Nem menekülhetsz, Erdély visszahív
- Ennek a mondatnak az igazságtartalmát kicsit kétkedve fogadtam,
de egy igen késői, 2005. évi, első erdélyi látogatás meggyőzött
valóságtartalmáról.
A kezdeti családi szerveződés június
végére 26 fős társasággá alakult, balassagyarmatiak, körtagok,
Kormorán barátok, és új ismerősök alkották a csapatot. A cél
Dél-Erdély megismerése, az Ezer Székely Leány ünnepség és egy
új Koltay rock-opera megtekintése a szakrális Csiksomlyón, valamint
Székelyföld ismert és kevéssé ismert emlékhelyeinek felkeresése
volt.
A megélt élmények képes és szöveges összefoglalása az alábbi
összegzés.
Első napi útvonalunk Budapest-Szeged-Nagylak-Arad-Déva-Csernakeresztúr
volt.
Miután a nagylaki határállomás
román oldalán autóbuszunk sikeresen átesett a madárvész elleni
fertőtlenítési akción, két-két zuhanyrózsán keresztül érkező
lágy permet formájában, már komolyabb dolgokkal is foglalkozhattunk.
Arad tikkasztó
hőséggel fogadott. A Szabadság szobornak és a város szélén
lévő, az aradi tizenhárom vértanú emlékhelyének megtekintése
kötelező pont a városba látogató magyarok számára.
A Szabadság szobor 1890. október 6-án került felavatásra, de
Zala György alkotását a románok 1925-ben elbontották. 2004.
április 25-én került vissza mai helyére, hosszú száműzetéséből.
A középső főalak a szabad Magyarországot jelképező Hungária,
a szobor alsó körívében pedig az aradi vértanuk domborművei
láthatók.
Kultikusabb az aradi tizenhármak
emlékoszlopa a város külvárosi negyedében. Az ottani elhelyezés
oka igen egyszerű, a vértanúk többségét, 9 tábornokot a szobor
helyén végezték ki.
Talapzatán elhelyeztük szerény koszorúnkat, majd a himnuszok
eléneklésével is tisztelegtünk a vértanúink emléke előtt.
A "magos Déva vára"
már messziről a látótérbe kerül, de akinek orientációs problémája
adódik, segíti őt a hollywoodi mintára készült városfelirat
közvetlenül a vár alatt.
Az eredeti vár a XIII. században épült és a legelső királyi
várak egyike volt Erdélyben.
A várba - 2005. óta - fülkés felvonó szállítja a látogatókat,
két perc alatt felrepít a bejáratához.
Kőműves Kelemen balladája révén mindenki előtt ismert a várfalba
falazott feleség története, de itt raboskodott Kiss Ferenc is,
aki XVI. században az unitárius egyház alapítója volt, sőt a
vár egyik tömlöcében halt meg.
A várból pazar kilátás nyílik a környékre és a városra.
Első
napi szállásunkat Csernakeresztúrt, Dévától rövid autóbuszozás
után értük el, a falu határában már várt bennünket Péter Géza,
a falusi turizmus helyi szervezője és vendégházukban a jófajta
szilvapálinka. Családoknál kaptunk elhelyezést, kényelmes, tiszta
szobákban, fürdőszoba használattal. A reggeli és vacsora ellátásra
sem lehetett panasz, bővében voltunk a hagyományos magyar konyha
finomságainak.
A Ruszka-havasok északkeleti
lábánál, a Cserna bal partján, Csernakeresztúr első okleveles
említése 1302-ből való. Az oklevélben, Keresztúrt latinosan
"de Sancta Cruce" néven említik. A nagy helytörténeti
jelentőséggel bíró oklevél első írásos bizonyítéka Csernakeresztúr
helység 700 év előtti létezésének. Így Csernakeresztúr neve
az ősi Szentkereszt-templom nevével kapcsolatos, és középkori
(Árpád-ház korabeli) eredetéről tanúskodik. A falu évszázadokon
keresztül megőrizte nevét: 1302-ben Sancta Cruce, villa Sancta
Crucis, 1561-ben Kereszthur néven jelenik meg az oklevelekben.
Az idők folyamán Csernakeresztúr lakossága egyre nőtt és gyarapodott.
A XX. század elején bukovinai székelyeket telepítettek a faluba.
Az 1910-es népszámlálás szerint a falunak 555 lakosa volt. Az
1992-es népszámlálás adatai szerint, Csernakeresztúr lakossága
1376-ra nőtt (61% magyar, 39% román anyanyelvű).
A falusi turizmus szinte a semmiből
indult meg, éppen Péter Géza révén, aki jó érzékkel mérte fel
hogy a mai munkanélküliséggel, alacsony bérekkel, minimál nyugdíjakkal
terhelt országban megélhetési kiegészítést nyújthat a turizmus.
A maguk módján, jó konyhával, őszinte emberi szóval, és vendégszeretettel
pótolják azt, amit a komforthoz szokott világjárók más téren
hiányolhatnak.
Aki itt jár, bizony alig talál kiépített úthálózatot, a szalagfalu
több kilométeres utcája jobbára földutas. A világítás nélküli
főutcán este sétálva olyan érzés keríti a látogatót hatalmába
mintha időutazó lenne, de mindettől függetlenül az egésznek
megvan a maga természetes, emberközeli bája.
Az esti vacsora súlyát a falu határában tábortűz melletti közös
énekléssel próbáltuk csökkenteni.
Utunk második napja Vajdahunyadon
kezdődött, a számunkra leginkább Hunyadiakhoz kötődő impozáns
várban. A gótikus várkastélyt a XIII. században építették,
de reneszánsz stílusban a későbbiekben bővült. 1870 körül Steindl
Imre és Schulek Frigyes tervei alapján restaurálták.
Mátyás-loggia őrzi nagy királyunk nevét, aki lakott is a várban,
de a lovagterem, várkápolna, a Kisasszonyok szobája is építészeti
remek. Maga a várkastély, felületesen tekintve jó állapotban
van, de a környékbeli ipari szennyeződés bizony befeketítette
falait.
A belső tartalommal már nagyobb gond van, a kiállítási anyag,
bútorzat hiányosnak mondható, kastély,- kortörténet leírása
elég szegényes, a magyar történelmi múlt nagy szereplői pedig
itt is kényszerűen beleolvadtak a nagy román nemzetállamba.
Azt hogy a román múzeumi hatóságok a magyar történelmi hatásokat
és "kulturális, vállalkozói" új-román szándékokat
láthatóan együtt akarták gyengíteni ill. erősíteni, olyan jelek
is mutatták, mint Kahn és Oszama-bin-Laden, Lennon és Zidane
viaszfiguráinak kiállítása és egy performance jellegűnek tűnő
ál-egyházi szobor, amelyek méltán nyerhetnének a kulturális
giccs világversenyen.
Az
első szász város, Nagyszeben, már más léptéket
jelentett.
2007-re, az EU kulturális fővárosa címet elnyert város lendületesen
készül a látogatók fogadására, mindenhol építkeznek, felújítanak,
átépítenek.
A VIII. századi erdélyi kancellárról, Brukenthal Sámuelről elnevezett
Brukenthal palota, részben áldozatul esett a munkáknak,
belső udvara kockakövekkel feltornyozott, két emelet lezárva,
viszont így is impozáns a festmény kiállítás. Rubens, van
Dyck, Tiziano (csodás festménye Loyolai Szent Ignácról),
Dürer képei világviszonylatban is értékessé teszik a
múzeumot.
A város másik ékessége az eredetileg katolikusnak épült, majd
evangélikus püspöki székesegyház. A legértékesebb mű,
Johannes Rosenau szász festő által 1445-ben készített falfreskó,
Jézus keresztre feszítéséről.
Nagyszebent 1002-ben alapították,
jelenlegi lakossága 155.000 fő, 94 %-a román. A város a 2007.
évi ünnepségekre a szász értékek, hagyományok bemutatásával,
újraélesztésével is készül, csak éppen a szászok hiányoznak
hozzá. A mai 2 %-nyi német anyanyelvű lakosság többsége bizonyára
már jól feloldódott a román nemzetben, a hajdani szászok leszármazottainak
többsége pedig, kihasználva a Ceausescu rendszer pénzbegyűjtő
céljait, kiváltotta magát a német államnál, még a romániai forradalom
előtt.
Nagyszebent elhagyva, a főút melletti kisebb-nagyobb települések
vonalán elhaladva, az Illyefalváig tartó 300 km-es távon, fájdalmas
volt nézni hogyan ment tönkre a szász ősök értékteremtő munkája,
a hajdani szocialista nemtörődömség, párosulva a mai pénzelvű
"new-deal"-el megtette hatását, porlik, mállik a több
évszázados szász "alépítmény".
A 2. és 3. napi szállásunk Illyefalván
volt, amely Brassó és Sepsiszentgyörgy közötti mellékútvonalnál
kb. 1000 lakosú, szinte csak magyarok lakta település.
Igazán impozáns, a szállásunknak helyt adó Keresztyén Oktatási
Központ épületegyüttese. Kényelmes, saját fürdőszobás szobák,
társalgó, sportpályák, konferencia terem, ebédlő szolgálja a
vendégek kényelmét. Mindezt a református egyház építette 1991-ben,
mindössze egy év alatt, svájci és holland egyházi támogatással.
Illyefalva egyébként is például szolgál Erdélyben, olyan mintagazdaság
rendszert építettek ki az egyház segítségével, ami biztos megélhetést
jelent a helybéliek egy jó részének.
Területe ősidők óta lakott. Határában a Kerekvas nevű helyen
bronzkori telep volt. 
A
falut 1332-ben ''villa Helye'' néven említik először. Lakói
a sorozatos támadások ellen templomukat várszerűen erősítették
meg. 1612-ben a szászok sikerrel ostromolták, ezután egy külső
védőfalat is kapott.
Földrengések, tűzvészek pusztították a XVI .sz-tól mezővárosi
rangot kapott települést. 1910-ben 1354 magyar lakosa volt,
1992-ben 996 lakosából 978 magyar, 17 román, 1 német volt.
A falunak áttételesen nógrádi kapcsolódása
is van, hiszen az 1811-ben épített Séra-kúriában 1997-ben
emlékszoba nyílt, ahol Jókai és Szabó Dezső mellett Mikszáth
életútjával ismerkedhetünk meg. Mikszáthot és Jókait Illyefalva
jelölte országgyűlési képviselőnek, emléküket tisztelettel őrzik,
sőt az épület előtt íróink mellszobra is megtalálható. Maga
a kiállítás gyakorlatilag a kastély nagyméretű padlástere.
Harmadik napunk Prázsmárban
kezdődött, ahol a Világörökség részét képező, XIII. században,
a német lovagrend uralma idején elkezdett, gótikus stílusban
épített erődtemplomot tekintethettük meg. A templom belső
várfala az első török támadások idején 1425-ben épült, amelyet
a XVI. században még egy fallal megerősítettek. A kettős várfalba
272 tároló és lakóhelyiségből álló cellák kerültek, sőt alkalmi
iskolát is kialakítottak a gyerekeknek az elhúzódó védekezés
esetére. Így rendkívül impozáns a település polgárait óvó védrendszer
kialakítása ill. ennek természetes kapcsolódása a templomhoz,
de az is, milyen jó állapotban maradt mindez meg az utókornak.
Brassó, a szászok
fővárosa, igazi nagyváros, az utcák sakktáblaszerű kialakítása,
a városmagot védő falrendszer teljessége mind az ősök munkáját
dicséri. A főtér, a Városháza épületével, a polgárházak, a város
felett magasló hegyek természetes szépségükkel méltó keretet
adnak mindehhez.
Az un. Fekete templom a város igazi ékessége, olyan "címeket"
is kapott, mint a "legnagyobb templom Erdélyben",
a "legkeletibb gótikus templom Európában". A német
segítséggel nemrégen felújított, 1385-1477 között épült templom
különlegessége a szőnyeggyűjtemény, a szőnyegeket a világot
járt céhlegények és kereskedők adományozták a templomnak hosszú
évtizedeken keresztül. Kiemelkedő a neogótikus oltár 1866-ból.
Fényképezni a templomban tilos, így csak a külső képét örökíthettük
meg, és Johannes Honterus szobrát, aki a XVI. közepén az evangélikus
vallást az erdélyi szász polgárság között sikerrel terjeszttette.
Sepsiszentgyörgyöt
kitérővel, a Pojánai hegyek érintésével értük el. A város
felett kanyargó szerpentinről csodálatos a kilátás a 300.000
lakosú nagyvárosra.
A mondás szerint "Sepsiszentgyörgy a legkeletibb, Sopron
a legnyugatibb magyar város, ami köztük van, az Magyarország".
A realitások elfeledéséhez még jobban hozzájárult az 1913-ban
létrehozott Székely Nemzeti Múzeum megtekintése, Kós
Károly legjobb stílusjegyeit hordozó épület és a hozzákapcsolódó
tájházak a magyar kultúra, történelem, néprajz, sőt állat- és
növényvilág megannyi anyagát, emlékét tartalmazták. Tartalmas
tárlatvezetést kaptunk a helyi múzeulógustól.
A város másik nevezetessége a XIV-XV. századi, késő gótikus
református vártemplom, amelyet magas várfal vesz körül.
A kőajtó kerete Erdély egyik legszebb kora reneszánsz emléke.
Negyedik napra elhagytuk Szászföldet
és északnak, Székelyföld felé vettük az irányt.
A Csík vidéke várt bennünket, benne Csiksomlyóval, a
túra igazi céljával és természetesen Csíkrákossal, ahol
két utolsó éjszakánkat töltöttük.
Csíkrákosi Cserekert fogadóban az elmaradhatatlan üdvözlő pálinka
(ezúttal köményes) gyors elfogyasztása után, kisebb-nagyobb
csoportokba osztódva újfent a falusi szállások keretében nyertünk
elhelyezést. Ami a székelyföldi, belterületi útviszonyokat illeti,
ebben nem találhattunk sem előnyős, sem hátrányos megkülönböztetést
más vidékekkel szemben, viszont autóbuszunk szerencsésen megúszta
tengelytörés nélkül a kötelező "transzferek" néhány
száz méterét.
Csíkrákos, az Olt folyó melletti település, a
Bogáti-szoros közelében 786 m tszf. magasságban, 11 km-re Csíkszeredától.
1992-ben lakóinak száma 1.164 fő volt, 6 kivételével magyarok.
A falu nyugati határában emelkedik a Rákosi-Hargita (1758 m).
A Bogát- és a Csere-domb között a Kod-tető (845 m) szűkíti össze
az Olt völgyét. Rákos északi határát, az országút mentén Sósmezőnek
nevezik.
A Cserekert fogadóban elfogyasztott
bőséges ebéd után kalandos nap várt ránk. A nyári melegben még
mit sem sejtve érkeztünk Csiksomlyóra, hogy áhítatos
látogatást tegyünk a kegytemplomban, megérintve a székelyek
által szentként tisztelt Babba Mária szobrát.
A települést 1335-ben Sumlov néven említik először. Kegytemplomát
1442 és 1448 között ferencesek építették a korábbi templom helyén
Hunyadi János marosszentannai győzelmének emlékére, a Sarlós
Boldogasszony tiszteletére. 1530-ban és 1649-ben kápolnát építenek
hozzá. A XVI-XVIII. században ellenséges hadak többször feldúlták.
A súlyosan megrongált templomot 1802-ben le kellett bontani.
A mai kegytemplomot 1802 és 1824 között építették barokk stílusban,
belső berendezése 72 évig tartott. Madonna-szobra a 16. századi
fafaragó-művészet remeke, 1515 és 1520 között készülhetett,
a korabeli Madonna-szobrok közül ez a legnagyobb.
Mindannyiunk számára élmény marad, ahogy az Ezer Székely
Leány ünnepségre érkező székelyek csoportjából egy alkalmi
férfikórus 10-12 tagja az egész templomot betöltő ércesen tiszta
hanggal egyházi dalokat énekelt, majd pár perc szünet után,
újabbakkal folytatta.
A Hármas-halomnál már tartott az Ezer Székely Leány ünnepség,
néptáncegyüttesek fellépésével és lovas versennyel, amelynek
tétje egyéves csikó és értékes nyereg volt.
Ez a rendezvény több évtizedes múltra tekint vissza. Az első
találkozót 1931-ben szervezte meg Domokos Pál Páter kezdeményezésére,
a Szociális Testvérek Társasága. Érték és nemzetmentő törekvésből
nőtt ki ez a rendezvény, amely valójában népünk legsajátosabb
értékeit megjelenítő néptánc, népdal, népzene és népviselet,
szívet-lelket gyönyörködtető seregszemléje.
1990-ben a rendezvény - amely a kommunista diktatúra éveiben
szünetelni kényszerült - újjáéledt. Bár a szervezést már nem
tudták vállalni, de a hagyománynak megfelelően a Szociális Testvérek
köszöntötték 1990-ben az első ünnepséget. Azóta minden év júliusának
első hétvégéjén megtartják ezt a hagyományőrző rendezvényt.
A tikkasztó, párás meleget azonban röviddel ezután szürke felhők
váltották, majd egyik percről a másikra a Hargita felett elborult,
sőt jól kivehetően egy tornádó tölcsére is látható volt. Nem
maradt más, mint a menekülés, ki a színpadnál, ki a technikai
sátor alatt, ki a szabad mezőn óriási nylon "sátor"
alatt (végig hangosan énekelve) dacolt az elemekkel. A hosszan
szakadó eső, víz- és sártengerré változtatott mindent és minden
reményünk elszállt hogy itt még valami örömteli is történjen.
Már nem a néptánc és egyéb bemutatók folytatásáról volt szó,
hanem az este 9 órára tervezett új rock-opera, "A napba
öltözött leány" ősbemutatótájának megtarthatóságáról.
Amikor a technikusok, sőt a Koltay testvérek is lemondani látszottak
mindenről, akkor az égiek megkönyörültek, a felhők lassan elvonultak
és visszatért a remény.
A műsor egy órás csúszással kezdődött, bár az eső gyengébb intenzitással
vissza-visszatért, de ez már inkább a nagyszámú, székelyruhás
statiszta mozgását, és a lovasjelenetek biztonságát zavarta,
a megedződött nézőket már kevésbé.
A
tavalyi Koltay mű, a "Megfeszített" 150.000-200.000
ezres tömegéről sajnos ezúttal nem beszélhetünk, a nézők számát
kb. 30 ezerre lehetett becsülni.
A 2006-ban Magyar Örökség Díjat kapott Kormorán zenei stílusának,
érték- és érzelemvilágának kedvelőjeként nehéz semleges véleményt
nyilvánítani, de úgy zeneileg, mint mondanivalójában igen jelentős
mű született.
A rock-opera egy székely lány és családjának történetén keresztül
szól hűségről, ármánykodásról, nemzetről, hazáról, Istenről,
szeretetről, de vannak benne erőteljes utalások a múltból a
máról, napjaink emberének.
A szereplőgárda impozáns volt: Miller Zoltán, Csengery Attila,
Bodnár Vivien, Varga Klári, Varga Miklós, Vikidál Gyula, Makrai
Pál, Kalapács József, és nem utolsósorban Pitti Katalin, továbbá
a váci Fónay Márta Színtársulat, Magyarock Dalszinház, Kormorán
zenészei és több mint 100 fő helyi statiszta.
Már igencsak az új napban jártunk, amikor a két himnusz közös
eléneklése után a tömeg csendben és fegyelmezetten leindult
a hegyről. De ekkor is látomásszerűen elkísért a mű látványeleme,
a reflektorok által még megvilágított két kereszt teljes árnyképe
megjelent a felhőmentes égen és a sötétségben így segítette
a lejutást. Ez nem volt egyszerű, a vízmosások, a fel-feltorolódó
tömeg, a mellettünk elhaladó lovasok miatt egy óra alatt jutottunk
le a templomig.
Ötödik napunk első látnivalója szinte
helyben volt, a csíkrákosi-göröcsfalvi, XIII.
századi katolikus, banderiális jellegű erőd-templom,
amelynek különlegességei a torony zodiákus falfestményei.
Székelyföld történelmének tragikus eseményének állít emléket
a Madéfalva központjában található, 1905-ben emelt
emlékoszlop. 1764-ban 200 székelyt mészároltak le a császári
katonák, miután ők ellenálltak a besorozásnak és elvezénylésnek.
Csikszeredán,
a Makovecz Imre által tervezett katolikus templomot csak
rövid időre láttuk, sajnos a zsögödi Nagy Imre festő kiállítását
meg ennyire sem, a teljes átalakítás miatt zárva találtuk.
Talán az egész utazás legszebb földrajzi adottságú vidékén a
Gyimesekben haladtunk tovább. Gyimesközéplok, Gyimesfelsőlok
érintésével jutottunk el Gyimesbükkre, a hajdani
történelmi Magyarország határához.
A falu határában, Deáky András tanár által üzemeltetett étteremben
helyi specialitásokat kaptunk ebédre (köménypálinka, csorbaleves,
borjúpörkölt túróspuliszkával, csigatésztával) Deáky András
elkalauzolt egy egykori vámház épületéhez (amelyet megvásárolt
és elkezdett felújítani), és a mellette lévő határkőhöz. Innen
lépcsősor visz fel az un. Rákóczi várhoz (bár ez Bethlen
idején épült) onnan teljes panorámájában csodálhattuk meg a
völgyet, a Tatros-folyót (amely 2005-ben tengerként viselkedett)
és a környező hegyeket. Többszáz kilométer buszozás után juthattunk
el ide, és talán itt tudatosult mindenkiben hogy a történelmi
viharainkban elveszett, elkótyavetélt, elorozott (kinek mi tetszik)
országrészek mekkora értéket és hátteret nyújtottak, és mi az,
amit ma mindebből hiányolunk.
Ehhez még hozzáadott Deáky András is, aki a közös összefogásról
beszélt, egy nemzetről, hazáról, és a másképp értelmezőkről,
így nem csoda, ha spontán beszéde végén kevés szem maradt szárazon.
A Csíkszentdomokosig vezető úton mindenkinek volt
módja mindezekről elgondolkozni.
Ebben a faluban, erdélyi utunk zárásaként egy újabb székely
óriás, Márton Áron katolikus püspök emlékének adózhattunk.
Márton Áron 1944-ben az erdélyi zsidóság kiirtása, majd 1946-ban
a magyarokkal szembeni diszkrimináció ellen is felemelte a szavát,
emiatt 17 évi börtönre ítélték. Sohasem alkudott meg a hatalommal,
a székelyek mélyen tisztelik őt ezért. Szervátiusz Tibor szobrai
és emléktáblája szülőházán, őrzik emlékét.
A 6. napon a több mint 600 km-es hazautazást Székelyudvarhelyen,
Farkaslakán és Korondon rövid látogatásra még megszakítottuk.
Székelyudvarhelyen, túránk idegenvezetője György Ignác, az Erdélyi
Kárpát Egyesület túravezetője mindenkinek átadta a márciusi
Székely Nagygyűlés emléklapját, rajta rovásírással is: Autonómiát
Székelyföldnek, Szabadságot a székelyeknek!
A Budapestig tartó úton gyorsan
haladtak a kilométerek.
Gondolatban válogathattunk, mely költőnk sorai köthetők jobban
ehhez a hat napos erdélyországi utazáshoz?
Wass Albert: Erdély c. verse
Valahol van egy furcsa ország,
Bérce templom, völgye szentéj,
Bánatország ez az ország,
Neve: Erdély.
Ady Endre: Magyar jakobinus dala
Mikor fogunk már összefogni?
Mikor mondunk már egy nagyot,
Mi, elnyomottak, összetörtek,
Magyarok és nem-magyarok?
Reményik Sándor: Templom
és iskola c.műve
Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!
Vagy mindhárom?
Nagy László - www.agt.bme.hu/balassi
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto
utikalauz.hu
Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>
Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >>
Útitárskereső
- ha üres helyed van >>
©
BTSz Bt 1997-2007.