Györgyi Gábor: Ötletek, javaslatok egy szlovén kerékpártúrához - 2003.

1997 és 2003 között 4 csomagos túrán kerekeztem Szlovéniában, ebből 3-szor át is szeltem a kicsinyke, ám gyönyörű országot. E túrák során 261 + 654 + 252 + 217 = 1384 km-t kerekeztem szlovén földön, a szerzett tapasztalataimból állítottam össze az alábbi túrajavaslatokat:

Dráva völgyén ausztriai kitérővel Kranjig: Cakovec (HR) – Ormoz (SLO)– Maribor - Radlje – AU – Dravograd (144 km) – Loibach (AUT) – Eisenkappel - Seebergsattel – Kranj (SLO) =246 km + kb. 1200 m szint

Cakovecet (165m) elhagyva kb. 12 km kerekezést követően érkezünk Szlovéniába. Ormoz felé piciny dombok, rendezett falvak között vezet az út; Magyarországról érkezvén az ember lassan kezdi érezni a különbséget: itt tisztaság van, a füvet nyírják, a házak gondozottak, stb. Ormoztól ismét főúton vezet az út, a forgalom mégis elviselhető. Már 12 km-rel Ptuj (224m) előtt tábla hirdeti a város várát. A település hídjáról csodaszép a várra a rálátás. A vár melletti dombtetőn érdemes megkeresni egy ÉNY felé vezető utcácskát (azt hiszem talán más nem is indul arra), mely ideális kerékpárútul szolgál Mariborig. A pár kilométer múlva már közvetlenül a folyóparton vezető úton alig találkozni autókkal. Talán 10-15 km múltán az utacska belecsatlakozik a Ptujt Mariborral összekötő kocsiútba. Mind jobban „közelednek” Maribor hegyei. A városba érkezvén nem a tetszetős arcát mutatja a város: gyárak, ipartelepek, kémények, raktárak. A városközpontban akad kellemes sétálóutca, szép házakat is látni. Maribort elhagyva (a Dráva déli partján vezető úton) 12 km-t síkon pedálozunk, ám Ruse után az út – bár a térkép szerint folyóparti – tábla által jelzett 10%-os meredekséggel kezd el kapaszkodni: jobbról kőkorlát és a mélység, balról sziklafal. Cinzatban érünk a küzdelmes kaptató tetejére. A hegymászással levágtuk a Dráva egy hajtűkanyarját. A folyópartra visszatérve a térkép által sejtetetthez képest kicsit csalódást kelthet a völgy. Én szép, barátságos (mint a Ljubljanától a Száva völgyében vezető) völgyre számítottam, ezzel szemben néha picit ipari jellege volt; ebben persze a vízierőmű is közrejátszott. Falvak helyett csak kis házikók akadnak az út mentén. Radlje előtt kicsit kiszélesedik a völgy, itt pár kilométer hosszan még termőföldek is akadnak, nem csak a fenyős hegyoldalak kísérte folyóvölgy.

Kitérő: Radljétől ha kedvünk van, a 669m magas Radlpass-on Ausztriába kerekezhetünk. Az emelkedő 4-5 km hosszú, a középső részén az út alig emelkedik, ám előtte és utána nyomni kell a pedált. Kellemes és a Dráva felé szép kilátást nyújtó hágó. A nyeregből óvatos gurulással is 76 km/ó-ra lehet gyorsulni a 18%-os lejtőn.

Radljétől - ahogy kb. 30 km-rel korábban is előfordult már – pár kilométeren át erős – 10%-os - emelkedőkkel, lejtőkkel kell megküzdenünk, hogy utána ismét a vízparti sík kerekezést élvezhessük. Dravogradtól síkon Ausztriába (Lavamünd) is átkelhetünk, ám Ravne na Koroskem felé is pedálozhatunk.

Kitérő: A Meza patak völgyében lankásan emelkedő úton kerekezve bányászfalvakkal, csillogó fehér sziklákkal és fenyvesekkel találkozunk. Mezica után a patakvölgy egyre sziklásabb lesz, talán a szlovák Szádelő, vagy Vrátna völgyéhez lehet hasonlítani. Sajnos Szlovéniában jellemző, hogy bár a térképek sok utat jelölnek sárgával (ami Ausztriában alacsonyrendű aszfaltút), ezek Szlovéniában néhol bizony murvás utak, csomaggal kerekezve nem igazán ideálisak. Crnát elhagyva (1997-ben) – a térképen ugyan már fehér utacska - táblák által szépen jelzett út vezet az erdőbe, ám sajnos akár 2 km múlva délnek fordulunk, akár tovább haladunk nyugatnak Koprivna felé, mindkettő murvás útba torkollik. A Logarska dolinába aszfalton csak Solcava felől lehet behajtani.

Prevalje után többnyire sík út vezet az osztrák határhoz. A túloldalon bár a házak, mezők ugyanolyan rendezettek, egyvalami egyből feltűnt: egymást érték a kiadó szobák vagy panziók. A Sittersdorf felé vezető út éppen a Karawankák hegysor lábánál vezet síkon. Eisenkappel felé fordulva sziklás patakvölgyben, lankás emelkedőn kerekezünk. Míg a kocsiút a patak egyik oldalán vezet, a túlsó oldalon kerékpárutat is építettek. A kedves, bájos várostól kb. 10 km-n át továbbra is kellemesen, alig emelkedő úton pedálozhatunk, mind jobban a hegyek tövébe. Nem sokkal Bad Vellach előtt kezdődik a hágóút. Mivel a völgy beszűkült, a kezdeti szerpentinek egyenesei szinte egymás fölé kanyarodtak. Egy-egy kanyarból, egyenesből szép kilátás nyílik a Kamniki-Alpok kopasz sziklacsipkéire. A friss fenyőillat, színes virágok és a kilátás – és a közepes, kb. 5-6 %-os meredekség (15 kg-os csomaggal 14 km/ó) - miatt igazán mindent megkap a kerekes, amit szeretne.

Szlovén oldalon már csak 35 km kerekezés áll előttünk Kranjig. A 8%-os lejtőn számozott és magassággal jelzett kanyarokban gurulunk. Néha érdemes megállni és gyönyörködni a kilátásban. Az első településtől Zg. Jezerskotól egészen Kranjig az út már lankásabban lejt, patakparton vezet hol szűk, hol kinyíló völgyben.

Kerékpárral a Júliai-Alpokban + Vrsic hágó

• Kobarid – Bovec – Predel hágó – Tarvisio (Olaszország) – Kranjska Gora (SLO) – Martuljek = 75 km + 1200 m szint

Kobarid magas hegyek közt, 235 m magasan (alacsonyan) fekvő kedves városka. Házait rövid meredek, sziklák közt vezető emelkedőn hagyjuk el, hogy utána kb. 10 km-n át alig emelkedő, kellemes úton pedálozhassunk Zagaig. A szűk völgyben buja a növényzet, lent pedig a világháború isonzói harcairól, manapság azonban már a raftingolásról híres Soca zubog, folyik. Zagat elhagyva pár kilométer múlva balra nézve láthatjuk a sziklákról lezúduló Boka vízesést. Bovecig (Zagától 8 km) a Soca völgye lassan kinyílik, és feltűnik a Vrsic hágóút alja, körülötte a Júliai Alpok 2600m fölé magasodó hegyeivel (foto). Bovec már turistaközpont, innen már csak mászással haladhatunk tovább. Csomagos túrázóknak mindenképpen az Olaszországba vezető Predel hágót ajánlom, mert egyfelől könnyebb is, mint a néhol 10-12% meredekségű Vrsic, másfelől sokkal célszerűbb utóbbira csomagot lerakva felkapaszkodni. Log Pod Mngartomig (650 m) kellemesen emelkedik az út, néhol azonban rövid, meredek kaptatókon kell kapaszkodni. Csodálatos a zöld, tiszta vizű, zubogó patak, az üde zöld növényzet és a hegyek együttese. Engem Szlovéniában nagyon megfogott a tiszta vizű zubogó patakok hangulata. A fölötte tornyosuló Mngartról elnevezett falucskát elhagyva már csak 7 km a hágó 1150 m magas teteje, azonban kellemetlen meglepetésül szolgál a tábla: 12%. Néhol talán tényleg ilyen meredek (máshol meg lankásabb), de leküzdhető (42*28-as áttétellel és 20 kg csomaggal)! Az emelkedőről szép kilátás nyílik a magas hegyekre.

Nem sokkal a Vrsic hágó előtt / alatt, 12 km-es kocsiút indul Szlovénia, legmagasabb, autóval járható (nemrég leaszfaltozott) pontjára a Mngart alá 2072 m magasra. Bár ezen nem jártam, 12 km-re jutó kb. 1000m szintemelkedés nem ígér könnyű mászást.

Olasz oldalon pár kilométer lejtővel érkezünk meg a gyönyörű Predil tóhoz, ahonnan hosszas, élvezetes gurulás / hajtás vezet Tarvisióig. A bőrkabátjairól híres olasz városkából – kisebb emelkedőktől eltekintve - könnyedén érhetünk vissza Szlovéniába. Kranjska Gorába érve dél felé csodálatos kilátást kapunk a Júliai Alpokra és a Vrsic hágó völgyére. Miután érdemes még (minimum) két napot a Júliai Alpokra szánnunk (a Vrsic hágóra, csomag nélkül és Bledre, illetve a Bohinj-tóra), vagy Martuljekben (nem messze Kranjska Gorától és a Vrsic hágótól), vagy Mojstranában, vagy Bled környékén sátorozhatunk kempingben. A Martuljeki kemping rendezett, kis bolttal is rendelkezik; ára (1999-ben): 1300 SLT / fő / éj

• Vrsic-hágó oda-vissza (Martuljekből) = 52 km + 1678 m

A Vrsic hágó 1611m-es magasságával Szlovénia legmagasabb hágója. Gyönyörűsége a http://www.cycling.uk. -n is megtekinthető. A turistacentrumot elhagyva az út pár kilométert, egy kedves tóig még lankásan kapaszkodik; a tópartot és a városkát sétaút köti össze. Érdekessége a hágóútnak, hogy míg északi oldal hűvös érzést áraszt, az utat sokáig kísérik mohás fenyők, addig a déli oldalán sugárzik a melegség, délebbi hangulat; itt több a lombos erdő. Az északi oldalán – gondolom a téli lefagyások okozta balesetek elkerülése miatt – a hajtűkanyarokat macskakővel kövezték ki. Kellemes meglepetése az útnak, hogy minden hajtűkanyarban tábla mutatja a tengerszint feletti magasságot. Bár nem könnyű hágóról van szó, az aljában kirakott 14%-os meredekséget mutató tábla csak a maximális meredekséget mutatja. Az alsó néhány, kb. 8%-os kilométert követően rövid ideig lankás szakaszon kerekezhetünk, ám 1160 m-es magasságtól kezdve már folymatosan „kapaszkodni kell a kormányba”, nem lehet pihenni. Az utolsó 4 km-en átlagosan kb. 10%-os meredekségű az út, néhol valóban 14%-os szakaszokkal. Az út itt már teljesen bevezet a …. M magas Prisojnik sziklafala alá. Az utolsó kilométeren mind több parkoló autóval, turistával találkozhatunk, a hágóról több turistaút is indul magas hegyekre.

Ha maradt elég erőnk, érdemes egyúttal dél felől is leküzdeni a hágóutat. 9 km gurulást követően, a meredekebb lejtő végén, egy patakon átívelő hídnál, 794 m magasan fordulhatunk vissza. Bár a 9 km-re jutó 817 m-es szintkülönbség 9%-os átlagos meredekséget jelent, emlékeim szerint itt nem jellemző sem a 14%-os, igaz sem az 5%-os meredekség. Többnyire egyenletesen emelkedik az út. 1300 m-es magasságból már a hágót (és a völgyét), és az ott álló turistaházat is látni: sokat segít. Visszagurulva Kranjska Gorába, a macskaköves hajtűkanyarokban érdemes vigyázni.

• Bled és a Bohinj-tó felkeresése (Martuljekből) = 132 km + 510 m szint

Akár Ljubljana környékén, akár a Júliai-Alpokban járva nem szabad kihagyni Szlovénia gyöngyszemének, Blednek a felkeresését. Bled, a közelben kisebb, távolabb 2000 m-es hegyek ölelésében, egy tóparton megbúvó csodás település, kedves várral a tóparti sziklán (képek: http://home.t-online.de/home/ninoslav.andrasevic/galerie/g8-op-bl/bled-1.htm ). A tó gyalogosan is kb. egy óra alatt megkerülhető. A tó közepén álló szigeten kegytemplom áll, ahová csónakkal (?), és Velencéhez hasonlóan gondolával lehet átjutni. Martuljektől Bledig többnyire enyhén lejtős, illetve sík út vezet. Jesenice, ipari város, 1999-es túrám során sajnos rossz útjaival hívta fel magára a figyelmet. A főútról letérve kis lejtővel és emelkedővel érkezünk Bledbe. Bohinj felé egy kis buckát letudva már a Száva folyó forrása felé haladva, annak mentén kerekezve hajthatunk könnyedén. Az utat 1500m magas hegyek kísérik. A Bohinj tóhoz érve ismét turistákat hívogató üzletekkel, vendéglátóegységekkel találkozhatunk, ám akadnak csodás padok is, ahol megpihenhetünk, gyönyörködhetünk. A tó közelebbi végét lezáró hídról végig lehet tekinteni az egész tavon. A Bohinj-tó 2000m magas hegykoszorú mélyén megbúvó 5-6 km hosszú tó. Északi oldalán kb. 1000m magas sziklafal emelkedik. Déli oldalának végéből két lépcsőben felvonóval kapaszkodhatunk fel a Vogel hegy 1530m-es platójára. A gerincen szép gyalogtúrák tehetők. Visszautunk már ismerős lesz: Bledig szinte végig sík, csak az utolsó 2-3 km emelkedett. A főútra visszatérve lankás emelkedőn érkezünk vissza Martuljekbe.

Ljubljanától a horvát / szlovén / olasz Adriáig

Ha az Adriára akarunk kerékpárunkkal eljutni, megtehetjük természetesen két keréken is, ám ha további túrákat tervezünk és minden nap számít, a vasúti közlekedést célszerű igénybe venni. Kerékpárszállító vonattal (2003-as állapot) sajnos csak Zágrábig, vagy Ljubljanáig juthatunk el, onnan nyeregbe kell és érdemes is szállnunk. Jó érzés kerékpáron megpillantani a tengert.

Ljubljanában: Szlovénia fővárosa sok, szépen kiépített kerékpárúttal rendelkezik. Főbb utak mentén a járdától elkülönült bringaút vezet, külön kerékpároslámpákkal. Sokan közlekednek drótszamáron. Mivel a kerékpárutak jó minőségűek és minden kereszteződésnél fel- és lehajtó rámpával segítik a közlekedést, nem sokkal lassabb, mintha a kocsik között tekernénk. Érdemes a bringautakon kerekezni !

Az Adriára tartva 3 útvonal közül választhatunk:

• Ljubljana – Vrhnika – Logatec – Postojna – Senozece – Villa Opicina – Trieszt (I) – Portoroz (SLO)= 155 km

Rendezett, széles főutakat kísérő kerékpárúton hagyjuk el Szlovénia fővárosát(298m). A város szélétől Vrhnikáig (293 m) az autópálya mellett kerekezünk 15 km-t. A kisvárost követőn néhány nem túl meredek hajtűkanyarral kezdődik meg a hegyek közé vezető felkapaszkodás. A 2-3 km emelkedőt fennsík-szerű kerekezés váltja fel, sajnos az út néhol pár kilométeren át még régi: betonlapokból összerakott. Kiábrándító! Logatecet elhagyva az út egy hegyoldalban szinte síkon vezet, csak kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel találkozni. Szép, csendes tájon vezet. Postojna előtt néhány emelkedős kilométer vár a kerekesre: igaz, hogy nyomni kell a pedált, viszont a fenyők illata, a virágok, napsütés, nyugalom kárpótolja az embert. Gyönyörű vidék!(a Szlovák-paradicsom Dedinky – Grajnár hágó útját, illetve a Tátralomnic – Csorba-tó utat idézte) Postojnát (554m) elhagyva egy 10-15 km hosszú medencében pedálozunk nyugatnak: a TV toronnyal a tetején, de alakja miatt is a Plesa hegy hívja fel magára a figyelmet. Az olasz határig az út váltakozva sík, illetve enyhén lejt, kivéve a Sezanát követő 5 km-es lejtőt. Az utolsó kilométereken már érezni a tenger közelségét, előrefelé nem is látunk már hegyeket, de északnak, vagy délnek tekintve is már csak 400-70m magasra emelkednek. Az olasz határtelepülésen, Villa Opicinában, ahol az út balkanyarral kezdi meg tengerszintig való ereszkedését, egy emlékmű valamint csodás kilátás várja az utazókat. A közepesen - 4-6% - meredek lejtőn 316m magasságból ereszkedünk le Triesztbe; kezdetben 2*1, majd lentebb már 2*2 sávos úton. Trieszt déli része hatalmas ipari városrész. Gondolom a kikötő miatt települtek ide raktárak, feldolgozó- és egyéb gyárak. Én ugyan ellenkező irányba haladtam 1999-ben, ám arrafelé rendőrök igazítottak útba és parancsoltak le a főútról. Mást nem találtam. Dél felé, Szlovéniába visszatérve első útbaeső város Koper, a szlovén kikötőváros. A települést elhagyva a forgalmas út helyett mindenképp érdemes a mellette haladó kerékpárutat választani (még én is így tettem). A következő megállást, nézelődést érdemlő település, Szlovénia utolsó két tengerparti üdülőhelye: Portoroz és Piran. Portorozban „csodás, díszes lámpákkal, pálmákkal, virágokkal elválasztott kétszer két sávos út vezetett a gyönyörű szállodák és a tengerpart, strand felé.” – írtam 1999-ben. A félsziget végében Piran már egy csendes, hangulatos kis falucska. Szép sétányokat, fürdőhelyeket is találni.

• Ljubljana – Vrhnika – Logatec – Postojna – Pivka – Illirska Bistrica – Rupa (HR) – Rijeka = 125 km

Ljubljanától Postojnáig az előző bekezdésben leírtak szerint haladunk. A barlangjáról híres város végén – ha Rijekába tartunk – délnek, a Rijeka, vagy Pivka, illetve Illirska Bistrica táblákat követjük. Rossz időszakban – nyári csúcs idején (hétvégén; nyári szünet elején ?) – hatalmas forgalommal is találkozhatunk, mely élvezhetetlenné teszi a kerekezést. (pl: 2003. jún.20. 21, szombat) Pivkáig (570m) kisebb dombok, hegyek között szinte síkon, picit emelkedve vezet az út. A várost követően 10 km-n közepes, majd enyhén lejtő patakvölgyben érkezünk Ribnicába, ahonnan tulajdonképpen a határig, sík, illetve picit emelkedő úton kerekezünk dombok, mezők és 1000m alatti hegyecskék között. A horvát határtól (466m) már csak 17 km választ el a tengertől, ennek első fele alig lejt, ám az utolsó 5-6 km-n már jóformán pedáloznunk sem kell; a kezünknek több dolga akad a fékezéssel. A tengerpartra évre délnek tartva Isztria mentén folytathatjuk a kerekezést, Lovrantól enyhén, de hosszan emelkedő panorámaúton, míg kelet felé 13 km-n belül Rijeka központjába érünk.

• Ljubljana – Ribnica – Kocevje – Delnice (HR)- Lokve – Rijeka = 143 km + 1550 m szint

Ljubljanát K-DK-nek hagyjuk el a Novo Mesto, vagy Kocevje táblákat követve. A skofljicáni elágazástól kb. 3 km-n át az út enyhén hullámzik, ám utána megkezdődik az egyenletes emelkedés. A táj hamar alpesi jelleget áraszt: meredek, fenyvesekkel borított hegyek, meredek legelőkkel, elszórt házikókkal. Kb. 5 km emelkedő után fennsíkon folytatódik a kerekezés, majd Ortnektől – patak mentén - már enyhén lejt az út. Kiérve a szűk völgyből, Ribnica völgye már jóval szélesebb; mindkét oldalán 1000-1200 m magas hegyek emelkednek. Errefelé már alig van forgalom, kedves kis falvakon át vezet a majdnem sík út. Kocevjét elhagyva pár sík kilométer után az út hirtelen komoly emelkedőbe vált: 2,5 km alatt kapaszkodik fel a határ előtt emelkedő hegysorra. Ezek a hegyek már a túloldali – általam nagyon kedvelt - Delnice környéki hegyek (Gorski Kotar) hangulatát, jellegzetességeit mutatják: az egész a Bükkre emlékeztet: lombos fák, borókák, néhol sziklák és az út is fennsíkon halad. Élvezet erre kerekezni; ideális bringás-vidék. Banjaloka (nem pedig Banja Luka !) falu környékén a fák között apró részleteket elcsípve már érezni lehet, hogy az út bal oldalán mély, sziklás völgy húzódik; az út szinte a meredek hegyoldal tetején táncol. Nova Sela után már rá is lehet látni a völgyre, ahová aztán pár kilométer múlva meg is indul meredeken a lejtő: lent a Kolpa folyó, szemben meredek hegyoldal, sziklákkal, és egy vár is akad. A Kolpa folyón kb. 250-300m magasságban kelünk át. Horvát oldalon egy kis mellékúttól eltekintve nincs sok választásunk a továbbhaladást illetően: néhol 10%-os meredekségű emelkedőn kell felkapaszkodni Delnicébe. Megéri ! Az emelkedő számomra a Szlovák Paradicsom útjait idézte: csendes, szinte forgalommentes út, erős erdei illat, néhol vízcsobogás. A kaptatón háromszor is kitették a 10%-os táblát, és ennek megfelelően 24 kg-os csomaggal 30*24 ill. 30*34-es áttétellel küzdöttem le.

Delnicét (698 m) már 1200m magas vadregényes hegyek övezik; ideális kirándulóparadicsom. (visszafelé Skradig hasonló jellegű a táj) 5 km enyhén hullámzó út után érünk a Lokve-tavi leágazáshoz. Innen oda-vissza 6 km-es kitérővel fel lehet keresni a duzzasztott Lokve-tavat, amelyet később föntről is meg fogunk csodálni. A tó végében emelkedik a Risnjak Nemzeti park névadó hegye. Visszatérve a főútra, 2,5 km közepes (kb 4-5%) emelkedő vezet a tóra nyíló parkolóhelyig. A továbbiakban kb 7-800m-es magasságban hullámzik az út, mígnem megérkezünk a tiszta időben (és inkább délelőtt) szép tengeri kilátást nyújtó, 881 m magas Gornje Jelenje hágóra. A nyeregből 200m-t délnek – Krk felé – kell gurulni, hogy megpillanthassuk az Adriát. Gyönyörűen kivehető Isztria keleti partja, valamint Krk és Cres szigete. A Rijekába tartó lejtőt választva 11 km hosszú, nem túl meredek lejtő következik. Félúton, kiérve a lombos fák közül észrevehető az éles váltás a növényzetben. Míg fönt, a hegyek közt minden sokkal zöldebb, lent fű is sárgább, a növények is szárazabbak. Pár kilométernyi sík kerekezés, majd az autópálya keresztezése után ismét lejt az út. Nemsokára nem túl mély, de szűk sziklaszorosban gurul a kerékpár, ahonnan – akárcsak filmet látnánk – bukkan elő a sziklák közt egy viadukt mögött Rijeka néhány magas toronyháza.

Keresztül Szlovénián

Túráim során 3 útvonalon keltem át Szlovénián, mivel az ország déli részén nem vezet K-NY irányú út, az autópályán pedig nem kerékpározhatunk, ezen kívül szóba jöhető 4 útból hármat be is mutatok (A fentebbi leírásokban már szerepeltek a Ljubljana és Adria közti utak, így azokat nem ismételem meg.):

• Dráva mentén Ausztriába (külön fejezetet szenteltem neki)
• Kranj – Kamnik – Stahovica – Radmirje – (Logarska dolina: Radmirjétől oda-vissza 68 km) – Nazarje – Velenje – Dravograd (határon át Ausztriába, vagy folytatás a Dráva-parton) = 124 km (Logarska dolina nélkül)

Utunk – mint sajnos nem egyszer Szlovéniában – útkeresgéléssel indul. A Kamnik és a reptér (az is arra található) táblákat követve ugyanis az autópályán kötünk ki, így én 1999-ben csak emberektől kérve útbaigazítást találtam meg a Kamnikba vezető utat. A reptér felé a toronyegyenes út kb 8 km hosszan nagyon enyhén, de lejt. Jól lehet haladni. Érdekes, hogy Kranj (397m) és Kamnik (378 m) között egy kisebb lapályon hajtunk át, így kilométerről-kilométerre érdekes, ahogy távolodunk a Júliai-Alpoktól és – továbbra is síkon - közelítünk a Kamniki-Alpok felé. A Kamniktól északra emelkedő hegyek valahogy számomra elütnek a többi környezőtől; nagyon megtetszettek. Kamnikból ha északnak tartunk, és a Szlovénia egyik gyöngyszemét, a Logarska dolinát is fel szeretnénk keresni, Stahovica felé kerekezünk tovább. A falutól oda-vissza 8 km-es kitérőt tehetünk közvetlenül a Grintavec alá. Stahovicától keletnek haladva utunk a lankásan emelkedő völgy fölé néhány száz méterrel magasodó hegyek között vezet. Barátságos vidék: elszórtan kis falvakkal, tanyákkal, kis gazdaságokkal találkozni. Sehol sem nehéz emelkedőn – első szerpentinek csak pár kilométerrel a hágó előtt kezdődnek – érünk a 902m magas Crnivec hágóra. A 10%-os lejtőt előjelző tábla megnyugtatólag hat: megfelelő irányból kapaszkodtunk fel a hágóra J A hágó ezen oldala nyíltabb, mint a nyugati; még barátságosabb; erről mezők is akadnak. 6 km meredek lejtőt követő enyhébb gurulás során Gornji Grad bazilikája érdemel figyelmet. Radmirjébe érve csatlakozunk a Logarska-dolinát Nazarjével összekötő főútba.

Kitérő a Logarska-dolinába: Gyönyörű patakvölgyben sík és lankásan emelkedő úton kezdjük meg utunkat. Kb. 5 km múltán a völgy beszűkül; a sziklák tövében, néhol szűkített ( 1999-ben mintha szélesítették volna) kocsiúton pedálozunk; a patak is jobban zubog. Lucét elhagyva az út továbbra is kellemesen emelkedik (ideális terep hobbykerekesek, kocabringások számára is), néhol fahidakon keresztezi a patakot; pár kilométeren szűk szurdokban tör magának utat. Ahogy a völgy picit kinyílik, a magas, sziklás hegyek előtt, fenyők között egy kecses, magas templomtornyot pillanthatunk meg: így köszön be Solcava (680m). Hiába haladunk 2000m-t ostromló hegyek tövében, az út továbbra is alig emelkedik. Logarska dolina pár háza közé érve a továbbhaladásért belépőt szednek. Bár a feltáruló panoráma (2300-2500m magas hegyek, zöld mező, kacskaringózva a hegyek között eltűnő út: foto) annyira lenyűgöző, hogy gondolkodás nélkül kifizetnénk a díjat, kellemes meglepetés, hogy kerekeseknek ingyenes a behajtás, de prospektust ők is kapnak.

Az út még 7 km-n aszfaltozott (sokkal tovább nem is vezethet, mert ott már ösvények indulnak a csúcsokra), első két kilométere sík, majd 4km-nél már emelkedőn érünk a Planicev dom turistaházhoz. A hátralevő 3 km felfedezésre vár (1999-ben hosszú napom és a felhős idő miatt nem hajtottam tovább).

Radmirjétől Mozirjéig (12 km) teljesen sík úton, gyorsan fogynak a kilométerek. 2 km-rel a várost elhagyva Velenje felé fordulva 2km közepes emelkedő vár a kerekesre, igaz utána pár kilométeres lejtőn lehet gurulni a Gorenje hűtő névadó településéig. Velenjébe lankás emelkedőn érkezünk; a város innenső szélén kilométer-hosszan a Gorenje hűtőgyár kíséri utunkat. Velenjétől Dravograd (és az osztrák határ) felé a Paka patak kezdetben lankásan emelkedő völgyében kerekezünk. 11 lankás kilométert követő 2 km-n 8%-os emelkedővel érünk Mislinjába, a tetőre. Innen már csak gurulni kell – 23 km-t – Dravogradig.

• Sík, gyors folyóparti utakon hazafelé, Magyarországra

Ljubljana – Litija – Hrastnik – Lasko – Celje – Rogaska Slatina – Lepoglava (HR) – Varazdin (HR) = 138 km (a horvát határig)

Bár ennek az útnak az elejéről (Litijáig biztosan) a kerékpárosok ki vannak tiltva (tábla jelzi), ha az ember gyorsan szeretne Magyarországra hazajutni, ez a legideálisabb út. A szuper minőségű úton Zagorjéig 54 km-t tehetünk meg síkon. Jól lehet haladni ! Az út kb 800-1000m magas hegyek között, a Száva folyó partján kanyarog. Litiján megtalálhatjuk a Száva gumigyárat. A folyót keresztező hídról, eelőre és hátra is szép kilátásban lehet részünk. A továbbiakban az út picit jobban összeszűkül és vadregényesebb válik: a meredek hegyoldalak mind sziklásabbak (foto). A zagorjei (276m) és a hrastniki leágazás közötti 10 km-n az út természetközeli, barátságos jellegét sajnos teherautók, gyárak, vizierőmű teszi tönkre. Hrastniktól – hogy egy hegysoron átkelve a Savinja folyóvölgyében folytathassuk a könnyed kerekezést – pár kilométer emelkedőt kell leküzdeni. A kaptató kezdeti 2km-e lankás, ám Hrastnik végén kb 1 km meredek szakasszal fordul keleti irányba. A lankásan folytatódó emelkedő kellemetlen és (főleg hosszúságával) váratlan meglepetése a Brdce végén kezdődő kb. 1-1,5 km hosszú, meredek szakasz. Rövid gurulást követően a Savinja kellemes – északnak tartó - völgyében pedálozhatunk újabb 17, szinte sík kilométert. Útközben egy söréről híres, de nagyon kedves, rendezett, virágos városka, Lasko érdemel figyelmet. Celje városból először a dombtetőn álló várat pillantjuk meg. Celjétől (241m) keletnek fordulva jóformán egészen Horvátországig enyhén hullámos, kellemes út vezet: kétoldalt alacsony dombsor, barátságos falvak és az utat kísérő vasútvonal. Sentjurt elhagyva (véget ér a Vogljana patakvölgy) mind gyakrabban találkozni 0,5 – 1 km-es emelkedőkkel, lejtőkkel. Rogatecet követően a vasúti sínek mellett már síkon (néhol akadnak kátyuk az úton) érünk a határra. Horvátországban – ha Magyarországra tartunk – Lepoglava felé érdemes hajtani, arrafelé 100 km-n belül a letenyei határra érhetünk. 7 km kerekezést követően érkezünk a Lepoglavára vezető út leágazásához, bár megtalálni igencsak nehéz (1/4 órámba telt). 2000-ben az utat néhol felbontották, ám később sem örültem neki, mert rücskös-fajta volt. Lepoglavától a főúton már végre jól lehet haladni a sík, néhol lejtős úton. Varazdintól már el sem lehet téveszteni a Magyarországra vezető utat.

Györgyi Gábor

http://www.angelfire.com/pro/gyorgyigabor/index.html = Györgyi Gábor kerékpáros honlapja