Mi jut eszébe az embernek, ha az Erdély szót hallja? A vadregényes hegyek és erdők, olyan városok, mint Torda, Kolozsvár, vagy Marosvásárhely, a szinte színmagyar kis falvak és a barátságos, vendégszerető emberek. Mivel az utunk egy többnapos ünnep első napjára esett, nem a kézenfekvő határátkelőnek számító Biharkeresztesnél, hanem attól délre, Méhkeréknél léptük át a magyar-román határt, ahol gyakorlatilag nem volt várakozás. Az iGO Europa 2006 legutolsó hivatalos frissítése szerinti Románia térképet használtam, ami még a közepes méretű lakott településeken belül is jó (utca-házszámszintű) útbaigazítást adott. Ezzel együtt nem árt valami papíralapú térképet is magunkkal vinni, és onnan ellenőrizni a program által javasolt útvonalat, nehogy az iGO egy földútra vezessen minket. Szalontán az Arany János utcában megnéztük azt a helyet, ahol a névadó szülőháza állt. A városból jó minőségű úton mentünk tovább Nagyvárad (Oradea) felé, majd azt elhagyva a DN1 úton Kolozsvár (Cluj-Napoca) felé fordultunk. Az út a Sebes-Körös festői völgyében vezet. Első megállóhelyünk egy jókora kapaszkodó után a csaknem 600 méter magasságban levő Királyhágó (Pasul Craiului) volt. Ezt az út menti vendéglátó helyek és a rengeteg ott parkoló autó miatt nem lehet elvéteni.
Ha egyébként nem tervezünk itt megállást, a szép kilátás miatt érdemes egy kis pihenőt tartani. A továbbiakban Kolozsvárt, és Tordát (Turda) érintettük, majd Marosvásárhely (Târgu Mureş) előtt Segesvár (Sighişoara) felé fordultunk. Néhány kilométerrel később, a 13A jelű útra tértünk, amin egészen Korondig (Corund) mehettünk. A további kirándulásainkat innen, az egyik panzióból indítottuk. Az udvara csupa virág, mellettük sziklakert, ahogy kell, csobogóval. A panzió melléképületeiben a háziak szívességéből megnézhettük, hogyan készülnek a híres korondi edények. Ez önmagában megérdemelne egy külön leírást.
A Gyilkos-tó (románul Lacul Roşu, azaz Vörös tó) a szomszédos Békás szorossal (Cheile Bicazului) együtt Székelyföld egyik legismertebb természeti nevezetessége. Annak ellenére, hogy viszonylag fiatal képződmény, a tóhoz több legenda is fűződik, ami a nevével és a keletkezésének körülményeivel kapcsolatos. Maga a tó 1837-ben (más források az 1838 januári földrengés következményeként tartják számon) keletkezett, amikor egy sziklaomlás következtében elzáródott a Békás-patak. A magyar és a román név azoknak állít emléket, akiket a hagyomány szerint a leomló sziklák maguk alá temettek. A Békás patak hordaléka konzerválta az egykori fákat, amiknek törzse ma is kiáll a tó vizéből. Korondról a Gyilkos-tó vidékére a legrövidebb út Parajdon (Praid) át vezet. Innen indul a 13B jelű út, ami vadregényes, hegyi tájon visz Gyergyószentmiklósig (Gheorgheni). Korábban ennek az útnak a minősége annyira rossz volt, hogy normál személyautóval felelőtlenség lett volna elindulni. Néhány évvel ezelőtt a teljes útszakaszt felújították, ezzel sokaknak lehetővé tették a használatát. Gyergyószentmiklós után ismét hegyek között megyünk, ezúttal a 13C úton, melynek minősége már hagy maga után kívánnivalót. A Gyilkos-tóhoz közeledve egyre több autóval (közöttük teherautóval is) találkozunk mindkét irányban. Ennek oka nemcsak a környék látogatottsága, hanem az is, hogy a Békási szorosból vissza, Erdély felé csak ezen az úton érdemes menni, mert a másik irány a hegyek miatt legalább százkilométeres kerülőt jelent. Igaz, a kerülőt vállalva felkereshetjük a Békási víztározót, Borszéket (Borsec) és Toplicát, másik nevén Maroshévízt (Topliţa). Ezek a városok messzeföldön ismertek fürdőikről és gyógyvizükről. A fentieken kívül az út forgalmát növeli az a tény is, hogy Erdély és Moldva között ez jelenti a legrövidebb összeköttetést. Mi visszafelé nem ezt az utat választottuk, hanem ugyanazt, amin jöttünk. Már csak azért is, mert egy ebéd erejéig meg akartunk állni a Parajd és Gyergyószentmiklós közötti úton a Bucsin tető nevű helyen. Közvetlenül a Gyilkos-tó mellett az ilyen helyeken sajnos az ilyen helyeken már megszokott zsibvásár fogad. Meglehetősen illúziórontó ezen a gyönyörű tájon mindenféle semmire sem használható porfogók tömegét látni a néhány többé, de inkább kevésbé hasznos tárgy mellett. Ez sajnos világjelenség, az üzleti érdekek az esztétikumot a legtöbb turistalátványosságnál háttérbe szorítják.
Visszafelé Gyergyószentmiklós és Parajd között a már említett Bucsin tetőn, a Bujdosó panzióban megálltunk egy ebédre.
A Szent Anna tavat néhány éve téli körülmények között láttuk, és kíváncsiak voltunk, hogy néz ki a tó és környéke tavasszal. Korondról a 13A úton mentünk Székelyudvarhelyen (Odorheiu Secuiesc) keresztül Csíkszereda (Miercurea-Ciuc) felé. Székelyudvarhelytől kb. 35 km-re érjük el a Tolvajos tetőt, ami az út bal oldalán látható hatalmas hármas keresztről ismerhető fel. Meg arról, hogy innen indul balfelé egy kb. 6-7 kilométeres (elég gyenge minőségű) út Hargitafürdőre (Harghita-Băi), az ismert magaslati üdülőhelyre. Innen turistaút vezet a Hargita-csúcsra, de az esős idő miatt erről letettünk.
Csíkszereda után a 12-es úton Sepsiszentgyörgy (Sfăntu Gheorghe) irányába fordultunk, és mintegy 40 km. megtétele után Sepsibükszádnál (Bixad) a Lacul Sf. Ana (magyarul Szent Anna tó) táblánál balra vettük az irányt. A néhány évvel ezelőtti későőszi, de már részben havas időben lebonyolított utunkhoz képest jelentős változás volt, hogy most a változatlan minőségű úton viszonylag erős volt a forgalom. A sok személykocsi mellett számos buszt is láttunk mindkét irányban. Közülük jónéhány magyar rendszámú volt. Most szó sem volt arról, hogy csak 1-2 autót látunk, mint ahogy emlékeinkben élt. A parkolójegy 3 RON-ba került, a zsúfolt parkolóban alig találtunk magunknak helyet. A már ismert útvonalon egy húszperces kényelmes sétával leballagtunk a tóhoz. A tóról röviden: a 950 méter magasan levő tó a Nagycsomád (Ciomatul) nevű hegy kialudt kráterében van. Vize kristálytiszta, ezt meg is akarják őrizni, ezért a motorcsónakokat kitiltották róla.
Visszafelé megálltunk Tusnádfürdőn (Băile Tuşnad), ahol egy parkban Szent István, Szent László, Hunyadi János és Bethlen Gábor életnagyságú, fából készült szobrát csodáltuk meg. Ugyanitt találtunk egy görögkeleti templomot, ahol kissé illúziórontónak hatottak a kétoldalt elhelyezett hangfalak.
Annak ellenére, hogy milyen nevezetes hely a Tordai hasadék, a bejáratának környékén levő büfében a románon kívül más nyelven senki sem beszélt. Ezenkívül az egynyelvű feliratok sem tükrözték azt a tényt, hogy a románon kívül más nyelv is létezik. A szurdok bejáratát egy kis keresgélés után sikerült csak megtalálnunk, és elindulhattunk a belseje felé. Az idő előrehaladott volta miatt csak egy kis sétát tettünka szurdokban, de ez a séta meggyőzött minket arról, hogy ide még egyszer el kell jönni.
Átutazóban Kolozsváron meg akartuk nézni a Mátyás király szobrot, de sajnos éppen be volt állványozva, úgyhogy sokat nem láttunk belőle. A térnek, ahol a szobor áll, a mai neve Piaţa Unirii. Ha valakinek kérdése van, amint tudok, válaszolni fogok rá.
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >> |
És akkor még meg sem említettem az olyan egyedülálló hangulatú faluneveket, mint például Karcfalva, Ördöngősfüzes, vagy Havasrekettye. Nos, ezen a vidéken, pontosabban az egyik legszebb részén, a Székelyföldön és a Hargita környékén töltöttünk néhány tavaszi napot. 
Helyenként nagyon rossz minőségű úton mentünk tovább a Békás-patak völgyében, abban a szurdokban, ami a Békás (vagy Békási) szoros nevet kapta. A keskeny utat, alagutakat sok helyen csak a sziklák kirobbantásával tudták kialakítani, ennek következtében vannak olyan útszakaszok, ahol pl. két autóbusz vagy teherautó el sem fér egymás mellett. A szurdokot alkotó sziklák közül a legnagyobb az Oltárkő, melynek tetején a korábban ott lévő ötágú csillagot 1990-ben hatalmas keresztre cserélték. Nagy élményt jelent végigautózni ezen a festői tájon, még annak is, aki az autót vezeti, mert sok kitérőt és parkolót alakítottak ki a megállni és nézelődni (és vásárolni) kívánó autósok részére. A Békás szoros után, Erdélyt elhagyva Moldva, a Békás (Bicaz) erőmű következik, de addig most nem mentünk el.
Ezen a vidéken nem kell nyelvi problémák miatt aggódni, ne felejtsük el, hogy Székelyföldön járunk, ahol a magyart az itt lakók 90%-a anyanyelvként beszéli. Hangulatos étteremben, jó étvággyal fogyaszthattuk el a megrendelt ételeket, italokat. A pincérrel beszélgetve kiderült, hogy az egész környéken nincs villany, minden elektromos eszköz agregátorról működik. A panzió és a körülötte levő faházak tulajdonképpen egy sokférőhelyes turistaszállásnak felelnek meg, ami a környék felkeresésének kiindulópontja lehet egész évben. A Bucsin tetőn a Bujdosó panzión (teljes nevén Bujdosó Székely panzió) kívül több, más szálláshelyet is találhatunk. Megközelítését az immár jól járható út is segíti. 
Hazafelé útbajtettük a Tordai hasadékot (Cheile Turzii), ami a Hesdát patak (pîrîul Hăşdate) 200-300 méter mély szurdokvölgye. Több népmonda is foglalkozik a kialakulásával. Talán a legismertebb az, ami szerint a Szent László és az őt üldöző kunok között kettéhasadt a föld, a kunok a szakadékba vesztek, a király és kísérete pedig megmenekült. A tudomány mai állása szerint a szurdok mészkőbarlangok beomlása folytán keletkezett. 
utikalauz.hu 
