Győrffy Árpád: Losonci kirándulás 2004. március

A pelikános címer a Városházán

Kárpát-medencei kalandozásunk egyik legutóbbi túrája az első világháború óta Szlovákiához tartozó Losoncra, hivatalos nevén Lucenecre vezetett.
A határtól alig 20, Salgótarjántól 30 kilométerre fekvő 29 ezres lélekszámú település lakóinak ma 16-17 százaléka tartja magát magyarnak. A város régen is a szláv-magyar nyelvhatáron feküdt, de a korábban északon húzódó határ a 20. század hatvanas éveiben a déli oldalra helyeződött át.
A folyamat a magyar lakosság jelentős részének kitelepítésével kezdődött közvetlenül a második világháború után.

A romos zsinagóga

A múlt század utolsó harmadában új lakótelepek épültek az ősi városmag köré. A lakásokat szinte kizárólag szlovákok kapták. A nemzetiségi összetétel átalakulásának szomorú momentuma volt a lakosság 10 százalékát kitevő zsidóság koncentrációs táborba hurcolása a második világháború alatt.
A magyar kultúra több jelentős alakja kötődik Losonchoz. A legnevesebb közülük Kármán József író, aki a Fanni hagyományai című művével fontos szerepet játszott a magyar prózairodalom megteremtésében a 18. század második felében. A losonci temetőben nyugszik II. Rákócz Ferenc egykori titkára, Ráday Pál is. Ifjú karmesterként a losonci gyalogezred zenekarát dirigálta Lehár Ferenc, a népszerű zeneszerző, de itt töltötte kisdiák éveit Prohászka Ottokár, a később sokak által tisztelt és mások által vitatott munkásságú katolikus püspök.

Nógrád vitéz a katolikus templommal

A régi városmag a 19. század második felében nyerte el mai formáját. Ennek közvetlen oka egy másfél száz évvel ezelőtti tragikus esemény volt. A szabadságharc leverésében közreműködő orosz csapatok 1849-ben porig égették a települést. A pusztítást a 4 ezer lakos harmada élte túl.
A ma négysávos útként használt egykori korzón a főtérre érve a neogótikus református templom fogad bennünket. A tornyán hatalmas szélkakassal ékeskedő épületet Ybl Miklós tervezte. Szomszédságában található a barokk katolikus templom. Bejárata előtt állították fel 1910-ben Kossuth Lajos bronzszobrát, amelyet 1919 januárjában a várost elfoglaló cseh légionáriusok megrongáltak és ledöntöttek.
A szobor maradványai 1973-ban kerültek elő egy tornaterem alapozásánál. Eredeti helyére visszaállítani ma már nem nagyon lehet, mert azt néhány évvel ezelőtt a "Nógrádot védő vitéz" meglepő kinézetű alakja foglalta el. A ma is aktív kulturális életet élő losonci magyarok a Kossuth-szobrot a készülő magyar-ház, a felújítás alatt álló Szilassy-kastély előtt szeretnék majd elhelyezni.
A főtér képét meghatározó épületek közé tartozik a késő-barokk stílusú városháza és a nemrég felújított Vigadó, melynek homlokzatát ősi magyar családok, köztük a Zichyek címere díszíti. A múlt század végi építkezések nem érintették a régi városmagot, de az utóbbi években a főtér házai mögé több olyan toronyházat is felhúztak, amelyek megváltoztatták a korábban egységes monarchia-kori hangulatot.

A református templom	A Vigadó - háttérben toronyházakkal

A Losoncra érkező vendéget - nemzetiségtől függetlenül - szívesen fogadják. Több jó konyhájú étterem mellett megfelelő szállást is lehet találni. Nagyon jó a kereskedelmi ellátás, a kisebb-nagyobb boltok mellett egy hipermarket található a település szélén.

Győrffy Árpád