Budapestről indulva az M5-ös teljesen rendben van, immár egészen a határig levisz az autópálya. Az utolsó benzinkút (MOL) Kecskemét és Szeged között nagyjából félúton van, utána már csak a határ szerb oldalán, a MOL-kúton tudunk tankolni.
A határátlépés a szépen felújított átkelőn nem sok idő. Nem szokás kötözködni egyik oldalon sem. A magyar oldalon arra kell vigyázni, nehogy beálljunk az ÁFA-visszatérítéses sorba. Ezt arról lehet felismerni, hogy csak szerb rendszámú autók állnak benne, többnyire csúcsra pakolt csomagtartóval.

A rémisztgető tábla, magyar felirattal

A határ szerb oldalán ha nem is autópálya, de jóminőségű autóút következik. Csak kétsávos, de mindkét oldalon széles leállósáv is van, így négy autó is simán elfér rajta. Ha valakit utolérünk, az általában lehúzódik, így a szembejövők zavarása nélkül tudjuk megelőzni. Éppen emiatt tanácsos a tükröt nézegetni, nem ért-e utol bennünket is valaki.

Újvidékig jó minőségű, nemrég felújított pályán haladunk, nincsenek lakott települések. A leágazásoknál 80 kilométeres korlátozás, és szinte mindegyiknél állhatnak sebességmérő rendőrök. (Új trükkjük, hogy a nyílt szakaszokra is kiállnak, tehát ott sem érdemes száguldozni.)

Újvidék előtt érünk az első díjfizető kapuhoz, itt 380-420 dínárt vagy 5 eurót kérnek. Fizetni újabban kártyával is lehet – és érdemes is.  
A dínárban fizetendő útdíj a dínár-euró árfolyamtól függ, és naponta változhat.
Az út nem megy be Újvidékre.
Újvidék és Belgrád között megépült az autópálya, bár a lefelé vezető oldal minősége még problémás. (Visszafelé már tükörsima aszfalton fogunk jönni - az a frissen épített pálya.) A Duna híd előtt átmenetileg megszűnik az autópálya, itt néha kisebb torlódás alakul ki.
A következő díjfizető kapunál, kb 15 kilométerrel a híd után újra fizetünk 5 eurót, vagy 5 eurónyi  dínárt és hamarosan megérkezünk Belgrádba.

A városba egy derékszögű jobbkanyar után érkezünk. Egyelőre nem térünk le az útról, csak megyünk tovább, bár nincs semmilyen kiírás. Két lámpás kereszteződésen megyünk át, mindkettőben gyerekek mossák a szélvédőt és néha kicsit agresszívak. Ha látjuk, hogy piros a lámpa, megállhatunk a kereszteződéstől távolabb, de ha csapdába kerülünk, még mindig érdemesebb egy pár dínárt fizetni, mint fényezőt keresni.
A második lámpa után megjelennek a kiírások: nekünk a belgrádi körgyűrű kell, "Transit" illetve Nis van kiírva. Jobbra letérünk az eddigi utunkról a jelzésnek megfelelően, és egy klassz négysávos, osztottpályás úton találjuk magunkat, amelyik elhalad az eddigi utunk felett.

Előrejelző tábla

majd maga a letérés - a képen látható felüljáróra kell felkeverednünk

(A visszafelé úton ezt a letérést majd Subotica-Novi Sad kiírás jelzi, közvetlenül egy nagy benzinkút után.)

Erre jövünk majd haza

Innen nagyon nehéz eltévedni: letérés nélkül megyünk egyenesen előre, időként bíztatóan integet felénk egy-egy Nis tábla.

A jegy

Elhaladunk Belgrád büszkesége, a sportcsarnok előtt (Beogradska Arena), majd a Száván átkelve, a hídról balra nézve megpillantjuk Belgrád belvárosát. Közvetlenül a híd mellett áll a Belügyminisztérium (volt) épülete, amit még NATO-ék lőttek ki 1999 tavaszán, és kilenc évvel később sincs helyreállítva.

A várost elhagyva egy durva emelkedő és egy lejtő váltja egymást, és hamarosan megérkezünk az újabb autópályakapuhoz. Itt csak a bódéban ülő jegykiadó melletti automatából kijövő bilétát kell elvennünk, fizetni majd Nisnél fogunk.
A Belgrád-Nis autópálya európai minőségű, a kijárókat éjszaka gyönyörűen kivilágítják. Néhány szakaszon kicsit romlik az út minősége, de erre táblákkal figyelmeztetnek. Traffipax csak a kijárók környékén várható.
Belgrádtól kb 180 kilométerre található egy ÖMV-kút: Görögországig ez az utolsó benzinkút, ahol "márkás" üzemanyagot tankolhatunk. NIS (Naftna Industrija Srbije - a szerb MOL) és Makpetrol kutak azért viszonylag sűrűn jönek szembe később is.

Itt lesz egy-két hepehupa

Nis előtt újra kapu, elveszik a bilétánkat és kérnek 13 eurót, vagy 1050-1150  dínárt.
Megyünk tovább, pár kilométer múlva két útirány közül választhatunk: Skopje- Thessaloniki illetve Sofia-Pirot van kiírva. Mi maradunk a szaloniki autópályán, és hamarosan egy újabb kapunál 240 dínárt fizetünk.
Mind az öt eddig említett kapu után közvetlenül állhatnak rendőrök, akik le-leintik az autókat.
Az autópálya Leskovac előtt ér véget, azaz kb 40 kilométer múlva. Innen sima kétsávos országúton haladunk Macedónia felé. Az út kifogástalan, nemrég újították fel, de nagy a forgalom, sok a kamion.
A macedón határátkelés nem szokott problémás lenni, a határőrök néha egy magyar "Jó napot'" köszöntést is megeresztenek. A határon nem kell fizetni semmit, és általában a vámvizsgálat is formális, azaz éppencsak belenéznek a csomagtartóba, vagy még azt sem.
Macedóniában szinte rögtön autópálya kezdődik, jók a kiírások, nekünk az Athen feliratot kell követnünk. Elhaladunk Szkopje mellett, és mire belelendülnénk Macedóniába, már ott is állunk a görög határon :-)
Útközben három autópályakapu is lesz, de egyszerre mindig csak keveset kell fizetni (összesen uszkve 200 dénárt, kb 3.5 eurót). Előzőleg érdemes a határon pénzt váltani, mert különben a kapuknál kb kétszer annyit fogunk fizetni - a díjszedők saját zsebre dolgoznak, és annyi eurót nyögnek be, amennyihez éppen kedvük van. A teljes oda-vissza útra célszerű egy 10 euróst beváltani, és még csokira is fog maradni hazafelé jövet :-)
A görög határ gyakran kritikus, különösen a vendégmunkások inváziójakor. Érdemes az EU-s sort keresni, vagy ha nincs ilyen, akkor előre tolakodni. Pénzt nem kérnek semmiért.
A határ után folytatódik a jó út, és a forgalom is kicsi. Hamarosan döntést kell hoznunk: Thessaloniki illetve Athén felé mehetünk tovább. Ha a déli területekre tartunk, irány Athén, ha a keleti részekre (pl Asprovalta), akkor Thessaloniki.

FAQ

Mi a helyzet a dínárral, a levával és a bankkártyákkal?

Mivel Szerbiában mind az útdíjak, mind az üzemanyag fizethetőek bankkártyával, dínárra voltaképpen nincs is szükség. A kisebb útmenti éttermek azonban nem fogadnak el kártyát, az eurót pedig úgy váltják, ahogy nekik tetszik, így mégis érdemes lehet dínárt váltani a határon annak, aki sejti, hogy a benzinkutakon kívül is meg akar állni abrakolni.

Itt csak dínárral tudunk fizetni…

Mind a szerb, mind a macedón határon éjjel-nappal működnek pénzváltók. Szerbiában a "Menjacnica" feliratot keressük, a macedón határon pedig simán a "Change" felirat hívogat. A pénzváltókat mindenhol egyértelmű megtalálni.
A határra települt pénzváltók városi kollégáiknál 2-3 százalékkal rosszabb árfolyamon dolgoznak, de legalább nem kell idegen városokban tekeregnünk. Szerbiában egy euróért kerek 80-85 dínárt adnak (2008.03.), Bulgáriában 1.95 levát (a leva árfolyama fix, az euróhoz kötött, mindig 1.95).
Szerbiában a bankkártyát szinte csak a benzinkutak fogadják el. Macedóniában is tudunk bankártyával fizetni a benzinkutaknál (Makpetrol), de az útmenti éttermek, egyéb szolgáltatások csak készpénzt fogadnak el.
A főbb nemzetközi kártyák gond nélkül használhatóak. (Visa, EC/MC, Maestro, stb.)

Mit, hol es hogyan lehet tankolni az úton?
Mind Szerbiában, mind Macedóniában egy picit olcsóbb az üzemanyag, mint nálunk - legalábbis többnyire. Jelenleg mindkét országban 1 euró körul van a 95-ös benzin, és 95 eurocent körül a gázolaj.
Szerbiában gázolajból kétféle is van, mindig válasszuk a drágább, Euro Diesel vagy Extra Diesel változatot. Az üzemanyagok minősége nem rosszabb a magyarnál.
Szerbiában van jónéhány ÖMV-kút: Szabadka és Újvidék között félúton, Újvidék és Belgrád között félúton (a Duna-híd után), Belgrád előtt a Metro áruház mellett, aztán Belgrádtól délre 100 kilométerre, Lapovónál, majd újabb 80 kilométerre innen (csak az útpálya Nis felé vezető szakaszán). MOL-kutat a magyar határ mellett, aztán Újvidék előtt, majd a nisi autópályán is találunk. Az úton többfelé lesz még Lukoil kút is.
Macedóniában csak a Makpetrol kutaknál érdemes üzemanyagot venni, az egy-két kisebb kút bármit árulhat üzemanyag megnevezéssel.

Görögországban a határ közelében nincs nagy benzinkút, a kis "családi" vállalkozások pedig este 8 után bezárnak. Leghamarabb Szalonikiben, illetve a másik úton valahol az athéni autópályán tudunk tankolni.

Fizetőkapu Újvidék (Novi Sad) előtt

El lehet-e kerülni a fizetős autópályákat?
Igen, csak éppenséggel nem érdemes. Magyarországon még csak-csak alternatíva az 5-ös út, de Szerbiában már nagyon sok időkiesést jelent az alternatív útvonalak használata. Nemcsak hosszabb a leküzdendő távolság, de az utak minősége is problémás, különösen a hegyi szakaszokon. A kalandvágyók azért letérhetnek az autópályáról - de egy jó térképre szükségük lesz. A magyar határ utáni MOL-kútnál például lehet részletes Balkán térképet kapni - de még egyszer hangsúlyozom: a térképen egyszerűnek tűnő kerülőút a valóságban több óra időveszteséget, és számos új ősz hajszálat eredményez.

 

Tényleg olyan rettenetesek a szerb rendőrök?

Az esetek döntő többségében a legcsekélyebb kifogás sem érheti őket, tisztességesen végzik a dolgukat. Más kérdés, hogy a Magyarországon megszokottnál több helyen lehet rendőrt látni.
Többféle rendőrautó egy helyen
A rendőrök sötétkék egyenruhát, fehér tányérsapkát és széles, fényvisszaverős fehér mandzsettát viselnek. A rendőrautók fehérek, Policija felirattal. A magyar határ felé egy Volvo V40 (kombi), egy VW kisbusz és több új Peugeot 307 dolgozik; az orszag belseje felé a Peugeot-k mellett új Fiat Puntók is feltűnnek. Előfordulnak még ősi, kék-fehér Zastavák, de vannak régi Mitsubishi Lancerek és újabb, "Florida" névre hallgató Yugók is.
A rendőrök általában lézeres radarpisztollyal dolgoznak az út mentén, néha a felüljárókról mérve. A gyorshajtókat azonnal kiintik, és a helyszínen kell bírságot fizetni.

Ha már itt tartunk, a sebességet elég sok helyen ellenőrzik, de csak gyorshajtás esetén állítanak meg. A szembejövők szoktak előre villogni.

Ha a rendőrök megállítanak minket, az még nem ok az aggodalomra. Ne nyissuk rájuk az ajtót, mert azt Szerbiában és Macedóniában is fenyegetésnek veszik. Tekerjük le az ablakot és bájmosoly. Többnyire megnézik az útlevelet és udvariasan elköszönnek.

Néha elkérik a mentődobozt, az izzókészletet, a háromszöget, a poroltót és a vontatókötelet. Bár e két utóbbi tétel Szerbiában sem kötelező tartozék, ha megvan és meg tudjuk mutatni, az még mindig egyszerűbb, mint egy szerb rendőrrel mindenféle idegen nyelveken vitázni.
Szokták kérni a zöldkátyát is, ami egyébként Macedóniában is kötelező és Görögországban is hasznos. A biztosítónk ingyenesen köteles kiadni.

A büntetések összege fix, a legdrágább tarifa is 8-10 ezer forintnyi dínár "csak". Ezekről előre nyomtatott, a helyszínen kitöltött bizonylatot kapunk. Az utóbbi időben elég nagy a fegyelem, a megvesztegetési kísérletekre negatívan reagálnak.

Hát a macedón rendőrökről mit kell tudni?

Kevésbé érezhető a jelenlétük, mint Szerbiában, viszont ők is dolgoznak. Általában az autópályalehajtók közelében mérnek, szintén radarpisztollyal, és rögtön a helyszínen bírságolnak. A bírság összege magasabb, mint Szerbiában, elérheti a 100 eurót is. A macedón rendőrök kevésbé fegyelmezettek, és hajlamosabbak saját zsebre dolgozni, ekkor 20-50 euro a tarifa.

Milyen a közbiztonság a szerb és a macedón utakon?

A közbiztonság mindkét országban a magyarhoz hasonló színvonalú. A rendőrség a tranzit útvonalakat a szokásosnál is jobban biztosítja. Ezzel együtt előfordulhatnak a külföldiekre utazó bűnözők, így bizonyos helyzeteket célszerű elkerülni - nyilván nem jó ötlet egy kivilágítatlan parkoló közepén pénzt számolni.

Érdemes-e éjszaka vezetni?

Ha nem ez lesz az első éjszakai autós túránk, akkor igen. A forgalom kisebb, a hőség nem olyan zsibbasztó, a határokon gyorsabban át lehet jutni. A benzinkutak, shopok, éttermek nyitva vannak, a biztonság éjjel is jó. Arra azért ne számítsunk, hogy éjszaka kevesebb a traffipax :-)
Az éjszakai vezetés, pláne ismeretlen tájakon azért elég stresszes tud lenni. A legtöbb időt délen, a Leskovac-Kumanovo szakaszon és a SRB-MK határon spórolhatjuk meg az éjszakai etappal.

Működik-e az iGO?

Működik. Az általunk használt főbb útvonalak mind fenn vannak a Kelet-Európa térképen, és pontosak. A belgrádi és szófiai odafigyelést igénylő szakaszok is precízen működnek. Érdekes módón pont a határok körül kezd érdekes dolgokat csinálni a rendszer, ott viszont annyira egyértelműek a kiírások, hogy érdemes az iGO-t lehalkítani, és a jeleket követni.
Bár hivatalosan ilyen nem létezik, csak Mio-ra, jelen sorok írója áll már olyan ember mellett, aki látott már iGO-n működő részletes Szerbia és Bulgária térképet is. (A tengerpart azonban ezeken sincs meg utcaszinten.

Mit és hol lehet az úton enni-inni?

Magyarországon nyilván mindenki meg tudja oldani magának. Szerbiában üdítőt a benzinkutaknál mindenhol lehet venni. A Coca-Cola termékek simán kaphatóak mindenfelé, de én ajánlom a szerb Next és Golf gyümölcsleveket és a Knjaz Milos ásványvizet: mind a kettő különösen finom.
Újvidékig két nagyobb vendéglátóipari komplexum esik útba, mindkét helyen benzinkút, kulturált wc és étterem/kávézó működik.

Márciusban még kicsit kihalt a Lozovicska Cseszma

Belgrád után az autópályakaputól kb 20 kilométerre van egy kellemes pihenőhely: EKO - görög - benzinkút, shop, tiszta, bár pottyantós wc, rendezett parkoló és Toyota szerviz is egyben.
Ha bírjuk még negyven kilométert, Lozovicska Cseszma néven igazi étterem vár minket. Előre jelzik az autópályán. Az árak tűrhetőek, egy szendvics kb 1 euró, egy rendes főétel 4-5 euró. A főidényben gyakran parkolóőr is van, aki szintén 1 eurókat gyűjt be autónként.
Hasonlóak az árak a Leskovac és Kumanovo közötti országúton, ahol szintén van egy-két kellemes, teraszos, európai színvonalú vendéglátóhely.
Nem említettem külön, de a nagyobb benzinkutaknál is van lehetőség a kulturált étkezésre. Különösen patyolattiszták és gusztusosak az ÖMV és MOL kutak éttermei.
A fentebb említett összes hely éjjel-nappali nyitvatartású.

Hol lehet az úton megszállni?

Ahogy azt mi innen elképzeljük, úgy sehogy :-0 Van ugyan jónéhány fogadó az úton, ezekben azonban tapasztalatom szerint nem lehet előre szállást foglalni. Kifejezetten az alkalmi, az útról beeső vendégekből élnek, ezért nemhogy weblapjuk nincs, de olyan telefonjuk sem, amit világnyelveket beszélő recepciósok kezelnének. A vendégmunkások inváziója alatt ráadásul tömve vannak, gyakran még a parkolóban is az autókban alszanak az emberek.
Érdemes talán Belgrádban megszállni, akár egy teljes napot is a Budapestre sok szempontból hasonlító szerb fővárosban tölteni, de aki siet, az inkább a Nis melletti Nais motelben nézelődjön (közvetlenül az autópálya mellett, Budapesttől kb 600 kilométerre, azaz kb 6 órányira): http://www.nisguide.co.yu/hoteli/nais.html. Ez sem egy Hilton, de legalább amolyan szállodaszerű képződmény.
Nis után egészen Görögországig nem igazán van olyan szállás, amit ajánlani tudnék. Először is, alig van útmenti szálloda. Szerbiában ráadásul igen alacsony a színvonal: bár a helyek tiszták, a szobák utoljára tíz-húsz éve voltak felújítva, gyakran az ágynemű sem annyira újszerű, mint szeretnénk, és a fürdőszobák is gyakran kritikával illethetőek (egy szál neoncső, hetvenes évekből ottmaradt csempe, csöpögő csap, csorba tükör, spriccelő zuhanycső), ehhez mérten brutálisan magasak az árak (30-60 euró/szoba).
Macedóniában ugyan a szolgáltatásokkal, tisztasággal nincs gond, de az árak még brutálisabbak, 50-80 euró alatt ne számítsunk semmi jóra.

Szekeres István - Stevie

 

Ráadás - Stevie válaszai az Olvasókönyvben feltett kérdésekre

Tervezek egy hosszabb írást Albániáról, harmadszor voltam ott, igen érdekes (helyi) társaságban. A lényeg: a megjavított utak jók, de ezekből nincs sok, különösen nem a kisebb helyek irányába. A régi utak borzalmasak, a közlekedési morál sajátos. Évi 40 ezer kilométer (főleg balkáni) letekerése mellett Albániába nem vagyok hajlandó saját autóval menni :-) Cégessel sem :-) Albániában nagyjából magyar árakkal kell számolni, a szállást ki kell fogni.
A színvonal a tengerparton mindenfelé több, mint elfogadható, cserében nem olcsó: fejenként 20 euró alatt nemigen találni semmit, de főidényben inkább a 30-40 euró a tipikus éjszakánként és személyenként. Mondjuk Vlorában 10 dollárért sikerült megszállnunk (Hotel Eko Alba, a Kusbaba tetején), de ez inkább kivétel volt. Az éttermek kb balatoni árakon dolgoznak, a benzin is kb annyi, mint Magyarországon, de a helyiek szerint nem egyenletes minőségű. Márkás benzinkút nincs, a kártyás elfogadóhelyek száma minimális (de dinamikusan bővül). A mobiltelefon roaming hihetetlenül drága (kivéve talán ha vodás a telefonotok). A közbiztonság olyan, mint Magyarországon. Az ország déli része állítólag biztonságosabb.

Románián keresztül lassabb az út. Alig van négysávos szakasz, sok a lassú jármű, és a véééégtelen hosszú lakott település. A komp- és a Barátság híd díja általában éppen ugyanannyi, mint a szerb autópályadíj -- nekem úgy tűnt, össze vannak hangolva.

Ha a tengerpartra mentek, csakis a ruszei útvonal ajánlható. A bolgár Duna-szakasz menti út nagyon rossz minőségű, bár igaz ami igaz, nagyon szép helyeken megy keresztül, egyik-másiknak magyar történelmi jelentősége is van. (Vidin = Bodony, Nikopol = Nikápoly -- ugye ismerősen hangazanak?)

Romániában ugyanolyan sűrűn vannak rendőrök, mint Szerbiában és Bulgáriában. A román rendőrök viszont néha parasztok: engem egyszer egy zivataros éjszaka, hajnali háromkor Pitesti belvárosában büntettek meg, mert -- a tök üres úton -- nem indexeltem sávváltáskor. (Egyébként tényleg nem indexeltem, de akkor is rosszul esett.)

Én Görögországba leggyakrabban Makrigialosba járok :-) Az ottani polgármester cimborám, de ez egy hosszú történet (egyetemista koromban a szállásért cserébe segítettem a választási kampánya kidolgozásában, nagyon vicces volt az egész szituáció). Szóval Makri csendes, sita, barátságos, leginkább családosoknak való pici település. Saját tengerpartja pici, de tiszta. Semmi extra. Az éttermek -- mint mindenütt errefelé -- kifejezetten jók. Az én kedvenc helyem a tengerparti sétány északi csücskét elfoglaló Pszarotaverna (Halászcsárda).

Fürdeni érdemes eljárni a pidnai öbölbe: a tengerparti sétányon dél felé elindultok, és addig mentek, amíg csak balra-lent meg nem pillantjátok a szabadstrandot. Kb2-3 km. Nincs különösebb infrastruktúra, de legalább nem üvöltözik mellettetek egy másik magyar család.

Makriból remek kirándulásokat lehet csinálni: Szaloniki közel van és adja magát, de érdemes elnézni Katerinibe is. Konkrét látnivaló nincs sok, de a hangulat... :-) Ha már ott vagytok, a paraliai/Olympic Beach-i éjszakai életbe is bele lehet kóstolni. Érdemes elnézni Edesszába, ahol egy gyönyörű vízesést lehet körbejárni. Nincsenek messze a Meteórák, illetve az Olympos sem (Litohoro telepules)..

Nemzetközi jogsi nem kell az útra. Sebességhatárok Szerbiában: 60-80 (ahol tábla jelöli: 100)-120 -- Sebességhatárok Bulgáriában és Görögországban: 50-90-130.

A forintot mindenhol rosszul valtjak dinarra, Budapesten, Szegeden, a hatar magyar oldalan es a hatar szerb oldalan is. Mivel ugyis kell eurot valtanotok, celszeru abbol szerezni dinart.

Az Autoklubnal lehet beszerezi egy nemzetkozi formanyomtatvanyt a céges autóval való közlekedéshez, parszaz forint az ara, azt mindenhol ismerik es elfogadjak. Van rajta pecset is meg minden :-) Hivd fel oket, es megmondjak, pontosan mi kell a kiallitasahoz, de semmi kozjegyzo meg egyeb komplikacio. (közben Deli László segitségével felraktunk egy mintát a kalauzba - a szerk.

Az autógáz kutakról: Bulgariaban 40-50 kilometerenkent van autogaz kut, a legtobb Shell es OMV kutnal is. (A Shellben biztos vagyok, az OMV-ben nem teljesen.) Sok kis privat gazkut is mukodik. Szerbiaban szinten tobb helyen van gazkut. Belgrad elott, a masodik lampa utan, de meg a leteres elott biztosan van, azt tabla is jelzi. (A kut az uttol balra, egy kis mellekutcaban van, eleg hosszu sorok szoktak allni elotte. Tablak jelzik.)