Ligeti Csákné Zsuzsa: Kétezer kilométer Galíciában - Ukrajna, Lengyelország - 2007. július 13-24. ( Munkács – Ungvár – Uzsoki-hágó - Lemberg – Zamosc – Lublin – Kazimierz Dolny – Sandomierz – Lancut)

Az írás egy legtöbbünk számára ismeretlen, már-már egzotikusnak mondható vidékre kalauzol bennünket, pedig csak a id a szomszédba gyönyörű képekkel

Hosszas, több hónapos tervezgetés után vágtunk neki az útnak nyolcan, két autóval. Szállásainkat interneten már tavasszal lefoglaltuk. Az ukrajnai szakasz útviszonyairól az ukrajnai konzultól kaptunk tájékoztatást. Felkészülésünk alapja Sós Judit és Farkas Zoltán Kárpátalja, valamint az Útitárs sorozat Lengyelország kötete volt. Ezt egészítettük ki az internetről. (A fontosabb címek a beszámoló végén olvashatók.)

Beregsuránynál léptük át az ukrán határt. Az előzetes híreknek megfelelően több mint egy órát tartott a belépés. 200 Ft-ért kaptunk egy kis lapocskát, amelyet ki kellett tölteni (angol nyelven is szerepeltek a kérdések). Ennek egyik felét leadtuk a határőröknek, a másik felét hozzátűztük az útlevelünkhöz, ezt a kilépésnél kellett leadnunk. Felírták, mennyi benzin van a tankban. Valóban olcsóbb a benzin, nagy a „benzinturizmus”. 4,6 hrivnya egy liter 95-ös benzin. A határállomás után közvetlenül lehetett pénzt váltani. (1 hrivnya az utazás idején kb. 37 forintot ért - a szerk.)
Az utak állapota ne túl jó, de lehet rajta közlekedni. Korábbi útleírásoktól eltérően útjelző táblákkal is találkoztunk, elég könnyen megtaláltuk Munkácsot. Az útikönyvünkben található várostérkép pontosan jelölte a szállónk helyét az Latorca partján. Több kört tettünk autóval és gyalog, mire kiderült, hogy a szálloda másutt van. Lerobbant lakótelep közepén áll egy kis szálloda, kényelmes szobákkal. Igaz, a villanykapcsoló lötyög, az ágyaknál nincs kislámpa, a fürdőszoba kissé kopott, viszont be lehetett állni az autóval egy zárt udvarra. Kétágyas szoba fürdőszobával (reggeli nélkül) 150 hrinya, az autóparkolásért 20 hrinyát fizetünk.
Gyalog besétáltunk a városba, vacsorázási lehetőséget keresve (20 perc). Az útikönyvben jelölt éttermeket nem találtuk, illetve zárva voltak. A belvárosban néhány házat már rendbe hoztak, de a többség nagyon lepusztult állapotban van. A Szent Márton templom mögött akadtunk a „Régi vár” étteremre, ahol nagyon finom borscsot (céklalevest), lacipecsenyét ettünk. Sörrel, salátával, borravalóval együtt került fejenként 40 hrivnyába. Az étterem kiírása, az étlap kétnyelvű, a pincérnővel  magyarul társalogtunk.
A második napot a munkácsi várral kezdtük. A városon kívül van, tábla jelzi a lekanyarodást. 9-kor nyit, a belépő 5 hrivnya, a parkolásért 2 hrivnyát kell fizetni. A várba felvezető út keskeny, a vége ősrégi macskakő. Kiszélesedő téren lehet parkírozni. Nagy fahíd vezet a várkapuhoz. A vár egyes részeit már tatarozták, más részein dolgoznak. A harmadik várudvaron éppen ott tartózkodásunk alatt bontották le az állványzatot.  Kicsiny néprajzi kiállítást láthatunk a földszinten, képeslap kiállítást, amelyen a régi Munkácsot mutatják be. Az emeleten van a Petőfi és Rákóczi emlékszoba. Az emeleti loggiát végigjárva jutunk el a kápolnához.
A kápolna mögött van Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferenc szobra, melyet 2006-ban állítottak fel. A harmadik várudvaron áll a 86 méter mély, hatalmas kút. Képeslap, népművészeti tárgyak, könyvek, térképek, trikók kaphatók.  5 hrivnyáért vásároltunk magyar nyelvű könyvet, amely Kárpátalja várait mutatja be (Kovács Sándor: Bús düledékeiden… Minerva műhely Budapest, 2004). Kicsiny büfé is működik az egyik teremben.  Távozóban szembe találkoztunk egy esküvői menettel, a kápolnába igyekeztek. Érdekes látvány, ahogy a násznép hölgytagjai tűsarkú cipőben tipegnek a várudvar macsakakövén…
Ungvár alig háromnegyed óra autózás. Két igen rövid autópálya-szakaszt is érintettünk. Az út minősége elfogadható. A centrum táblát követve hamarosan jó parkoló helyet találtunk a piac mellett. Innen szinte azonnal a korzóra értünk, ahol nagy élet zajlik. Az utcák, házak rendezettebbek, mint Munkácson. Fagylaltoztunk: a tölcséres fagyit lemérik, viszont leöntik csokival, megszórják mogyoróval (1 hrivnya). Felsétálunk a várhoz, amely nem olyan impozáns, mint a munkácsi. Sokkal érdekesebb a vár bejárata mellett nyíló skanzen. A belépő itt is 5 hrivnya. Bemutatják Kárpátalja jellegzetes házait, van magyar ház is Huszt mellől.
A skanzent úgy építették fel, mint egy falut. Körbe járható, van templom, útszéli kereszt, malom, kenyérsütő kemence, bolt. Az udvarban tyúkok kapirgálnak, birkák legelik a füvet, a kertekben krumpli, bab, répa nő. A házakat „őrző” nénik kötögetnek, hímeznek, szőtteseket, képeslapot faragásokat árulnak. Szívesen bemutatják a házakat, elmagyarázzák az egyes tárgyak, eszközök rendeltetését. Bennünket egy nagyon szegény ház asztala fogott meg: az asztal lapja lenyitható, ekkor előtűnik hat mélyedés, melyet tányérként használtak. A mélyedések alján lyuk van, melyet dugó zár el. Így lehetett megoldani a mosogatást. A néni lelkesen nyitotta-zárta az asztalt a látogatók előtt. Jó kivitelű ukrán-angol nyelvű füzetke kapható sok képpel a skanzenről 10 hrivnyáért.
Az ungváriak kedvelik a szép fekvésű skanzent: legalább öt menyasszonnyal találkoztunk, népes vendégsereggel, enni és innivalóval.
A piacon bevásároltunk ebédre: nagyon jó ivókefírt találtunk, frissen sült, még meleg túróslepényt. Az Ung partján megálltunk dinnyét enni, ebédelni. Az ebéd utáni kávét egy falusi kávézóban fogyasztottuk el. Remek kávét kaptunk 1,5 hrivnyáért. Az Ung völgye szép, az út kanyargós, távolról sem kifogástalan, lassan, óvatosan, de járható.
Megállunk a sóslaki fatemplomnál. A falu szélén, régi temető közepén áll a templom. Lengyelországban építették, onnan hozták át valamikor a XIX. Században.
Uzsok határában találkoztunk az első ellenőrző ponttal. Bemutattuk az útlevelünket, azonnal mehettünk tovább. Fenn a hágón újabb ellenőrző pont, itt áthessegettek a katonák, nem kíváncsiak a papírjainkra. A hágó túloldalán is szép a vidék, rálátni az Erdős-Kárpátok vonulatára.
Jaszeniaja Zamkovában is gyönyörű fatemplomot találtunk.  Nem is egyet, azonnal kettőt: 1730-ból való, négyzet alapú templom, háromszintes, az egyes szinteken körbefutó fa-loggiákkal. Maga a templom az első emeleten van. Mellette áll a száz évvel fiatalabb templom, amelyet ma használnak. A templomokhoz felvezető kapu is gyönyörűen faragott.
A Lvov felé vivő úton kicsi a forgalom, jól haladtunk. Sztari Szambir előtt, a településtől távol, régi, XVI. századi zsidó temetőre bukkantunk. A régi sírkövek sűrűn állnak a hegyoldalban. A rajtuk lévő írás néhol még látszik. Köveket keresünk, és ráhelyeztük a sírkövekre.

Nyolc óra tájban érkeztünk Lembergbe (ez a német név), vagy Lvovba (ez az ukrán elnevezés) vagy Lvivbe (ez a lengyel neve). Itt várt bennünket Krisztina, akitől két apartmant bérelünk. Bár a térkép alapján könnyen navigáltunk, a végcél előtt lezárt útszakasz állta utunkat. A terelő út a pályaudvar előtt vitt el. A forgalom óriási, az út állapota kritikán aluli. Régi kőburkolat, hatalmas huppanókkal. Nem beszéltünk, hogy ne harapjuk el a nyelvünket, és drukkoltunk, hogy az autóknak ne legyen baja. Mellettünk villamos sínek. Hullámosak, töredezettek, rémes állapotban vannak. Legnagyobb megrökönyödésünkre jár rajta villamos. Csoda, hogy ki nem siklik.
Végül megtaláltuk a keresett utcát, a lakásokat és Krisztinát. Kiraktuk a holminkat, és az autókat elvittük egy közeli szálloda parkolójába. Lembergi tartózkodásunk alatt nem is használtuk őket. Szállásunk közelében jó éttermet találtunk, angol nyelvű étlappal, a belvárosiaknál sokkal kedvezőbb árakkal. Mindhárom estén itt vacsoráztunk. A főételek 12-14 hrivnyába kerültek, ehhez még hozzá kell számolni a köretet (3 hrivnya), a csapolt sörből a korsó 4 hrivnya, a pohár 3.
Másnap gyalog sétálunk be az óvárosba. Negyedórás séta szép házakkal szegélyezett úton. Itt bukkantunk rá az útikönyv által nem jegyzett régi Úri kaszinó épületére (vulica Listopadoho Tschynu), amely kívülről is impozáns, de belül csodálatos faburkolattal, reprezentatív termekkel, lépcsővel rendelkezik (belépő 5 hrivnya). A közelében az egyik házon kétnyelvű emléktábla: itt szolgált Bolyai János, mint katonatiszt. Hamarosan a Béke térre értünk, egy árnyas fákkal szegélyezett hosszú sétatérre. Az egyik végét az Opera épülete zárja le, közepén szép, modern Sevcsenko szobor áll. Az Opera kívül-belül hasonlít a pesti Operához. Kicsit kisebb, de nagyon impozáns, hatalmas lépcsőházzal, dúsan aranyozott társalgókkal, és persze remek páholysorokkal. Sok várakozással, de végül sikerült belülről is megcsodálni.

Innen pár perc a Rinok, de előbb át kellett vergődni egy hatalmas bolhapiacon. A Rinok közepén hatalmas, klasszicista városháza trónol, a négy sarkán négy kút, négy görög istennel. A teret körülvevő házak reneszánsz részleteket őriznek. A keleti oldalon szépen tatarozott reneszánsz homlokzatú palotácskák sorakoznak. A fekete Anczeski-házban a Lembergi Történeti Múzeum található (belépő 4 hrivnya). Az első emeleti faragott ajtó és ablakkeretek ellensúlyozzák a többi emelet fényképeit sok-sok ukrán szöveggel. Mellette áll a Sobiesky-palota vagy Korniakt-ház (belépő 4 hrivnya), szép reneszánsz udvarral (újabb 0,5 hr).

Nagyon gazdagon berendezett termek, ragyogó faragott ablakkeretek, stukkók. Valaha királyi rezidencia volt. Néhány házzal arrébb Az Iparművészeti Múzeum a Lubomirski-palotában több emeleten mutatja bútorgyűjteményét (belépő 4 hrivnya). A múzeum előterében igényes népművészeti bolt és könyvesbolt kapott helyet.
A téren nagy ernyők alatt önkiszolgáló étterem, kávézó működik. A környező kis utcákban, de a Rinok házaiban is sok kis étterem, kávézó bújik meg. Az árak itt magasabbak, bár az önkiszolgáló részlegben olcsón kapni giroszt, pitát. A Rinok délnyugati sarkához kapcsolódik a Katedrál. E mellett áll a gyönyörű Boim-kápolna. Másik irányba indulva a Korniak-toronyban gyönyörködhetünk, mellette a görögkeleti székesegyház a gazdag faragású Három szentek-kápolnával. Mellette áll a Királyi Arzenál, előtte minden nap dobozokban, kempingágyakon kirakva árulják antikvár könyveket. Itt sikerült ukrán-angol nyelvű könyvet vennem az ukrán keresztszemes hímzésekről, melyeket a templomokban csodáltam meg.
A látnivalóknak se vége, se hossza. Sok templom, egyik szebb mint a másik. Mindig találtunk kellemes kávézókat, cukrászdákat, ahol megpihentettük fáradt lábainkat. Ezekben mindenütt kultúrált mellékhelyiségekkel találkoztunk. Különösen vasárnap volt nyüzsgő sokaság a városban, hétfőn ez kiegészült a dolgozó emberekkel. Vasárnap is találtunk nyitva tartó élelmiszer boltot, ahol a szokásosnál nem drágábban tudtuk megvenni mindennapi kefirünket. Sok villamosjárat van, érdemes kifigyelni, merre járnak, mert sok gyaloglást takaríthatunk meg. A kalauznál kell jegyet venni 0,5 hrivnyáért. Lassan döcögnek, de ez érthető is a sínek állapota miatt. Az autóbuszokkal nehezebb a helyzet. Kisbuszok közlekednek, a vezetőnél lehet jegyet kapni (itt is 0,5 hr a tarifa). Iránytaxiként működnek. Le lehet inteni őket, az útvonaluk fel van tüntetve az oldalukon. Nekünk nem sikerült igazán használni őket, mert nem tudtuk azonosítani a keresett utcát, teret a buszra írt felirattal…
Egy hosszabb utazás alatt elkerülhetetlen, hogy ne legyen legalább egy hétfői nap, amikor a múzeumok, kiállítóhelyek zárva vannak. Sajnos, mi is találkoztunk ezzel a jelenséggel, így a Potoczky-palotát csak kívülről csodálhattuk meg. Lemberg ennek ellenére hatalmas élmény volt, még több időt is el lehet tölteni benne. Az emberek segítőkészek, kedvesek. Orosszal, angollal, ennek keverékével el tudtunk boldogulni, bár angolul nagyon kevesen tudnak.

Két nap Lemberg után Rava Ruszkánál átautóztunk Lengyelországba. A határ előtt még tankoltunk olcsó benzint, és elköltöttük utolsó hrivnyáinkat ásványvízre, kefirre. A határátlépés nem volt egyszerű: Eu-s útlevéllel is másfél óráig tartott, az ukrán autók sora ezalatt meg sem mozdult. Több fordulóban foglalkoztak velünk: felírták egy cetlire az autó rendszámát, márkáját és a benne utazók számát. Később lepecsételték a Beregsurányban kapott cédulát. Aztán a vámos vetett ránk egy pillantást. Végül ellenőrizték az útleveleinket.
A határ után az útviszonyok azonnal megjavultak. Nagy forróságban kora délután érkeztünk Zamoscba. Némi kevergés után megtaláltuk szállodánkat. Neve után – Hotel Renesans – mást vártunk. A reneszánsz kisvárosban ez az egyetlen betonépület. Légkondi csak a recepción, a szobákban fülledt meleg, viszont ventilátor keverte a forró levegőt. Kétágyas szoba reggelivel 198 zloty. (1 zloty akkor 66 forintot ért - a szerk.)
A szállóban tartózkodott a Legia Varsó teljes focicsapata, mindenütt beléjük botlottunk. Ez valójában csak a reggelinél okozott gondot, mert a fiúk étvágya feneketlen volt, a svédasztalos reggelinél sáskajárás-szerűen pillanatok alatt letarolták az asztalt.
A portán tudtuk meg, hogy reggel Lembergben vonatszerencsétlenség történt, teherkocsikból foszfor szabadult ki és gyulladt meg. A mérgező gázok miatt 800 embert kitelepítettek. Ezt megúsztuk!
Gyors zuhany után sétára indultunk. A város kicsi, néhány perc alatt körbe sétálható, a lényeg azonban a főtér, a Rynek. Lábasházak veszik körül a teret, uralkodik rajta a városháza nagyszabású lépcsőjével. A városháza mellett turistainformáció. Itt sikerült térképet kapni. Sajnos csak lengyelül és olaszul tudott az alkalmazott. Hatalmas színpad áll a főtéren: nemzetközi néptánctalálkozó résztvevői próbálnak a másnapi megnyitóra. Lengyel, olasz, horvát és magyar résztvevő is van, a Kis Bihari együttes gyerekei ropták sárközi karikázót, somogyi kanásztáncot. A városháza magas tornyában déli 12 órakor kürtös jelenik meg és mind a négy évszak felé fordulva rövid dallamot játszik.
A házak zömét már tatarozták, néhány azonban be van állványozva. A várostörténeti múzeum azonban működik (6 zloty a belépő). A múzeum három ház belsejére terjed ki, faragott kő ablakokkal, famennyezettel.  A kiírások kétnyelvűek: ukrán és angol nyelven. A szépen kitatarozott házak belső udvarait több helyen egybe nyitották, lehet bolyongani bennük. A katedrálisuk érdekes, külön áll a tornya, fel lehet menni (1,5 zl), körbefutó erkélyéről jól látni a város szerkezetét, a körbefutó városfalakat – már ahol megmaradt. Egy csöndes mellékutcában régi zsinagóga. Ez is reneszánsz építésű. (5 zl).

A lábas házak árkádjai alatt lehet sétálni a napsütés elől elbújva.  Csodás kapuk, nincs két egyforma.  Remek üzletek, kávézók, cukrászdák. Egy kávé 5 zl, egy korsó Zywjecz 5 zl, pohárral 4 zl. A főtéren vacsoráztunk speciális lengyel ételeket: zurek staropolskit, pelmenit. Az árak hasonlók, mint Lembergben.
Másnap délben indultunk tovább. A főútról letérve, apró utakon közelítettük meg Wawolnicza külterületét, ahol a falusi turizmus keretében foglaltunk szállást. A falutól külön, magányos házban laktunk. Andzej és Renáta, vendéglátóink csak lengyelül értettek, egy fiatal nőrokon tudott valamelyest angolul, de kézzel-lábbal megértettük egymást. Kényelmes szobáink, külön-külön fürdőszobáink voltak. Félpanziós ellátást kaptunk. Renáta kiválóan főzött, nem zsírosan, finom fűszerezéssel. Saját zöldségeket, csirkehúst tálaltak fel. Salátái különösen ízletesek voltak. A kertben lévő kényelmes nagy faasztalnál későig lehetett beszélgetni, mély csönd volt, a kert végében vezető úton néha elhaladt egy lovas szekér. A szomszéd réten tehén legelt. Madárdalra ébredtünk minden reggel. A vidék dimbes-dombos, kis patakokkal. Néhány percre újonnan létesített strand, mellette sífelvonó. Négy éjszakát töltöttünk itt, bejárva a környéket.
25 km-re átkompoltunk a Visztulán Janowcebe. A falu fölött hatalmas várrrom trónol a dombtetőn. A belépő 8 zl., a parkolásért külön fizetni kell: 5 zl. A várudvaron kávézó – nagyon jó kávét főznek. De kapható hot dog, pizza, borscs, zsíros kenyér hagymával. A várrom hatalmas kiterjedésű, egyes részletei épségben megmaradtak, bejárható, megnézhető. A vár körül szépen gondozott park, benne skanzen. Ezért nem kell külön fizetni, csak fel kell mutatni a jegyet, rápecsételnek. A skanzen valójában egy kisnemesi udvarház, teljesen berendezve, körülötte gazdasági épületek, régi csónakok, halászhálók.

Miután mindent megnéztünk, továbbhaladtunk Pulawiba. Itt a Czartorsky-palotát kerestük. A városba beérve, annak szélén megtaláltuk a hatalmas parkot. A kastély előkertje gondozott, a nagy park elhanyagolt. Magát a kastélyt részben felállványozva találtuk, de a munkások intettek, hol a bejárat. A belépő 3 zl. Egy csodaszép öntöttvas lépcsőházat, néhány üres reprezentatív termet mutogatnak ezért. A többi helyiségben irodák, hivatalok. A teremőr kislány boldogan, nagy igyekezettel magyarázta el angolul, mit is látunk.
Újra átkelve a Visztulán hamarosan feltűnt Kazimierz Dolny. A Visztula partján sorakoznak a régi raktárak. Maga a város kicsiny, dombra épült, a főtér is lejtős. Közepén régi kút. Gyönyörű pártás, faragott homlokzatú reneszánsz házak és emeletes, tornácos faházak. Mindenütt rengeteg ember, árus árus hátán. Kisebb domb tetején régi templom, reneszánsz és gótika keveréke. Benn hatalmas orgona.

A főtértől néhány lépésre régi zsidó étterem, zsidó ételekkel: Knajpa u Fryzjera (ul. Witkiewicza 2.) Az emeleten kaptunk helyet. Az árak borsosak, de az étel finom. Az étlapon külön jelölik a zsidó ételeket, de ezek nagy része „elfogyott”, amikor meg akartuk rendelni.
Kazimierz Dolny lakosságának 80%-a zsidó volt, akiket elpusztítottak a németek. A kultúrát azonban őrzik, éppen ottjártunk előtti napon fejeződött be a zsidó fesztivál.
Másnapi úti célunk Lublin. A belvároshoz közel találunk jó parkolóhelyet, igaz fizetőst. Nehéz volt megtalálni, hol lehet parkolójegyet kapni (óránként 2,5 zl.). Átsétáltunk a Krakkói kapun. Megtaláltuk a feljáratot - a kaputól jobbra, egy étterem mögött eldugva(2,5 zl). A torony belseje már nem az eredeti, de szépen kialakított terében Helytörténeti Múzeum működik. A tetején négy irányban lehet az ablakokon kitekinteni. A kapun áthaladva szép régi házak között érünk ki a Rynekre. A legszebb házakat már rendbe hozták, de még bőven volna mit csinálni. Kávézók, éttermek húzódnak meg színes ernyők alatt, de itt nem szabad kávézni, mert porból gyártják a kapucsínót! A város görbe utcácskáin bóklásztunk, felfedeztük a dominikánus templom melletti „kapumúzeumot”.

Rengeteg lépcsőn másztunk felfelé, minden létező helyen gótikus és reneszánsz szobrok, amelyek a dominikánus templom barokkosításakor fölöslegessé váltak. Közben halk zene szólt. A lépcsősor tetején körerkélyre léptünk ki, ahonnan remek kilátás nyílt az óvárosra. Visszatérve a földre, megkerestük a vár bejáratát. Maga a vár csúf (börtönnek használták), az udvart tatarozzák, de a múzeum és a kápolna nyitva. (belépő 2,5+5zl) A kápolnába egyszerre csak kevesen léphetnek be, a jegyet időpontra állítják ki… A pénztáros néni látva elkeseredésünket, elintézte, hogy tíz perc múlva fogadják a „magyar csoportot”. A Szentháromság-kápolna megérte a fáradozást: A gótikus kápolna minden felületét freskóval díszítették, még 1418-ban. Sajnos fényképezni nem szabad. A múzeumban bútor- és fegyverkiállítás, porcelánok és lengyel festők művei láthatók. A néprajzi részleget zárva találtuk.
A sétáló utcában ittunk igazi kávét és fagylaltoztunk, majd megkerestük a skanzent. Kellemes meglepetésként aznap valamilyen oknál fogva ingyen lehetett látogatni, csak a fényképzésért kellett fizetni. Hatalmas területen mutatják be a lublini vajdaság népi építészetét. A házak között zabföld, a réten ló legel, a kertekben virág nyílik. Szabadon lehet járkálni. A nagy melegben örömmel vettük észre, hogy van „Pivnica”, azaz söröző, ahol hideg friss sört csapoltak. Zárásig maradtunk. Este nagy zivatar volt, esett, felfrissült a levegő.

Másnap Wawolnica környékét jártuk be. Igen barátságos vidák. Első megállónk maga Wawolnica falu volt, ahol megnéztük a zarándokok által nagyon tisztelt Matka Boska (Miasszonyunk) szobrot, amely a XIV. századból származik. Keskeny úton autóztunk néhány kilométert Wojciechówig. Itt egy lakótornyot találtunk, amely egyben a falucska művelődési háza is: az első emeleten van  a könyvtár, a felsőbb emeleteken a múzeum. Az egyik teremben helytörténeti kiállítás, a legfelül kovácsmúzeum, berendezett kovácsműhellyel.

A faluban több kovács működik, minden évben nagy kovács-találkozó van (magyar résztvevőkkel is). A résztvevők egy-egy szép darabot ajándékoznak minden évben a múzeumnak. A főutcán találtunk is egy működő kovácsműhelyt, ahol éppen dolgozott a mester.
Naleczów szép, gondozott üdülőhely, sok szanatóriummal. A XIX. században talált gyógyforrást okosan használják fel. Legújabb létesítmény a hidroterápiás fürdő. (1 órára 17 zl.) A medence nem nagy, de minden négyzetméterét kihasználták: dögönyözők, jakuzzik, hegyipatak, stb. Az egy óra éppen elég mindennek a kipróbálására. A víz 31 fokos. A fürdő épülete mellett étterem, kerthelyiségében parázson sütik a pisztrángot (15 zl), kolbászt (10 zl).
Elbúcsúztunk a barátságos falusias idilltől és délnek indultunk. Sandomierz volt az első megállónk. Közvetlen a Brama Opatowska alatt sikerült parkoló helyet találni. Onnan csak gyalog lehet sétálni az óvárosban. A városka rendezett, tiszta. Amint a Rynekre értünk, zene szólalt meg, reneszánsz ruhás lányok és fiúk menetét pillantottuk meg, akik körbe járták a teret. Ezt óránként megismételték.

A gyönyörű reneszánsz városháza mellett két skótszoknyás ifjú állt őrt – ebben az évben a skóciai testvérváros vendégeskedett náluk. Félóránként váltották egymást, igen komolyan, de az őrség már távolról sem volt ilyen merev: a fiúk könnyen kaphatók voltak egy kis fényképeszkedésre…   A városháza még ma is városházaként működik, földszintje múzeum, a pincéjében söröző van. A városkában több templom van, egyik szebb, mint a másik.

A városfalon kívül áll a vár, frissen tatarozva, benne múzeum (5 zl.). A gótikus pincében a környező csíkos kövekből csiszolt ékszerkiállítást láthattunk. A felsőbb emeleteket korabeli bútorokkal rendezték be, de lengyel festők műveit is kiállították.
Baranów Sandomierzki felé az út jó, de a falun belül nincs jól kitáblázva, merre találni a várat. Nem is vár, hanem kastély, reneszánsz pártázattal, Loggiás belső udvarral. (belépő 6 zl.) Az emeleti termeket csak vezetéssel látogathatják, óriási szerencsével éppen belecsöppentünk egy vezetésbe. A termek jó ízléssel, egységesen vannak berendezve, különösen a sarokszobák káprázatosak. 

A kastélyt a közeli kénbányák tataroztatta, vendégszobának használták a termeket. Most is le van zárva egy szárny a bánya számára. A kápolnát most tatarozzák, csak egy pillantást vethettünk rá a nyitott ajtón keresztül. Az egyik oldalszárnyban étterem működik. A gazdasági épületekben elegáns hotel van, a vendégek behajthatnak a parkba.
Lezajsk már közel van Lancuthoz. A városka külső szélén található az obszerváns ferences kolostor, gyönyörű templommal. A ferences barátok faragták a hatalmas orgona díszeit és a szentély stallumait.

Szerencsénkre egy csuhás barát bemutatta az orgona működését egy tucatnyi gyereknek, így hallhattuk, hogy az orgona utánozza a madárcsicsergést, kakukkszót, és láthattuk, hogy ez alatt a faragott madárkák csőre tátogott. Az esti orgonahangverseny alatt sajnos nem használták ki az orgona nyújtotta lehetőségeket: nem mozogtak az angyalok, nem fújták a trombitákat, pedig képesek lettek volna rá…
Jaroslaw kisváros 30 km-re Lancuttól, több erődtemplommal. A városka szélén, de a közepén is hatalmas falakkal körülvett templomokat találunk.

A dimbes-dombos terepen a keskeny, egyirányú utcákon nem könnyű megtalálni őket. A külvárosi domonkos templom mellett barokk kápolna, benne kút. A bejáratot vasrács zárja el, mellette vízcsap, a kútból jövő vizet itt vételezik a hívők. Több palackkal visznek belőle.
A Ryneken az Olsetti-házat – a városka legszebb reneszánsz házát, amelyben Rákóczi is lakott – tatarozzák. Később talán rendbe hozzák a várost, mert most nagyon lerobbant, elhanyagolt.
Végre megérkeztünk Lancútba. Két kicsi, egymástól két percre lévő szállodában kaptunk szállást. A Ralacyk Hotel olyan, mint egy babaház (kétágyas szoba fürdőszobával és reggelivel 32 euró), a Hoteli Swadron régi nagypolgári lakás. A dédpapa katonatiszt volt, ennek az emlékei mindenütt megtalálhatók. Megérkezésünk után azonnal megérdeklődtük,hogyan tart nyitva a kastély. A kastély internetes honlapján - ahol virtuálisan sétálhatunk a kastélyban – hétfői nyitva tartás is szerepelt. Este persze nehéz volt információhoz jutni, ráadásul angolul, németül senki nem tud. De megnyugtattak, hogy valóban nyitva van a kastély hétfőn, igaz, csak déltől. Kárpótlásul hétfőn ingyenes a belépés. Délben azonban a pénztárban nem voltak hajlandók jegyet adni. A pénztáros hölgy sem beszél a lengyelen kívül semmilyen nyelvet, hiába mutogattuk a mellette kifüggesztett nyitvatartási táblázatot, hajthatatlan maradt. A kastély kapuján egyre csak sorjáztak be a csoportok, de a kaput őrző cerberust nem sikerült meglágyítani.

Már az igazgatót kerestük, amikor egy franciául beszélő alkalmazott került elő. Szerinte, ha a nyitvatartási idő után, 16 órakor megjelenünk, fejenként 50 zlotyért megnézhetjük a kastélyt. Ezzel a nyilvánvaló barátságtalan, nyerészkedő magatartással eddig sehol nem találkoztunk, se Ukrajnában, se Lengyelországban. Dühösen ugyan - de mit tehettünk mást – körbe sétáltuk a parkot, megnéztük a kocsimúzeumot. Az egyik melléképületben zeneiskola működik, központja a nyári nemzetközi zenei heteknek. Az ablakokból szólt a muzsika, a nagy parkban az árnyas fák alatt gyakoroltak a fiatalok.
Az esti vacsora a Ryneken, ahol régi lengyel ételspecialitásokat ettünk, feledtette a  kastélylátogatás fiaskóját. A kellemetlenség nem tudta elrontani a tizenkét napos út sok élményét.
A legrövidebb utat választottuk hazafelé a Dukla-hágón keresztül. A hágó előtti utolsó autóspihenőben mindenkinek figyelmébe ajánlom a kávék közül staropolski módra készítettet: a kávét nyakon öntötték likőrrel, megtetézték alaposan tejszínhabbal, megszórták mandulával, és csokoládét csorgattak a tetejére. Lengyelország szépen búcsúzott tőlünk.
Ligeti Csákné Zsuzsa

Fontosabb oldalak

www.karpataljaturizmus.net/
www.lublin.pl/
www.atrakcje.kazimierzdolny.pl/
www.zamek-lancut.pl/
www.naleczow.pl/
www.sandomierz.pl/

További érdeklődésre számot tartó honlapok

www.ufryzjera.pl zsidó étterem Kazimierz Dolnyban
www.cykiernia.com.ua cukrászda Lembergben – a legjobb almásrétes
www.skanzen.lublin.pl Skanzen Lublinban
www.republika.pl/mosandomierz Sandomierzi vár múzeuma
www.baranow.com.pl Reneszánsz kastély és hotel baranów Sandomierzkiben
www.muzeum-zamojskie.one.pl városi múzeum Zamoscban
www.spanalenczow.pl Átrium hidroterápiás fürdő Naleczówban
www.kowale.com.pl Kovácstalálkozó és múzeum Wojciechówban

A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldhetsz levelet (szállásközvetítéssel nem foglalkozunk)
E-mail: szerkesztoutikalauz.hu

Tiéd az oldal, magadnak építed!

Ugrás a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás az érintett országhoz: Országkapu >>
Üzenőfal - írd le kérdésedet, véleményedet! >> Útitárskereső - ha üres helyed van >>
© BTSz Bt 1997-2007.