Tóth Gábor: Orpesa del Mar - Spanyolország - 2005.

Üdvözlök mindenkit, aki ezekből a lapokból merít ihletet az utazásához! Az idei nyaralással kapcsolatban vettem fel Árpáddal - szerkesztő - a kapcsolatot, és ő kért meg, hogy eddigi útjainkból írjak emlékezést, mert másoknak segítség lehet. Tudom, mennyit számít a tervezés, hát legyen itt egy rövid megemlékezés a tavalyi, 2005-ös nyaralásról.

Lassan egy éve már, hogy eldöntöttük, 2005-ben Spanyolországnak vesszük az irányt. A katalógusok bújása közben akadtunk egy nyolcfős apartmanra Orpesa del Marban igen jutányos áron. Orpesa egy fejlődő üdülőfalu, akkor még csak ennyit tudtunk róla….
Június 24-én hajnalban indultunk, tudván, este tranzitszállásunk lesz a francia autópálya közelében. Erről később. Kaposvárról bő óra alatt Letenyén voltunk, a kötelező megállás után átgurultunk Horvátországba. A horvátok útlevelet és a vouchert (szállásigazolást) kértek, de 5 perc alatt megvolt minden. Mi az autópályát elkerülvén Cakovec érintésével az abszolút csendes Sredisce ob Dravi határátkelő felé mentünk. Ez Cakovec városában Ormoz keresésével érhető el. Egy érdekes kereszteződés. A főút balra tart, nekünk meg egyenesen kell továbbmennünk. A táblán emlékeim szerint Maribor és Szlovénia irány szerepel. Gyakorlatilag megállás nélkül léphettünk be Szlovéniába. Itt Ptujnál átlépve a Dráva-hídon Sl. Bistricát kell keresni, de már az autópálya is feltűnik a táblákon. Bistricánál tudunk fel menni az autópályára, Spanyolország felé nyilván Ljubljanának. A pályán eurót is elfogadnak de elég kedvezően kaptunk szlovén tolárt az egyik banktól, mi azzal fizettünk. Ljubljanáig még kapuk vannak, de utána már a bilétás rendszer működik. A Celje-Ljubljana-Postojna-Nova Gorica útvonal jelenleg 2270 szlovén tolárba kerül. Lehet menni Trieszt felé is, az aktuális díjakról nagyon pontos információkat lehet kapni a www.creativ.si\tourist honlapon. (Current information - AMZS - Prometne informacije - cestnina v Sloveniji). Az autópályát a hegyekben is nagy rössel építik, lehet, hogy már el is készültek vele, akkor végig autópályán vezethet utunk. Tavaly még Celje és Ljubljana között, illetve Razdrto és Ajdovscina között hiányzott egy szakasz, de már építették azokat. Olaszországhoz közeledvén megálltunk tankolni, mert hát a francia és olasz üzemanyagárakhoz képest a szlovén barátságosabb volt. (Kint a főlapon aktuális információk.)

Olaszország. Remek infrastruktúra, szélsebes autópályák, őrült sofőrok. Mi a Gorizia-Palmanova-Mestre-Padova-Monsélice vonalon haladtunk. Autópályadíjak: www.autostrade.it
Itt, hogy spóroljunk az autópályadíjakon, meg hogy lássunk is valamit, lementünk a 10-es útra. Jó út, de ugyanolyan forgalmas is. Ha kikapjuk, lehet tépni, de előfordulhat poroszkálás is. Éjszaka jó választás lehet. Monselice-Montagnana-Legnago-Nogara-Mantova.

Mantova szélvédőn keresztül

Majd tovább Cremona felé. Vissza az autópályára, az A21-esen elhagytuk Piacenzát, Alessandriát, és Astinál letértünk a hegyek felé. Mint utólag kiderült ez hiba volt. Az Asti-Alba-Bra-Fossano útvonalat követve a 231-es úton megérkeztünk Cúneóba, ahol hazánk röplabdás fenoménje, Kántor Sanyi játszik. Vagy játszott, de ettől mi még tovább Borgo San Dalmazzo felé. Itt kaptuk a hírt egy járőrtől, hogy a Maddalena hágó le van zárva. Hogy kerékpárverseny volt-e vagy mi egyéb, nem tudjuk, de változtatni kellett a terven. A térképen jól látszik, hogy egy választásunk maradt. A tervezett hegyi út helyett (Maddalena hágó-Barcelonette-Tallard-Sisteron-laBrillane-Forcalquier-Apt-Avignon-Nimes) a dél-francia autópályát kellett választani a Cote D'azur felé. De Borgo San Dalmazzotól Ventimigliáig egy őrült kemény hegyi szakasz várt ránk. Aki szereti a szép hegyeket, vízeséseket, érdemes elnézni erre, de a vezetés nagyon kimerítő. Szerpentinek, szűk utak, és a szellőzetlen, nagyon régi építésűnek tűnő Tunnel de Tende. Egy kalandot megér ez a 80 km. Bomba, red bull javasolt.
Ventimiglia-Monaco-Nice-Cannes felett szinte elrohan az autópálya. (Díjak: www.autoroutes.fr ) Akinek van ideje, és nem zavarja a gazdagság, az mindenképp nézzen be ezen neves városokba. Mi már ezt megtettük régebben, így tempósan húztunk Aix-en-Provence irányába. Késésben voltunk, bár beszéltünk a szállásadóval, aki azt mondta, ez nem okoz problémát, picit aggódtunk. Salon-de-Provence-Arles-Nimes-Montpellier. Már éjfél múlt, mire Saint Jean-de-Vedasba értünk. Ez a Montpelliert követő első kijárat városkája az autópályán. Viszonylag gyorsan megtaláltuk a Hotel del Solt, hála a település központjában levő turistatérképnek. A szállás nem ötcsillagos volt, de céljainknak megfelelt. Tudtunk fürödni és ágyban aludni, ami nagyon jól jött egy ilyen fárasztó nap után. Amúgy kimondottan egzotikus kis szálloda volt. Egy ranch-re hasonlított, különböző kultúrák szobáival kialakítva. Mi például egy kalóz szobában aludtunk, de jutott nekünk francia vagy éppen görögös szoba is. 24€ volt fejenként, ennyit megért. A hrs-nél foglaltam, aki tranzitszállásban gondolkodik, mindenképp jegyezze meg ezt a címet: www.hrs.de. Egyszerű, könnyen értelmezhető és magyar nyelvű lehetőség is van.
A reggel 8 órás indulásból persze 9 órás lett, de tudjuk, hogy van ez. Szeret minket az ágy. Fizettünk és már indultunk is. Útvonaltervünkben most is szerepelt Andorra. Erről a mini államról tudni kell, hogy akármikor mentünk spanyolhonba, mindig erre tettük. Egyik oldalról olcsó üzemanyag, adó- és vámmentes cuccok, másik oldalról meg a gyönyörű vidék. Háromszor voltam, mégis arra mennék ismételten. Nem lehet betelni a Pireneusok háromezer méteres, hófödte csúcsaival a tűző napsütésben. Biztosan érdekesebb, mint a spanyol autópálya Barcelonáig…(Na meg lassabb is!) Narbonne-nál lehet választani. Mi kétszer Perpignan felé mentünk. Itt javaslom az N9-es utat. Ingyenes és ugyanolyan gyors, mint az autópálya. Perpignanban a híd után azonnal jobbra és már sínen is vagyunk Andorra felé (N116). Ha valaki mégis az autópályára esküszik, akkor legalább annyi kitérőt tegyen, hogy elmegy Port Vendres, Banyuls-sur-Mer felé az N114-esen, ahol a tenger találkozik a spanyol-francia határral és nem utolsósorban a Pireneusokkal. Megéri!
Vissza 2005-be, Narbonne-nál ezúttal a Carcassonne felé vezető autópályát választottuk. Ismét megcsodáltuk a messziről látható szélerőműveket, melyek az állandó tenger felől érkező szeleket használják ki. Gyors haladás, majd beugrottunk a Carcassonne-ba a vár miatt. A vár úgy áll ott, mint a középkorban. Nagyon szép. Nem tudom, hogy csinálták, de nagyon egyben van.

Carcassonne vár

Ezután a 118-as utat keresve Limoux-Quillan volt az útirány. Jellegzetesen francia táj, kiváló útminőség. Egy kis hegyi menet Ax-les-Thermes irányába a 618-ason. A fürdővárosból egyértelmű az út Andorra felé. A Perpignan felől érkezőknek két lehetőség van. Fizetős alagút vagy sportos hegymászás. Mi az előbbi mellett döntőkkel találkozhattunk előbb, majd pár kilométer múlva, jó pár méterrel magasabban becsatlakoztak a hegyi menők is. Andorrába befelé nem ellenőriztek, kifelé annál inkább. Vannak korlátok cigire és piára, ezt ellenőrzik is. Egy kicsit belenéztek a csomagtartóba is, de nem volt súlyos a dolog. Amúgy nem csoda, hisz egy út melletti áruházban mindjárt a bejáratnál ömlesztve ott voltak tíz 10€-ért a nálunk is jól ismert whiskyk, cigaretta csíkok (10db).

Az Andorrába való beérkezés után utunk legmagasabb pontján, úgy 2500 méteren, a Pas de la Casan szálljunk ki az autóból. Szívjunk a tüdőbe igazi, tiszta levegőt, csodáljuk meg a körülöttünk emelkedő hegyeket a sífelvonnókkal! Esetleg a hideg havat érintve gondoljunk arra, hogy este már a meleg tenger vár minket! Aztán ne felejtsünk tankolni, majd irány úticélunk, Spanyolország!

Andorra és a szerpentinek

Amilyen meredek volt az út Andorrába, annyival lankásabb lefelé. Na nem az Alföldre kell gondolni, de mérsékelten ereszkedik a tenger irányába. Megrökönyödve tapasztaltam, hogy a többször bejárt, kanyarokkal teli utat a Riu Segre völgyében elkezdték átépíteni. Levágnak minden kanyart, gyakorlatilag egyenes út vezet majd Andorrába. Alagút, viadukt fogja váltani egymást csodálatra méltó vonalvezetéssel. Ha valaki arra jár, ennek készültségéről mindenképp tájékoztassa a közvéleményt és engem, mert egy újabb érv szólhat Andorra mellett.
A Segre folyó völgyében a 1313-as úton immár Spanyolországban róttuk a kilométereket. Artesa de Segre-nél egy balos a 240-es útra, majd az amerikai 66-os utat idéző szakasz után Tarréga, Montblanc volt az útirány. Itt már Reust kerestük a táblákon, és sikerrel el is értük a város körgyűrűjét. Itt mi hibáztunk egyet, Salou felé kell lemenni róla az autópályához, mi eggyel tovább csúsztunk. Így - meglátogatva Cambrilst - értünk fel az A7-esre. (Autópályadíjak: www.autopistas.com ) Salouban már nyaraltunk, az autópályáról is látszik a Dragon Khan hullámvasút, a Port Aventura nevű élménypark fő nevezetessége. A környéken nyaralók mindenképp látogassák meg e helyet. Szánjanak rá időt, mert nekünk egy nap kevés volt, hogy mindent megnézzünk és kipróbáljunk!
Még egy bő óra vezetés után, elhaladva Tortosa mellett, átkelve az Ebre folyón az Orpesa-Benicassim kihajtónál elértük Orpesa del Mart.

A szállást gyorsan megtaláltuk. Egy nagy vendéglő mellett levő bárban vehettük át a kulcsot. Egy srác segített, de egy középkorú spanyol hölgy volt a kapcsolattartónk. A kihelyezett idegenvezetőnk éppen Alicante-ban érezte jól magát, de nyelvtudására szükség volt a sikeres beköltözéshez. Pár telefon saját költségre, és már be is helyezhettük a kapott kulcsot a megfelelő zárba.

Kilátás az apartmanból

Egy, nagy háromszobás, amerikai konyhás, nappalis apartman várt ránk két fürdőszobával és egy óriási erkéllyel a kilencedik emeleten. A konyha jól felszerelt volt és az erkélyről csodálatos kilátás nyílt a tengerre. Pedig nem is kértük. Két kis negatívum volt csak. A kaputelefonon nem működött, így okasan kellett kulcsoznunk, illetve csak hat ágyunk volt a kezdetekben. Persze reklamáltunk és hamar szereztek is két ágyat, amit mi az erkélyen helyeztünk el. Ez jó döntés volt. A tenger hullámzására alhattunk el és kettőnket még az éjszakai szellő is hűtött álmunkban.
Az első napokban fürdés és pihenés volt a program. Természetesen megismerkedtünk a közvetlen környékkel is. Orpesa újonnan kifejlődött üdülőrészén voltunk. Több építkezés folyt akkor is. A településnek két strandja van. A hosszabb és talán szelesebb tőlünk északra helyezkedett el. Itt még csak a vékony parti sávot építették be, de várhatóan ez a sor is összeér majd a központtól három kilométerre levő üdülőkomplexummal, melynek neve Marina D'or. Ezt az partszakaszt egy sziklás félszigetecske választotta el a mi kis öblünktől. Meleg tenger, forró homok, strandszervíz, játszótér, focipálya, zuhanyzó, wc. Nagyon szépen felszerelt strand reggelente takarítva.

Marina D'or	A kilátónál

Tovább tekintve délre a vitorláskikötőt és felette egy kilátót láthatunk. Ide később felmentünk, érdemes volt.
Az első héten meglátogattuk az óvárost is. Ez úgy negyedórányi járásra volt tőlünk. Eközben felfedeztünk egy nagyobb áruházat, ahol nagyon jó árakon komplett árukészletet találtunk. Innentől kezdve kizárólag itt vásároltunk (Consum). Ez a vasútállomás közelében van, a bevezető út mellett, nem lehet eltéveszteni. A bolttól távolodva érhetünk az óvárosba. Hangulatos sikátorok, macskaköves utak visznek a vár közelébe. A várból remek kilátás nyílik minden irányba. Hazafelé egy más útvonalon sétáltunk és többször találkoztunk a házak között kialakított kis parkokkal, kertekkel, amelyek pálmafáknak és érdekes mozaikpadoknak adtak otthont. Ez utóbbiak Gaudi munkásságát jutatták eszembe.
Este átballagtunk a már említett Marina D'orba. Ez egy "Mágnás Miska által" megálmodott üdülőfalu szinte kizárólag szállodákkal, apartmanokkal. Itt találhatóak szórakozóhelyek, igényes diszkók, kisebb vidám parkok, játéktermek, minden a nagyérdemű kiszolgálásáról szól. A legfőbb látványosság azonban a közvetlenül a parton található. Ez egy nagyszerű botanikus kert pálmákkal, kaktuszokkal, szobrokkal, szökőkutakkal, kínai halakkal, madarakkal és sok más látnivalóval. A közepén levő színpadnál zenés rendezvényeket, animációkat tartanak. Szerencsénkre ránk sötétedett. Ilyenkor aztán még varázslatosabb ez az egész hely. A fő utcája királyi pompában ragyog, több ezer színes izzó a fákon, szökőkutakban. Kötelező program!
Június 28-án borongósan indult a nap, de már épp ráfért már a pihenés a bőrünkre. Mi ilyenkor szoktunk kirándulni. Kinéztem a térképen a San José barlangot, amit az útikönyv szerint már az ősember is lakott. Mindezt egy csónakos túrával mutatják meg ebben a cseppkőbarlangban. A helyszín 50-60 km-re Orpesától Vall D'Uixó közelében található. Ha úgy döntünk, hogy meglátogatjuk a barlangot, Vall D'Uixóban csak figyeljük a táblákat. A barlangba, ha jól emlékszem 10€-ért lehet bejutni. Vannak a barlangtúrában csoportos csónakos és egyéni sétálós szakaszok is.

Barlangászok

A csónakos mondta a magáét, persze spanyolul. Ráadásul még se fényképezni, se videózni nem engedett minket. Így a mutogatására hagyatkoztunk és vettük észre az érdekesebb dolgokat. Egy-egy kalózfelvétel azért készült a barlangban.
Haza felé rögzítettük a Benicassimban levő csúszdapark helyszínrajzát (a főút mellett van) és benéztünk a városkába is. Itt van egy kolostor, ahol likőröket főznek és kóstoltatnak. Ezt mi nem látogattuk meg, de minden prospektusban szerepel ez a program. Benicassim mozgalmasabb településnek tűnt, mit Orpesa. Igaz, mi a szieszta idején tévedtünk be, de a bárok, boltok mennyisége nagyobb lélekszámról árulkodott. Egy szép templomon kívül különösebbet akkor nem láttunk, így a tengerparti utat választva indultunk haza. Mindjárt a központot elhagyva leltünk egy Lidl-t. Persze, hogy benéztünk. Hasonló termékek hazai árakon. Sőt… Továbbhaladva Benicassim üdülő negyedén visz az út Orpesa felé.
Este meglepetés fogadott minket. Sötétedés után, a Tűz Ünnepének tisztelegve egy legalább ötvenfős csoport szolgáltatott turistalátványosságot a parton. A csapat nagyobbik fele valami törzsi rigmusokat dobolt, míg a piros védőruhában dolgozók tűzijátékkal szórakoztatták vagy éppen ijesztgették a bámészkodókat. Úgy két órán keresztül tartott a parádé és ezalatt folyamatosan repkedtek a petárdák, robbantak a tűzijátékok. Nem akármilyen látványosság volt!

Csúszdapark

A következő programunk a már említett csúszdapark volt. Kellő napfényvédelemmel ellátva 16€-ért remek szórakozási lehetőség ez kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Számos csúszda, két matracos csúszda, hullámzó medence, relaxációs medence, gyerekblokk, és számos táplálkozásra serkentő egység található itt. Sőt, van egy Spaceshot nevezetű gép, ami egyszerre 12 embert tud kilőni az űr felé 4G-vel. Persze kipróbáltam. Az adrenalin szintem velem együtt az egekig szökött és még a kilátás is remek volt onnan fentről. Kell hozzá bátorság, de egyszer ki kell próbálni!
A legnagyobb kirándulás persze Valencia meglátogatása volt. Ezt is egy borongósabban induló napra tettük. Jól jártunk, mert így nem kánikulában kellett végigjárnunk a város nevezetességeit. Az út Valenciába nem éppen egyszerű. Annyi utat építettek, hogy az ember már azt se tudja, autópályán van-e vagy csak egy autóúton. Le az egyikről, fel a másikra. Igyekeznek minden települést kikerülni utakkal és a négysávos út csak nekünk nem megszokott. Szóval a táblákat követve azért eljuthatunk ebbe a nyüzsgő városba, ahol a leírás szerint az eső olyan, mint a fehér holló. Amikor mi voltunk, szemerkélt egy picit…
Mindjárt úgy kezdtük, hogy a hatalmas forgalomban és a többsávos körforgalmakban elvesztettük egymást. A cébérádiónk is csak pár háztömbnyit bírt, aztán végleg megszakadt a kapcsolat. Sms-ben megbeszéltük, hogy az északi pályaudvarnál találkozunk. Mi a közelben találtunk egy parkolóházat, ahol 2€/óráért letettük az autót. A többiek is odataláltak, így innen kezdtük meg felfedezőutunkat.

Plaza del Ayuntamiento

Maga a pályaudvar, az Estación del Norte is impozáns látvány, de valahogy a mellette levő Plaza del Toros jobban magára hívja a figyelmet. Volt is reklámozva bikaviadal, de én beérem már az aréna látványával is.

A szemben levő kis utcában mentünk fel a Valencia szívének nevezett Plaza del Ayuntamiento-ra. Itt virágvásárokat is szoktak tartani, most azonban csak pár virágárus árulta portékáját. Így is jó illat lebegte be a teret, ahol a Városháza is áll. A szökökút irányában elhaladva kissé 11 órának fordulva odaértünk a nyüzsgő piachoz. Vele majdnem szemben a Loggia-t tekintettük meg. A szűk utcákon bolyongva értünk a Katedrális mögé. Itt egy szobor és számos galamb fogadott bennünket. Itt van az a templom, ahol megtekinthetjük a "Síró Szűzet". Úgy kezelik, mintha élne.

Plaza de la Virgen

Öltöztetik, beszélnek hozzá. De mindenki tudja, hogy Spanyolország mélyen vallásos. Mivel a katedrális zárva volt, az irányt a város északi kapujához vettük. Sajnos ezen a napon nem tudtunk felmenni értékes fotókat készíteni, mert zárva volt. A hétfői napot emiatt nem is javaslom Valenciába látogatni, többször is zárt ajtókba ütköztünk. Itt találkozhattunk a "hömpölygő" Riu Turia-val. A folyó gyakorlatilag kiszáradt, csak egy kis patak csordogál a közepén. Viszont a völgyében szép ligeteket, valamint focipályákat alakítottak ki. Követve a "folyó" nyomvonalát elmentünk a hídig, amit két védőszent őriz. A virágos hídon átkelve egy nagy kert várt minket bal oldalon. Csak megnéztük a hatalmas pálmákat és az irányt az FC Valencia stadionja felé vettük. A "Mestaia" úgy épül be az emeletes házak közé, hogy gyakorlatilag csak közvetlen közelről lehet észrevenni, hogy itt vagyunk. Sajnos ide se tudtunk bemenni. Fránya hétfő.
A Igazság Palotáját érintve mentünk vissza a Katedrálishoz. A Katedrális Valencia fő nevezetessége. Számos spanyol művész, köztük Goya alkotásai is díszítik. Az egyik mellékhajóban megnézhetjük a Szent Grált, amely Jézus Krisztushoz és az utolsó vacsorához kötődő, számos monda alapját képező emléktárgy. A másik nagy nevezetesség a hatalmas Akvárium a Turia partján. Ezt sajnos kihagytuk, de mindenkinek javaslom, hogy nézze meg, mert csak jót hallottam róla. A hazaút már egyszerűbben ment, mert hát gyakorlat teszi a mestert.
A többi napot már a hagyományos nyaralóprogram keretében töltöttük. Napozás, fürdés, este szórakozás. Szépen lebarnulva, élményekkel gazdagon indultunk haza július 9-én.

Peniscola

Hazafelé beugrottunk két órára a 40 km-re levő Peniscolába, a festői halászfaluba. A várba is felmentünk, nézelődtünk, fotóztunk. Van egy elmondhatatlan hangulata városkává fejlődő településnek. Az utunk az ismertetett vonalon vezetett Andorráig. Csak beugrottunk egy áruházba, majd tankoltunk, aztán egy kicsit visszafordulva, La Seu d'Urgellnél balra fordulva Perpignan felé vettük az irányt. Egy hatalmas vihart megélve jutottunk el odáig.
A feljebb ismertetett útvonalon Narbonne-ig, aztán autópálya, autópálya, autópálya. Sorra maradtak el Nimes, Aix-en-Provence, Nice, Piacenza. Váltott sofőrrel egész éjjel mentünk. Aligha van gyorsabb út ennél Spanyol- és Magyarország között. Brescia-Verona-Padova-Mestre és máris a szlovén határon voltunk. Az ember a szomszéd országban már érzi a hazai levegőt. Délután egykor, problémamentes határátlépéseket követően gördültünk be kicsiny országunkba.
Orpesa del Mar rendkívül kellemes hely. Remek kiindulópontja lehet nyaralás közben a különböző fakultatív programoknak. Ha az infrastruktúra még fejlődik egy picit, és az árak a földön maradnak, sok nyaraló kedvenc célpontja lehet a közeljövőben.

Remélem, hogy írásom segítségére lesz egy-két kalandornak!

Üdvözlettel: Tóth Gábor