Hajdu Kálmán - Skandinávia - 3. rész - Norvégia, Oslo fjord - 2002.

Tizenötödik nap
Stavern
Stavern egy kicsi városka az Oslo fjord végében. Déli fekvésű tengerpartja a jelek szerint Norvégia Balatonja. A parton egymást érik a Campingek, és telis teli vannak állandóan lehorgonyzott lakókocsikkal. Mindenütt unatkozó nagymamák anyukák és gyerekek. Hétvégen pedig autók áradatával jönnek, a szülök az apukák.

Úgy határoztunk, hogy nem sietünk egy napot, itt töltünk. Reggel miután felkeltünk legelőször mostunk egyet. Amikor a mosógép végzett elindultunk szétnézni a környéken.

Első úti célunk ((Image99)) Sandefjord volt. Leparkoltunk a Bálnavadász szobor körüli parkban és sétálni indultunk. Utunk a kikötőbe vezettet. Pont akkor érkezett egy komphajó, a Viking Line valószínűleg szintén Dániából. Miután szétnéztünk a kikötőben, elkezdtük keresni a Bálnavadász Múzeumot. A városka nagyon megváltozott amióta ott jártam, lebontották a belváros felét építettek egy bevásárló központot így alig találtam meg a múzeumot.
Magában a múzeumban nincs sok változás, a hatalmas kitömött ámbrás cet most is ott csüng a plafonon, a pingvinek fókák is éppen úgy vannak kitömve és kiállítva, mint 20 évvel ezelőtt. A fiúkat nagyon érdekelte a múzeum. Sokáig bent voltunk mindent megnéztünk.
Ezt követően visszamentünk a kikötőbe, átparkoltunk 30 méterrel messzibb, mert több mint két óra eltelt. Ez után indultunk megnézni a Bálnavadász hajót, amelyik Múzeumhajóként áll a kikötőben és ráadásul a belépő, amit a Bálnavadász múzeumban váltottunk érvényes rá is.

a motorház	kormányosok
	a szigonyágyú

Ez a hajó egy igazi hajó, amelyik most is rendszeresen visz kirándulókat az Oslo fjordban. Minden működik rajta, és ami fontosabb mindent meg lehet nézni. A hatalmas diesel motort, az üzemanyag- és az édesvíz tartályokat, a rádiós kabint, és a szigonyágyút is.

Thor Heyerdal szobra

Be is jártuk a hajó minden zegzugát. Miután végeztünk a hajó megtekintésével a fiúk még tettek néhány szimbolikus próbalövést a parton szobor gyanánt elhelyezett szigonyágyúval. Majd tovább indultunk Larvik felé.
Larvikban egyenesen a templomhoz mentünk Gálja ugyanis kiolvasta az útikönyvből, hogy az a legfontosabb látnivaló. A templom egy kis sziklán áll a kikötő mellett magosan a víz felett. A templom mellett van a város neves szülöttének Thor Heyerdalnak modern szobra. A szobor lefényképezésében némi gondot okozott 3 norvég leányzó akik kihasználva a napsütést topleszben napoztak a szobor lábánál. Nem tudom zavarta-e őket, hogy fényképezek, engem kicsit zavart a jelenlétük.
A kirándulás már Stavernben egy vásárlással ért véget, ahol úgy 800 Ft/üveg áron vettem 4 sört ami még csak jó sem volt, mentségemre legyen, hogy azt gondoltam a kiírt árról, hogy az a 4 egybe csomagolt üveg ára csak a pénztárnál derült ki, hogy az bizony üvegenként értendő.
Visszamentünk a campingbe, a fiuk fürödtek egyet és játszottak a tenger parton. Valóság leginkább egy lábmosást jelentett, a víz ugyanis meglehetősen hűvös volt. Mi közben egy narkós hajléktalannal hadakoztunk, akiről ráadásul a szomszédban lakókocsizó norvég hölgy azt hitte, hogy hozzánk tartozik. Miután a félreértést tisztáztuk gyorsan, intézkedet, és eltanácsolta a camping tulajdonosa a fickót.

Tizenhatodik nap
Stavern-Osló

a Norvég Parlament épülete

Reggel a szokásos pakolás, sátorbontás után indultunk Oslóba. Az út hol autóút, hol autópálya így gyorsan haladtunk. Az Egeberg camping Oslo "túlsó" oldalán van ezért át kellett küzdenünk magunkat az egész városon. Pontosabban át kellett autózni az egész város alatt. A nagyobb norvég városokba autóval csak út és környezetvédelmi díj megfizetése után lehet bemenni ezért mi is, fizettünk, ahogy illik. Ezt egyébként nagyon időszerű lenne Budapesten is bevezetni.
A camping teljesen tele volt. A világ legnagyobb nemzetközi gyermek labdarugó tornája zajlott éppen a camping melletti réten kialakított 22 pályán. Nagyon nehezen találtunk egy sátornyi helye és miután letáboroztunk és megebédeltünk gyalogosan elindultunk a belváros felé. Oslo kicsi város. Nagyjából 40 percbe telt, hogy a belvárosba érjünk.
Első látnivaló már amennyiben látnivalónak nevezhető a főpályaudvar volt. Innen az itt kezdődő főutcán folytattuk a sétát. Elmentünk az Oslói Dóm, a Norvég Parlament mellett. A parlament előtti téren vettünk fagylaltot.
Következő úti célunk a városháza és a kikötő volt. A Városházánál én szorgalmasan végig néztem a norvég mondák világát megörökítő fafaragásokat, majd követtem kis családom a kikötőbe, ahol nagyon szorgalmasan végig néztünk minden ott horgonyzó hajót.

Az Oslói kikötő modernizálásának és egy új városháza építésének tervei 1915-ben kerültek az oslói városi tanács elé. 1930.-ban fogadták el Arnstein Arneberg és Magnus Poulsson terveit és kezdődött az építkezés.
1940 és 1945 között a német megszállás idején az építkezés félbe maradt így csupán 1950. május 15.-én avathatták fel az épületet, amikor Oslo alapításának 900 éves évfordulóját is ünnepelték.

a Városháza

Visszasétáltunk a főpályaudvarra. Bevásároltunk majd busszal visszatértünk a campingbe. Lefekvés előtt a fiúk elmentek megnézni a pár focimeccset. Ez bizony nem volt egy csendes camping. Egész éjszaka mulattak a környező sátrakban.

Tizenhetedik nap
Osló
Reggel vettünk a család minden tagja számára Oslo kártyát és így busszal indultunk a városba. A főpályaudvartól metróval mentünk a Frogner vagy ismertebb nevén Viegeland parkig. Az egész délelőttöt itt töltöttük. Az idő jó volt a szobrok pedig érdekesek. A fiúk nagyon becsületesen elejétől végéig végig járták a nevezetes labirintust.
Gustav Viegeland 1869.-ben született Mandal nevű városkában. 1924.-ben kötött szerződést Oslo városi tanácsa művésszel a parkban egy szökőkút és azt övező szobrok készítésére. A munkát haláláig 1943 folyamatosan bővítette Viegeland igy ma a rólla elnevezett parkban jelenleg 192 szobor és több mint hatszáz figura található

Miután a parkban minden szobrot, minden szoborcsoportot végigjártunk, vettünk egy albumot és miután az Oslo kártya ingyenes belépést biztosított a Viegeland múzeumba azt is megnéztük. Elsősorban itt a park kialakításánál alkalmazott technikák és módszerek az érdekesek, a szobrok gipsz modelljei kevésbé.
Ebédre, egy büfében, főtt kolbászt vettünk.
Következő úti célunk az Askehus vár volt. Kicsit zötyögős villamos vitt bennünket a parktól oda. Meggyőződhettünk róla, hogy az oslóiak nem különösebben sietős és ideges emberek. Ellentétben Stockholmmal itt akár Budapesten vígan csilingelnek a 30-40 éves villamosok. Igaz az átmenő autóforgalom a város alatti alagutakba van terelve, így a villamosok és az autók nem nagyon zavarják egymást.
Az Askerhus várban az első, egy Krisztiánia (ez volt Oslo első neve) építésének történetét bemutató makett és folyamatos videó vetítést magába foglaló Várostörténeti Múzeum volt, amivel találkoztunk és a hová betértünk.
Ez után felsétáltunk a várba. Megnéztük a kiállított ágyúkat a város és a városháza látképét.
Azonban Galja mindenképpen meg akarta nézni a Munch múzeumot. Munch Viegelend mellett Norvégia másik világhírű művésze, viszont az ő szürrealizmusa nem feltétlen 7 éves fiuknak való. Ezért szétváltak utjaink. Mi az egyébként itt az Askerhus várban található Norvég Hadtörténeti Múzeumba indultunk.
A Hadtörténeti Múzeum előtt minden idők leghatékonyabb páncélosa egy T34-es tank áll. Természetesen a fiúk első dolga az volt, hogy megmásszák a tankot. A múzeum kiállítása a viking harcosokkal és azok hőstetteivel kezdődik és a NATO dicséretével ér véget. A legérdekesebb rész a II. világháborúval foglalkozik egyik oldalon a norvég tengerészek szerepével. Norvégia német megszállásakor több ezer norvég hajó állt át a világ szinte minden nagyobb kikötőjében a szövetséges hatalmak oldalára.
Miután Szása totálisan elfáradt, a NATO-ig nem jutottunk el. Hazabuszoztunk. Egy kicsit pihentek a sátorban majd frissen és üdén elmentek focimeccset nézni. Közben Gálja is megjött ez után már nem mentünk sehova.

Tizennyolcadik nap
Oslo
Reggel ismét buszra szálltunk. A városháza elöl induló hajóval mentünk a múzeum negyedbe. A hajóra sokat kellett várni ez némi torzsalkodást vont maga után. Miután a hajó kikötött a Bygdoy félszigeten, ahol a legfontosabb oslói múzeumok vannak, első utunk a Fram múzeumba vezetett. Az 1892-ben épült Fram hajónak tiszteletére egy hatalmas sátortetős épületet építettek. Ezen a hajón tették meg utjaikat a legjelentősebb norvég sarkkutatók Fridtjof Nansen, Otto Sverdrup és Roald Amundsen. A hajó évekig hánykolódott az Artika és az Antartika vizein sokszor jégbe fagyva. Nagyon érdekes a kicsi kajütöket látni, ahol éveket töltöttek el a kutatók.
A Fram múzeum mellett egy kisebb épületben, amelyik a Norvég Hajózási Múzeumhoz tartozik a Norvégia vizein használatos csónakok és hajók különböző típusai, vannak kiállítva. Szinte minden fjordban kicsit másként épültek a hajók. Ez volt a következő kiállítás, amit ezen a napon megnéztünk.
A Norvég Hajózási Múzeum főépületébe végül nem mentünk be, hanem megnéztük az ugyan itt található Kon-Tiki múzeumot. A Kon-Tiki Múzeumban Thor Heyerdál vízi járművei illetve azoknak makettjei vannak kiállítva a Kon-Tiki RA-I és RA-II valamint a Tigris amelyeken nemzetközi legénységgel különböző kalandos utazásokat tett. Természetesen az útvonalak és a tenger környezetvédelmi problémái is nagy szerepet kapnak a kiállításon.

A Kon-Tiki múzeum után türelmesen kivártuk a buszt, amelyik a Bygdoy félsziget belsejében lévő Skanzebe viszi a kirándulókat. A Skanzen a világ második Skanzenje hatalmas és a norvégok is igyekeznek különböző látványossággal csábítani a látogatókat. Mivel egy-egy tájegység sajátságai számunkra nem jelentenek túl sokat ezért inkább az általános érdekességek voltak számunkra fontosak.
Az egyik kunyhóban norvég lepényt sütöttek népviseletbe öltözött lányok. Vettünk párat belőle, de ez ebédre egyáltalán nem volt elegendő.
Megnéztük az egyik leghíresebb norvégiai rönktemplomot, amelyet ide telepítettek eredeti helyéről. Éppen restaurálták szegényt így a fényképekbe a tűzoltólétra mindig belelógott.
Miután a vidéki faházakat mind megnéztük a Skanzen büféjében megebédeltünk. Ezután, mint egy véletlenül kerültünk a Skanzen városi létet feldolgozó részébe. Ahol néhány kőház mutatta, a múlt század városi életét. Kocsma, stb.

A Bygdoy félsziget látnivalói közül a Viking hajók múzeuma maradt. Ez szomszédos a Skanzennel. Itt egy kiállítási csarnokban 3 kiásott és jó állapotban lévő viking hajót lát a turista. Ezeket a hajókat azokról a helyszínekről nevezték el ahol kiásták őket: Gokstad, Oseberg és Tune hajóknak.

az Oseberg hajó	a Gokstad hajó

Itt véget ért a program mivel Szása elérte ereje végét és nem volt értelme tovább kínozni a fiukat. Megvártuk a buszt, eszünk ágában sem volt visszafelé is hajózni, majd a szokásos főpályaudvari átszállással visszatértünk a campingbe.
Miután a fiúk magukhoz tértek, mi Gáljával visszatértünk a városba és szép módszeresen végigjártuk a norvég pulóvereket árusító boltokat. Az árak (nem véletlen) igen csak egyformák. Ahol például adnak 10%-ék kedvezményt az Osló kártyára, ott a kiinduló ár eleve 10%-al magosabb. Végül vettünk egy klasszikus "tiszta hegyi forrás vizében mosott" gyapjúból kézzel kötött pulóvert. Majd elbúcsúztunk a belvárostól másnap indultunk tovább és a campingből már nem kellett a városba visszatérni.

Hajdu Kálmán - Skandinávia - 1. rész - Németország és Dánia
Hajdu Kálmán - Skandinávia - 2. rész - Norvégia, Ryfilke
Hajdu Kálmán - Skandinávia - 3. rész - Norvégia, Oslo fjord
Hajdu Kálmán - Skandinávia - 4. rész - Svédország