Vörös Attila: Olaszországi körutazás - Róma, Nápoly, Sibari, Pompei, Mirabilandia, Mini Italai - 2006.

Nagyon hasznos információk több népszerű  úticélról egy kéthetes kirándulás élményei alapján azoknak, akik hosszabb olaszországi útra készülnek - jó fotókkal

2006. augusztus 23.
Végre elérkezett ez a nap is. A múlt évben is Olaszországban voltunk és alig vártuk, hogy az idei évben is elindulhassunk. Bár az idén kicsit nagyobb fába vágtuk a fejszénket, végső állomás Szicília.
Reggel 2.00-kor akartunk indulni, de jó szokásunkhoz híven 3.30 lett belőle.  Lényeg, hogy elindultunk. Négyen mentünk, feleségem, lányom és barátnője (a gyerekek 11 évesek) és jómagam.
Első napra terveztük a leghosszabb utat, Rómáig eljutni. Kb.1200 km Pölöskéről (Zalaegerszegtől 20 km). Szlovénia fele indultunk, mondván ott még tankolunk egy kis olcsó benzint. Így is lett, és Maribornál felmentünk Graz felé. Tavaly az Udine-Klagenfurt-Graz pályán jöttünk haza, de már sötétben, és szerettük volna látni nappal is, ezért ez a kis kitérő. Szóval ezen a vonalon lefele, aztán Velence mellett elhaladva, Bologna, Firenze és Róma felé.
Graznál felmentünk az autópályára és csak a római körgyűrűt elhagyva tértünk le róla. Ausztriában pályamatricát vettünk (ez volt a legolcsóbb) Olaszországban a már jól megszokott ki-beléptető kapuk fogadtak bennünket.
Barátaim mondták előre, nem lesz kevés ez az 1200 km, de igazából csak a nap végén láttam be, mennyire igazuk volt. Én eddig ilyen hosszan egyhuzamban még nem vezettem. Jó pár pihenőt beiktattunk, ami ránk is fért. Sajnos a Pisai torony megnézése kimaradt, mert délután már láttuk, hogy sietnünk kell, ha szállásunkat meg akarjuk kapni. Gondoltuk annyi baj legyen, legalább lesz mit megnézni jövőre is. Az olasz pályán Rómáig kb.30 eurót fizettünk, amely kevesebb volt, mint amire számítottunk. Végül este 21.30 körül érkeztünk Rómába. Szállásunk – melyet itthon hosszas keresgélés, és többszöri próbálkozás után foglaltunk – a via Aurélián volt, a Róma Campingben. Ez kb.10 percre van a Vatikántól autóval. Úgynevezett mobilehome-t foglaltunk 4 személyre. Ez egy „faház”, de az extrább fajtából. Volt egy nagy fedett terasz, asztallal és padokkal. Viszonylag nagy nappali, amelyben volt étkező asztal, ülősarokkal és főzősarok, a legmodernebb felszereléssel. Piazzo gyújtós 4 lángos gáz, nagy fagyasztós hűtő és még mini hifi is. Két irányba nyílott két szoba. Egyik franciaágyas, másik emeletes ággyal plusz egyszemélyes fekhely, és mindkét szobához külön WC és fürdőszoba tartozott. A fürdők is legextrábban berendezve. A franciaágyas szobában, a szekrényben széf volt. Az egész épület hőtükrös üveggel ellátva és légkondizva. A camping területe a legteljesebb mértékig rendezett, tiszta. Volt ott saját étterem, bolt, még medence és napozó is. Külön voltak a sátras helyek és külön utcákat képeztek a különböző férőhelyes mobilhomok. Központi helyen gépi mosási lehetőség is van. Mindez lépcsős elhelyezkedésű, parkosított és térkövezett volt. Ráadásul a  római árakhoz viszonyítva olcsó is. Három éjszakára fizettünk 83 ezer forintot. Ezt mindenkinek bátran ajánlom, nem fog benne csalódni. Egyébként a mobilhome megtekinthetők a gyártó honlapján a www.buonevacanze.it oldalon. Azoknak is bátran ajánlom ezt a szállást, akik tömegközlekedéssel akarnak a városba menni, mert innen könnyen elérhető az is.
Mi autóval közlekedtünk a városban. Eltéveszteni nem lehet, gyakorlatilag egyenesen kell csak menni és a Szent Péter térhez érünk. Nagyon sokat riogattak, hogy Rómába nem szabad autóval bemenni, mert olyan vadul vezetnek. Igaz, valóban elég furcsa volt először. Ők a kanyarodó sávból is egyenesen mennek és fordítva, ha arra van dolguk. A járdán is előznek jobbról, ha az ember tötyörög és az volt az érzésem, hogy  dudával a kezükben születtek. Viszont, ha ezeket megszokja az ember és átveszi a stílusukat, semmi gond nincs, és szépen lehet közlekedni. Ők ott állnak meg, és arra mennek, amerre dolguk van, és nem ott, és arra amerre lehet. Ennyi a római közlekedés titka. Egyszer olvastam valahol, hogy a falon is közlekednének, ha tehetnék, ez csak azért nem igaz, mert ez fizikai képtelenség.

Augusztus 24.:
Első nap úgy 100 m-re parkoltunk a Szent Péter tértől, és onnan indultunk. Hosszas sorban állás után bejutottunk a bazilika pénztárához, és vettünk jegyet a kupolába. Itt szigorúan veszik a hosszú és zárt öltözéket – különösen nőknél – e nélkül esély sincs a bejutásra. Kellemes meglepetés volt, hogy az EU-s országokból jövő gyerekeknek nem kell jegyet venni, csak az útlevéllel igazolni a származást. Külön lehet venni lépcső vagy liftes jegyet a kupolába. Mi az előbbit választottuk, de szívélyesen betereltek bennünket a liftbe – anélkül, hogy nézték volna a jegyünket – és pár pillanat múlva már a tetőn voltunk. Innen a bazilika belsejét lehet megtekinteni, és további 450 lépcső megmászásával lehet feljutni a kupola tetejére, ahonnan lélegezet elállító látvány nyílik Rómára. Számunkra felejthetetlen élményt nyújtott.
Ötletes, hogy a bazilika tetején – ameddig lifttel fel lehet menni – van egy ivókút.  Ez nagyon jó, mert mire valaki megjárja a kupolát rá is fér egy pohár hideg víz, ezért célszerű egy félliteres műanyag palackot magunkkal vinni. Ezt követően megnéztük belülről is a bazilikát. Lenyűgöző látvány volt.

Délután visszamentünk a campingbe ebédelni és egy órát sziesztáztunk. Visszamenve a városba, először a Piázza Navónára mentünk, ez nagyon hangulatos tér. Körben presszók vannak, szól a zene és rengeteg az ember. Itt található három gyönyörű szökőkút.

Innen átsétáltunk a Panteonhoz, majd a Trevi-kúthoz. Nagyon hangulatos este Róma. Rengeteg ember van és ez a könnyed, mediterrán esti hangulat nagyon ragadós tud lenni. A Trevi-kútba természetesen mi is dobtunk pénzérmét. Itt ettünk pizzaszeletet egy kis talponállóban. Ezek előnye, hogy jóval olcsóbb mintha beülnénk egy pizzériába és szerintünk finomabb is. Vastagabb és puhább a tésztája (tepsiben készítik).
Innen autóval indultunk tovább az Emánuelle emlékműhöz, de útközben belebotlottunk a Spanyol lépcsőbe, így természetesen itt is megálltunk. Itt körülbelül 23 óra körül voltunk, de rengeteg ember volt. Végül eljutottunk az Emánuelle emlékműhöz és a Colosseumhoz. Nagyon szép mindkettő esti kivilágításban. A Colosseum minden szintje más színnel van kivilágítva. Egyszer látni kell ezt is. Azt mondják minél többet és többször látod Rómát, annál inkább rájössz mennyire nem ismered. Azt hiszem így van. A nappali és az esti látvány között is hatalmas különbség van.

Éjfél körül értünk vissza a szállásunkra. Ott tudtuk meg hogy 23 óra után csak gyalog mehetünk fel, mert a camping nyugalma érdekében 23-06-ig zárva van a sorompó. Az autót viszont a campingen belül őrzött és zárt parkolóban lehetett hagyni, úgyhogy aggodalomra semmi ok, de ha az ember ott lakik jó tudni ezt.

Augusztus 25.:
Délelőtt volt egy kis zápor – ezért később indultunk – így estig maradtunk a városban.
Megnéztük a  Colosseumot. Ide sem kell a gyerekeknek belépőt fizetni és a felnőtt belépő jó a Palatinus-dombra is. Detektoros beléptető kapuk vannak, hasonlóan a Vatikánéhoz, ahol minden veszélyes fémtárgyat ott kell hagyni. Határozottan segítőkészek, de nem tolakodóak. A Colosseum hatalmas élmény volt számunkra. Végül is ez Róma legjellemzőbb műemléke és nagyon sok képet (panorámaképet is) láttunk már róla, de ezek meg sem közelítették azt az élményt, melyet átél az ember, ha ennek a több ezer éves építménynek a monumentális falai közé lép. Miután a földszinten körbementünk, lifttel lehetett felmenni az emeletre és ott is körbe lehetett menni. Láttunk maketteket arról, hogy hogyan emelték fel a különböző furmányos szerkezetekkel a gladiátorokat és vadállatokat a porondra, az alatta lévő pincerészből, ahol a rabszolgákat és az állatokat tartották.

A Palatinus-dombon meg lehet nézni a római uralkodók nyári szállásainak maradványait. Élvezetes volt, de sokkal megfogóbb szerintem a Forum Romanum, melyre nem kell belépőt venni. A monumentális épületek maradványaival és oszlopcsoportjaival nagyon mély hatást tett ránk. Sajnos itt már sietnünk kellett mert már zártak be és így csak egyszer tudtuk bejárni. A Forum Romanum másik oldalán jöttünk ki a Capitolium tér felől, így azt is meg tudtuk nézni. Itt található Romolus és Rémus szobra, amint az anyafarkas szoptatja őket. A monda szerint ők voltak Róma alapítói. Ez csak másolat, az eredetit múzeumban őrzik. Ennek háttal a Vicctor Emanuelle emlékmű van. Sajnos este lévén ide sem tudtunk felmenni, de így előle is csodálatos és hatalmas. Ezt nevezik a helyiek Róma írógépének.

Látható hogy gyalogosan minden könnyen bejárható. A látnivalók közel találhatók egymáshoz. Két-három csoportra osztva minden nagyobb távolság megtétele nélkül megtekinthető.

Augusztus 26.:
A szállásunkat 8-9 óra körül hagytuk el és indultunk déli irányban tovább. Terveink szerint Nápolyban nem időzünk sokat, de az Amalfi-partot és Pompeit megnézzük Sibari felé menet. Ez annyiban módosult, hogy Nápolyban valóban megnéztük a Castello del Ovo-t (ez a kikötőben található tojás alakú vár) meg a kikötőt, de a többi programunkat áttettük a hazafele útara. Sietnünk kellett, hogy Sibariban – ez Calabria tartományban található - elfoglalhassunk szállásunkat még időben.
Útközben nagyon sok szép tájat láttunk. Az autópálya vagy alagútban, vagy viadukton halad, mert végig a hegyek között autóztunk. Calabria tényleg nagyon szép. Sietve haladtunk, így is este 22 óra körül értünk Marina di Sibariba.
Itt ért bennünket csak az igazi meglepetés! A Terra 2006-os német katalógusából foglaltuk a szállásunkat, egy két légterű apartmant. A helyszínen derült ki, nincs is két légterű apartmanjuk. E helyett kaptunk egy általam „garázsnak” nevezett lyukat. Ez állt egy helyiségből, melyben közvetlenül az udvarról lehetett bejutni. Ablaka nem volt, nem is lehetett hova, mert több ilyen garázs volt itt összezsúfolva.  Igazi tömegszállás. A falak felpúposodva, tiszta penész. A padló szemetes. A falból vezetékek álltak ki csupaszon. Az ágy leszakadva. A WC ülőke lógott és még darázsfészket is találtunk a fürdőszobában. A légkondi zörgésen kívül mást nem teljesített. Szóval rendesen el voltunk keseredve. Ez a Sibari Residence Club. A recepción azt kérték tőlünk egy éjszakát töltsünk el és másnap mindent elrendeznek. A hosszú úttól elfáradva beleegyeztünk.

Augusztus 27.:
Másnap reggel nyolckor azt mondták majd délben, mert itt reggel még senki nem dolgozik. Visszamentünk délben és akkor is csak vonakodva foglalkoztak velünk. Szerencsére egy ott dolgozó magyar pincérnő segített a nyelvi nehézségek leküzdésében, nélküle a szerény olasz nyelvtudásunkkal nehezen boldogultunk volna. Közben telefonáltunk Magyarországra az utazási irodába. Ígéretet kaptunk, hogy van Terra képviselet Sibariban és intézkednek. Időközben kiderült, hogy nincs ilyen képviselő, és nem intézkedtek semmit. Hosszú egyezkedés és sok elkeseredett vita után felajánlottak az emeleti részben két ugyanilyen egy légterű szállást.  
Ezt vonakodva bár, de jobb lehetőség nem lévén elfogadtuk. Ez annyival mindenképp jobb volt, hogy nem az udvarról nyílt és volt erkélye is és ablaka is. Viszont ugyanolyan piszkos volt, az ágyat a nálunk lévő gumimatracokkal és hálózsákokkal tömködtük ki, mert a közepe le volt szakadva és nem lehetett rajta feküdni. A gáztűzhelynél nem volt elzáró gomb és gusztustalanul koszos volt. Egy teljes napon keresztül takarítottunk, mégis több napunkban került, hogy kitapsztaljuk, hogy hol nem lepik el a hangyák a kajánkat. Szóval nem kevés idegeskedést és munkát okozott nekünk a Terra.
Ami felettébb érdekes volt, hogy hat magyar család maradt hoppon szállás ügyben. A legkülönbözőbb szállásokat foglalták (apartmann, villa, stb.) mind a Terra 2006-os katalógusából és mindenkinek a részvételi jegyén ugyan az a cím szerepelt, ennek az egy légterű tömegszállásnak a címe.
Szóval miután elhelyezkedtünk, hozzáfogtunk a környék feltérképezéséhez. A tengerpart sajnos nagyon szemetes volt, de a víz igazi gyönyörű kék és áttetsző. A katalógusban ígért csodaszép fenyőliget, egy szemetes és kopasz park volt. Előfordult, hogy egész pici hullámok voltak amikor a tenger felé fújt a szél máskor mikor ellentétes volt a szélirány akár 1,5-2 m magas hullámok is előfordultak. A homok nagyon apró kavicsból állt, ez kellemetlen volt mikor egy-egy hullám elsöpörte az embert, de ennek köszönhetően volt áttetsző a víz.

A környéken sok kis suvenir bolt találtható – annak ellenére, hogy egész Marina di Sibari csak egy nagy falu –  de nem a Bibionéban tavaly megszokott hatalmas üzletsorok, ez némi csalódást okozott, de megszoktuk.
Érdekes Sibariban mindenki úgy gondolta, hogy remek ének hangja van, mert minden éjszaka szinte mindenhol karaokéztak. Először szörnyű volt, de ehhez is hozzá lehet szokni.
A tenger úgy 6-800 m-re volt a szállásunktól, de szerencsére volt a szállásunknál egy felnőtt- és egy gyermek medence is. Ez nagyon kellemes volt. A gyerekeket délelőtt is le lehetett engedni fürdeni, mert mindig volt úszómesteri felügyelet. Itt voltak napágyak is, így kényelmesen tudtunk itt is napozni nem csak a tenger parton. A katalógusban úgy szerepelt, hogy a medence használat ingyenes, valójában ezért fizetni kellett volna, mi az ingyenességet kártérítésként kaptuk meg.

Egyik este elmentünk autóval a környékre, de semmi érdekeset nem találtunk.
Itt töltöttünk el nyolc napot. Napoztunk, fürödtünk, pihentünk. Már amennyire a leszakadt ágyban, két diszkó közepette lehetett. Igaz egy idő után mindent meg lehet szokni. A végén már kezdtük sajnálni, hogy tovább állunk. Ezt az elején nem gondoltuk volna.
A Club dolgozói nagyon aranyosak és segítőkészek voltak a problémánk megoldásában. Ők mindent meg tettek, hogy elégedettek legyünk és jól érezzük magunkat. Arról  - mint mondták – ők nem tehettek, hogy a Terra valótlan dolgokat állított a katalógusában róluk.

Szeptember 03.:
Hazafele indulva az volt a jó, hogy nem kellett rohannunk, hogy időben elfoglalhassuk a szállásunkat, mert már nem volt előre foglalt szállás. Először úgy terveztük, hogy átmegyünk Szicíliába, de letettünk róla. Beszéltünk egy házaspárral, akik jártak ott, és állításuk szerint azért, hogy felmehessünk az Etnára (kb. kétharmadára lehet felmenni vezetővel, feljebb csak hegymászó szerelésben) négyünknek kb. 70 ezer forint lett volna. Ehhez jön még a komp és az 1200 km (oda-vissza) útiköltsége. Mivel elsősorban emiatt mentünk volna Szicíliába, messzebb nem akartunk menni, így lemondtunk róla.
Elindultunk északra. Többnyire autópályán közlekedtünk A nagyobb távolságokat csak így lehet hatékonyan megtenni. Salernónál hagytuk el az autópályát. Az Amalfi partszakaszt szándékoztunk bejárni. Számunkra felejthetetlen élményt nyújtott, ajánlom mindenkinek aki arra jár. Csodálatos sziklafalon futó szerpentin. Az egész oldal tele elszórtan elhelyezkedő villákkal, hotelokkal és apartmanokkal. A tengerre csodálatos kilátás, hol a partján, hol pedig magasan fölötte fut az út. Igazi azúrkék víz látható mindenütt. Rengeteg hajó, jacht szeli a vizet, hófehér habot húzva maga után. A távolban pedig a tenger kékje és az ég kékje összeolvad szinte megkülönböztethetetlenül. Igazi képeslapra illő csodaszép panoráma kb. 2-300 km-en keresztül.

Itt elég lassan lehet haladni, de van is bőven látnivaló. Mi Amalfi után keresztbe átszeltük a Sorentoi félszigetet és Pompei fele vettük az irányt. Ide úgy este 8-9 körül érkeztünk. Volt bőven kemping így volt miből válogatnunk. Mi a Zeus kempinget választottuk. Ez közvetlenül a romváros egyik bejárata mellett van. Nagyon kulturált és megfelelőek az áraik. Egy szobát vettünk ki, melyben volt egy franciaágy és egy emeletes ágy, továbbá tartozott hozzá egy fürdő. Közvetlenül a szoba előtt lehetett parkolni. Ez került négy fő/éj 60 Euró. Ez ott olcsónak számít. Este egy kicsit még sétáltunk. Itt is mindenki nagyon segítőkész volt. Azt mondták, hogy Rómától délre nagyon lopnak és becsapják az embert, mi semmi jelét nem tapasztaltuk ennek. A hűtőtáskába való jégakkuk fagyasztását is ingyen lehetővé tették, pedig előtte mindenhol azt olvastuk, hogy ezt csak pénzért lehet. Negatívumnak annyit írhatunk, hogy a vasút közvetlenül a szállás háta mögött megy és elég nagy zajjal jár. Továbbá a szállást alkalmilag is kiadják, (néhány órára is) így éjszaka elég nagy volt az forgalom a szomszéd szobákban.

Szeptember 04.:
Reggel nyolckor nyitott a pénztár a romoknál. Igyekeztünk, mert még szerettünk volna aznap Riminibe felérni. A gyerekeknek nem kellett belépőt vásárolnunk – hasonlóan Rómához – csak magunknak 7 euró/fő. Én azt hittem csak egy kis rom, azt nem gondoltam, hogy egy szinte érintetlen 20 ezer fős város kétezer évvel korábbról. Ha az ember beáll egy kereszteződésbe, mind a négy irányba elnézve nem látja az utca végét, és számtalan keresztutca található. Megszámlálhatatlan épület, soknak csak a teteje hiányzik, de a falakon még festmények is rajta vannak. Kertek, szökőkutak, csobogók, medencék. Hatalmas fűthető vizű fürdők, sportpályák. Több ezer férőhelyes fedhető nagy- és kis színház. Körutak és sugárutak. Hatalmas templomok. A mai kocsma elődei, az utcai italmérők. Lenyűgöző egy kétezer éves érintetlen városban sétálni és érezni az akkori légkört és világot.

Tizenkettőig sétáltunk, de jó ha a városnak egyharmadát meg tudtuk nézni. Tizennégy óra körül elindultunk. Róma magasságáig a nyugati parton haladtunk utána keresztbe átszeltük az országot és Anconánál értük el a keleti partot. Innen még további 200 kilométer és este hét körül Riminibe érkeztünk. Kb. másfél órás keresgélés után találtunk egy kempinget, ahol 60 euróért vettünk ki egy faházat. Franciaágy + emeletes ágy, fürdő, terasz főzősarokkal.
Szeptember 05.:

Másnap reggel elindultunk hogy megnézzük a Riminitől 70 km-re lévő Mirabilandia vidámparkot. Ezen a www.utikalauz.hu oldalon található Olaszországon belül Tornallyay Zoltán írása, Vidámparki kirándulások – Ravenna 2002-2003 címmel. Itt olvastunk először a parkról és így kaptunk kedvet hogy megnézzük. A park saját oldala a www.mirabilandia.it Lehet venni egy és kétnapos belépőt. Mi csak egynaposat vettünk. Négyünknek 25 ezer forint volt a belépő, de bent már nem kellett semmiért sem fizetni. Viszont szinte minden játéknál 20-30 percet kellett sorban állni. Az egyszerűbb, kisgyermekeknek való játékoknál kevesebbet. Sok mindent kipróbáltunk, de mindent idő hiányában nem tudtunk.
Az egész egy hatalmas parkban van. A belépővel kaptunk egy térképet, és a táblák sokasága segít a parkban eligazodni. A vidámparkot végig járja a Mirabilandia Expressz . Ez egy nyerges vasút, ami úgy két-három méter magasan nagyon lassan megy és több helyen megáll egy kis időre. Célszerű ezzel kezdeni, mert erről többé-kevésbé felmérhetők a park adta lehetőségek.
Nagyon sok érdekes játék van. Ilyen a Katan nevű hullámvasút is, ami inkább csak felnőtteknek ajánlott. Ez Európa legnagyobb függesztett hullámvasútja. Félelmetes! Nem kocsiban kell ülni, hanem egy székben, amiben tökéletesen be van zárva az ember. A cipőket és egyéb mozgatható eszközöket le kell rakni. Kb. 25 emelet magasságból indul. Mindenféle bukfenc és csavar után zuhanóban bemegy a föld alá is egy alagútba ahol vizet permeteznek az emberre, és irány az  újabb magasságok. Észbontó sebességgel száguld és kb. 3-4 km-es területet jár be. Nem kívánkoztam még egyszer fel rá.
Csoda szép az óriás kerék, ami még az előbb említett Katannál is sokkal magasabb. Nagyon szép a kilátás róla. Ezt vettük észre már messziről, amikor kerestük a parkot. Található itt kaszkadőr bemutató is, ahol még autót is kigyújtanak és autós üldözést mutatnak be. Érdekes.

Lehetne mesélni még a kilövő toronyról ami kb. 10-15 emelet magasságig lő fel nem egészen 2 másodperc alatt, de mindezeket ki kell próbálni. Itt el is töltöttük az egész napot.

Szeptember 06.:
Következő nap már csak a Mini Italai maradat. (Italai Miniature)
Ez közvetlenül Rimini mellett található. Ide kellett a gyerekeknek is belépőt venni. Összesen úgy 15 ezer forintot fizettünk. Érdemes megnézni. Gyakorlatilag minden el van készítve kicsiben, ami Olaszországban látnivaló van. A méretarányt nem tudom pontosan, de a Pisai torony úgy 2,5 m magas. A Colosseum kb. 1,5 m magas és 2,5 m átmérőjű. Ezen kívül vannak várak, templomok, a Vatikán kompletten és még rengeteg minden. Velence és a St.Márk tér, a Dózse palota 1/5 – ös méretarányban felépítve tökéletesen.
A Canal Grandén rendes csónakkal lehet végig csónakázni, fantasztikus élmény.
Tartozik a parkhoz játszótér és vár is, ahol a gyerekek ( és a felnőttek is ) valódi vízi ágyúkkal lövöldözhetik egymást. Hatalmas őslénypark, ahol nagyon jó fotókat lehet a dínó bábukkal készíteni. Egy mini vidámpark, büfé, étterem, szuvenír boltok. Azonkívül a park fölött, körbe megy egy nyerges vasút, amiről nagyon jó fotókat lehet a parkról készíteni.

Egyébként az egész egy hatalmas terepasztal, ahol a sok vonat és hajó (rádióvezérelt) jön-megy. Szólnak a hangosbemondók az állomásokon. A kikötőben kikötnek a hajók, és kipakolják őket. Sőt még egy repülőgép modellt is láttunk felszállni. Az Etna mása is élethű, időközönként nagy füstfelhőket ereget magából.
Kb. 14 óráig voltunk. Több időt is el tudtunk volna itt tölteni, de hosszú út állt még előttünk. Elindultunk, még aznap haza akartunk érni.
Továbbra is autópályán mentünk a gyorsabb haladás érdekében. Velencénél gondolkodtunk, hogy bemenjünk-e, de elvetettük, mert nagyon sok időt elvesztettünk volna. Inkább Bibionéba mentünk be egy kicsit nosztalgiázni. (Tavaly ott nyaraltunk.) Vacsoráztunk, ettünk pizzát és sétáltunk kicsit.
Pont aznap volt a borfesztivál, amire tavaly volt belépőnk, az idén sajnos nem. Nem akartunk túl sokat időzni. Felmerült, hogy ott töltjük az éjszakát, és reggel indulunk tovább, de úgy gondoltuk nem költünk a szállásra, inkább majd útközben megállunk pihenni kicsit, ha kell. A gyerekek tudtak aludni a hátsó ülésen.
Szlovénia fele mentünk, mert gondoltam hazafele még tankolok az „olcsóbb” szlovén benzinből.
Jók a szlovén autópályák. Ugyanolyan be- és kiléptető kapuk vannak, mint az olaszoknál. Az áraik is hasonlóak az olaszokéhoz. Tapasztalatom szerint az osztrák pályák a legolcsóbbak, aztán az olasz és a szlovén kb. azonos áron van.
Gyorsan tudtunk haladni, nagyon kevés autó volt a pályán éjszaka. Nem kellett megállnunk pihenni  sem. Kb. éjjel 3 óra körül értünk haza, de ebben benne volt egy kis bevásárlás is, hiszen semmi friss pékárú nem volt otthon.
Nagyon jól éreztük magunkat, csak nagyon gyorsan elment ez a 15 nap. Nagyon jó hogy annyi mindent meg tudtunk nézni, de igazából szinte mindenhova érdemes lenne visszamenni, hisz sehol sem tudtunk sok időt eltölteni. Talán legközelebb részletekben mindent jobban meg tudunk nézni.
Nem tudom jövőre hova tudunk eljutni, de Rómába nagyon szeretnénk újra elmenni. Továbbá észak-olaszországot is jó volna bejárni. Majd meglátjuk. Úgy gondoltuk ekkora út alatt vagy végképp megszeretjük azt a csodálatos országot, vagy ellenkezőleg (megutáljuk), de állíthatom hogy jobban megszerettük, pedig eddig is ez volt a mániánk!
Sokat mentünk (3800km), de bármikor újra elindulnánk. Reméljük, ha legközelebb sikerül elmennünk nyaralni, az is ilyen jól fog sikerülni!
Vörös Attila

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)
E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Tiéd az oldal, magadnak építed!

Ugrás a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >> Útitárskereső - ha üres helyed van >>
© BTSz Bt 1997-2007.