Évek óta minden márciusban családi program gyanánt meglátogatjuk
az aktuális "Utazás Kiállítást" Budapesten. 2002-ben
- bár már akkor is csak elvétve - még szerepelt a kínálatban
Törökország Égei tengerpartja. Nem Marmaris, a diszkóparadicsom,
hanem Izmír környéke, jelesül Kusadasi (ejtsd: Kusadaszé), a
patinás üdülőhely. Én már 1982-ben jártam arra, gondoltam most
megmutatom a többieknek is. Nem csalódtak ők se, én se.
A látni- és tudnivalók felsorolása előtt kikívánkozik belőlem
néhány filozofikus gondolat. Akit ez nem érdekel, nyugodtan
ugorja át ezt a bekezdést.
Talán azért nem szerepel a magyar kínálatban ez a terület, mert
nincs és nem is volt rá megfelelő kereslet, érdeklődés. Repülőtereken
nem egyszer hallottam az üdülésből visszatérőktől, hogy ahol
laktak, ott nem volt semmi érdekes. Tény, hogy a sokcsillagos,
a telek viszonylagos olcsósága, és beépítetlen volta miatt a
várostól legalább 3 km-re épült tengerparti luxusszálloda 500
m-es körzetében ritkák a komoly látványosságok. Ott csak további
szállodák, üzletek, éttermek vannak. Sok all inclusive ellátást
választó turista (tisztelet a kivételnek!) persze ez utóbbiakat
sem látogatja, mert úgy gondolja, ha már kifizetett ennyi pénzt,
azt le is eszi, és le is issza a szállodában, lehetőleg duplán.
Másrészt általában a kellő elszántság is hiányzik ahhoz, hogy
maguk szervezzenek programot maguknak, hiszen "minden benne
van" a befizetett árban. Azután ott vannak még a nyelvi
akadályok is, melyeket kézzel-lábbal nem könnyű leküzdeni. Mindezek
eredőjeként sokan bezárják magukat a szállodába, ami - ezek
szerint - mindegy, hogy melyik országban /földrészen/ van, mivel
az ellátás mindenhol nemzetközi standard, a tenger pedig mindenhol
egyformán sós.
Aki Kusadasi környékére utazik jobb, ha nem így tesz, vagy ha
így akar tenni, ne oda utazzon.
Isztambulba bármely közlekedési eszközzel el lehet jutni. Onnan
földön, vagy levegőben /esetleg vízen/ lehet tovább menni Izmírbe,
ami milliós lakosságú nagyváros. Megfontolandó lehetőség, hogy
az ember "csak repülőjegyet" vásároljon valamelyik
bel- vagy külföldi utazási iroda chrartergépére közvetlenül
Izmírbe, vagy Bodrumba, mivel ott is van nemzetközi repülőtér.
Nyilván a repülőút a leggyorsabb, egyben a legdrágább. Talán
a saját gépkocsi a legolcsóbb, de a legfárasztóbb. Az Internet
ma már jó lehetőséget nyújt az útvonal és a közlekedési eszköz
kiválasztásához, maga a tervezés és a szervezés is élmény egy
elszánt utazónak. Azért mindenkit megnyugtathatok, mondjuk Vámbéry
Árminnak közép-ázsiai utazásaihoz biztosan nagyobb lelki erőre
volt egykor szüksége: Törökország mégiscsak az EU tagság várományosa.
Vízum, valuta
Ezzel együtt is vízumköteles. A vízum beszerzésével nem
érdemes itthon bíbelődni. Azt érkezéskor gyorsan beütik az útlevélbe.
Régebben érdemesebb volt USA dollárral fizetni a vízumért, mivel
azt a török határrendészeti szervek rájuk jellemző nagyvonalúsággal
egy az egyhez számították Euróra, hiszen alig 10 % volt a két
valuta közötti árfolyamkülönbség, igaz, akkor még a dollár javára.
Egyébként a főbb valutákkal bárhol lehet fizetni, azonban
szerintem jobb török lírát váltani. A még forgalomban lévő többmilliós
címleteket hamar meg lehet szokni és így nem kell minden apróság
árát fejben átszámítani. Ebben a török kereskedők különben is
ügyesebbek nálunk.
Lényeg tehát, hogy ha a szabadságolási tervünk lehetővé teszi
egy kora nyári, vagy még inkább kora őszi napon jelenjünk meg
a célterületen: Izmír környékén. Azért ebben az időszakban,
mert a mediterrán nyár tikkasztóan forró, viszont paradox módon
mégis a legtöbben ekkor özönlik el a látnivalókat, így nyáron
egykettőre nem csak fizikailag, de idegileg is leabálhatjuk
magunkat. Az Égei partvidék klímája ugyan valamivel enyhébb,
mint délen, a földközi tengeri, de július-augusztusban itt is
biztosan számíthatunk nappal 30 fok feletti melegre és magas
páratartalomra. Az utóbbi a rosszabb.
Közlekedés
Aki nem saját gépkocsival érkezik, béreljen egyet. Ezt megteheti
a szállásán is. Ebben az esetben jellemzően megszabott az ár.
A helyi autókölcsönzőkben viszont általában lehet alkudni, mivel
ez a tevékenység Törökországban úgyszólván a mindennapok része.
Meg is kell adni a módját, nem szabad kapkodni, rohanni. Azt
javaslom, a szállás elfoglalása /+ fürdés, pihenés/ után bátran
üljünk fel egy dolmuszra, menjünk be a város központjába, azon
belül egy autókölcsönzőbe, és egy rövid, akár teázással egybekötött
beszélgetés során béreljük ki a társaságunk létszámához igazodó
kategóriájú autót. Kisbuszt is lehet bérelni, ahhoz is elegendő
a hazai jogosítvány. A kisebb sérülésekre, karcolásokra nem
igen kell adni, azokat később nem szokták nekünk tulajdonítani.
A gumikkal kapcsolatban viszont legyünk igényesek, mert a simára
járt abroncs nem csak balesetveszélyes, de a defektre a biztosítás
sem terjed ki. Másra általában igen, nagyjából úgy, mint itthon.
A kocsit szinte üres tankkal fogjuk megkapni, ezért akár fogadást
is lehet kötni arra, hogy az első út a benzinkútra vezet. Nem
könnyű több száz, vagy ezer kilométer levezetése után pontosan
ilyen csekély benzin-mennyiséggel visszavinni az autót, de nekem
már sikerült. Az Égei partvidéken nincsenek igazán magas hegyek
/nem úgy, mint délen/, ezért nincs feltétlenül szükség nagy
teljesítményű járműre. Viszont a légkondicionálás életszükséglet.
Fizetéshez nyugodtan használhatunk bankkártyát. Lehet,
hogy ennek dombornyomott oldalát néhány egzotikus mozdulattal,
ceruzával vékony papírra satírozzák át. Ezen nem kell meglepődni,
ahol éppen nincs megfelelő elektronikus eszköz, ott így rögzítik
az adatokat. Soha nem hallottam, hogy a bankkártyával utólag
visszaéltek volna. Persze erre az egész világon sehol sincs
garancia, de biztos, hogy Törökországban sem rosszabb a helyzet,
mint máshol. Gond nélkül működnek a mobiltelefonok is: a turista
övezetek technikailag korszerűek.
Említettem a dolmuszt. A helyi közlekedés során inkább
ezt javaslom. Ezek megszabott útvonalakon közlekedő, kb. 15
férőhelyes kisbuszok. Van táblával jelzett megállójuk, de kézzel
is bárhol le lehet őket inteni, mint a taxikat. Ugyanígy, elegendő
hangosan kiabálni, ha le akarunk róla szállni, a sofőr készségesen
meg fog állni. Fizetni a dolmuszon kell, készpénzben, a sofőrnek,
jegy az nincs. Ha zsúfolt a busz, és az ember nem jut a vezető
közelébe, bízvást nyomjuk a pénzt az előttünk ülő /álló/ vadidegen
utas markába, akitől kézről kézre adva az el fog jutni a sofőrhöz,
a visszajáró pedig ugyanígy fog megérkezni hozzánk. És ez abszolút
biztos!
Miután akklimatizálódtunk, elfogadtuk és megértettük, hogy
nem ellenségek vesznek körül bennünket, hanem önzetlenül kedves,
segítőkész emberek /azért kivétel mindenhol akad!/, hozzáláthatunk
a szélesebb értelemben vett környék felfedezéséhez.
Mi Kusadasiban a Hotel Barbadosban szálltunk
meg. /Ennek és még jó néhány szállodának az elérhetősége http://www.icemtour.com/ A hotel a Ladies Beach nevű városrészben egy dombtetőn van,
5 perc kényelmes sétára a tengerparttól. A Ladies Beach ugyan
keskeny, de finom homokos strand, üzletsorral szegélyezett sétálóutcával,
ahol este nagy a nyüzsgés.
A szállodában kis baleset történt velünk. Az egyik délután -
amikor szerencsére éppen fürödni voltunk - leszakadt az ágy
fölé szerelt, világítótesteket tartó konzol és ráesett a párnáinkra.
Az általános riadalmat követően felajánlottak nekünk egy másik
szobát, de elhárítottam, mert nem akartunk újból ki- és bepakolni.
Másnap a Bafa tóhoz kirándultunk. Mikor visszatértünk
a szobánkat "kifosztva" találtuk, az összes ruhánkat
elvitték. Szerencsére nem a tolvajok, hanem a személyzet, mivel
az igazgató parancsára kárpótlásul az ijedtségért átköltöztettek
bennünket egy gyönyörű, külön hálószobás lakosztályba, úgyhogy
a még hátralévő egy hetet keleti kényelemben tölthettük. Egy
másik kedves és jellemző történet: Egyik este, séta közben beszédbe
elegyedtünk a strand végében lévő vendéglő tulajdonosával. Megbeszéltük,
hogy másnap ott vacsorázunk. Megígérte, hogy szerez nekünk "Szent
Péter halát", amely halfajta a feleségem egyik kedvence.
Azt viszont már nem mondta meg előre, hogy naplementekor a pezsgős
vacsorát a tenger partján, a homokban, királyi módon megterített
asztalon fogják nekünk fehér inges, de mezítlábas pincérek felszolgálni.
Ez az esténk hollywood-i filmvászonra kívánkozott volna! És
nem ez az ember volt az egyetlen, aki kedves volt hozzánk. A
strandra menet még az első napon vettünk pár szem gyümölcsöt
egy utcai árustól. Ezután minden nap, ha arra jártunk, megismert,
mosolygott és előre köszönt. Pedig naponta biztos több tucat
vevője volt és mi is csak ritkán vettünk gyümölcsöt nála. Ezek
persze apróságok, de ezek teszik elviselhetővé az életet.
Kusadasi városközpontja megér egy dolmusz-utat. Gyalog
kicsit messze van, mivel muszáj megkerülni egy hatalmas sziklát
ahhoz, hogy odajusson az ember. A város fő látnivalója a Galamb
sziget, amit móló köt össze a parttal. A szigeten egy középkori
erőd áll, közepén parkkal. Ennek tövében, a tenger fölé nyúló
stégen is romantikus vacsorát lehet elkölteni. Mi is ezt tettük,
miközben az akkor 12 éves Géza fiam egy, a helyszínen vásárolt
zsebpecával a mólón halakat fogott a tengerből. Mindannyian
kielégítettük titkos vágyainkat. Érdekes hely még a halpiac,
amit természetesen nem este, hanem korán reggel érdemes meglátogatni.
Izmír közelében kellemes üdülőhely Cesme is.
Ez egy félsziget végén helyezkedik el, így kissé távolabb esik
a fő látnivalóktól, melyek egy-egy napos túrák keretében érhetőek
el.
A látnivalók aprólékos ismertetésétől el fogok tekinteni, mert
nagyon fogy a papír, és különben is részletes leírások olvashatóak
minden útikönyvben. Jó, ha egy ezek közül a helyszínen is az
ember kezeügyében van.
Efezosz
Selcuk (Seldzsuk) csak néhány kilométerre fekszik
Kusadasitól. A városban érdemes megnézni a múzeumot. A kiterjedt
efezoszi romterület gyakorlatilag Selcuk körül terül
el. Itt egymástól több kilométer távolságra kínálkoznak a látnivalók,
melyeket gyalogosan biztos nem lehet egy nap alatt bejárni.
Feltétlenül fel kell keresni az ókori város romjait. A "szervezett"
turistákat legtöbbször csak ide viszik el. Ez önmagában is fél
napos kirándulás.
A valamikori Efezosz a római birodalom nagyvárosa volt, többszázezer
lakossal. A város igen attraktív, jó állapotban van. Még most
is folynak ásatások a bizánci lakónegyedben. Ezt a részt az
időjárás viszontagságai ellen hatalmas tetőszerkezettel védik.
A látogatáshoz külön belépőt kell venni, ami nem olcsó, de nagyon
megéri. Bent ókori utcákon lehet sétálni, be lehet menni az
egykori házakba, meg lehet nézni a falakon a freskók, a padlón
a mozaikok maradványait. Ha az utazásra már rászánta a pénzt
az ember, nem hinném, hogy pont ezen kellene spórolni. Praktikus
tanácsként ajánlom, hogy a romterület valamelyik végén parkoljunk
le az autóval, és innen a mindig készenlétben álló, nyitott
lovas kocsik egyikével utazzunk át a másik végre, így amikor
keresztül sétáltunk a rendkívül hosszú romterületen, egyből
az autónkba ülhetünk, anélkül, hogy újabb egy órás sétával vissza
kellene ahhoz gyalogolni.
A város romjaitól nem messze, egy földút mellett található
a Hét alvó Barlangja. Ezt a keresztény emlékhelyet szinte
mindenki kihagyja, amit nagyon rosszul tesznek. Az ide vezető
földútról az aszfaltozott főútra visszatérve, csak pár kilométert
kell megtenni ahhoz, hogy elérkezzünk Szűz Mária házához. Ez
"külterületen", egy dombtetőn áll. Állítólag itt lakott
Jézus édesanyja, aki Szent János apostol társaságában érkezett
Efezoszba. A ház helyén ma kápolna van, ez népszerű zarándokhely.
A kis kápolnával szemben állva azt a furcsa megfigyelést tettem,
hogy oda rengetegen mennek be, de senki nem jön ki. Végül én
is beoldalogtam ebbe a virtuális fekete lyukba, és csak bent
jöttem rá, hogy hátul is van egy ajtó, az a kijárat. A kápolna
alatti, kőből készült támfalba a látogatók kívánságcédulákat
helyeznek el. A fehér papírszeletkék teljesen beborítják a támfalat.
Én is kívántam valamit, de nem tudom, hogy teljesült-e, mert
már elfelejtettem, hogy mi volt az.
Szűz Mária házával éppen átellenben, Selcuk másik végén áll
a Selcuki erőd, a hegytetőn. Ennek következtében könnyű
odatalálni. A vár nem látogatható, mivel balesetveszélyes, hatalmas
kövei azonban kívülről is impozánsak. A kövek egy része az ókori
világ hét csodája közé sorolt Efezoszi Artemis templomból származik.
Ezek még a várfalba építve is hatalmasak, így fogalmat lehet
alkotni a templom méreteiről. Erre azért is rászorulunk, mivel
annak ma már csupán egyetlen oszlopa meredezik egy szántóföld
közepén. A tetején gólyák fészkelnek. Sic transit gloria mundi!
Az erőddel szomszédos dombon vannak a Szent János bazilika
romjai. Valaha hihetetlenül nagy építmény lehetett, biztosan
felvette a versenyt még az Aja Szófiával is. Érdemes megtekinteni,
barangolni a boltívek között. Mi itt találkoztunk egy helybeli
segédmunkással, aki az ásatásokon dolgozott. Ő mutatott a falban
olyan részeket, ahová csontok voltak beépítve / befalazva/,
akárcsak a legenda szerint Déva várába. Ez az ember állítólagos
ókori pénzeket is kínált eladásra, melyeket nyilván az ásatáson
lophatott. Azt tanácsolom, hogy az ilyen érmék megvételével
legyenek nagyon óvatosak, mert egyrészt valószínűleg hamisak,
másrészt, ha nem, hazautazáskor ezek miatt esetleg bajba is
kerülhetnek. A Szent János evangélista sírját magában foglaló
bazilika romos falairól letekinthetünk a közeli Isa Bey dzsámira.
Ha marad rá időnk és energiánk, ezt az iszlám emléket se hagyjuk
ki.
Efezoszról szólva még egy fontos dologról kell megemlékezni:
a négyféle változatban kapható, kiváló török sört is úgy hívják,
hogy Efes pilsen.
Pergamon
Az
Égei partvidék második legnagyobb és leglátványosabb ókori városának
romjai Izmírtől északra, Efezosztól több mint 200 kilométerre
találhatóak, de néhány órás autóúttal Kusadasiból elérhetőek
Ezeket meg kell látogatni. Még északabbra van Trója, de már
olyan távolságra, ami egy nap alatt - a városnézést is hozzászámítva
- autóval sem járható meg. Pergamon a mai Bergama körül fekszik.
A város főutcáján van a múzeum. Ettől nem túl messze, a fellegvárra
vezető út sarkánál láthatjuk a vörös téglából épült Szerapisz
szentély hatalmas romjait. A templombelsőből nézve még félelmetesebb
az óriási falak látványa. Innen meredek autóút vezet az Akropoliszra,
ahol az egykori pergamoni könyvtár és a palota maradványai láthatóak.
Itt volt a szárnyas oltár is, amit a németek Berlinbe vittek
és egy külön múzeumban újra felépítettek. A szárnyas oltár helyéről
és a szomszédságában a hegyoldalba vájt, szédületesen meredek
színházi nézőtérről gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra.
Ide látszik a város túlfelén lévő Aszklepion is. Ez gyakorlatilag
egy ókori szanatórium volt, fürdőkkel, sétányokkal, kis színházzal.
Ennek meglátogatását is érdemes beleszorítani a napi programba.
 |
 |
Priene, Miletos, Didyma
Ennek a három ókori városnak a romjai Kusadasitól délre találhatóak.
Egy napos túra keretében megtekinthetőek. Priene buleterionja
a demokrácia feltételezett szülőhelye, talán itt ülésezett
az első tanács a világon. Bátor felfedezőként felhágtam a romok
fölötti, szúrós gazzal benőtt hegyoldalra, ahol Déméter földbe
rejtett szentélyének maradványait kerestem, de nem találtam.
Viszont pompás volt a kilátás az erőd leomlott kőfaláról,
nem beszélve arról, hogy ezen kis hegyi túra során, a hőségben
izzadva legalább egy kilót fogytam.
Miletos híres és jelentős római város volt, Thales
is itt született. Ma már valójában csak a hatalmas színháza
maradt meg, viszont az remek állapotban. Ennek megtekintése
után érdemes még elmenni a fürdő és az agora romjaihoz. Miletos
az ókorban - Efezoszhoz hasonlóan - kikötő volt. Ma a tengerpart
már több kilométerre húzódik a várostól, a Kisázsiából érkező
bővizű folyók termékeny iszappal töltötték fel a parti lapályokat,
melyeken jelenleg földművelés folyik. A hihetetlen ókori gazdagság
a semmibe tűnt.
Didyma tulajdonképpen nem is város, hanem egy
jósda. Itt a kolosszális méretű Apolló templom maradványait
csodálhatjuk meg. A templom előtti romkertben a frízről származó
domborművek vannak kiállítva.
Euromos, Bodrum
Bodrum az ókori Halikarnasszosz. A Kusadasiból oda vezető utat
érdemes a romos Euromosnál (nem csupán szójáték
volt) megszakítani. Az útról látszik az ókori templom épen
maradt oszlopcsarnoka, de érdemes jegyet váltani és bemenni
a régi kövek közé, ahol még nagyrészt a földbe rejtett oszlopok,
épületmaradványok között sétálhatunk az erdőben.
 |
 |
Bodrum legnevezetesebb látnivalója a tengerparton
álló Szent Péter erőd. Ennek számos építőköve is egy
másik világcsodából, a Halikarnasszoszi Mauzóleumból származik.
Az erőd meglátogatását nem szabad kihagyni. Az egyes bástyákban
különböző kiállításokat rendeztek be, melyek a bronzkori hajózástól
a középkori török üvegművességig sokféle dolgot bemutatnak.
Nem könnyű megtalálni a jól látható ókori színház alatt srégen,
a domboldalban elhelyezkedő Mauzóleum maradványait. Nekem
az egyirányú utcában teljesen véletlenül éppen a kapu előtt
sikerült leparkolnom, de nem azért, mert ilyen ügyes vagyok,
hanem azért, mert kilométeres körzetben csak ott volt egy szabad
hely. A család előtt persze úgy tettem, mintha szándékosan álltam
volna meg éppen ott. Legfeljebb az lehetett 
gyanús, hogy a kocsiból
kiszállva, egyből elővettem a várostérképet.. Az építményből
szinte semmi nem maradt mára, mégis érdemes szétnézni a romkertben,
ahol múzeum is van.
Bafa-tó
Ez egy Velencei-tó méretű, enyhén sós vizű tó, Miletos
magasságában, nem túl messze a tengerparttól. A tavat vulkanikus
sziklák veszik körbe, fürödni is lehet benne. Ide
kötelező elmenni, és aki igazán jót akar magának, az a tóparti
faluban, Kapikiriben tölt egy éjszakát./ www.bafalake.com/ Rusztikus táj, echte falusi hangulat, a több ezer éves romokban
és az azokon épült házakban élő vidéki emberek.
Tehénbőgés, kecsketej, nyugalom. Tény, hogy már ezt a helyet
is megrontották kissé a turisták, ezért legalább fél óra kell,
mire a helyi asszonyok rájönnek, hogy sem kézi hímzést, sem
csecsebecséket nem fogunk tőlük vásárolni. Amikor ez világossá
válik számukra, onnantól békén hagynak, és szabadon sétálhatunk
a 2000 éves romokban kialakított tehénistállók között, kirándulhatunk
a hegyekben megbúvó, freskókkal díszes bizánci kolostorromokhoz,
vagy pihenhetünk a homokos tóparton. Csak azt nem tanácsolom,
hogy gépkocsival is ráhajtsunk erre a homokra. Én sajnos megtettem,
mert ott akartam megfordulni. El is süllyedtünk, tengelyig.
A közelben voltak holland turisták, akik persze még kérésre
sem segítettek. Ezzel szemben hamarosan megjelentek a törökök,
lapátokat hoztak és kiástak. A közelben legelő lovukat viszont
nem voltak hajlandók a kocsi hátuljához kötni, hogy az húzzon
ki, bármennyire is szorgalmaztam én, csak nevettek rajtam. A
fáradtságos munka után mindenkit meghívtunk egy sörre /persze
fejenként/, a tóparti kocsmába, ahol meg is ebédeltünk /csak
mi/.
 |
 |
Nysa,
Afrodiziasz
Érdemes egy napra elkanyarodni a szárazföld belseje felé is.
Az Aydinon átvezető, autópályával vegyes főúton majdnem
200 kilométer megtétele után Nazili városát elhagyva
kell jobbra elfordulni egy mellékútra, amely Afrodiziaszhoz
/Geyre falu/ vezet, ahonnan már a híres Pamukkale sincs
messze! Előbb azonban nagyon is megéri egy kis kitérő Sultanhisarból
balra, fel a hegyekbe Nysa romjaihoz. Ez a hely
nem szerepel az útikönyvekben, de éppen ez a legjobb benne.
Az ásatások folyamatosak, így a saját szemünkkel láthatjuk,
hogyan emelkedik elő a földből egy ókori város. Az embernek
kedve támad lapátot ragadni, és beállni földet túrni. Nysa hatalmas
színháza már napvilágra került, uralja a domboldalt.
 |
 |
Afrodiziaszban hasonló a helyzet, ami a folyamatos
ásatásokat illeti, csak az a különbség, hogy Afrodiziasz nem
kis település, hanem igen jelentős, nagy ókori város volt, a
római szobrászat egyik fellegvára. Ennek megfelelően a romterületen
és a múzeumban rengeteg szobrot láthatunk. A fél város még
itt is a föld alatt van, de a hatalmas stadion és a gyönyörű
színház méreteiből, az újraépített porticus szépségéből következtethetünk
egykori nagyságára és dicsőségére. Ezek még azok a helyek, melyeket
nem kell sok száz másik turistával megosztanunk, melyeket újkori
kalandorként felfedezhetünk magunknak. Talán éppen ezért ezek
a legszebb emlékek, melyek megismeréséhez elegendő egy csöppnyi
bátorság és önállóság. Én erre buzdítok mindenkit.
|
|
 |
 |
A törökországi árakról szándékosan nem írtam, azt a rovatban
úgyis megteszik helyettem mások. Az tény, hogy a turisták által
látogatott helyeken, persze kategóriától függően minden drágább,
mint vidéken. Az egy általános jótanács, hogy érdemes ott vásárolni
és étkezni, ahol azt a helyiek is teszik.
Szándékom szerint a törökországi ismertetőnek még folytatása
következik…
Konkoly Thege László
A
szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk) - E-mail:
szerkeszto
utikalauz.hu
Tiéd az oldal, magadnak építed!
Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>
Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >>
Útitárskereső
- ha üres helyed van >>
©
BTSz Bt 1997-2007.
