A béli monostor kezdeteiről és az újrakezdésről - 1018 * 1998

Kedves Vendégeink!

A monostor története a 11. századba vezet vissza. A múltat fürkészve egyre igazabb Balla Zsófia mondata: "Ahogy élsz, az a hazád." A megismert és megértett problémákra adott válaszoktól függ, hogy a hely, ahol élünk, az valóban otthonunk lesz-e, valóban belső forrásaink felfakadásának színtere lesz-e. Az 1000 éves történet nem folyamatos, leg-feljebb a megszakítások és a szüntelen újrakezdések, a megtérésre és a visszatérésre való készség az, ami a kontinui-tást megteremti.
1018-ban Szt. István király alapított itt bencés monostort. A hely kiválasztásában nagy szerepe volt Boldog Gizella királyné rokonának, Szent Günter niederaltaichi szerzetesnek. Ő az első név szerint ismert utazó, aki a béli tájban gyönyörködött és a hegyekkel övezett völgyben megtelepedett. Az itt élő szerzetesek nemegyszer bizonyosan vendégül láthatták a királyi párt. A táj rejtettsége - az egész középkor folyamán és a 18.sz.-ban ismét - vonzotta a remetéket és a szerzeteseket. A táj kultúrát formáló tényező, pontosabban a táj visszahat az életformára. Nem véletlen, hogy a kö-zépkorban a Bakony területén számos szerzetes kolostor működött, vö.: Gyulafirátóton premontreiek, Zircen ciszterci-ek, Porván és Csatkán pálosok, Bélben és Jásdon bencések, Lövöldön (a mai Városlődön) pedig karthauzi szerzetesek telepedtek meg. A monasztikus szerzetesek előszeretettel hegycsúcsokra vagy rejtett völgyekbe telepedtek.
A velencei származású tudós és szent életű Gellért 8 éven át volt Imre herceg tanítómestere, majd 1023-ban a királyi udvarból 7 évre visszavonult a béli monostor remeteségébe. Alapító királyunk a béli remeteségből 1030-ban hívta vissza Szent Gellértet, és rábízta a csanádi missziós püspökség megszervezését.
Őseink a béli monostort Szt. Mauríciusz és vértanútársai tiszteletére szentelték. Védőszentünket és az általa vezetett thébai keresztény légiót (mintegy 6600 embert) Maximianus, Diocletianus társcsászára 290 körül végeztette ki Agaunumban, a mai Svájc területén.
A nyugati szerzetesség első évezredében mind Nyugat-Európában, mind pedig Keleten kialakult a monostor eszméje, ill. struktúrája. Ez azt jelenti, hogy teljes önállósággal rendelkezik a közösség. Hármas fogadalmat teszünk: az enge-delmesség, a stabilitás és a szerzetesi életalakítás révén kötelezzük magunkat Krisztus követésére. A bencés, karthauzi, ciszterci - összefoglaló néven: monasztikus - szerzetesek napjainkig megőrizték az önálló monostor eszméjét, mint életük egyik markáns formáló elemét.
1950-ben a berendezkedő népi demokrácia szekularizálta a monostort. A Pannonhalmi Főapátság fél évszázad után, 1998 őszén Bakonybélben újraalapította a monostort. Az új kezdetnek - a folyamatos kezdetnek - kifejezett szándéka, hogy közösségünk majdan önálló monostorrá váljék. Életalakításunkat meghatározó tradíció elsősorban az ősi benedeki és a Szent Benedek előtti szerzetesi karizma. Szent Benedek 530 körül írt Regulája szerint életünk három pilléren nyugszik: az istentisztelet, a szellemi és a kétkezi munka. E három tevékenység egyensúlya segíti életünket.
A testvéri közösségben napról napra megtapasztalhatjuk Isten irgalmát, az osztozást és a sorsközösséget.
Kedves Vendégeink!
Szent Benedek azt írja Regulájában, hogy minden érkező vendéget úgy fogadjanak a testvérek, mint magát Krisztust, mert ő maga mondja majd egykor: "Idegen voltam, és befogadtatok engem." Bárhonnan érkeznek monostorunkba és templomunkba, kívánom, hogy a köztünk töltött idő szolgáljon pihenésükre és legyen Istennel, felebarátaikkal és ön-magukkal való megbékélés ideje és helye.

Kiss Domonkos
perjel