2007-ben már olvashattam egy nagyon szellemes beszámolót a Tisza-tóról Dudás Béla tollából, és egy újabbat 2008-ban szerkesztőnk Győrffy Árpád tollából. Én most igyekszem kihagyni azokat az ismereteket, amiket tőlük kaptunk. Olyan élményekről írnék inkább, amik a korábbi beszámolókban nem szerepelnek. 2005-ben jártunk először a Tisza-tónál. Számomra a tó "szerelem volt első látásra". Ha valaki csak a Balatont ismeri, netán a Velencei-tavat, vagy a Fertő-tavat… hát egyikhez sem hasonlítható. Teljesen más a hangulata. Sokkal közelebb van az érintetlen természethez. Egyáltalán nem is egységes tó, olyan lehet felülről nézve, mint egy puzzle. Úgy mondják mozaikos, itt egy folt nádas, ott egy kisebb tó a tóban. A Tisza-tó körül kiépült egy túraközpont hálózat - 2008-ban 30 ilyen túraközpont van -, ahol ingyen beszerezhetjük a szükséges térképeket, tudnivalókat. Nagyon sok új és használható katalógus készült, térképpel. (Tisza-tavi üdülési katalógus,
Természetjárás-öko-kerékpáros-és lovastúrák a Tisza-tavi régióban,
Horgászkalauz Tisza-tó)
Péntek délután munka után érkeztünk. Budapest felől az autópályán lehet a leggyorsabb megközelíteni. Füzesabonynál kell letérni az autópályáról, majd a 33-as úton tovább. Poroszlót elhagyva áthajtunk a Tisza-tó felett. Balra a Valki-medence. Ez egy viszonylag zárt része a tónak, csak bizonyos időszakonként, illetve túra-vezetővel látogatható. Jobbra a Poroszlói-medence. Néhány perc múlva meg is érkeztünk Tiszafüredre. Elfoglaltuk a szállásunkat, ami bárki igényét kielégítette volna, majd lesétáltunk a strandhoz. (Ha valakit érdekel, külön megírom neki az Internetes elérhetőséget, reklámra nem szorulnak, mert fél évre előre telt házuk van. De annyira színvonalas a szállás, hogy érdemesnek tartottam megemlíteni.) Éppen ment le a nap, gyönyörű fények voltak, majd hirtelen elkezdett esni az eső. Először futottunk az étterem felé, de rájöttünk, hogy teljesen felesleges. Annyira nem baj, ha kicsit vizesek leszünk, különben is teljes szivárvány lett az égen. Inkább azt csodáltuk. Sajnos az egész szivárvány nem fért bele a képbe. Vacsorázni mentünk a korábbról már ismert étterembe. 2005-ben minden este ott vacsoráztunk, mert mellette volt a szállásunk- akkor nagyon jó volt a konyha. Azóta eltelt három év, nem tudtuk mire számíthatunk. Hát pesti embernek az árak igencsak kedvezőek, na de a konyha színvonala is csak emelkedett azóta, a pincérek udvariasságáról nem is beszélve. Pesten talán az ötcsillagos szállodákban ilyen udvariasak, mint itt. Másnap már úgy üdvözöltek, mintha ezer éves kedves ismerősök lettünk volna. Útközben kosárfonó bemutató, egyéb ismertető táblák találhatóak. Az út végén egy kilátótorony. Fentről mellbevág a táj szépsége. A Borzanat nevezetű részre lehet rálátni. Idáig ez egy kisebb szakasza a sétaútnak, ezen az úton vissza is kell jönni és átmenni a fahídon a fehér tündérrózsákkal teli vizes árkon. Megtisztított ártéri erdőn keresztül jutunk el a Göbe tóhoz. Ádám valahol itt élhetett Évával, mert ez maga a "Paradicsom". A nagy tavon belül egy kicsi tó, tele az említett tündérrózsákkal. Kikötve 5-6 csónak, és mindenki szabadon csónakázik a tavon, amíg kedve tartja. Ez volt a leges-legszebb élményem! A késői ebéd után a parton sétáltunk, amikor nagyobb tömörülésre lettünk figyelmesek a strandon. A másnapi biciklis marathon apropóján akrobata biciklis bemutatót tartott néhány fiatalember. A dombról nekigurultak a kiépített fa rámpának és biciklivel együtt ugráltak a Tiszába. Egy darabig néztük őket, de amikor egy lány - aki soha életében nem csinált még ilyet -, nekifutásból akkorát esett a rámpán, hogy azt hittük ott marad, na akkor azt mondtam, én ezt nem nézem tovább. Sétáltunk tovább a töltésen, a kikötők mellett.
Ha kinézünk a két madármegfigyelő ház valamelyikén, látható, hogy a sulyom teljesen elfedi a tónak ezt a részét, a vizet gyakorlatilag nem lehet látni. A sulyom védett növény, mert Európában máshol már nem is lehet találni belőle, annál több van a Tisza-tónál. Kicsit sok is. A régi magyar konyhákban még használták, a termés íze a gesztenyéhez hasonló. Viszont vigyázat, mert a termés nagyon szúrós, a vízen mindenhol ki lehet halászni és megnézni. Ma már csak az örvényesi kikötőben található étteremnél lehet mártást kóstolni belőle. Visszaérkezve a kikötőnkbe, átmentünk a mellette lévő Csicsman kikötőbe, ami szintén túraközpont. Evezős csónakot béreltünk, mert stabilabbnak tűnt a fényképezőgépekkel. (2.000 Ft egész napra, 600 Ft egy órára) Arra nem gondoltunk, hogy ezen az úton is járhatnak a nagyobb hajók, sőt rengeteg motorcsónak. Csak a nagy hajók zavartak, de azok nagyon. A motorcsónakos túravezetők leállították a motort, amíg elmentek mellettünk és előre köszöntek. A nagyobb hajók "büszke" tulajdonosai már nagyon lenéztek. Látva, hogy küszködünk az evezőlapátokkal, alig lassítva, hatalmas hullámokat csapva, mentek el mellettünk. Közben állandóan a fényképezőgépek miatt rettegtünk, nehogy a vízbe essenek. Mégis hatalmas élmény volt. Bolla Anna A szerzőnek a szerkesztőn keresztül küldheted el kérdéseidet, véleményedet - szerkesztoutikalauz.hu Tiéd az oldal, magadnak építed! Ugrás
a főbejárathoz: (földi) Útikalauz >>Ugrás
az érintett országhoz: Országkapu >> |