. Velük is volt 2 gyerek, így már 4-en jól eljátszottak, bár az egyikük még csak olyan 2 éves lehetett.
Palival kicsit szétnéztünk a strandon és megbeszéltük később kipróbáljuk a siklóernyőzést. Arra gondolok, amelyiket motorcsónakkal vontatnak hosszú kötélen. Strandolás után a szokásos csavargás és a késői lefekvés.

2005.szeptember 07.(szerda)
Elmentünk kirándulni Velencébe. Azt tanácsolták hajóval érdemes menni Punto Sabiinie-ből, ezért ezt választottuk. Autóban ez az út Bibionétől kb. 70 km. Jó volt a kirándulás időzítése, mert ez a nap nem volt kimondottan strandidő. Kétszer is esett az eső, de igazából nem tudta elrontani a napunkat. Megvásároltuk a jegyeket. A hajóállomás melett van egy parkoló, ami fizetős. A molóhoz mindig csak egy hajó tud kikötni. Így nem lehet eltéveszteni. A hajó minden óra harminc perckor van Punto Sabienin és egészkor indul Velencéből. A jegy retur volt.
Mi úgy fordítottuk le a jegyárakat, hogy a 6 euros két utca érintésével megy Velencébe, de csak Lidóban kötöttünk ki. Míg a 12 euros a Canal Grande-n megy végig. Megvettük a 12 euros jegyeket és felszáltunk arra hajóra, amire a többiek. Méltatlankodtunk is magunkban. A Szent Márk térnél száltunk ki, ahogy mindenki, pedig a Canal Grande csak itt kezdődik.
Aztán mikor az idén tervezgettünk egy jóval nagyobb utat és a kezünkbe akadt egy Velence térkép, akkor jöttünk rá, hogy vagy nem kellett volna kiszálni a többiekkel együtt - ez valószínűbb - vagy át kellett volna szállni egy másik hajóra, ami végig megy a Canal Grande-n. No mindegy, így is felejthetetlen 30 perces hajóút volt.

Lélegzetelállító, amikor ráfordul a csatornára és a szigetek közül előtűnik Velence.

Sajnos Muránó szigetére nem jutottunk el idő hiányában, pedig azt mondták érdemes lett volna. Világhírű a muránói kristály. A velencei sikátorokban sokat láttunk belőle a kis, de nagyon ízléses és takaros üzletekben. Sok fényképet készítettünk.

Lidó	Velence

A gyerekek olasz szendvicset ettek az egyik kis falatozóban, és apró emléktárgyakat vásároltunk.
Gyönyörű és nagyon finom gyümölcsöket lehet az utcán vásárolni. Ezek többnyire mosottak és hűtöttek, mert kis "szökőkutakban" folyó víz alatt árulják őket. Nagyon guszták és frissítőek.
Velence egyébként elég drága hely a Bibionéban megszokottakhoz képest. Etettünk galambokat a Szent Márk téren. Itt lehet venni kis zacsikban madáreleséget 1 euroért. Ezt nagyon szeretik a galambok, akik százával vannak a téren. Csak ki kell tartani az embernek a kezét és tucatszám szállnak rá a madarak és csipegetik az ember tenyeréből a magokat. Ami számomra meglepetés volt, hogy sehol nem lehetett látni madárürüléket. Bizton minden éjszaka mossák a teret. A Dozse palotába sajnos nem tudtunk bejutni, mert 2 órát is kellett volna sorba állni. Viszonylag kis területeket tudtunk bejárni, mert a gyerekek nem igazán bírták a sok gyaloglást és a meleget."Hazafelé" ismét áthaladtunk egy kis záporon, de mire visszaértünk már jó idő volt.

Evés "otthon" és irány a vidámpark, ami nem túl nagy de nem is kicsi. Nem mindent, de sok mindent kipróbáltunk. Későig ott voltunk és nagyon jól éreztük magunkat. Sok ajándékkal tértünk haza, hisz sok olyan "bódé" volt, ahol ha jól dobtad a labdát vagy jól halásztál, ajándékot lehetett kapni. Mi is sok plüssfigurát nyertünk, főleg a feleségem. Nem is tudtam, hogy ilyen jó dobó. Lényeg, hogy az esténk is jól sikerült.

2005. szeptember 08.(csütörtök)
Reggeli után elmentünk a helyi piacra, mely hetente egyszer van, csütörtöki napon. Érdemes megnézni. Szerintem minden ugyanúgy kapható, mint egy nagy vásárban. Mi bőrkabátokat vásároltunk, de a sétálóutcai butikokban is jó áron lehetett venni. A piac a vidámpark előtti parkolóban van, így könnyű megtalálni. Elég nagy területen fekszik és a vidámpark óriáskereke révén szinte mindenhonnan látszik, hogy hol található.
Délután irány a strand és a siklóernyőzés. A feleségem és a gyerekek is bejöhettek a csónakba. Ez inkább egy kicsi hajó vagy nagy motorcsónaknak felelt meg. A 2 fős személyzettel együtt 10-en voltunk benne. Így is rendesen szelte a vizet. Egy-egy ember kb. 20 percet töltött a levegőben, úgyhogy elég sokáig csónakáztunk, mire minden jelentkező sorra került. A feleségem videózott, a gyerekek meg csak nézelődtek. Nagyon rendesek voltak, hogy a családot is beengedték, így nem kellett a gyerekeket a parton hagyni, a feleségem videózhatott, pedig ők csak plusz súlynak számítottak. Ennek köszönhetően nagyon jó felvételek készültek.
Az élmény felejthetetlen. Mindenkinek ajánlom akit érdekel, mert nagyon jó. Beültetnek egy hevederbe, még kimászni sem lehetne belőle, nemhogy kiesni. Kb. 150- 200 m magasra emel fel. A csónak lent csak picinek látszik és a hangjai is csak távolinak tűnik. Nagyon messze ellátni, nemcsak az egész strandot, hanem még a szomszédos városba Lignano-ba is átláttam. Láttam a strandtól jó messze a parton egy klasszikus fehér világítótornyot. Gondoltam elmegyünk oda, de sajnos ez később elmaradt. Mindenkivel, aki ezt a szórakozást kipróbálja náluk, megcsinálják, hogy közben egyszer leállítják a hajót és hagyják, hogy a lába éppen vizet érjen. Ekkor újra elkezdik vontatni és az ernyő újra felemeli. Nálam ez olyan jól sikerült, hogy pár másodpercig szántottam a vizet, mert már derékig elmerültem, mire elindultak. De ez a fürdő éppen jólesett. Ha még egyszer lesz rá alkalmam biztosan újra ki fogom próbálni, és ajánlom mindenkinek. Kb. 7500,-Ft-ba került fejenként.
Este a sétálóutcán láttunk egy koktélkeverő versenyt. Jó volt nézni és hallgatni a dallamos olasz beszédet. Sok fotót készítettünk.

2005.szeptember 09.(péntek)
Pénteken nagy strandolást rendeztünk, mivel másnap indultunk haza. Volt a parttól úgy 300 m-re egy homokpad, melyen apálykor térdig érő víz volt. Oda bementünk a matraccal és onnan nagyon jók voltak a hullámok és jól meg lehetett lovagolni őket. Szóval jól szórakoztunk. Este minden ebben a turnusban ott nyaraló hivatalos volt egy éppen akkor megrendezett borfesztiválra,
Itt ingyen borkóstolót kaptunk. Finom a boruk, de mivel egyikünk sem nagy ivó, épp csak megkóstoltuk. Színvonalas, jó színpadi műsor, zenék voltak. 23 óra körül pedig tűzijáték a víz felett. Ez nagyon szép volt. A gyerekek még a rendőrségi motorra is felülhettek egy fotó erejéig.

2005.szeptember 10.(szombat)
Késői lefekvést követően utolsó nap is későn keltünk. Sajnos ez a nap is eljött. Ma megyünk haza.
Mivel aznap nem igazán volt strandidő, így a tervezett lubickolás elmaradt. Nem baj, úgyis kellett
az idő a csomagolásra. Szemerkélt az eső, és nagyon fújt a szél. Lementünk a partra és megnéztük azokat a "bátrakat", akik a tilos jelzés ellenére a nagy hullámokban lubickoltak
Utolsó ott töltött ebédünk után átadtuk a kulcsokat, és 16 órakor elindultunk. Arra már sütött a nap. Sajnáltuk otthagyni a tengert. A hegyek közé érve elértük a rossz időt is. Csak úgy szakadt az eső. Az olasz-osztrák határnál megálltunk tankolni, és ettünk néhány szendvicset. Innen már egyhuzamban jöttünk. Kb. 23 óra körül értünk haza. Sajnos az alagutas- völgyhidas Klagenfurt fele haladó autópályából a sötét miatt sokat nem láttunk, de legalább gyorsan tudtunk haladni.

Bibionét szívesen ajánlom bárkinek, aki szeretne egy kis időt eltölteni egy turista-szerető olasz kisvárosban, melynek nagyon hosszú és jó homokos strandja van. Az emberek kedvesek, szimpatikus a mentalistásuk. Tartós élelmiszert érdemes magunkkal vinni, egyéb áraik megfizethetők. Nyelvismeret hiányában a helyiek segítőkészek voltak. Remélem máskor is eljutunk Olaszországba. Jó utat mindenkinek.

Vörös Attila